Valencia CF

labdarúgó-egyesület

A Valencia Club de Fútbol, röviden Valencia CF a spanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb és legeredményesebb klubja. Székhelye a Valencia tartományban található Valencia városa. Az egyesületet 1919. március 18-án alapították. Az élvonalba először az 1930-31-es szezont követően jutott fel. A klub azóta 6 spanyol bajnoki címet nyert és 7 alkalommal hódította el a spanyol labdarúgókupát. Emellett 2 ízben bejutott az UEFA Bajnokok Ligája döntőjébe is.

Valencia CF
Csapatadatok
Teljes csapatnév Valencia Club de Fútbol
Becenév Los Che („Denevérek”)
SzékhelyValencia, Spanyolország
Alapítva1919. március 18.[1]
Stadion Estadio Mestalla
Valencia
Vezetőedző Spanyolország Salvador González
Elnök Szingapúr Anil Murthy
Bajnokság Primera División
Nemzeti sikerek
spanyol Bajnok6 alkalommal
spanyol Kupagyőztes8 alkalommal
spanyol Szuperkupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Uefacup.gif UEFA-kupa/EL3 alkalommal
Uefasupercup.gif UEFA-szuperkupa2 alkalommal
Coppacoppe black.png KEK1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésSpanyolország Fernando (552)
Legtöbb gólSpanyolország Mundo (238)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg 2019–2020 szezon
Hivatalos honlap
Valencia CF honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Valencia CF témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A kezdetektől 1923-igSzerkesztés

1919-ben a Turia folyó partján található Torino bárban kezdődött a labdarúgócsapat létrehozásának megvalósítása. A Valencia Club de Fútbol első elnökét, Octavio Augusto Milego Díazt pénzérme feldobásával választották meg Gonzalo Medina Pernás ellenében, aki ezt követően osztályvezetői beosztást kapott. Az egyesület megalapítása 1919. március 18-án történt. A klub székhelye ebben az időszakban a Barcelona utcában volt található. Milego, Medina és a megválasztott igazgatótanács is innen irányították a klubot. Utóbbi testületet a Pascual testvérek, Julio Gascó, Andrés Bonilla, José Llorca, Fernando Marzal és Adolfo Moya alkották. Tevékenységüknek nem volt visszhangja, mivel ebben az időben a sajtó nem foglalkozott a sporttal, emellett a társadalmi-politikai helyzet is bizonytalan volt. A városban a Valencia CF megalapítása előtt is ismerték a labdarúgást, azonban ekkor még nem létezett egyetlen domináns klub sem. Maga a játék a citrus exportálásában részt vevő személyek közvetítésével jutott el Nagy-Britanniából Valencia városába. Ez volt a helyzet Francisco Sinisterra és Ramón Leonarte esetében is. Emellett ismertségében szerepe volt annak is, hogy gyakran lehetett látni brit tengerészeket a kikötőkben játszani. 1908-ban már számos csapat létezett a városban. Többek között a Levante, a Gimnástico FC és a Hispania vagy Hispano. A csapat első mérkőzésére 1919. május 21-én idegenben, a valenciai Gimnástico FC[2] otthonában, Castellónban került sor. A találkozót a Gimnástico FC nyerte 1:0 arányban.[1][3]

Az első valenciai csapat összeállítása a következő volt: Marco, Peris, Julio Gascó, Marzal, Llobet, Ferré, Fernández, Umbert, Martínez Ibarra, Aliaga és Gómez Juaneda[3]

