Alicante
Alicante (valenciai katalánul Alacant) város Spanyolországban, Alicante tartomány székhelye, a Costa Blanca legfontosabb városa. Az európai iparjogvédelem egyik központja, az EUIPO székhelye.
Alicante | |||
Alicante egy részének és kikötőjének látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Spanyolország | ||
Autonóm közösség | Valencia (autonóm közösség) | ||
Tartomány | Alicante | ||
Comarca | Alacantí | ||
Rang |
| ||
Hivatalos nyelv | |||
Polgármester | Gabriel Echávarri | ||
Irányítószám | 03000 - 03016 | ||
Körzethívószám | +34-96 | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 349 282 fő (2023)[1] | ||
Népsűrűség | 1648 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 3 m | ||
Terület | 201,27 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 38° 20′ 43″, ny. h. 0° 28′ 59″38.345278°N 0.483056°WKoordináták: é. sz. 38° 20′ 43″, ny. h. 0° 28′ 59″38.345278°N 0.483056°W | |||
Alicante weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alicante témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésValencia autonóm közösség déli részén, a Costa Blanca öblében, a Benecantil-hegy lábánál található földközi-tengeri kikötőváros. A városképet a Benecantil-hegy és a rá épült citadella, a Szent Borbála-várkastély uralja.[2]
Története
szerkesztésÓkor
szerkesztésA települést Akra Leuké néven az ókori görögök alapították i.e. 325 körül. A rómaiak i.e. 201-ben foglalták el; neve uralmuk idején Lucentum volt.
Középkor
szerkesztésA kora középkorban, 500 körül a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Lucentum néven létező város a Nyugati gót Királyság részét képezte, majd a mórok uralma idején (718 - 1249) neve Al-Lucant lett a város neve. Az arab időből való elnevezésből lett a mai Alicante városnév. A keresztények 1258-ban foglalták el X. Alfonz vezetésével. 1296-ban II. Jakab vezetésével a terület a Valenciai Királyság részévé vált, királyi települési rangot és képviseletet a Valenciai rendigyűlésben, a corts-ban. Ezt követően a Kasztíliai Királyság és Az Aragón Korona országai csatatere Alicantéban volt évtizedekig, majd a két királyság egyesülése után Alicante a Madrid felé vezető út következtében kereskedelmi központ lett. Fontos lett a rizs, bor, olívaolaj, narancs és gyapjúexport.
Újkor
szerkesztés1609 és 1614 között II. Fülöp uralma alatt száműzték a moriszkó lakosságot, akik a reconquista után is Valencia területén maradtak. A moriszkókat azzal vádolták hogy a berber kalózokkal szövetkeztek, akik ekkoriban rendszeresen megtámadták és kifosztották a partmenti településeket, jelentős kárt okozva a kereskedelemben.
A moriszkók száműzetésével súlyos árat fizetett a város: számos iparos, kézműves és földműves elment parlagon hagyva termőföldeket és a feudális nemesség anyagi csőd szélén állt.
Békés évszázadok után a 18. században vált ismét csaták színhelyévé a város: a spanyol örökösödési háború idején, 1709-ben a franciák ostromolták meg.
Modern kor
szerkesztésLassú hanyatlás volt jellemző a város gazdaságában. Ennek ellenére fontos volt a cipészet, valamint a mezőgazdaság. Ezenbelül a narancs- és mandulatermesztés, valamint a halászat. 1873-ban, a karlista felkelés alatt a cartagenai föderalisták támadták. A 20. században, a spanyol polgárháború alatt hosszú időn át a köztársasági erők uralták. Itt végezték ki a Falange alapítóját, José Antonio Primo de Riverát.[3]
1954-től számos algériai menekült érkezett hajón a városba, amely Algéria függetlenségével 1962-től csak megerősödött. Alicantéban 1950 és 1960-as években átállt a gazdaság a turizmusra. Olyan külvárosok és lakótelepek épültek ekkoriban, mint Albufereta, El Barco és Playa de San Juan. Az új épületek hatalmas fellendülést hoztak a városnak, hisz éttermek, bárok és egyéb létesítmények ekkor nyíltak meg tömegesen. Ekkor adták a város nemzetközi repülőterét, amely a nagyobb forgalmat ki tudta szolgálni.
Franco halálával és a spanyol demokratikus átmenet után alkotmányos jogokat kaptak a nemzetiségek. A Valenciai régió törvényhozást kapott.
Közigazgatás
szerkesztés- Alicante legutóbbi polgármesterei, választási időszakok szerint:
Hivatali időszak | Név | Párt |
---|---|---|
1999–2007 | Luis Díaz Alperi | Partido Popular |
2007–2014 | Sonia Castedo Ramos | Partido Popular |
2014–2015 | Andrés Llorens | Partido Popular |
2015 | Miguel Valor Peidró | Partido Popular |
2015– | Gabriel Echávarri Fernández | Partido Socialista del País Valenciano |
Nevezetességei
szerkesztés- Régi arab negyed
- Városháza
- Szűz Mária-templom (Iglesia de Santa María)
- Bari Szent Miklós társszékesegyház (Concatedral de San Nicolás de Bari)
- Szent Borbála-várkastély (Castillo de Santa Bárbara)
- Tabarca szigete
- Az EUIPO székhelye
- Régészeti Múzeum (Museo Arqueológico)
- Gravina Szépművészeti Múzeum
- Santa Faz-kolostor
Népesség
szerkesztésAlicante város lakosainak száma 2009-ben az INE (spanyol statisztikai hivatal) adatai szerint 334 757, a polgármesteri hivatal adatai szerint 335 921 volt. Az utóbbi években a lakosságszám jelentősen emelkedett, főleg a hispano-amerikai bevándorlás miatt. Egy 2020-as felmérés szerint a város lakosságának 20-25%-a külföldi volt. Azonban sok észak-európai nyugdíjasnak van nyaralója a városban, így a külföldiek aránya jóval több lehet a valóságban, ők viszont nem szerepelnek a statisztikában. Számos madridi, kasztíllia-leóni, baszkföldi lakosnak van nyaralója a városban.
|
|
|
Városrészei
szerkesztés-
Alicante városrészei
-
Albufereta, egy modern tengerparti városrész
-
Vistahermosa városrész
Felsőoktatás
szerkesztés- Egyetemi város
Gazdaság
szerkesztés- Kikötő
- Vas- és acélgyártás
- olajfinomító
- Dohánygyár
- Gumigyártás
- Pamuttextilgyár
- Bőrgyár
- Borászat ("alicantino", vagyis alicantei bor)
Közlekedés
szerkesztésA város nemzetközi repülőtere, az Alicantei repülőtér El Altetben található, a várostól délre. Forgalmában megelőzi a valenciai repülőtérét: Az ötödik legforgalmasabb repülőtér Spanyolországban Madrid, Barcelona, Palma de Mallorca és Málaga után. Jelentős a belföldi forgalom is: napi Iberia és Vueling járat köti össze a várost Madriddal és Barcelonával. Számos fapados légitársaság járata is megy a városba: Wizzair, Ryanair, Easyjet, Jet2.com
A közösségi közlekedést főleg autóbuszvonalak jelentik. Fontos buszcsomópont van az Alicantei kikötő mellett, ahova a helyi mellett távolsági buszjáratok valamint a repülőtéri transzfer buszok is érkeznek.
Az Estación de Alicante-Terminal a város fejpályaudvara ahova a Murciából érkező Cercanías vonal mellett az AVE Madrid-Levante nagysebességű vasútvonala is befut.
A város közlekedésében fontos szerepet játszik az alicantei villamosvonal , amely vasút-villamos rendszerben működik. Alicante belvárosát összeköti a Costa Blanca üdülőtelepüléseivel, a legismertebb üdülőhelyig, Benidormig villamosított a vonal, onnatól Deniáig dízelkocsik közlekednek. Jelenleg a Deniába tartó vonal villamosítása zajlik, így csak Teuládáig van vasút onnantól pedig pótlóbusz közlekedik.
Az alábbi járatok üzemelnek:
- L1 - Benidormig,
- L2 - San Vicente del Raspeig, (átadva 2013-ban)
- L3 - El Campelloig,
- L4 - Playa de San Juanig
- 4L - Ingajárat Puerta del Mar és Sangueta átszállóhely között (felfüggesztve 2013-ban)
Sport
szerkesztésIsmert emberek
szerkesztés- Itt született 1840-ben Eleuterio Maisonnave politikus.
Testvérvárosai
szerkesztés- Alexandria (Egyiptom)
- Brighton (Egyesült Királyság)
- Carloforte (Olaszország)
- Herzliya (Izrael)
- León (Nicaragua)
- Matanzas (Kuba)
- Nizza (Franciaország)
- Orán (Algéria)
- Riga (Lettország)
- Santa Ana (Salvador)
- Tojooka (Japán)
- Vencsou (Kína)
Képek
szerkesztés-
A tengerpart
-
Városkép
-
Az EUIPO székháza Alicatéban, a tenger felől nézve
-
A központi vásárcsarnok (Mercado Central)
-
A Plaza Luceros, a város egyik legfontosabb tere, három villamosvonal végállomása
-
A vasútállomás 2017-ben
Panoráma
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Szentirmai József: Spanyolország. Panoráma nagyútikönyvek. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995 ISBN 963-243-838-8
- Magyar nagylexikon, 1. kötet, 500. - 501. old.