Wikipédia

Nicolas Anelka

francia labdarúgó, edző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. július 6.

Nicolas Sébastíen Anelka (francia kiejtéssel: [nikɔla anɛlka], Le Chesnay, 1979. március 14. –) francia válogatott labdarúgó, vezetőedző, posztját tekintve csatár. Rendszeresen szerepelt hazája válogatottjában. Góljairól és gólpasszairól volt leginkább ismert, melyet gyors és technikás játéka tett lehetővé. Kiváló fejelési képességének, technikájának, lövéseinek, labda nélküli mozgásának köszönhetően klasszikus csatárként és visszavont ékként is bevethető volt a pályán.[5][6]

Nicolas Anelka
Anelka a Chelsea játékosaként 2010-ben
Anelka a Chelsea játékosaként 2010-ben
Személyes adatok
Teljes névNicolas Sébastien Anelka[1]
Születési dátum1979. március 14. (46 éves)[2]
Születési helyLe Chesnay, Franciaország
Állampolgárságfrancia
Magasság185[3] cm
Testtömeg80 kg
BecenévLe Sulk (Duzzogó)
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1983–1993Franciaország Trappes Saint-Quentin
1993–1995Franciaország Clairefontaine[4]
1995–1996Franciaország Paris Saint-Germain
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1995–1997Franciaország Paris Saint-Germain10(1)
1997–1999Anglia Arsenal65(23)
1999–2000Spanyolország Real Madrid19(2)
2000–2002Franciaország Paris Saint-Germain39(10)
2001–2002→ Anglia Liverpool20(4)
2002–2005Anglia Manchester City89(37)
2005–2006Törökország Fenerbahçe39(14)
2006–2008Anglia Bolton Wanderers53(21)
2008–2012Anglia Chelsea125(38)
2012–2013Kína Sanghaj Senhua22(3)
2013→ Olaszország Juventus FC2(0)
2013–2014Anglia West Bromwich12(2)
2014–2015India Mumbai City13(2)
Összesen508(157)
Válogatottság
1997Franciaország Franciaország U203(0)
1998–2010Francia Franciaország69(14)
Edzőség
IdőszakKlub
2012Kína Sanghaj Senhua (játékosedző)
2015India Mumbai City (játékosedző)
2018–2020Franciaország Lille (utánpótlásedző)
2021Franciaország Hyères (sportigazgató)
2024–Törökország Ümraniyespor (vezérigazgató)
Díjak, elismerések
1998– Ligue 1 – Az év francia felfedezettje
1999 február, 2008 november – Premier League: A hónap játékosa
1999– Az év fiatal angol labdarúgója
1999, 2009 – Premier League: Az év csapata
2009– Premier League-aranycipő
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Anelka témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Franciaország színeiben
Labdarúgás
U18-as Európa-bajnokság
arany
1997, Izland
Európa-bajnokság
arany
2000, Belgium és Hollandia
Konföderációs kupa
arany
2001, Dél Korea és Japán

Pályafutását a Paris Saint-Germainnél kezdte, ám egy szezon elteltével az Arsenal csapatához igazolt. Az első csapat meghatározó tagjává vált, és a következő bajnokságban elnyerte Az év fiatal angol labdarúgója-díjat is. 1999-ben 22 300 000 fontért a Real Madrid játékosa lett, de egy idény elteltével egy 20 000 000 fontos üzlet keretében újra Párizsba tette át székhelyét. Annak ellenére, hogy rendszeresen kezdő volt a PSG-ben, újabb Premier League-kaland következett: először 2002 januárjában a Liverpool kölcsönben szerződtette, majd a 2002–2003-as évad elején 13 000 000 fontért csatlakozott a Manchester Cityhez.

Három manchesteri idény után Törökországba, a Fenerbahçe egyletéhez írt alá, majd újra Anglia lett karrierje következő állomása, ezúttal a Bolton Wanderers csapata. Ezt követően 18 000 000 fontért igazolta le a Chelsea. 2009-ben elnyerte a Premier League Aranycipőjét. Klubjai csaknem 90 000 000 fontot fizettek érte összesen.[7] 2011. december 2-án a Sanghaj Greenland bejelentette, hogy megállapodott a csatárral, aki a téli átigazolási szezon kezdetével a játékosuk lett.[8] Egy ott töltött idény után kölcsönszerződés keretében csatlakozott a Juventushoz, ezek után felbontották szerződését Kínában, és ingyen vált a West Bromwich Albion labdarúgójává. Miután az angol együttes nem tartott rá igényt, Indiába, a Mumbai Cityhez került, mint játékos-menedzser.

69 alkalommal lépett pályára a francia válogatottban, 2000-ben Európa bajnoki címet nyert, 2001-ben pedig a konföderációs kupa serlegét is elhódította hazájával. Az ezt követő időszakban klubcsapataiban való kevés játéklehetőség miatt nem volt stabil kerettag, de a 2008-as Európa bajnokságra utazó keretben ismét helyet kapott. 2010. június 9-én a Francia labdarúgó-szövetség eltiltotta hazája válogatottjától Raymond Domenech-kel való konfliktusát követően, szerintük ugyanis Anelka megnyilvánulása ütközött az általuk képviselt elvekkel.[9] Két hónappal később nem jelent meg a fegyelmi tárgyaláson, 18 mérkőzéses eltiltást kapott a szövetségtől, mellyel gyakorlatilag véget ért a nemzetközi karrierje.[10] Anelka azt nyilatkozta, hogy nevetségesnek tartja a 18 meccses eltiltást, és ezt követően határozta el, hogy visszavonul a francia színektől.[11]

Korai évek és magánélet

szerkesztés

Le Chesnay-ban született, Yvelines megyében.[12] Szülei 1974-ben Martinique szigetéről költöztek Franciaországba, majd ezután a Párizs közeli Trappes-ban telepedtek le. Itt kötött barátságot gyerekkorában Omar Sy és Jamel Debbouze színészekkel.[13] Édesanyja a helyi középiskola titkárnője volt.[14][15]

Két testvére van, Claude, aki szintén labdarúgó, és Didier.[16]

Felesége Barbara Tausia belga koreográfus. Két fiuk van, Kais 2008-ban, Kahil 2010-ben született.[17]

2002-ben szerepelt A tökös, a török, az őr meg a nő (franciául: Le Boulet) című filmben, ahol önmagát alakította, mint labdarúgó. Úgy fogalmazott, visszavonulása után a filmiparban szeretne dolgozni, mert egy barátja is ott helyezkedett el.[18]

Gyermekkori barátai hatására 2004-ben az Egyesült Arab Emírségekben áttért az iszlám vallásra, és felvette az Abdul-Salam Bilal nevet.[19] A csatár elmondta, hogy kezdetben a nappali órákban böjtölt a ramadán hónapjában, de rájött, hogy sérülékennyé vált, ezért nem követte már olyan szigorúan.[20] Volt, hogy fontolóra vette, hogy az Emírségekben folytatja pályafutását, mellyel kapcsolatban a következőképp nyilatkozott: „Kész vagyok itt maradni és az Emirátusok egyik klubjában futballozni. Nem szívesen térnék vissza Angliába vagy Franciaországba.” Ez azonban sosem valósult meg, nem sokkal később ugyanis Törökországba igazolt.[20]

Kiváló baráti kapcsolata ismert Dieudonné M’Bala M’Bala humoristával. Felháborodást váltott ki széles körben, amikor a támadó a West Bromwich játékosaként az M’Bala által alkalmazott és sokak szerint antiszemita karlendítést tett 2013-ban.[21] A francia labdarúgó reakciója erre az volt, hogy a mozzanat nem volt antiszemita.[21] Az Angol labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága ennek ellenére ötmeccses eltiltást rótt ki Anelkára, ugyanakkor megállapította, hogy gesztusát nem az antiszemitizmus népszerűsítésére használta fel.[22] 2020-ban elmondta, hogy a kézmozzanat egykori trénere, Steve Clarke ellen szólt, aki nem zsidó.[23]

Anelka témája volt a 2012-ben, a Canal+-on sugárzott L'Entrée des Trappistes dokumentumfilmnek, mely a Sy-al és a Debbouzéval való barátságukról szól,[13] továbbá a Netflixen is készült film életéről Anelka, a meg nem értett címmel.[24]

Pályafutása klubcsapatokban

szerkesztés

Paris Saint-Germain

szerkesztés

Tizenhat évesen kezdte profi pályafutását a fővárosi Paris Saint-Germain színeiben.[25]

Arsenal

szerkesztés

1997 februárjában, 17 évesen csatlakozott az Arsène Wenger által menedzselt, a Premier League-ben szereplő Arsenalhoz 500 000 fontos átigazolási díj fejében.[26] Első évében, az 1996–1997-es szezonban elvétve kapott lehetőséget, de második idényében Ian Wright hosszan tartó sérülése miatt sikerült beverekednie magát a kezdő tizenegybe. Első gólját a Manchester United elleni hazai 3–2-es győzelem alkalmával szerezte.[27] Kulcsszerepet játszott abban, hogy az 1997–1998-as idényben az Arsenal megszerezte a bajnoki cím mellett az FA-kupát is.[28] Az FA-kupa döntőjében a második gólt szerezte a Newcastle United elleni 2–0-s győzelem során.[29]

Az 1998–1999-es angol bajnokságban gólkirályi címet szerzett, és megkapta Az év fiatal angol labdarúgója-díjat is, csapata azonban nem tudta megvédeni sem a bajnoki elsőségét, sem a kupacímét, és a Bajnokok Ligájában sem jutott el a döntőig. A szurkolók a csatár átigazolási spekulációit és a lelkesedése hiányát látva a „Le Sulk” , azaz a duzzogó becenevet adták neki.[30] A bajnokság végeztével Anelka közölte, hogy a brit sajtó felelős azért, hogy boldogtalan Angliában.[31] 1999. augusztus 2-án a spanyol Real Madridhoz szerződött.[32]

Az Ágyúsoknál töltött éveivel kapcsolatban azt mondta a későbbiekben, hogy nem kellett volna elhagynia az Arsenalt, egy olyan klubot, amelyet nagyon imád.[33][34] Egykori trénere, Arséne Wenger is erősen támogatta és csodálta őt.[35] A gárda által összeállított Minden idők 50 legnagyobb Ágyusa listáján a 29. helyet foglalja el. Összesen 90 alkalommal lépett pályára az Arsenal színeiben és 28 gólt szerzett.[33][34]

Real Madrid

szerkesztés

1999 nyarán 22 500 000 font értékben költözött Madridba.[36] A Blancóknál töltött első öt hónapjában nem sikerült gólt szereznie, első találatát 2000. január 5-én, az en-Naszr elleni klubvilágbajnoki nyitómérkőzésén szerezte.[37] Két nappal később szintén ebben a sorozatban két gólt szerzett a brazil Corinthians ellen, a mérkőzés 81. percében pedig büntetőt hibázott, így nem ért el mesterhármast.[38]

2000. február 28-án megszerezte első bajnoki gólját a Barcelona elleni 3–0-s győzelem során,[39] márciusban azonban Lorenzo Sanz klubelnök eltiltotta a kerettől, miután távozott az egyik edzésről Vicente del Bosque vezetőedzővel történő nézeteltérése miatt.[40] Miután visszatért a csapathoz, a Bajnokok Ligája elődöntőjének mindkét mérkőzésén a hálóba talált a Bayern München ellen, így a Királyi Gárda 3–2-es összesítéssel bejutott a fináléba.[41][42][43][44][45] Párizsban, a Stade de France-ban megrendezett döntőn a Real Madrid a nyolcadik európai trófeáját gyűjtötte be, miután 3–0-ra győzött a Valencia ellen. Anelka a kezdő tizenegyben kapott lehetőséget.[46]

Visszatérés a Paris Saint-Germainbe

szerkesztés

2000 júliusában hatéves kontraktust írt alá nevelőegyesületéhez 22 000 000 font fejében.[47] Ebben az évben a párizsiak a második helyen végeztek a bajnokságban, így bekerültek a Bajnokok Ligája főtáblájára a 2000–2001-es kiírásban. Anelka heti 30–35 000 fontos fizetése átutalásának összegét a PSG tulajdonában lévő Canal Plus finanszírozta, míg a Nike maga a fizetésének a jelentős részét állta.[48]

Jól kezdte az évadot, egy olyan egylet csapatkapitánya volt, amely rövid ideig vezette a Ligue 1-t, de a jó forma gyorsan csökkent.[49] 2000 decemberében, a Sedan elleni 5–1-es vereség után Philippe Bergeroót a vezetőedzői székben Luis Fernández váltotta. Év végén a klub a kilencedik helyet szerezte meg a bajnoki tabellán, így bejutott a 2001-es Intertotó-kupa küzdelmeibe. Az első csoportkörben a második helyet szerezték meg a Bayern München előtt, majd a második csoportkörben kiestek a Deportivo de La Coruña, a Galatasaray és a Milan ellen.[50]

Liverpool (kölcsönben)

szerkesztés

Két és fél év után, 2001 decemberében újra visszatért az angol első ligába, ezúttal a Liverpoolhoz, kölcsönszerződés keretében a szezon végéig. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az egylet a 2001–2002-es szezon végén a második helyen zárja a bajnokságot. Gólokat szerzett az Everton,[51] a Fulham,[52] a Blackburn Rovers,[53] az Ipswich Town,[54] és a kupában a Birmingham City ellen.[55] Gérard Houllier, a csapat trénere azonban úgy döntött, hogy nem kínál állandó szerződést számára, helyette a szenegáli válogatott csatárt, El Hadji Dioufot szerződtette.[56]

Manchester City

szerkesztés

2002. május 24-én csatlakozott a manchesteri egyesülethez, Kevin Keegan klubrekordot jelentő 13 000 000 fontot fizetett érte.[57] Az első idényében a csapat gólkirálya lett 14 góllal, ezek közül kiemelkedik a Manchester United elleni, a Maine Roadon, volt klubja, az Arsenal elleni, valamint az Anfielden, a Liverpool ellen szerzett gólja az utolsó percben tizenegyesből. Második évében szintén házi gólkirály lett 25 találattal. 2004. október 16-án büntetőt értékesített a Chelsea ellen, ezzel José Mourinho vezetésével a klub hosszú idő után szenvedett vereséget.[58]

Fenerbahçe

szerkesztés

2005 januárjában a Manchester City bejelentette, hogy Anelka 7 000 000 fontért Törökországba igazol.[59] Jelentős részt vállalt abban, hogy a Fenerbahçe az idény végén megnyerte a Süper Liget[60] és hogy az UEFA-kupában továbbjutott a csoportkörből, így a következő évadban a Bajnokok Ligájában szerepelt az isztambuli csapattal.[61]

Bolton Wanderers

szerkesztés

2006. augusztus 25-én a Bolton Wanderersszel négyéves megállapodást kötött, rekordot jelentő 8 000 000 fontért lett a klub játékosa.[62] Új klubjában 2006. szeptember 9-én, a Watford ellen debütált.[63] Szeptember 19-én szerezte meg első gólját a Walsall ellen a Ligakupában, beállítva a 3-1-es végeredményt.[64] A Premier League-ben 11 gól nélküli mérkőzését követően szerezte meg első találatát november 25-én az Arsenal elleni 3-1-es győzelem során.[65] Az angol első osztály 2006–2007-es kiírását tekintve 11 góllal a Bolton házi gólkirálya volt.[66]

2007 januárjában bejelentette, hogy hajlandó elhagyni a csapatot,[67] ugyanakkor júliusban új szerződést írt alá a Sammy Lee trénerrel folytatott tárgyalások befejeztével.[68] Továbbá kijelentette, hogy fontolóra veszi távozását, amennyiben gyengén kezdik az új szezont,[69] ennek ellenére mégis 2011-ig kötelezte el magát a klub mellett.[70] 2020 júliusában elismerte, hogy azért újította meg szerződését, hogy a Bolton ez által nagyobb átigazolási díjat kapjon érte[71]

Chelsea

szerkesztés

2008. január 11-én megerősítést nyert, hogy 15 000 000 fontért csatlakozik a Chelsea-hez.[72] 2008. január 12-én mutatkozott be új csapatában a Tottenham Hotspur ellen,[73] két héttel később pedig megszerezte első gólját az FA-kupában a Wigan Athletic ellen. Első bajnoki találat a Portsmouth ellen jegyezte február 2-án, az idény hátralévő részében azonban többször már nem vette be az ellenfelek kapuját.[74]

 
Anelka a Chelsea színeiben

A 2008-as Manchester United elleni Bajnokok Ligája döntőben a Chelsea hetedik büntetőjét elhibázta, a londoniak pedig alulmaradtak riválisukkal szemben, így be kellett érniük egy ezüstéremmel. A későbbiekben menedzserét, Ávrám Grantot hibáztatta azért, hogy elhibázta tizenegyesét. Azt állította, hogy a tréner kései csereként számolt vele, nem volt elég ideje a megfelelő bemelegítésre, és ez által arra sem, hogy felvegye a meccs ritmusát.[75]

2008. augusztus 3-án négy gólt szerzett az AC Milan elleni 5–0-ra megnyert barátságos mérkőzés alkalmával.[76]

Didier Drogba sérülésének következtében több játéklehetőséget kapott és kitűnően kezdte az idényt. 2008. november 14-én elnyerte a Premier League Aranycipőjét, és ő volt az egyetlen játékos a bajnokságban, aki több, mint tíz gólt szerzett.[77] A londoni gárdában első mesterhármasát 2008. november 1-jén, a Sunderland elleni 5–0-s győztes meccs során szerezte meg.[78] Ezt követte további kettő találat a Blackburn Rovers és a West Bromwich Albion ellen. A csapat meghatározó tagjává vált, és Didier Drogba visszatérésével is legtöbbször a kezdőcsapatban kapott szerepet, Guus Hiddink érkezésével azonban többnyire a pálya szélén játszott. A Watford elleni 3–1-es győztes találkozón az FA-kupában a Vicarage Roadon újabb mesterhármast ért el.[79] Május 10-én egykori klubja, az Arsenal elleni 4–1-es vesztes rangadó során ő szerezte a Chelsea egyetlen gólját, amit nem ünnepelt, később ezt azzal magyarázta, hogy „még mindig imádja az Arsenalt”.[80]

 
Anelka egy mérkőzés előtt a Chelsea játékosaként

A 2009–2010-es idényben első gólját a Craven Cottagen, a nyugat-londoni rivális Fulham gárdája felett aratott 2–0–s siker alkalmával szerezte, majd a következő fordulóban betalált a Burnley ellen megnyert 3–0-s győztes meccs alkalmával is. A Bajnokok Ligájában a Chelsea nyitómeccsén a mérkőzés egyetlen gólját szerezte a Porto ellen.[81] Az APÓÉL ellen a tizenhatoson kívülről talált a hálóba. A Liverpool ellen idénybeli harmadik bajnoki gólját szerezte a 2–0-ra megnyert hazai mérkőzésen.[82] A Porto elleni visszavágón az Estádio do Dragão-ban az ő góljával 1–0-ra győzött a Chelsea, így a második angol csapat volt a Bajnokok Ligájában, amely Portugáliában győzni tudott. A bajnokságban az Everton elleni 3–3-as kimenetelű összecsapáson Anelka jegyezte klubja első találatát, így október óta szerzett a csapat újra gólt a Premier League-ben.[83] Ezután újabb góllal vette ki részét a Portsmouth elleni 2–1-re megnyert mérkőzésen.[84]

2010. január 16-án sérüléséből visszatérve a 7–2-es kimenetelű, Sunderland elleni mérkőzésen két találat is az ő nevéhez fűződött.[85] A Preston North End elleni kupameccsen szintén értékesített egy helyzetet, így öt meccsen már négyszer rezgette meg az ellenfelek hálóját. Miután Didier Drogba visszatért az Afrikai Nemzetek kupájáról, ismét szélsőként kapott szerepet a csapatban. Január után áprilisban is betalált volt klubja, a Bolton Wanderers, így a Chelsea előnye a bajnoki tabellán négy pontra növekedett a Manchester Uniteddel szemben.[86] Az idény utolsó fordulójában két gólt szerzett a Wigan Athletic ellen, így a Chelsea négy év után szerzett újra bajnoki címet.[87] Ezzel Ashley Cole-lal egyetemben olyan labdarúgóvá vált, aki már két különböző angol klubbal végzett a tabella élén a Premier League-ben. Ezt a sikert korábban csak Henning Berg érte el.[88] 2010. június 24-én a Chelsea bejelentette, hogy egy új, négyéves szerződést írt alá, így 2012-ig a klub játékosa marad.[89]

A 2010–2011-es idényt kiváló formában kezdte. A West Bromwich ellen az első fordulóban gólpasszt adott Florent Maloudának,[90] a Wigan Athletic ellen duplázott,[91] majd a Stoke City ellen büntetőből szerzett gólt.[92] A Bajnokok Ligájában az MŠK Žilina ellen az első félidőben jegyzett találatot,[93] továbbá betalált a Olympique Marseille és a Szpartak Moszkva ellen is, így a Paris Saint-Germainben töltött évei után ez volt az első alkalom, hogy négy gólt szerzett a sorozatban.[94][95] Október 19-én a Szpartak elleni találata a Chelsea-ben az 50. találatát jelentette. Ezt a szezont összesen 16 góllal zárta, 45 mérkőzésen lépett pályára.[96]

A 2011–2012-es bajnoki szezonban első gólját a West Bromwich ellen jegyezte, az idény felének további részében azonban további 14 mérkőzésen nem tudott több találatot értékesíteni. 2011. december 3-án, miután a Chelsea 3–0-ra győzött a Newcastle United elleni bajnokin, André Villas-Boas vezetőedző megerősítette, hogy Anelka Alex-szel együtt ingyen távozhat a klubtól januárban.[97] 2011. december 12-én Zhu Jun, a Sanghaj Greenland tulajdonosa bejelentette, hogy aláírt egyesületéhez.[98] Később a londoni gárda is megerősítette a távozását, és még aznap nyélbe is ütötték az üzletet.[99]

A Chelsea színeiben 184 mérkőzésen 59 gólt szerzett.[100]

Sanghaj Senhua

szerkesztés
 
Anelka Giovanni Morenóval és egykori Chelsea-s csapattársával, Didier Drogbával a Sanghaj Greenland színeiben

2012. január 1-jén vált a kínai csapat tagjává, éves fizetése 12 000 000 eurónak felelt meg.[101] Átigazolását követően elárulta, hogy az előző hónapban megvolt a lehetősége, hogy újra a Paris-Saint German játékosa legyen, de nem tartotta vonzónak az ajánlatukat.[102] 2012. február 21-én a Hunan Billows elleni felkészülési mérkőzésen jegyezte első találatát új csapatában, mindössze 40 másodperccel a kezdő sípszó után, bokasérülése miatt azonban nem tudott bemutatkozni a bajnokságban a Csiangszu Szuning elleni mérkőzésen.[103] Végül 2012. március 16-án debütált, a Peking Guoan csapata elleni 3–2-es vesztes kimenetelű mérkőzés során.[104]

2012. június 19-én bejelentették, hogy Didier Drogba is csatlakozik a Sanghaj Greenlandhoz.[105] Június 7-én arról keringtek pletykák, hogy szívesen játszana újra Angliában, miután a szurkolókkal szóváltásba került, mert nem volt hajlandó csapattársaival meghajolni előttük.[106] Augusztus 25-én a Santung Lüneng Tajsan elleni találkozón két gólpasszt adott Drogbának, illetve fejesgólt szerzett, az eredmény 3–3-as döntetlen lett.[107][108]

Juventus

szerkesztés

2013. január 26-án öthónapos kölcsönszerződéssel vált az olasz Juventus labdarúgójává.[109] A Bajnokok Ligájában a Celtic ellen mutatkozott be új klubjában.[110] További két bajnoki mérkőzésen lépett még pályára a Serie A-ban, csapatával pedig az idény végén bajnoki címet ünnepelhetett.[111]

West Bromwich Albion

szerkesztés

2013. július 4-én újra az angol első osztályba, a West Bromwich Albion gárdájához igazolt ingyen, mely pályafutása hatodik brit egyesülete lett. Azt nyilatkozta, hogy itt szeretné befejezni karrierjét.[112] A híresztelések szerint miközben távozott egy edzésről, azt mondta, hogy vissza fog vonulni. A gárda nem sokkal később cáfolta kijelentését, de a pleykáknak táptalajt adott, hogy a következő összecsapáson nem lépett pályára, illetve egy megbeszélséről idő előtt távozott ügynökével.[113] 2013. augusztus 28-án bejelentették, hogy úgy döntött, marad a csapatnál, és másnap már meg is kezdte a felkészülést a Swansea City elleni bajnokira.[114]

2013. december 28-án a West Ham United elleni 3–3-as döntetlennel véget érő mérkőzésen megszerezte első találatát új csapatában, több mint 2 hónap elteltével. Gölöröme során egy olyan kézmozdulatot tett, melyet humorista barátja, Diedunné tett népszerűvé, a kritikusok szerint azonban mindez tisztelgést jelent a nácizmus számára.[21] Az Angol labdarúgó-szövetség antiszemitizmus vádjával kivizsgálta az esetet.[21] 2014. február 27-én a szövetség fegyelmi bizottsága ötmeccses eltiltást rótt ki rá, 80 000 fontos pénzbírsággal sújtotta, továbbá egy oktatási tanfolyam elvégzésére kötelezte.[22] A szövetség a tárgyaláson a következőre jutott: "Nem találtuk Nicolas Anelkát antiszemitának, vagy hogy az antiszemitizmust népszerűsítené a kézmozdulatával". Ő és a labdarúgó-szövetség is úgy döntött, nem nyújt be fellebbezést az ügyben.[115]

A közösségi médián keresztül jelentette be, hogy felbontja szerződését a West Bromwich-csal.[116] Válaszul a klub közölte, hogy nem adott be kérelmet számukra távozási szándéka kapcsán. A későbbiekben 14 napos felmondási idővel hagyta ott az egyesületet, melyet kötelességszegés miatt kellett ott töltenie.[117]

Mumbai City

szerkesztés

2014. szeptember 15-én az Indiai Szuperligában szereplő Mumbai City játékosa lett.[118][119] Három meccses eltiltását követően lépett pályára először a Chennaiyin FC elleni 5–1-es vesztes mérkőzésen, október 24-én.[120] Öt nappal később a DY Patil Stadionban csapata egyetlen gólját szerezte a Kerala Blasters ellen.[121] A Delhi Dynamos ellen szintén ő szerezte a győztes találatot.[122] A szezonban összesen hét mérkőzést játszott, mivel a tabellán a hetedik helyen végeztek, így a Mumbai nem kvalifikálta magát a rájátszásra.[123]

2015 januárjában 18 hónapos szerződéstírt alá az algériai NA Hussein Dey csapatához, az Algériai labdarúgó-szövetség azonban visszautasította döntését, melyet a következőképpen indokolt: "Csak azok a 27 évnél fiatalabbak igazolhatnak klubunkba, akik országunk válogatottját képviselik".[124] Anelka visszatért Indiába, majd 2015. július 3-án az egyesület játékos-menedzsere lett.[125]

Pályafutása a válogatottban

szerkesztés
 
2008-ban a Kolumbia elleni barátságos mérkőzésen a francia válogatottban

Ifjúsági szinten részt vett az U20-as válogatottal az 1997-es ifjúsági világbajnokságon. A profik között a gól nélküli döntetlennel végződő Svédország elleni összecsapáson debütált 1998. április 22-én. Az 1998-as világbajnokság keretébe nem került be. A 2000–es Európa-bajnoki selejtezőn már fontos szerepet töltött be a gárdában. Két gólt szerzett az oroszok elleni nyitómérkőzésen, mely 3–2-es végeredménnyel zárult, továbbá mindkét találatot ő jegyezte az Anglia elleni 2-2-es döntetlen alkalmával a Wembley Stadionban 1999 februárjában.[126] Tagja volt a 2000-es Európa bajnokság keretének, mely aranyérmet szerzett a kontinenstornán, valamint a 2001-es konföderációs kupát megnyerő csapatnak is, utóbbin egyetlen találatát Dél-Korea ellen jegyezte.[127] 2002 novemberében elutasította Jacques Santini meghívását a Szerbia és Montenegró ellen készülő keretbe, így az igazgató eltiltotta a válogatottságtól. 2004 februárjában neve szóba jött a 2004-es Európa-bajnokságra készülő csapattal kapcsolatban, miután Djibril Cissé-t szintén felfüggesztették a nemzeti színektől.[128][129]

2005 novemberében Raymond Domenech invitálására visszatért a keretbe Costa Rica ellen Martinique-ban. A szülőföldjén zajló mérkőzés a franciák első meccse volt a Karib-térségben, a csapat 3-2-re győzött.[130][131] A 2006-os világbajnokságra való felkészülés során Djibril Cissé súlyosan megsérült, ezt követően pedig Anelka helyet kapott a bő keretben, de végül Sidney Govout nevezték a tornára helyette.[132]

2007. március 24-én csereként lépett pályára Litvánia ellen a 2008-as Európa bajnokság selejtezőjén, és a mérkőzés egyetlen gólját szerezte. Teljesítményét így értékelte Domenech: "Szeretném így látni Nicolast, amikor megmutatja ezeket a tulajdonságait, így a kezdőcsapatba pályázik."[133] 2007. június 2-án az Ukrajna elleni 2-0-ra megnyert összecsapáson is eredményes volt.[134]

Részt vett az ausztriai és svájci közös rendezésű Európa-bajnokságon 2008-ban.[135] A franciák első mérkőzésén, Románia ellen 72 percet töltött a pályán,[136]Hollandia és Olaszország ellen viszont már csak csere volt.[137][138]

Kulcsszerepet játszott az Írország elleni 2010-es világbajnokság pótselejtezőjén aratott sikerben. A 72. percben szerezte azt a gólt, amely által Franciaország kedvező helyzetből várhatta a visszavágót, és amely végül fontos szerepet játszott a franciák kvalifikációjában.[139]

A 2010-es világbajnokságon elküldték a csapattól, miután sajtóértesülések szerint a Mexikó elleni 2–0-s vereség után bántalmazta Raymond Domenech szövetségi kapitányt.[140] Domenech beszámolója szerint degradáló szavakkal illette őt.[141][142] Később a média beszámolt róla, hogy Jean-Pierre Escalattes, a Francia labdarúgó-szövetség elnökének kérésére sem volt hajlandó bocsánatot kérni.[143] Másnap a válogatott nem ment edzésre sem, Anelka elküldése ellen tiltakozva.[144] Anelka ezt követően 18 mérkőzéses eltiltást kapott a szövetségtől, később ezzel kapcsolatban azt mondta, nevetségesnek tarja a szankciót, és ekkor határozta el, hogy visszavonul a nemzeti színektől.[145]

A L’Équipe újságot beperelte a bíróságon 150 000 eurós kártérítést követelve. Elvesztette az ügyet, mivel csak a neki tulajdonított sértés megfogalmazását tagadta, nempedig azt, hogy megsértették volna.[146] Egy 2018-ban készült dokumentumfilmben Domenech elmondta, hogy Anelka a vezetőedzői mivoltát sérelmezte és nem a személyét.[147]

Visszavonulása után

szerkesztés

2017 februárjában csatlakozott a holland első ligában szereplő Roda egyesületének stábjához, Alekszej Koratajevvel, a klub tulajdonosával ugyanis kitűnő barátságot ápol.[148] 2018 novemberében a Lille utánpótlásának csatáredzője lett.[149] 2021. február 3-án a Murád Búdzsellál tulajdonában álló Hyères FC sportigazgatójává vált.[150] Három hónappal később, 2021. május 4-én távozott posztjáról, a Covid19-pandémia miatt így nem élte át a gárda első mérkőzését.[151] 2024. január 25-én a török Ümraniyespor vezérigazgatója lett.[152] Kevesebb, mint fél évvel később, július 8-án távozott a posztról.[8]

Pályafutása statisztikái

szerkesztés

Klubcsapatokban

szerkesztés

[153][154][155][156][157]

Klub Szezon Bajnokság Nemzetközi kupa Ligakupa Európa Egyéb[a 1] Összesen
Bajnokság Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok Pályára lépések Gólok
Paris Saint-Germain 1995–1996 Division 1 2 0 — — — — 2 0
1996–1997 Division 1 8 1 — 1 0 1 0 — 10 1
Összesen 10 1 – 1 0 1 0 – 12 1
Arsenal 1996–1997 Premier League 4 0 — — — — 4 0
1997–1998 Premier League 26 6 9 3 3 0 2 0 — 40 9
1998–1999 Premier League 35 17 5 0 0 0 5 1 1 1 46 19
Összesen 65 23 14 3 3 0 7 1 1 1 90 28
Real Madrid 1999–2000 La Liga 19 2 0 0 — 9 2 3 3 31 7
Paris Saint-Germain 2000–2001 Division 1 27 8 0 0 1 0 9 5 — 37 13
2001–2002 Division 1 12 2 — 0 0 7 3 — 19 5
Összesen 39 10 0 0 1 0 16 8 – 56 18
Liverpool (kölcsönben) 2001–2002 Premier League 20 4 2 1 — — — 22 5
Manchester City 2002–2003 Premier League 38 14 1 0 2 0 — — 41 14
2003–2004 Premier League 32 16 4 4 2 0 5 4 — 43 24
2004–2005 Premier League 19 7 — 0 0 — — 19 7
Összesen 89 37 5 4 4 0 5 4 – 103 45
Fenerbahçe 2004–2005 Süper Lig 14 4 2 0 — 2 0 — 18 4
2005–2006 Süper Lig 25 10 6 2 — 6 0 — 37 12
2006–2007 Süper Lig — — — 2 0 — 2 0
Összesen 39 14 8 2 – 10 0 – 57 16
Bolton Wanderers 2006–2007 Premier League 35 11 3 0 1 1 — — 39 12
2007–2008 Premier League 18 10 — — 4 1 — 22 11
Összesen 53 21 3 0 1 1 4 1 – 61 23
Chelsea 2007–2008 Premier League 14 1 3 1 2 0 5 0 — 24 2
2008–2009 Premier League 37 19 5 4 0 0 12 2 — 54 25
2009–2010 Premier League 33 11 4 1 0 0 7 3 1 0 45 15
2010–2011 Premier League 32 6 3 1 1 2 9 7 1 0 46 16
2011–2012 Premier League 9 1 0 0 2 0 4 0 — 15 1
Összesen 125 38 15 7 5 2 37 12 2 0 184 59
Sanghaj Greenland 2012 Kínai Szuperliga 22 3 2 0 — 3 1 — 27 4
Juventus (kölcsönben) 2012–2013 Serie A 2 0 — — 1 0 — 3 0
West Bromwich Albion 2013–2014 Premier League 12 2 0 0 0 0 — — 12 2
Mumbai City 2014 Indiai Szuperliga 7 2 0 0 — — — 7 2
2015 Indiai Szuperliga 6 0 0 0 — — — 6 0
Összesen 13 2 0 0 – – – 13 2
Teljes karrier 508 157 49 17 15 3 93 29 6 4 671 210
  1. ↑ Magába foglalja: Francia szuperkupa, UEFA-szuperkupa, Community Shield (1998, 2009, 2010), Spanyol szuperkupa, Klubvilágbajnokság (2000), Török szuperkupa, Kínai szuperkupa, Olasz szuperkupa.

A válogatottban

szerkesztés

[158][159]

Nemzeti csapat Év Pályára lépések Gólok
Franciaország 1998 3 1
1999 7 2
2000 10[a 1] 2
2001 7 1
2002 1 0
2005 2 1
2006 3 1
2007 10 3
2008 11 1
2009 9 2
2010 6 0
Összesen 69 14
  1. ↑ Tartalmaz egy pályáralépést és egy gólt a FIFA XI elleni mérkőzésen, mely barátságos meccsnek számít.

Góljai a válogatottban

szerkesztés

[160]

# Dátum Helyszín Ellenfél Gól Eredmény Verseny
1 1998. október 10. Moszkva, Oroszország   Oroszország 1–0 3–2 2000-es Európa bajnokság selejtező
2 1999. február 10. London, Anglia   Anglia 1–0 2–0 Barátságos mérkőzés
3 1999. február 10. London, Anglia   Anglia 2–0 2–0 Barátságos mérkőzés
4 2000. június 6. Casablanca, Marokkó   Marokkó 4–1 5–1 Barátságos mérkőzés
5 2000. augusztus 16. Marseille, Franciaország FIFA XI 5–0 5–1 Barátságos mérkőzés
6 2001. május 30. Tegu, Dél-Korea   Dél-Korea 3–0 5–0 2001-es konföderációs kupa
7 2005. november 5. Fort-de-France, France   Costa Rica 1–2 3–2 Barátságos mérkőzés
8 2006. október 11. Sochaux, Franciaország   Feröer-szigetek 3–0 5–0 2008-as Európa-bajnokság selejtező
9 2007. március 24. Kaunas, Litvánia   Litvánia 1–0 1–0 2008-as Európa-bajnokság selejtező
10 2007. június 2. Saint-Denis, Franciaország   Ukrajna 2–0 2–0 2008-as Európa-bajnokság selejtező
11 2007. október 13. Tórshavn, Feröer-szigetek   Feröer-szigetek 1–0 6–0 2008-as Európa bajnokság selejtező
12 2008. szeptember 1. Stade de France, Saint-Denis, Franciaország   Szerbia 2–0 2–1 2010-es világbajnokság selejtező
13 2009. október 10. Stade de France, Saint-Denis, Franciaország   Feröer-szigetek 4–0 5–0 2010-es világbajnokság selejtező
14 2009. november 14. Croke Park, Dublin, Írország   Írország 1–0 1–0 2010-es világbajnokság pótselejtező

Sikerei, díjai

szerkesztés

Arsenal

szerkesztés

Real Madrid

szerkesztés

Paris Saint-Germain

szerkesztés

Fenerbahçe

szerkesztés

Chelsea

szerkesztés

Juventus

szerkesztés

Franciaország U18

szerkesztés

Francia válogatott

szerkesztés

Egyéni elismerései

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Nicolas Sebastien Anelka. Turkish Football Federation. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  2. ↑ Nicolas Anelka. Barry Hugman's Footballers. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  3. ↑ Player Profiles. West Bromwich Albion F.C.. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 27.)
  4. ↑ „INF, formateur de talents”, FFF. [2012. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. december 27.) (francia nyelvű) 
  5. ↑ Chelsea complete £15m Anelka deal. BBC Sport, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2016. július 30.)
  6. ↑ Ancelotti: Anelka has it all. Chelsea FC, 2009. október 31. [2014. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. ↑ Nicolas Anelka second most expensive player ever. Box Office Football, 2009. augusztus 31. [2010. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
  8. ↑ a b „Anelka deal agreed”, Sky Sports, 2011. december 7. 
  9. ↑ Communiqué de la Fédération (francia nyelven). FFF, 2010. június 19. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
  10. ↑ Burt, Jason. „Nicolas Anelka banned for 18 games by France after World Cup disgrace”, The Daily Telegraph, 2010. augusztus 17. 
  11. ↑ Nicolas Anelka laughs at 'nonsense' 18-match French ban. BBC Sport. (Hozzáférés: 2016. október 9.)
  12. ↑ „Nicolas Anelka”, L'Équipe (Hozzáférés: 2020. március 8.) (francia nyelvű) 
  13. ↑ a b „Anelka, Debbouze, Sy, les trois de Trappes”, Le Journal de Dimanche, 2012. február 5. (Hozzáférés: 2021. február 23.) (french nyelvű) 
  14. ↑ "Nicolas Anelka haunts old coach as Bolton beats Arsenal". The New York Times. 26 November 2006.
  15. ↑ "Nicolas Anelka: de Trappes à Wembley" (in French). Le Point. 20 February 1999.
  16. ↑ The £85m man lights Blue touchpaper The Observer, 30 November 2008
  17. ↑ Chelsea: The players The Guardian, 20 May 2008; Retrieved 10 February 2009
  18. ↑ Bryant, Tom. „Has a journalist ever won an international cap?”, The Guardian, 2007. október 24. (Hozzáférés: 2010. május 20.) 
  19. ↑ Taylor, Louise How Big Sam and Allah made Le Sulk smile The Guardian, 14 February 2007; Retrieved 10 February 2009
  20. ↑ a b Din, Tusdiq. „Fasting and football. How do top-flight Muslims cope?”, The Independent , 2011. augusztus 23.. [2015. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. december 31.) 
  21. ↑ a b c d Nicolas Anelka: West Brom striker defends goal celebration. BBC. (Hozzáférés: 2013. december 31.)
  22. ↑ a b „Nicolas Anelka banned and fined £80,000 for 'quenelle' gesture”, BBC Sport , 2014. február 27. (Hozzáférés: 2014. február 28.) 
  23. ↑ Anelka: Misunderstood - new Netflix documentary recaps boycotts, bans and fallouts (angol nyelven). bbc.com
  24. ↑ „Anelka: Misunderstood - new Netflix documentary recaps boycotts, bans and fallouts”, BBC Sport, 2020. augusztus 6. (Hozzáférés: 2021. február 23.) 
  25. ↑ Nicolas Anelka joins Mumbai City in Indian Super League. sports-nova.com. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  26. ↑ Number 9 Nicolas Anelka. Arseweb. [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 24.)
  27. ↑ Nicolas Anelka Football Stats 1997/98 (angol nyelven). soccerbase.com
  28. ↑ Arsenal London 1997-98. Skladyfutbol.pl, 2020. február 12. (Hozzáférés: 2020. február 12.)
  29. ↑ BBC News | Football | Arsenal at the double. news.bbc.co.uk . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  30. ↑ „Anelka – I'm no 'Le Sulk'”, Sky Sports, 2008. november 25. (Hozzáférés: 2008. november 29.) 
  31. ↑ „Anelka: The story so far ...”, BBC, 1999. augusztus 2. (Hozzáférés: 2013. június 29.) 
  32. ↑ „Suker replaces Anelka at Arsenal”, BBC, 1999. augusztus 2. (Hozzáférés: 2013. június 29.) 
  33. ↑ a b Greatest 50 Players – 29. Nicolas Anelka. Arsenal.com
  34. ↑ a b Nicolas Anelka. Arsenal.com . [2017. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  35. ↑ Nicholas Anelka slams Wenger haters. Get Football News France.com
  36. ↑ Nicolas Anelka. Football-Heroes. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
  37. ↑ „Anelka finally opens account”, BBC, 2000. január 5. 
  38. ↑ „Anelka doubles up but then pays the penalty for Real”, The Guardian, 2000. január 9. 
  39. ↑ „Anelka proves the Real deal”, The Guardian, 2000. február 29. 
  40. ↑ „Anelka: 'They treat me like a dog'”, BBC, 2000. március 14. 
  41. ↑ Apology Behind Him, Real Madrid's Forward Helps Break Bayern : A Goal Returns Anelka to Favor. International Herald Tribune. [2008. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 14.)
  42. ↑ „Real Madrid 2–0 Bayern Munich”, The Guardian, 2000. május 4. 
  43. ↑ „Bayern Munich 2–1 Real Madrid”, The Guardian, 2000. május 10. 
  44. ↑ „Anelka sparks Real celebrations”, BBC Sport, 2000. május 3. (Hozzáférés: 2012. április 16.) 
  45. ↑ „Anelka seals Real's final ticket”, BBC Sport, 2000. május 9. (Hozzáférés: 2012. április 16.) 
  46. ↑ „Real Madrid 3–0 Valencia”, The Guardian, 2000. május 25. 
  47. ↑ „Nicolas Anelka factfile”, Metro , 2008. január 11. 
  48. ↑ „Anelka set to return home in £20 Million Deal”, The Guardian , 2000. július 11. 
  49. ↑ „Liverpool take a gamble on Anelka”, The Guardian , 2001. december 22. 
  50. ↑ 2000–01. Paris St. Germain, 2013. május 19. [2017. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  51. ↑ „Everton hold Liverpool”, BBC Sport, 2002. február 23. (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.) 
  52. ↑ „Liverpool see off Fulham”, BBC Sport, 2002. március 2. (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.) 
  53. ↑ „Liverpool win Rovers thriller”, BBC Sport, 2002. május 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.) 
  54. ↑ „Rampant Reds sink Ipswich”, BBC Sport, 2002. május 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.) 
  55. ↑ „Liverpool cruise through”, BBC Sport, 2002. január 5. (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.) 
  56. ↑ „Houllier: No Anelka regrets”, BBC Sport, 2003. január 4. 
  57. ↑ „Anelka agrees Man City move”, BBC Sport, 2002. május 24. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.) 
  58. ↑ „Man City 1–0 Chelsea”, BBC Sport , 2004. október 16. 
  59. ↑ „Anelka completes Fenerbahce move”, BBC Sport, 2005. január 31. (Hozzáférés: 2007. július 30.) 
  60. ↑ Fenerbahce Istanbul – Süper Lig 2004/2005 – Fussballdaten – Die Fußballdatenbank. [2016. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  61. ↑ Fenerbahçe - Appearances Champions League 2005/2006 (angol nyelven). worldfootball.net . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  62. ↑ „Bolton sign Anelka in record deal”, BBC Sport, 2006. augusztus 25. (Hozzáférés: 2007. július 9.) 
  63. ↑ „Allardyce buoyed by Anelka debut”, BBC Sport, 2006. szeptember 11. (Hozzáférés: 2007. július 9.) 
  64. ↑ „Walsall 1–3 Bolton”, BBC Sport , 2006. szeptember 19. (Hozzáférés: 2014. március 22.) 
  65. ↑ Sanghera, Mandeep. „Bolton 3–1 Arsenal”, BBC Sport , 2006. november 25. (Hozzáférés: 2014. március 22.) 
  66. ↑ Premier League 2006/2007 - Top Scorer (angol nyelven). worldfootball.net . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  67. ↑ „Anelka's Wenger admiration”, Sky Sports, 2007. január 23. (Hozzáférés: 2014. május 24.) 
  68. ↑ „Anelka makes commitment to Bolton”, BBC Sport, 2007. július 9. (Hozzáférés: 2007. július 9.) 
  69. ↑ „Bolton form may mean Anelka exit”, BBC Sport, 2007. augusztus 25. (Hozzáférés: 2007. augusztus 25.) 
  70. ↑ „Anelka signs new deal with Bolton”, BBC Sport, 2007. augusztus 30. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.) 
  71. ↑ https://www.bwfc.co.uk/news/2020/june/nicolas-anelka-answers-your-questions/
  72. ↑ Bryant, Tom. „Chelsea capture £15m Anelka”, guardian.co.uk, 2008. január 11. 
  73. ↑ Anelka shines as Chelsea win. Eye Football, 2008. január 12.
  74. ↑ Nicolas Anelka. Soccerbase. [2012. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 9.)
  75. ↑ „Anelka blames miss on lack of warm-up to put more heat on Grant”, guardian.co.uk, 2008. május 23. 
  76. ↑ „Chelsea rout sorry Milan”, Sky Sports , 2008. augusztus 3. (Hozzáférés: 2014. március 22.) 
  77. ↑ Anelka win Barclays Golden Boot Award. Premier League, 2008. november 14. [2014. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  78. ↑ Bevan, Chris. „Chelsea 5–0 Sunderland”, BBC Sport, 2008. november 1. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  79. ↑ Dominic Fifield. „FA Cup: Watford 1–3 Chelsea”, The Guardian, 2009. február 16. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  80. ↑ Anelka: I still love Arsenal. Four Four Two.com
  81. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 1–0 F.C. Porto”, BBC Sport, 2009. szeptember 15. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  82. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 2–0 Liverpool”, BBC Sport, 2009. október 4. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  83. ↑ Dawkes, Phil. „Chelsea 3–3 Everton”, BBC Sport, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  84. ↑ „Chelsea 2-1 Portsmouth”, 2009. december 16. (Hozzáférés: 2020. június 28.) (brit angol nyelvű) 
  85. ↑ Lyon, Sam. „Chelsea 7–2 Sunderland”, BBC Sport, 2010. január 16. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  86. ↑ Fifield, Dominic. „Nicolas Anelka strikes as Chelsea beat Bolton and extend lead at summit”, The Guardian, 2010. április 13. (Hozzáférés: 2010. október 21.) 
  87. ↑ Chelsea 8–0 Wigan Athletic Archiválva 2014. május 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. Premier League, 9 May 2010
  88. ↑ Only 10 players have ever won the Premier League title with two clubs (brit angol nyelven). GiveMeSport , 2019. augusztus 18. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  89. ↑ „Anelka signs new Chelsea contract”, BBC Sport, 2010. június 24. 
  90. ↑ Chelsea 6 - 0 West Brom (angol nyelven). news.bbc.co.uk
  91. ↑ Wigan 0 - 6 Chelsea (angol nyelven). news.bbc.co.uk
  92. ↑ Chelsea 2 - 0 Stoke (angol nyelven). news.bbc.co.uk
  93. ↑ MSK Zilina 1 - 4 Chelsea (angol nyelven). news.bbc.co.uk
  94. ↑ Chelsea 2 - 0 Marseille (angol nyelven). news.bbc.co.uk
  95. ↑ Spartak Moscow 0 - 2 Chelsea (angol nyelven). news.bbc.co.uk
  96. ↑ Nicolas Anelka - Stats 10/11 (angol nyelven). transfermarkt.com. [2013. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 20.)
  97. ↑ „Nicolas Anelka and Alex submit Chelsea transfer requests”, BBC Sport, 2011. december 3. (Hozzáférés: 2011. december 11.) 
  98. ↑ zh:申花宣布签约阿内尔卡两年 朱骏微博晒合影表欢迎 (kínai nyelven). sina, 2011. december 12. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
  99. ↑ Anelka move agreed. chelseafc, 2011. december 12. [2013. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
  100. ↑ Torres, Matic & Chelsea's January hits and misses. Goal.com . [2017. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  101. ↑ Que les gros salaires lèvent le doigt (francia nyelven). Eurosport. [2012. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 19.)
  102. ↑ „I Could Have Moved to Paris Saint-Germain: Former Chelsea Striker Nicolas Anelka On January Choice”, Inside Futbol, 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. február 6.) 
  103. ↑ „Anelka fails to make Shanghai Shenhua debut due to ankle injury”, Goal.com, 2012. március 10. (Hozzáférés: 2012. március 17.) 
  104. ↑ „Nicolas Anelka scores in Shanghai Shenhua debut”, Goal.com, 2012. március 16. (Hozzáférés: 2012. március 17.) 
  105. ↑ „Drogba confirms Shanghai move”, Sky Sports, 2012. június 19. (Hozzáférés: 2012. június 23.) 
  106. ↑ "Nicolas Anelka seeks Premier League return as China adventure turns sour". Metro. 6 July 2012.
  107. ↑ African goalscorers in Europe & China August 25–26. BBC Sport, 2012. augusztus 27.
  108. ↑ „Former Chelsea strikers Didier Drogba and Nicolas Anelka could be sold by Shanghai Shenhua”, The Independent, 2012. augusztus 28.. [2017. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. január 4.) 
  109. ↑ https://www.bbc.co.uk/sport/football/21218892
  110. ↑ „I 5 campioni d'Italia che non-ricordi [The 5 champions of Italy who you don't remember]”, Eurosport , 2013. május 6. 
  111. ↑ Conte's Juventus retain title with ease ahead of Napoli - Serie A in 2012/13 (angol nyelven). FootballCritic . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  112. ↑ Nicolas Anelka: West Brom signing hopes to retire in England. BBC Sport. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  113. ↑ „Premier League: West Brom rule out Nicolas Anelka amid retirement reports”, Sky Sports 
  114. ↑ Nicolas Anelka: West Brom striker returning to club duty. BBC Sport. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  115. ↑ „Nicolas Anelka and FA decide not to appeal over five-game ban”, BBC Sport, 2014. március 13. (Hozzáférés: 2020. június 28.) (brit angol nyelvű) 
  116. ↑ Nicolas Anelka announces he has left West Brom. ITV News. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  117. ↑ West Brom sack Nicolas Anelka for 'gross misconduct'. BBC Sport. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
  118. ↑ „Nicolas Anelka joins Mumbai City”, sports-nova.com, 2014. szeptember 15.. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. január 1.) 
  119. ↑ „Nicolas Anelka joins Indian Super League side Mumbai City”, BBC Sport, 2014. szeptember 15. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.) 
  120. ↑ „Elano, Mendoza shine as Chennai trounce Mumbai 5–1”, The Times of India, 2014. október 28. (Hozzáférés: 2014. október 31.) 
  121. ↑ „ISL: Anelka strike helps Mumbai edge past Kerala”, The Times of India, 2014. november 2. (Hozzáférés: 2014. december 14.) 
  122. ↑ „Mumbai City FC 1–0 Delhi Dynamos FC: Anelka again the difference as Mumbai record second consecutive win”, Goal.com, 2014. november 5. (Hozzáférés: 2014. december 14.) 
  123. ↑ Indian Super League 2014 - 3. Round (angol nyelven). worldfootball.net . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  124. ↑ Transfer news: Nicolas Anelka misses out on Algerian move due to his age. Sky Sports, 2015. január 12. (Hozzáférés: 2015. január 19.)
  125. ↑ „Nicolas Anelka named Mumbai City player-manager”, BBC Sport, 2015. július 3. (Hozzáférés: 2015. július 3.) 
  126. ↑ Nicolas Anelka factfile. ITV Sport, 2010. június 20. [2010. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 4.)
  127. ↑ „Five-star France outclass South Korea”, BBC Sport, 2001. május 30. (Hozzáférés: 2021. február 23.) 
  128. ↑ „Anelka eyes France return”, BBC News, 2004. február 6. (Hozzáférés: 2021. február 23.) 
  129. ↑ „Anelka overlooked by France”, The Guardian, 2004. március 25. (Hozzáférés: 2021. február 23.) 
  130. ↑ „France - Costa Rica : match inédit en Martinique”, L'Obs, 2005. november 10. (Hozzáférés: 2021. február 23.) (french nyelvű) 
  131. ↑ „France rallies to beat Costa Rica; Anelka scores”, China Daily, 2005. november 10. (Hozzáférés: 2021. február 23.) 
  132. ↑ „Broken leg agony for Djibril”, Metro, DMG Media, 2006. június 8. (Hozzáférés: 2017. augusztus 17.) 
  133. ↑ „Ronaldo rejoices”, Daily Express, 2007. március 26. (Hozzáférés: 2021. május 19.) 
  134. ↑ France v Ukraine, 02 June 2007. 11v11.com . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  135. ↑ Final squads announced for EURO. UEFA Euro 2008, 2008. május 28. [2013. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 4.)
  136. ↑ Canny Romania leave France frustrated. UEFA Euro 2008. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  137. ↑ Dominant Dutch progress in style. UEFA Euro 2008. [2010. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  138. ↑ France sunk as Italy grab lifeline. UEFA Euro 2008. [2013. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  139. ↑ „Republic of Ireland 0–1 France”, BBC Sport, 2009. november 14. (Hozzáférés: 2009. november 16.) 
  140. ↑ Dawkes, Phil. „France 0–2 Mexico”, BBC Sport, 2010. június 17. (Hozzáférés: 2010. június 19.) 
  141. ↑ Fagot, Vincent: Anelka, une petite Coupe et puis s'en va. Le Monde, 2010. június 19. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  142. ↑ „World Cup 2010: Nicolas Anelka sent home by France Football Federation (FFF)”, The Guardian, 2010. június 19. (Hozzáférés: 2010. június 19.) 
  143. ↑ „Nicolas Anelka sent home after bust-up”, BBC Sport, 2006. június 19. (Hozzáférés: 2010. június 19.) 
  144. ↑ „French players in revolt after Anelka sent home”, CNN, 2010. június 20. 
  145. ↑ „Nicolas Anelka given 18-match France suspension”, BBC Sport, 2010. augusztus 17. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.) 
  146. ↑ „Anelka loses case over World Cup insult”, FourFourTwo, 2011. július 1. (Hozzáférés: 2021. február 23.) 
  147. ↑ „Mondial-2010 : ce qu'a vraiment dit Nicolas Anelka à Raymond Domenech”, La Depeche, 2018. június 5. (Hozzáférés: 2021. február 23.) (french nyelvű) 
  148. ↑ Anelka dagelijks aan de slag met jeugd Roda JC – NOS (hollandul)
  149. ↑ Carr, Corrina: Nicolas Anelka to take up a Lille youth coaching role. Sky Sports, 2018. november 7. (Hozzáférés: 2018. december 8.)
  150. ↑ Nicolas Anelka Nouveau directeur sportif du Hyeres FC (francia nyelven). Hyeres FC, 2021. február 3.
  151. ↑ National 2. Nicolas Anelka quitte (déjà) le Hyères FC (francia nyelven). footamateur.fr, 2021. május 4.
  152. ↑ Nicolas Anelka Set To Be CEO of Turkish Club (amerikai angol nyelven). beIN SPORTS. (Hozzáférés: 2024. április 13.)
  153. ↑ Anelka career stats. Football Database.eu. (Hozzáférés: 2013. február 7.)
  154. ↑ Anelka British stats. 11v11.com. (Hozzáférés: 2013. február 7.)
  155. ↑ Anelka Turkey stats. TFF. (Hozzáférés: 2013. február 7.)
  156. ↑ Anelka Chelsea stats. Bounder.Friardale.co.uk. (Hozzáférés: 2013. február 7.)
  157. ↑ Anelka UEFA stats. UEFA. (Hozzáférés: 2013. február 7.)
  158. ↑ Anelka, Nicolas adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
  159. ↑ Nicolas Anelka. French Football Federation. [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
  160. ↑ Pla Diaz, Emilio (23 July 2006) "Zinedine Zidane – Century of International Appearances". Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation. Retrieved 2 January 2012.
  161. ↑ a b c d Nicolas Anelka: Overview. Premier League. (Hozzáférés: 2018. április 15.)
  162. ↑ Moore, Glenn. „Football: Gunners train sights on European glory”, The Independent , 1998. május 18.. [2019. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. január 5.) 
  163. ↑ „Arsenal show no charity at home from home”, The Irish Times , 1998. augusztus 10. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  164. ↑ „Real storm to Cup glory”, 2000. május 24. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  165. ↑ a b c d e f N. Anelka: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2018. április 15.)
  166. ↑ Bevan, Chris. „Chelsea 2–1 Everton”, 2009. május 30. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  167. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 1–0 Portsmouth”, 2010. május 15. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  168. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 2–2 Man Utd”, 2009. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  169. ↑ Stevenson, Jonathan. „Tottenham 2–1 Chelsea”, 2008. február 24. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  170. ↑ McNulty, Phil. „Man Utd earn dramatic Euro glory”, 2008. május 22. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 
  171. ↑ France – Footballer of the Year. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2018. január 18. (Hozzáférés: 2018. április 15.)
  172. ↑ English PFA Young Player Of The Year Award, History and Information. www.napit.co.uk . (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  173. ↑ The 1999–2000 Official PFA Footballers Factfile. Harpenden: Queen Anne Press, 352. o. (1999). ISBN 978-1-85291-607-7 
  174. ↑ „Giggs earns prestigious PFA award”, 2009. április 26. (Hozzáférés: 2020. március 8.) 

További információk

szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nicolas_Anelka&oldid=28242970”