A klub első saját stadionja az Algirós volt, melyet 1919. december 7-én nyitottak meg. 1923-ig, a Mestalla Stadion átadásáig itt játszott a csapat. A felavató mérkőzésen a Valencia CF ellenfele a castellóni Castalia együttese volt. A találkozó gól nélküli döntetlenre végződött. A másnap újrajátszott mérkőzést a Valencia CF 1:0-ra nyerte meg. A csapat találkozóira egyre többen látogattak ki és a belépődíj fedezte a klub kiadásait. 1923-ban a Valencia CF nyerte meg a regionális bajnokságot és története során először részt vehetett a spanyol labdarúgókupában. Ellenfele a Sporting de Gijón lett. Az első mérkőzést az Algirós Stadionban játszották rekord látogatottsággal. A találkozót a Valencia CF nyerte 1:0-ra, Montes találatával. A visszavágón azonban a Sporting de Gijón 6:1-re diadalmaskodott. Mivel az elért pontok és nem a gólarány számított, ezért újabb mérkőzésre került sor, melyet a Valencia CF ismét elvesztett, ezúttal 2:0-ra. Ennek ellenére az elért eredmények bizonyították, hogy a csapat képes a vezető szerep átvételére a valenciai csapatok között. A sikerekkel párhuzamosan egyre nőtt a klub szurkolótábora is. Ebben az időszakban a csapat legjelentősebb játékosai Arturo Montesinos (becenevén Montes) és Eduardo Cubells voltak. Versengésük megosztotta a szurkolókat, azonban ez egyben növelte a versenyszellemet is, amely jót tett a csapatnak. A kevésbé fizikai, de technikásabb Eduardo Cubells lett az első valenciai játékos, aki meghívót kapott a spanyol labdarúgó-válogatottba. A klub jelentőségének megnövekedése új stadion, az azóta ismertté vált Mestalla megépítéséhez vezetett.[3]

1923-tól 1940-igSzerkesztés

 
A Valencia CF csapata 1927-ben

A stadion területét Ramón Leonarte elnök vásárolta meg 1923 januárjában 316 439 pesetáért. Befogadóképessége 17 000 fő volt. A szükséges munkálatokat Francisco Almenar építészre, a klub későbbi elnökére és Ramón Ferré építési vállalkozóra bízták. Az új stadion felavatására 1923. május 20-án került sor. A Valencia CF ellenfele a Levante UD volt. A mérkőzést a valenciai együttes nyerte 1:0-ra, Montes találatával. Egy héttel később pedig a Dundee United FC csapatát látták vendégül. A skót együttes mindkét mérkőzését megnyerte (3:0 és 1:0). 1923-ig a csapatnak nem volt valódi edzője. Az 1923‑1924-es szezon előtt azonban a klub felkérte a cseh Anton Fivbert az edzői poszt ellátására. Fivber leginkább a fiatal játékosokat favorizálta.[4]

Az 1920-as évek végén érkezett a klubhoz Luis Colina, aki 1928-tól 1956-ig műszaki titkárként tevékenykedett. Colina jelentősen hozzájárult a klub sikerességéhez. Az utánpótlás-nevelés megszervezése mellett jó érzékkel szerződtetett új játékosokat. Az addig létező regionális bajnokságok helyett, az egész országot átfogó bajnokság létrehozása egyre fontosabbá vált. A klub részvétele az első osztályban azonban még néhány évet váratott magára. Az élvonal csapatai a spanyol labdarúgókupa 6 nyertese, valamint 3 második helyezettje közül került ki. Az utolsó kiadó helyért a Valencia, a Betis, a Sevilla FC és a Racing de Santander vetélkedett. A küzdelemből azonban az utóbbi csapat került ki győztesen, így a Valencia CF a megszülető spanyol bajnokság első évét a másodosztályban kezdte. A csapat történelmi bemutatkozására 1929. február 17-én került sor a Mestalla Stadionban, a Real Oviedo elleni, 4:2-re megnyert találkozón. Imossi és Navarro 1-1 találatot szerzett, míg Silvino 2 góllal vette ki a részét a sikerből.[4]

A mérkőzésen a következő játékosok szerepeltek: Pedret, Torregaray, Moliné, Salvador, Molina, Amorós, Pérez, Imossi, Navarro, Silvino és Sánchez[4]

A másodosztályban eltöltött 3 szezon után, az 1930-31-es bajnokságban a csapat, Fivber edző vezetésével nagy fölénnyel kiharcolta az élvonalba jutást.
A feljutást kiharcoló csapat tagjai a következő játékosok voltak: Cano, Villarroya, Conde I, Melenchón, Torregaray, Pasarín, Torres, Amorós, Arilla, Conde II, Imossi, Molina, Salvador, Costa, Navarro, Octavio, Perona, Picolín, Ricart, Rino, Sánchez, Torredeflot és Vilanova.[4]

Az első öt idényben a Valencia CF hozzászokott az élvonal magasabb követelményeihez és a spanyol polgárháborút követően megkezdődött a klub egyik legsikeresebb korszaka.[4]

Az 1940-es évekSzerkesztés

A spanyol polgárháború után a klubnak szembe kellett néznie a változásokkal. A játékosok nagy része ekkorra már távozott a csapatból. A katonai uralom alá helyezett kluboknál, ilyen volt a Valencia CF is, a professzionalizmust teljesen meg akarták szüntetni. A polgárháború alatt a Mestalla Stadion is jelentős károkat szenvedett a sorozatos légitámadások alatt. A felújítás után a férőhelyek száma 22 ezerre növekedett. A klub elnöke 1939 júniusában Alfredo Giménez Buesa őrnagy, majd áthelyezése után addigi helyettese, Luis Casanova lett. Ez a változás azonban pozitív volt a Valencia CF számára. Casanova irányítása alatt a klub a legszebb időszakát élte. A következő évtizedben a Valencia CF 3 bajnoki címet nyert és 2 alkalommal lett kupagyőztes a spanyol labdarúgókupában. A sikert számos tényező tette lehetővé. Egyrészt a már említett Luis Casanova elnök pozitív hozzáállása. Másrészt a csapat meghatározó játékosai nem hagyták el a klubot a polgárháború alatt. Ebben az időszakban játszottak a Valencia CF-ben az „elektromos csatárok”, név szerint Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza. A kispadon helyet kapó játékosok, többek között Cubells, Moncho Encinas, Pasarín és Jacinto Quincoces is számottevően hozzájárultak a sikerhez. Emellett a Mestalla Stadion újjáépítése és a Valencia CF fiókcsapatának (Club Deportivo Mestalla) létrehozása is segítette a klubot.[5]

A csapat kapusa ekkor Ignacio Eizaguirre volt. A védelemben tökéletes volt az összhang Álvaro és Juan Ramón között. A támadásokat pedig az „elektromos csatárok” vezették. Az 1941-es év elhozta a klub első sikerét. A spanyol labdarúgókupát az RCD Espanyol ellenében nyerte el a csapat. A bajnokságban ebben az évben a 3. helyen végzett a klub. Emellett a Valencia CF számos játékost adott a spanyol labdarúgó-válogatottnak. A következő, 1941‑1942-es szezonban a csapat első ízben szerezte meg a spanyol bajnoki címet. Az idény során (26 mérkőzésen) a Valencia CF 85 találatot szerzett, a Mestalla Stadion pedig valóságos erőd lett, ahol egyedül az Atlético Aviación tudta legyőzni a csapatot. A spanyol gólkirályi címet is valenciai játékos, Edmundo Suárez (becenevén Mundo) nyerte el 27 találattal.[5]

Az 1943–1944-es szezonban a Valencia csapata ismét elnyerte a bajnoki címet és Mundo 27 találattal újból gólkirály lett. A sikeres szereplés tovább folytatódott és az 1946-47-es idényben a csapat szintén bajnokságot nyert az utolsó fordulóban, a Sporting de Gijón elleni 6:0-ra nyert találkozónak köszönhetően. Emellett még két alkalommal a második helyen végzett, az 1947-48-as és az 1948-49-es bajnokság végén. A spanyol labdarúgókupában 2 alkalommal, az 1940-41-es és az 1948-49-es szezonban diadalmaskodott a Valencia CF. Emellett 3 ízben, az 1943-44-es, az 1944-45-ös és az 1945-46-os idényben is bejutott a döntőbe, amelyet végül elveszített. Az első 2 döntőt az Athletic Bilbao nyerte 2:0, illetve 3:2 arányban, a harmadikat pedig a Real Madrid csapata 3:1-re. Mindhárom mérkőzést Barcelona városában játszották. Az 1940-es évek végén bekövetkezett a csapat fiatalítása.[5]

