Az Arsenal Stadion (angolul: Arsenal Stadium) az angol Arsenal FC labdarúgócsapat Észak-Londonban, Highburyben található stadionja és otthona volt 1913-tól 2006-ig, a stadion bezárásáig. A stadion elhelyezkedéséből kifolyólag Highburyként, továbbá a kluból kapott The Home of Football becenéven is ismert.

Arsenal Stadion (Highbury, Arsenal Stadium)
Arsenal Stadium interior North Bank.jpg
Adatok
Elhelyezkedés Anglia Highbury, London

Megnyitás ideje 1993. szeptember 6.
Felújítás éve 1932-1936,1992-1993
Bezárás éve 2006

Felület füves, 100 × 67 méter (~109 x 73 yard)[1]
Befogadóképesség 38 419[1]
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos Arsenal FC
Kezelő Arsenal FC
Bérlő Arsenal FC
Az építkezés adatai
Építész Archibald Leitch (1913),C.W.Ferrier és W.Binnie (1932-1933)
Kivitelezők Populous cég
Elhelyezkedése
Arsenal Stadion (Anglia)
Arsenal Stadion
Arsenal Stadion
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 51° 33′ 28″, ny. h. 0° 06′ 10″Koordináták: é. sz. 51° 33′ 28″, ny. h. 0° 06′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Arsenal Stadion témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Az Arsenal FC egykori stadionja, a Highbury 1913-tól 2006-ig volt a klub otthona. A csapat ebben az időben váltott nevet is, mivel a klub az anyagi csőd szélére került. Woolwich-ról Arsenalra keresztelték a csapatot, ennek egyik oka az volt, hogy a stadiont egy régi lőszerraktár helyére építették. A költözés előtt viszont volt egy kis gond. A Woolwich Arsenal kiesett a bajnokságból. Az új pályát egy gimnázium mellé építették, amit a második világháborúban lebombáztak. Az Arsenal 21 évig húszezer fontot fizetett a pálya területének a használatáért.

Rengeteg halasztás után végül is, a már Arsenal néven futó, csapat lejátszhatta első mérkőzését a Highbury-ben. A stadiont Archibald Leitch tervezte, aki olyan klubok stadionjaiban volt tervező, mint a Manchester United FC, Liverpool FC, Chelsea FC, Everton FC, Glasgow Rangers, sőt még az ősi ellenség Tottenham Hotspur FC stadion tervezésében is részt vett. A főépület az East Stand, amely már ekkor is 9000 férőhelyes volt és teraszokkal volt felszerelve.

Az első mérkőzést az Arsenal 2-1-re nyerte meg ebben a stadionban a Leicter Fosse ellen 1913. szeptember 6-án. Ekkor a pálya még nem volt teljesen kész, de mivel a bajnokság folytatódott a világháború alatt is ezért nem volt idő várni. 1920-ban a csapat kivívta első nemzetközi szereplését.

A mostani West Stand-et Claude Waterlow Ferrier tervezte meg, és 1932 decemberében nyílt meg. 4000 ülő és 17000 állóhely tartalmazott és a két rész együttesen 50000 fontba került. Az 1930-as években a stadiont átnevezték Arsenal Stadium-ra, majd 1936. októberében megnyílt a harmadik lelátó is, az East Stand.

Az East Stand adott otthont a klubhelyiségeknek, irodáknak és egy gyönyörű bronz szobornak, amely Hebert Chapman-t ábrázolta. Chapman az Arsenal egyik leghíresebb edzője volt, míg sajnos 1934-ben hirtelen halállal elhunyt. A második világháborúban a stadion elsősegély-központként funkcionált. A második világháborúban a North Bank lelátó tetejét lebombázták és csak 1956-ban építették újjá. 1951-ben világítást kapott a pálya. A West Stand új ülésekkel lett gazdagabb 1969-ben.

A stadion déli vége egy edző pálya volt. Ezt az 1990-es években fedett edzőközponttá alakították át. A Clock End 1989-ben készült el teljes egészében és főként irodák kaptak benne helyet. Ezután az egész stadiont ülőhelyesre formálták. Az új 12,000 férőhelyes North Bank 1993-ra készült el, ami már kétszintes volt. Az idők során megjelent két óriás kivetítő a stadionban, amely két átlós sarokba került.

2006. május 7-én volt az utolsó mérkőzés a stadionban, melyet a Wigan Athletic FC ellen 4-2-re nyert az Arsenal. Ezzel a győzelemmel kiharcolta a Bajnokok Ligája selejtezőjében való indulást. Thierry Henry szerezte az utolsó gólt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Questions & Answers. Arsenal.com, 2006. augusztus 22. [2007. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 8.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés