Ipswich Town FC

labdarúgó-egyesület

Az Ipswich Town FC, teljes nevén Ipswich Town Football Club vagy egyszerűen csak Ipswich, angol labdarúgócsapat. A 2024–2025-ös szezontól az első osztályban szerepel, mivel a legutóbbi szezonban, a másodosztályban a második helyet szerezte meg.[2] Stadionja a Portman Road, amely több mint 30 ezer néző befogadására alkalmas.

Ipswich Town
Csapatadatok
Teljes csapatnévIpswich Town Football Club
BecenévBlues
Town
The Tractor Boys
SzékhelyIpswich, Anglia
Alapítva1878
Klubszínek         
StadionPortman Road
Ipswich
30 311 fő[1]
VezetőedzőÉszak-Írország Kieran McKenna
Elnökangol Marcus Evans
BajnokságPremier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnok1 alkalommal
angol Kupagyőztes1 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA-kupa1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésMick Mills (588)
Legtöbb gólRay Crawford (204)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Ipswich Town honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipswich Town témájú médiaállományokat.

A klubot 1878-ban alapították, de csak 1938-ban lett profi státuszú, ekkor csatlakozott a The Football League-hez. A klub Suffolk megye egyetlen profi csapata. A klub legnagyobb riválisa a Norwich, mellyel 1902 óta eddig 138 alkalommal vívták meg a kelet-angol derbit.

A klub legnagyobb sikerei a bajnoki cím (1961–62), valamint az UEFA-kupa-győzelem 1981-ből. A Premier League-ből a 2001–2002-es szezonban estek ki. A bajnoki címen kívül kétszer voltak másodikok (1980–81, 1981–82), valamint többször felállhattak a dobogó legalsó fokára is. A csapat a bajnoki cím kivételével a legnagyobb sikereket Sir Bobby Robson 13 éves edzősége alatt érte el. Egyetlen játékosa szerzett gólkirályi címet: Ray Crawford 1962-ben, a bajnoki cím megszerzésekor végzett az élen, holtversenyben Derek Kevannel.

Története szerkesztés

A klubot 1878-ban alapították, ám ekkor még Ipswich AFC volt a neve, amelyet egészen 1888-ig meg is tartott. Ekkor egyesültek az Ipswich Rugby Clubbal, és a két klub egyesüléséből létrejött a mai klub, az Ipswich Town FC.[3] A csapat ekkor még inkább csak megyei megmérettetéseken, például a Suffolk Challenge Cupon és a Suffolk Senior Cupon indult.[4] 1907-ben csatlakoztak a dél-angliai amatőr labdarúgó-bajnoksághoz, amelyben egyre jobb eredményeket értek el. 1922-ben megnyerték a bajnokságot.[5] Ezt később még három alkalommal (1930, 1933, 1934) megismételték, majd 1935-ben alapító tagjai lettek az Eastern Counties Football League-nek, amely jelenleg az angol labdarúgás kilenced- illetve tizedosztálya. A klub egy évvel később profi státuszú lett, majd csatlakozott a Southern Football League-hez (ma heted- és nyolcadosztály), ahol rögtön az első szezonban bajnok lett, a következőben pedig a harmadik helyen végzett.[6]

A csapat 1938. május 30-án csatlakozott a The Football League-hez, és az első szezontól annak harmadosztályában (Football League Third Division South) játszott egészen az 1953–54-es szezon végéig, ekkor ugyanis megnyerték azt, és feljutottak a másodosztályba. Ekkor még nem tudtak bennmaradni, a szezon végén rögtön kiestek, de mikor a csapat edzője Sir Alf Ramsey lett, először megszilárdították helyüket a másodosztályban, majd 1961-ben, történetük során először, feljutottak az első osztályba.[6]

 
Sir Alf Ramsey szobra a Portman Roadnál.

Az első osztályban nem kellett sokat várni a sikerekre, rögtön az első szezonban bajnokok lettek.[6] Bajnokként kvalifikálták magukat a BEK-be, ahol az első fordulóban a máltai Florianát 14:1-es összesítéssel búcsúztatták, majd a következő körben kiestek az AC Milan ellen.[6] Ramsey 1963-ban elhagyta a csapatot (a válogatott szövetségi kapitánya lett), majd miután a válogatottal megnyerte az 1966-os labdarúgó-világbajnokságot, a királynőtől kitüntetést kapott a „labdarúgásért tett szolgálataiért”.[7] Ramsey helyére Jackie Milburn[6] került, akivel a bajnoki cím megnyerése után két évvel kiestek az élvonalból. A szezon során a 42 lőtt gól mellé 121 gólt kaptak.[8] Milburn a szezon végén távozott a csapattól, helyére Bill McGarry került.[6] A klub még négy évig a másodosztályban maradt, ekkor McGarry és segítője, Sammy Chung segítségével feljutott a csapat, ugyanis megnyerték a másodosztályt, mindössze egy ponttal megelőzve a Queens Park Rangerst.[9] Milburn később a Wolverhamptonhoz szerződött, helyére 1969 januárjában Bobby Robson került.[6]

Robson az itt eltöltött idő alatt sok szép sikert ért el a csapattal. A sikerszéria 1973-ban kezdődött, amikor is megnyerték a Texaco Cupot, és a bajnokságban a negyedik helyen végeztek. Ezzel történetük során először kvalifikálták magukat az UEFA-kupába. Robson a 70-es évek végéig egy erős csapatot hozott létre, többek között több saját nevelésű valamint válogatott angol labdarúgóval (John Wark, Terry Butcher, Paul Mariner), valamint egy holland párossal (Arnold Mühren, Frans Thijssen). Velük a csapat folyamatosan az első öt helyen végzett a bajnokságban, tehát szinte minden évben indulhattak az UEFA-kupában is.[10] Az Ipswich legemlékezetesebb meccse egy Manchester United elleni volt, amikor 6–0-ra győzték le a „vörös ördögöket”. Ezen a mérkőzésen egyébként nagyobb is lehetett volna a különbség, de a United kapusa három büntetőt is hárított.[11] Az első komolyabb siker az 1962-es bajnoki cím óta 1978-ban következett, amikor kupagyőztesek lettek, a döntőben legyőzve az Arsenal FC-t.[12] Folytatásként az Ipswich 1981-ben az UEFA-kupát is megnyerte. Ebben, valamint a következő szezonban is a csapat a bajnokságban egyaránt a második helyen végzett.[13][14]

 
Sir Bobby Robson szobra a Portman Roadnál.

Robson sikerei az Ipswichcsel felkeltették az angol szövetség érdeklődését, és felkérték őt az angol válogatott szövetségi kapitányának, amit el is vállalt.[6] Robson helyére addigi segítője, Bobby Ferguson került. Edzősége első két szezonjában a csapat mindkétszer a középmezőnyben végzett, majd fokozatos visszaesés után már a kiesés ellen harcoltak.[15][16] Végül 1986-ban estek ki, és hat éven keresztül nem is sikerült visszajutniuk a legmagasabb osztályba.[17][18] Ekkor még Ferguson maradhatott a csapat élén, ám mikor kiharcolták a rájátszást érő helyet, és ott kikaptak az elődöntőben, már lemondott. Helyét a következő három évben John Duncan foglalta el, akit John Lyall követett 1990 májusában.[19] Lyall vezetésével a csapat megnyerte a másodosztályt, így automatikusan feljutott a frissen megalakult Premier League-be.[20] A szezon első felében az Ipswich csak 2 vereséget szenvedett, így a téli szünetet a negyedik helyen tölthették.[21] A tavaszi szezonban azonban visszaesés következett, és végü csak a csalódást keltő 16. helyen végeztek.[22] A következő szezon még rosszabbul sikerült, ugyanis csak annak köszönhetően kerülték el a kiesést, hogy a Sheffield United FC 3–2-es vereséget szenvedett az utolsó fordulóban.[23] Fél évvel később az eredmények még mindig nem javultak, így Lyallt decemberben kirúgták, a csapat pedig a szezon végén kiesett az élvonalból, ugyanis az új edzővel, George Burleyvel sem jöttek a várt eredmények, a bajnokság során például rekordnagyságú, 9–0-s vereséget szenvedtek a Manchester Unitedtől.[24][25]

Miután kiestek, Burley maradt az edző. Vele sikerült három egymást követő szezonban rájátszást érő helyen végezni, de ezeken mindháromszor kiestek az elődöntőben. 2000-ben végül sikerrel jártak, és visszajutottak az élvonalba. Ekkor ugyanúgy rájátszáson kellett részt venniük, ám nem estek ki az elődöntőben, hanem megnyerték minden meccsüket, a döntőben a Barnsleyt legyőzve.[6] Az első szezonban újonchoz képest rendkívül jól szerepeltek, rögtön az UEFA-kupa-indulást jelentő ötödik helyen végeztek, megelőzve például a Chelsea-t. A szezon végén Burley az év edzője lett az újonc csapattal elért UEFA-kupás helyezésért.[26]

Az első osztályú tagság ezúttal csak két szezonra nyúlt, de az UEFA Fair Play-listája alapján az Ipswich a kiesés ellenére kvalifikálta magát az UEFA-kupába, ahol csak a harmadik körben esett ki, a cseh FC Slovan Liberec ellen.[27][28] A másodosztályban Burleynek hamarosan mennie kellett, utolsó mérkőzése a Grimsby elleni 3–0-s vereség volt.[29] A következő négy mérkőzésen megbízott edzőként Tony Mowbray tevékenykedett, majd utána a helyi rivális Norwich korábbi játékosa, Joe Royle lett.[30] Royle feladata eleinte a kiesés elleni harc volt, amit sikeresen végre is hajtott, bár a szezon során sokáig úgy nézett ki, hogy lemaradnak a kiesés elleni rájátszást érő helyről.[31] A 2003–04-es szezonnak már a korábbi pár év anyagi nehézségei nélkül vághattak neki, és folytathatták a feljutásért vívott harcot.[32] Ebben a szezonban rögtön az ötödik helyen végeztek, de a rájátszás elődöntőjében a West Ham United ellen vereséget szenvedtek.[33]

A következő szezonban ismét ott voltak a rájátszásban, ismét a West Hammel találkoztak, és ismét vereséget szenvedtek tőlük.[34] 2006-ban a csapat teljesítménye nagyon visszaesett, és csak a 15. helyen végeztek. Ez volt a klub legrosszabb teljesítménye 1966 óta.[35] Royle 2006 májusában lemondott,[36] majd egy hónappal később a klub új vezetőedzője Jim Magilton lett.[37] A klub 2007-ben tulajdonosváltáson esett át, az új tulajdonos Marcus Evans lett, aki a klubtulajdonosi posztért David Sullivannel folytatott versenyt.[38] Az új tulajdonos 2007 decemberében fejezte be a klub átvételét, 85,7%-os részesedést szerezve a klubban.[39] Az Ipswich 2008-ban egy 2013-ig szóló szponzorszerződést kötött Evans cégével, a Marcus Evans Grouppal, az eddigi leghosszabbat a klub történetében.[40] Magiltont 2009-ben kirúgták a csapattól, helyére a Sunderland AFC korábbi edzője, a korábbi kiváló játékos, Roy Keane került.[41] Az ő menedzseri ciklusának tizennyolc hónap után lett vége, miután második szezonjában sokáig csak kieső helyen állt az Ipswich. 2011 januárjában rövid időre megbízott edzőként Ian McParland vette át a csapatot, aki nem sokkal később Paul Jewellnek adta át a helyét.[42]

 
Kieran McKenna két év alatt a harmadosztályból a Premier League-be juttatta a csapatot

A 2021–2022-es szezon közben, mikor a harmadosztályban kiesés közelében álltak, kinevezték a csapat élére Kieran McKennát, a Manchester United korábbi segédedzőjét. A fiatal vezetőedző első szezonjában megmentette a kieséstől a csapatot, majd a következő két szezonban két feljutással a Premier League-be vezette a csapatot, 22 év után először. Úton az első osztályba a 2022–2023-as szezonban 19 mérkőzésig veretlenek voltak. Annak ellenére, hogy a következő évadban csak a bennmaradás volt a cél, az Ipswich több esetben is vezette a bajnokságot és végül az utolsó játéknapon bebiztosította feljutását az első osztályba.[43]

Mezszínek, címer szerkesztés

A klub egyik beceneve a The Blues (kékek), mivel eredetileg kék mezszínben játszották hazai mérkőzéseiket. Később sokáig kék-fehér csíkos felsőben szerepeltek, néha fekete, de leginkább kék nadrággal.[44] Az évek során a ék szín árnyalata többször változott. Az első szponzori felirat 1981-ben került fel a mezre.[44]

A játékosok mezén egészen a 60-as évek közepéig nem szerepelt a klub címere. Ekkor egy arany, ugró oroszlán került a mezekre, piros háttérrel. 1972-ben megszületett a klub jelenlegi előtti címere, melyet 1972-től 1995-ig használtak.[45]

     
 
 
 
A klub idegenbeli meze az 1999–2000-es szezonban

Stadion szerkesztés

 
Panorámakép a Portman Roadról

1878 és 1884 között a csapat a Broomhill Parkban és a Brook's Hallban játszott.[46] Jelenlegi stadionját, a Portman Roadot 1884 óta használja.[47]

Az első szektort 1905-ben építették a Portman Road nevű út oldalán, amely fölé 1911-ben tetőt is húztak.[47] A pályát az első világháború alatt a brit hadsereg teljesen tönkretette. 1936-ban a csapat profi státuszú lett, ekkor kezdte stadionját is fejleszteni. 1959-ben a világítást is felszerelték.[47]

Az utóbbi évek bővítéseinek köszönhetően a stadion jelenlegi befogadóképessége valamivel több, mint 30 ezer fő. Az utóbbi tíz évben mind Sir Alf Ramsey, mind Sir Bobby Robson szobrát felállították a stadion előtt.[48][49] 2009 szeptemberében az északi szektort Robsonról nevezték el. A stadiont többször is a másodosztály legjobb stadionjának választották.[50]

Szurkolók szerkesztés

A 2008-09-es szezonban az átlagnézőszám 20 873 volt, a hatodik legmagasabb a bajnokságban.[51] A legtöbben, szám szerint 28 274-en a szezon során a Norwich elleni rangadón voltak.[52]

A klub legfőbb riválisa a Norwich, a két csapat meccsét kelet-angol derbinek, vagy az Old Firm-ből alkotott szójáték után „Old Farm”-nak nevezik.[53] Az örökmérleg szerint az Ipswich a sikeresebb, amely az eddigi 138 mérkőzés 45 százalékát nyerte meg, szemben a Norwich 37 százalékával. Döntetlen az esetek 18 százalékában született.[54][55]

A klub egy újabb keletű beceneve a „The Tractor Boys” (Traktor-fiúk), utalva ezzel Ipswich város mezőgazdasági múltjára. Ez a név először az 1998-99-es szezonban szerepelt az angol sportsajtóban, azóta pedig közkedvelt becenév lett a szurkolók körében.[56][57][58]

Statisztika szerkesztés

 
Az Ipswich helyezései az egyes szezonokban 1939 óta. A vízszintes vonalak az osztályokat jelzik.

Az Ipswich színeiben a legtöbb bajnoki mérkőzésen Mick Mills lépett pályára, 1966 és 1982 között összesen 591 alkalommal ölthette magára a klub mezét. A legtöbb bajnoki gólt, szám szerint 203-at, Ray Crawford szerezte 1958 és 1969 között, míg az egy szezonban szerzett legtöbb bajnoki gól Ted Phillips nevéhez fűződik, aki a harmadosztály 1956–1957-es szezonjában összesen 41 alkalommal talált a kapuba.

A klub legnagyobb különbségű győzelmeit a Portsmouth FC ellen 1964-ben, még a másodosztályban, valamint a Southampton FC ellen 1974-ben és West Bromwich Albion FC elleni mérkőzésen, 1976-ban aratta. Mindháromszor 7˜–0 volt a végeredmény. A klub legsúlyosabb vereségei eddig a Fulhamtől elszenvedett 10:1 (1963) és a Manchester United FC elleni 9–0 (1995).

A csapat eddigi legnagyobb hazai nézőszáma 38 010, ennyien egy 1975-ös, Leeds United FC elleni FA kupa-mérkőzésen voltak a lelátókon. Mivel azóta betiltották az állóhelyeket, ezáltal a stadionok mérete, köztük az Ipswiché is jelentősen lecsökkent, így valószínűtlen, hogy a közeljövőben ez a rekord megdőljön.

Az egyesület legdrágábban eladott játékosa Kieron Dyer, akiért a Newcastle United FC 1999 nyarán 6,5 millió fontot fizetett. A legdrágább játékosvásárlás Matteo Sereni nevéhez köthető, érte az Ipswich 2001 nyarán, a sikeres UEFA-kupa-selejtezők után, 4,75 millió fontot fizetett.[59]

Legtöbb mérkőzés szerkesztés

 
Mick Mills, a klub színeiben legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékos

A csereként történő pályára lépések zárójelben szerepelnek.[60]

# Név Évek Bajnokság Kupa Ligakupa Egyéb[61] Összesen
1   Mills, MickMick Mills 1965–82 588 (+3) 57 (+5) 43 (+1) 49 (0) 737 (+9)
2   Wark, JohnJohn Wark 1974–83
1987–89
1991–96
533 (+6) 55 (+1) 42 (+1) 40 (0) 670 (+8)
3   Stockwell, MickMick Stockwell 1982–2000 464 (+42) 28 (+3) 42 (+5) 21 (+3) 555 (+53)
4   Cooper, PaulPaul Cooper 1973–86 447 45 43 40 575
5   Burley, GeorgeGeorge Burley 1973–85 394 43 35 28 500
6   Parker, TommyTommy Parker 1946–56 428 37 0 10 475
7   Baxter, BillyBilly Baxter 1960–70 409 (0) 23 (+1) 22 5 459 (+1)
8   Elsworthy, JohnJohn Elsworthy 1949–64 398 27 6 4 435
9   Dozzell, JasonJason Dozzell 1983–92
1997
320 (+20) 22 29 (+1) 22 393 (+21)
10   Rees, DougDoug Rees 1957–60 356 29 2 0 387 (0)

Legeredményesebb gólszerzők szerkesztés

A klub legeredményesebb gólszerzője jelenleg Ray Crawford. Az 1970-71-es szezonban ő lett az első labdarúgó, aki mesterhármast szerzett az angol bajnokságban, a kupában, a ligakupában és a BEK-ben.[62]

A lejátszott mérkőzések zárójelben szerepelnek.[60]

# Név Évek Bajnokság Kupa Ligakupa Egyéb[61] Összesen
1   Crawford, RayRay Crawford 1958–63
1965–68
204 (320) 5 (18) 0 (10) 9 (6) 218 (354)
2   Wark, JohnJohn Wark 1974–83
1987–89
1991–96
135 (539) 12 (56) 25 (43) 18 (40) 190 (678)
3   Phillips, TedTed Phillips 1953–63 161 (269) 9 (12) 7 (5) 6 (7) 181 (295)
4   Garneys, TomTom Garneys 1951–58 123 (248) 20 (25) 0 (0) 0 (0) 143 (273)
5   Mariner, PaulPaul Mariner 1976–83 96 (260) 19 (31) 8 (28) 12 (28) 135 (339)
6   Whymark, TrevorTrevor Whymark 1969–78 75 (261) 2 (21) 9 (20) 18 (33) 104 (335)
7   Gates, EricEric Gates 1973–84 73 (296) 8 (26) 8 (29) 7 (27) 96 (378)
8   Parker, TommyTommy Parker 1946–56 86 (428) 7 (37) 0 (0) 2 (10) 95 (475)
9   Brazil, AlanAlan Brazil 1977–82 70 (154) 6 (20) 3 (17) 1 (21) 80 (210)
10   Dozzell, JasonJason Dozzell 1983–92
1997
52 (340) 12 (22) 3 (30) 4 (22) 72 (414)

Játékoskeret szerkesztés

2024. március 23-án lett frissítve:

Mezszám   Név   Nemzet Posztok   Szül. év (kor)   Megjegyzés:
Kapusok
1 Christian Walton   angol kapus 1995. augusztus 9. (28 éves)
13 Cieran Slicker   skót kapus 2002. szeptember 15. (21 éves)
31 Václav Hladký   cseh  kapus 1990. november 14. (33 éves)
Védők
2 Harry Clarke   angol hátvéd 2001. március 2. (23 éves)
3 Leif Davis   angol hátvéd 1999. december 31. (24 éves)
4 George Edmundson   angol hátvéd 1997. augusztus 15. (26 éves)
6 Luke Woolfenden   angol hátvéd 1998. október 21. (25 éves)
15 Cameron Burgess   ausztrál hátvéd 1995. október 21. (28 éves)
18 Brandon Williams   angol hátvéd 2000. szeptember 3. (23 éves) kölcsönben a Manchester Unitedtől
40 Axel Tuanzebe   kongói hátvéd 1997. november 14. (26 éves)
44 Janoi Donacien   saint lucia-i hátvéd 1993. november 3. (30 éves)
Középpályások
5 Sam Morsy     egyiptomi középpályás 1991. szeptember 10. (32 éves)
7 Wes Burns   walesi középpályás 1994. november 24. (29 éves)
11 Marcus Harness   ír középpályás 1996. november 24. (27 éves)
12 Dominic Ball   angol középpályás 1995. augusztus 2. (28 éves)
14 Jack Taylor   ír középpályás 1998. június 23. (25 éves)
20 Omari Hutchinson   jamaicai középpályás 2003. október 30. (20 éves) kölcsönben a Chelsea-től
21 Jeremy Sarmiento   ecuadori középpályás 2002. június 16. (21 éves) kölcsönben a Brighton & Hove Albiontól
25 Massimo Luongo   ausztrál középpályás 1992. szeptember 25. (31 éves)
28 Lewis Travis   angol középpályás 1997. október 16. (26 éves) kölcsönben a Blackburn Rovers-től
30 Cameron Humphreys   angol középpályás 2003. október 30. (20 éves)
Csatárok
10 Conor Chaplin   angol csatár 1997. február 16. (27 éves)
16 Alí el-Hamádí   iraki csatár 2002. március 1. (22 éves)
19 Kayden Jackson   angol csatár 1994. február 22. (30 éves)
23 Sone Aluko   nigériai csatár 1989. február 19. (35 éves)
24 Kieffer Moore   walesi csatár 1992. augusztus 8. (31 éves) kölcsönben a Bournemouth-től
27 George Hirst   angol csatár 1999. február 15. (25 éves)
33 Nathan Broadhead   walesi csatár 1998. február 5. (26 éves)

Ed Sheeran szponzor megkapta a 17-es mezszámot a szezonra.[63]

Kölcsönben szerkesztés

# Név  Nemzet Posztok  Szül. év (kor)  kölcsönben:  meddig:
kapus
32 Nick Hayes   angol kapus 1999. április 10. (25 éves) kölcsönben a Solihull Moors-nál 2024. május 31-ig
hátvéd
26 Elkan Baggott   indonéziai hátvéd 2002. október 23. (21 éves) kölcsönben a Bristol Rovers-nél 2024. május 31-ig
Corrie Ndaba   ír hátvéd 1999. december 25. (24 éves) kölcsönben a Kilmarnock-nál 2024. május 31-ig
középpályás
Panutche Camará   bissau-guineai középpályás 1997. február 28. (27 éves) kölcsönben a Charlton Athletic-nél 2024. május 31-ig
Idrísz il-Mízúní   tunéziai középpályás 2000. szeptember 26. (23 éves) kölcsönben Leyton Orientnél 2024. május 31-ig
Csatárok
9 Freddie Ladapo   angol csatár 1993. február 1. (31 éves) kölcsönben a Charlton Athletic-nél 2024. május 31-ig
Gassan Ahadme   marokkói csatár 2000. november 17. (23 éves) kölcsönben a Cambridge Unitednél 2024. május 31-ig

Menedzserek szerkesztés

2024. május 4. szerint.

Ebben a listában csak a legalább 50 mérkőzésen a kispadon ülő vezetőedzőket tartalmazza.[64] A jelenlegi vezetőedző Kieran McKenna.

Név Ország Tól Ig Statisztika
M Gy D V RG KG %
Scott Duncan   1937. november 12. 1955. augusztus 7. 505 205 113 187 796 778 40,59%
Alf Ramsey   1955. augusztus 8. 1963. április 30 369 176 75 118 723 584 47,69%
Jackie Milburn   1963. május 1. 1964. szeptember 8. 56 11 12 33 75 146 19,64%
Bill McGarry   1964. október 5. 1968. november 23. 196 80 62 54 323 272 40,81%
Bobby Robson   1969. január 13. 1982. augusztus 18. 709 316 173 220 1031 814 43,15%
Bobby Ferguson   1982. augusztus 19. 1987. május 17. 258 97 61 100 335 323 37,59%
John Duncan   1987. június 17. 1990. május 5. 161 73 29 59 237 214 45,34%
John Lyall   1990. május 11. 1994. december 5. 231 77 75 79 291 308 33,33%
George Burley   1994. december 28. 2002. október 11. 413 188 96 129 620 497 45,52%
Joe Royle   2002. október 28. 2006. május 11. 189 81 48 60 308 265 42,85%
Jim Magilton   2006. június 5. 2009. április 22. 143 55 39 49 198 174 38,46%
Roy Keane   2009. április 23. 2011. január 7. 81 28 25 28 34,6%
Paul Jewell   2011. január 13. 2012. október 24. 46 19 6 21 41,3%
Mick McCarthy   2012. november 1. 2018. április 10. 279 105 78 96 37,6%
Paul Hurst   2018. május 30. 2018. október 25. 15 1 7 7 6,7%
Paul Lambert   2018. október 27. 2021. február 28. 113 37 28 48 32,7%
Paul Cook   2021. március 2. 2021. december 4. 44 13 17 14 29,5%
Kieran McKenna   2021. december 16. Jelenleg 131 75 36 20 57,3%

Sikerek szerkesztés

Siker Év
Bajnok 1961–62[10]
Bajnoki második 1980–81, 1981–82
Kupagyőztes 1977–78
FA kupa-elődöntős 1975, 1981
Ligakupa-elődöntős 1982, 1985, 2001
UEFA-kupa-győztes 1980–81
A másodosztály másodikja 2023–2024
A másodosztály rájátszásának győztese 2000
A történelmi másodosztály bajnoka 1960–61, 1967–68, 1991–92
A harmadosztály másodikja 2022–2023
A történelmi harmadosztály északi csoportjának győztese 1953–54, 1956–57
Szuperkupa-győztes 1962, 1978
Texaco Cup-győztes 1973
FA Youth Cup-győztes 1973, 1975, 2005
Full Members Cup-elődöntős 1987, 1990, 1991
Amsterdam 700 Tournament-győztes 1981
Uhrencup-győztes 1963
Anglo-Italian Cup-elődöntős 1996

A csapat kötődése a filmiparhoz szerkesztés

Az Ipswich Town több játékosa, mint John Wark, Russell Osman, Laurie Sivell és Kevin O'Callaghan komolyabb szerepet kapott a Menekülés a győzelembe (1981) című, Pelével és Sylvester Stallonéval fémjelzett filmben. Rajtuk kívül epizódszerepet kapott még Kevin Beattie és Paul Cooper.[65]

Jegyzetek szerkesztés

  1. History of the Stadium. Ipswich Town FC. [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  2. ANGLIA: League One (magyar nyelven). www.eredmenyek.com. (Hozzáférés: 2021. március 13.)
  3. HISTORY OF THE STADIUM. Ipswich, 2007. május 16. [2010. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  4. Honours by season. Pride Of Anglia. (Hozzáférés: 2007. március 20.)
  5. Southern Amateur League archives - Ipswich Town. Southern Amateur League. [2009. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 20.)
  6. a b c d e f g h i Club History. Ipswich Town F.C.. [2008. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  7. Caroline Cheese: World Cup 1966 flashback. BBC Sport, 2006. július 31. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  8. Final 1963/1964 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2007. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  9. Final 1967/1968 English Division 2 (old) Table. Soccerbase. [2008. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  10. a b Club honours. Ipswich Town F.C.. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  11. United's 10 worst defeats. Manchester Evening News. (Hozzáférés: 2007. március 21.)
  12. English FA Cup Final - 1977/78. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  13. Final 1980/1981 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  14. Final 1981/1982 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2008. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  15. Final 1982/1983 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2006. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  16. Final 1983/1984 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2007. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  17. Final 1984/1985 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2007. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  18. Final 1985/1986 English Division 1 (old) Table. Soccerbase. [2006. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  19. John Lyall's managerial career. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  20. England 1992/93. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  21. Ipswich 1992/1993 results and fixtures. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  22. Final 1992/1993 English Premier Table. Soccerbase. [2007. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  23. England 1993/94. RSSSF. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  24. Arsenal 7-0 Everton. BBC Sport, 2005. május 11. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  25. Final 1994/1995 English Premier Table. Soccerbase. [2006. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  26. Burley is top boss. The Guardian, 2001. május 22. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  27. Tony Francis: Tractor Boys ploughed out. The Telegraph, 2003. február 23. [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  28. Town out of UEFA Cup. BBC Suffolk, 2002. november 14. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  29. Ipswich sack Burley. BBC Sport, 2002. október 11. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  30. Royle eyes promotion. BBC Sport, 2002. október 28. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  31. Final 2002/2003 Football League Championship Table. Soccerbase. [2008. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  32. Ipswich exit administration. BBC Sport, 2003. május 30. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  33. West Ham reach final. BBC Sport, 2004. május 18. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  34. Championship Play-Off 2003/2004. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  35. Plymouth 2-1 Ipswich. BBC Sport, 2006. április 30. (Hozzáférés: 2008. január 7.)
  36. Who will succeed Joe Royle?. BBC Suffolk. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  37. Magilton is new Ipswich boss. BBC Suffolk, 2006. június 20. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  38. Ipswich agree to sell £44m stake. BBC Sport, 2007. október 31. (Hozzáférés: 2007. november 7.)
  39. Evans completes Ipswich takeover. BBC Sport, 2007. december 17. (Hozzáférés: 2008. január 9.)
  40. New Club Sponsor Revealed. ITFC, 2008. május 20. [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
  41. Keane appointed Ipswich manager. BBC Sport, 2009. április 23. (Hozzáférés: 2009. április 23.)
  42. Roy Keane leaves role as Ipswich manager. BBC Sport, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
  43. McKenna guides Ipswich to the Premier League, 2024. május 4. (Hozzáférés: 2024. május 4.)
  44. a b Ipswich Town (angol nyelven). Historical Kits. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  45. The Club Badge. Ipswich Town F.C.. [2008. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  46. Ground history for Ipswich Town. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  47. a b c History of the Stadium. Ipswich Town F.C.. [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  48. Sir Bobby Robson statue unveiling. Ipswich Town FC. [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  49. Statue of Sir Alf unveiled – Part One. Ipswich Town FC. [2008. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  50. Ipswich scoop pitch award again. BBC Sport, 2005. április 22. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  51. 2008–09 Championship Attendances. The Football League. [2012. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 4.)
  52. League attendance 2008–09. The Football League. [2012. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 4.)
  53. Ronald Atkin: East Anglia Derby: Grant ready with his shark riposte. The Independent, 2006. november 19. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  54. East Anglian Derby. Ipswich Town F.C.. [2008. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 16.)
  55. Az amatőr meccsek is beleszámolva.
  56. Tractor boys making noise. BBC Sport, 2000. december 19. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  57. Andrew Warshaw: One in a thousand as Tractor Boys plough on. The Telegraph, 2002. február 3. [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  58. Alex Hayes: Reuser keeps tractor boys rolling. The Independent, 2001. március 18. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 7.)
  59. Ipswich Town all time records. Soccerbase. [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  60. a b Hayes, Dean. The Who's Who of Ipswich Town. Breedon Books, pp 185–191. o. (2006) 
  61. a b Szuperkupa, BEK és/vagy BL, KEK, UEFA-kupa, Anglo-Italian Cup, Texaco-kupa, Full Members Cup.
  62. Hayes, Dean. The Who's Who of Ipswich Town. Breedon Books, p45. o. (2006). ISBN 1859835155 
  63. Ed Sheeran given Ipswich Town shirt number for third consecutive season. (Hozzáférés: 2024. május 4.)
  64. The Management. Pride Of Anglia.com. (Hozzáférés: 2007. március 21.)
  65. Victory (1981) (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2007. március 19.)

További információk szerkesztés