Az 1950-es évekSzerkesztés

Bár ebben az évtizedben nem sikerült megismételni a korábbi sikereket, de a klub továbbra is jelentős szerepet játszott a bajnokságban. A valenciai klubtól az irányító szerepet az FC Barcelona és a Real Madrid vette át. A klub megnőtt jelentőségére és a nagy számú Valencia CF szurkolóra való tekintettel ebben az időszakban sor került a Mestalla Stadion korszerűsítésére is. Ennek következtében a stadion befogadóképessége 45 000 főre nőtt. Az anyagi ráfordítás következtében azonban sokszor nem jutott elegendő pénz a csapat megerősítésére. Az 1950-es évek két legkiemelkedőbb Valencia játékosa Antonio Puchades és Jacinto Quincoces volt.[6]

1960-tól 1980-igSzerkesztés

1980-tól 1990-igSzerkesztés

1990-től 2000-igSzerkesztés

2000-tőlSzerkesztés

MeztörténetSzerkesztés

 
 
 
 
1919-1924
 
 
 
 
1924-1960
 
 
 
 
1960-1994
 
 
 
 
1994-1995
 
 
 
 
1995-1999
     
 
 
 
1999−2008

SikerekSzerkesztés

  • Spanyol bajnokság
    • Bajnokok (6): 1941-42, 1943-44, 1946-47, 1970-71, 2001-02, 2003-04
    • Másodikok (6): 1947-48, 1948-49, 1952-53, 1971-72, 1989-90, 1995-96
  • Spanyol kupa
    • Győztesek (8): 1940-41, 1948-49, 1953-54, 1966-67, 1978-79, 1998-99, 2007-08, 2018-19
    • Döntősök (10): 1933-34, 1936-37, 1943-44, 1944-45, 1945-46, 1951-52, 1969-70, 1970-71, 1971-72, 1994-95
  • Spanyol Szuperkupa
    • Győztesek (2): 1949, 1999
    • Döntősök (3): 2002, 2004, 2008
  • Spanyol másodosztály
    • Bajnokok (2): 1930-31, 1986-87
  • Campeonato de Levante
    • Győztesek (3): 1922-23, 1924-25, 1936-37
  • Campeonato de Valencia
    • Győztesek (8): 1925-26, 1926-27, 1930-31, 1931-32, 1932-33, 1933-34, 1937-38, 1939-40
  • UEFA-kupa
    • Győztesek (3): 1961-62, 1962-63, 2003-04
    • Döntősök (1): 1963-64
  • KEK
    • Győztesek (1): 1979-80
  • UEFA-szuperkupa
    • Győztesek (2): 1980, 2004
  • IFFHS Az év csapata
    • 1 2004
  • Intertotó-kupa
    • Győztesek (1): 1998
    • Döntősök (1): 2005
  • UEFA-bajnokok ligája
    • Döntősök (2): 1999-00, 2000-01.

JátékoskeretSzerkesztés

Jelenlegi keretSzerkesztés

Utolsó módosítás: 2021. április 25. [7]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték(€) Szerződés lejárta
Kapusok
1 Jaume Doménech   Almenara 1990november 5. (30 éves)   Huracán CF 5 000 000 2023.06.30.
13 Jasper Cillessen   Nijmegen 1989április 22. (32 éves)   FC Barcelona 5 000 000 2023.06.30.
25 Cristian Rivero   Gandia 1998március 21. (23 éves) utánpótlásból került fel 200 000 2022.06.30.
Védők
2 Thierry Correia     Amadora 1999március 9. (22 éves)   Sporting CP 6 000 000 2024.06.30.
3 Toni Lato   La Pobla de Vallbona 1997november 21. (23 éves) utánpótlásból került fel 3 000 000 2023.06.30.
4 Eliaquim Mangala     Colombes 1991február 13. (30 éves)   Manchester City FC 2 500 000 2021.06.30.
5 Gabriel Paulista     São Paulo 1990november 26. (30 éves)   Arsenal FC 15 000 000 2024.06.30.
6 Ferro   Oliveira de Azeméis 1997március 26. (24 éves)   SL Benfica 5 000 000 2021.06.30.
12 Mouctar Diakhaby     Vendôme 1996december 19. (24 éves)   Olympique Lyonnais 10 000 000 2023.06.30.
14 José Gayà     Pedreguer 1995május 25. (26 éves) utánpótlásból került fel 35 000 000 2023.06.30.
15 Hugo Guillamón   San Sebastián 2000január 31. (21 éves) utánpótlásból került fel 7 500 000 2023.06.30.
18 Daniel Wass   Gladsaxe 1989május 31. (32 éves)   RC Celta de Vigo 7 500 000 2022.06.30.
24 Cristiano Piccini   Firenze 1992szeptember 26. (28 éves)   Sporting CP 2 800 000 2022.06.30.
Középpályások
8 Carlos Soler   Valencia 1997január 2. (24 éves) utánpótlásból került fel 35 000 000 2023.06.30.
10 Christian Oliva   Ciudad del Plata 1996június 1. (25 éves)   Cagliari Calcio 3 200 000 2021.06.30.
19 Uros Racic   Kraljevo 1998március 17. (23 éves)   FK Crvena zvezda 10 000 000 2024.06.30.
20 Kang-in Lee   Incshon 2001február 19. (20 éves) utánpótlásból került fel 15 000 000 2022.06.30.
Támadók
7 Gonçalo Guedes   Benavente 1996november 29. (24 éves)   Paris Saint-Germain FC 15 000 000 2023.06.30.
9 Kevin Gameiro   Senlis 1987május 9. (34 éves)   Atlético de Madrid 3 500 000 2021.06.30.
11 Patrick Cutrone   Como 1998január 3. (23 éves)   Wolverhampton Wanderers FC 10 000 000 2021.06.30.
16 Álex Blanco   Benidorm 1998december 16. (22 éves)   FC Barcelona U19 1 000 000 2021.06.30.
17 Gyenyisz Cserisev     Nyizsnyij Novgorod 1990december 26. (30 éves)   Villarreal CF 4 000 000 2022.06.30.
21 Manu Vallejo   Chiclana de la Frontera 1997február 14. (24 éves)   Cádiz CF 8 000 000 2024.06.30.
22 Maxi Gómez   Paysandú 1996augusztus 14. (25 éves)   RC Celta de Vigo 25 000 000 2024.06.30.
23 Jason   A Coruña 1994július 6. (27 éves)   Levante UD 2 500 000 2022.06.30.
30 Yunus Musah     New York 2002november 29. (18 éves)   Arsenal FC U18 10 000 000 2026.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték (€) Kölcsön lejárta
Jorge Sáenz védő   Santa Cruz de Tenerife 1996november 17. (24 éves)   RC Celta de Vigo 1 000 000 2021.06.30.
Javi Jiménez védő   Aldaia 1997március 11. (24 éves)   Albacete Balompié 200 000 2021.06.30.
Rubén Sobrino támadó   Daimiel 1992június 1. (29 éves)   Cádiz CF 1 500 000 2021.06.30.

Jelentős játékosokSzerkesztés

Spanyol labdarúgókSzerkesztés

Külföldi labdarúgókSzerkesztés

EdzőkSzerkesztés

ElnökökSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Valencia CF/Team info (angol nyelven). efans.com. [2010. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
  2. A Levante UD és a Gimnástico FC később egyesültek
  3. a b c A club is founded. First steps and Algirós´s pitch (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  4. a b c d e Mestalla: The new setting for the matches (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  5. a b c The forties (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  6. The Puchades period (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  7. Valencia CF - Club profile (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  8. a b Histoche:Todas las estadísticas del Valencia CF (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  9. La Liga: megvan a Valencia új vezetőedzője – hivatalos. www.nemzetisport.hu (2020. júl. 27.) (Hozzáférés: 2020. júl. 28.)
  10. Valencia: a bajnoki hajrá előtt menesztették a vezetőedzőt. www.nemzetisport.hu (2021. máj. 3.) (Hozzáférés: 2021. máj. 3.)
  11. Presidents (angol nyelven). [2013. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)

Elsődleges forrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés