Francia labdarúgó-válogatott
A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet a francia labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít.
![]() | |||||||||||||||
Francia labdarúgó-szövetség | |||||||||||||||
Adatok | |||||||||||||||
Beceneve(i) |
Les Bleus (A kékek) Les Tricolores (A háromszínűek) ![]() ![]() | ||||||||||||||
Szövetség neve |
Fédération Française de Football | ||||||||||||||
Konföderáció | UEFA (Európa) | ||||||||||||||
Stadion | Stade de France | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | ![]() | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Hugo Lloris[1] | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Lilian Thuram (142) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Thierry Henry (51) | ||||||||||||||
FIFA-kód | FRA | ||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Csapatmezek | |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
1904. május 1., Brüsszel, Belgium ![]() ![]() | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
1995. szeptember 6., Auxerre, Franciaország ![]() ![]() | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
1908. október 22., London, Anglia ![]() ![]() | |||||||||||||||
Nemzetközi szereplések | |||||||||||||||
Labdarúgó-világbajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Labdarúgó-Európa-bajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Konföderációs kupa | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Az infobox utoljára frissítve: 2016. június 27. |
Szerzett érmek | |
Természetesen a Tricolore (Franciaország zászlaja) után a nemzeti válogatott tradicionális színei: a kék, a fehér és a vörös.
Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. A franciáknak ez hazai közönség előtt 1998-ban és 2018-ban Oroszországban sikerült. Az Európa-bajnokságon két alkalommal: 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. Miután 2001-ben a Konföderációs-kupát is sikerült elhódítaniuk, Argentínával egyetemben ők lettek az egyetlen nemzet, melynek sikerült megnyernie a FIFA által szervezett két legrangosabb sorozatot, a világbajnokságot, a konföderációs kupát illetve az olimpiát.
A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban.
A válogatott történeteSzerkesztés
A kezdetekSzerkesztés
Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.[2] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930. júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-s vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.
1950-es évekSzerkesztés
Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord.
1960–1990Szerkesztés
A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.
Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.
A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re.
Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.
Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték. A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek.
1990-es évekSzerkesztés
Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-s döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.
Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.
Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-s legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.
2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben.
2000-es évekSzerkesztés
A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.
Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togót pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.[3] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.
2010-es évekSzerkesztés
A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.[4] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.[5] A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról,[6] Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett[7] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.[8]
2012-es Európa-bajnokságSzerkesztés
A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1–0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A lejátszott 10 mérkőzésből hatot megnyertek, míg a maradék három találkozón döntetlent értek el.
A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában. Első mérkőzésükön 1–1-s döntetlent játszottak Anglia ellen.[9] Ezt követte Ukrajna 2–0-s legyőzése.[10] Az utolsó csoportmérkőzésükön ugyan Svédországtól 2–0-s vereséget szenvedtek, de ennek ellenére továbbjutottak.[11] A negyeddöntőben a címvédő és későbbi győztes Spanyolország ellen kaptak ki 2–0-ra.[12] Az Európa-bajnokság után Laurent Blanc-ot Didier Deschamps váltotta a kispadon.
2014-es világbajnokságSzerkesztés
A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek. Az első találkozóra Kijevben került sor és az ukránok 2–0 győztek.[13] A visszavágót a franciák 3–0-ra megnyerték és így összesítésben kijutottak a világbajnokságra.[14]
A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát. Honduras 3–0-s legyőzésével nyitottak, amit a Svájc elleni 5–2-s siker követett.[15][16] Ecuador ellen egy 0–0-s döntetlennel zárták a csoportmérkőzéseket.[17] A nyolcaddöntőben Nigériát győzték le 2–0-ra.[18] A negyeddöntőben a későbbi világbajnok Németországtól kaptak ki 1–0-ra és kiestek.[19] Paul Pogbát a torna legjobb fiatal játékosának választották.
2016-os Európa-bajnokságSzerkesztés
Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát –melyet ők rendeztek– megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2–1-re.[20] A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0–0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2–0-s végeredményt.[21] Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0–0-s döntetlent játszottak.[22] Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe.[23] A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5–2 arányban sima győzelmet arattak.[24] Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2–0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe.[25] Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1–0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén.[26] Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt. A franciák számára némi vigaszt jelentett, hogy a torna gólkirálya Antoine Griezmann lett 6 góllal.
StadionSzerkesztés
A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez idő tájt más stadionokban voltak az összecsapások.
1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.
Nemzetközi eredményekSzerkesztés
- Győztes: 2 alkalommal (1998, 2018)
- Ezüstérmes: 1 alkalommal (2006)
- Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
- 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)
- Győztes: 2 alkalommal (1984, 2000)
- Ezüstèrmes: 1 alkalommal (2016)
- Elődöntős: 2 alkalommal (1960, 1996)
Világbajnoki és Európa-bajnoki szereplésSzerkesztés
Világbajnoki szereplésSzerkesztés
|
Európa-bajnoki szereplésSzerkesztés
|
Konföderációs kupa-szereplésSzerkesztés
|
Olimpiai szereplésSzerkesztés
|
- * Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
- ** A piros keretben jelölt évek hazai rendezésűek voltak.
Mezek a válogatott története soránSzerkesztés
A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Platában. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.[28]
1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.
2008. február 22-én a francia labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.[29]
- Hazai
1978-as vb
(Magyarország ellen) |
JátékosokSzerkesztésJátékoskeretSzerkesztésA válogatott kerete az október 7-i Ukrajna elleni barátságos mérkőzés és az október 11-i Portugália, valamint az október 14-i Horvátország elleni Nemzetek Ligája mérkőzésekre. 2020. október 14-i Horvátország elleni mérkőzés után lett frissítve. A válogatott bő keretéhez tartozó játékosokSzerkesztés
Válogatottsági rekordokSzerkesztésAz adatok 2014. október 14. állapotoknak felelnek meg.
Legtöbbször pályára lépett játékosokSzerkesztésLilian Thuram a válogatottsági rekorder 142 mérkőzéssel.
Legtöbb gólt szerző játékosokSzerkesztésThierry Henry 51 góllal a francia válogatott legeredményesebb játékosa. Michel Platini 1978-ban
Szövetségi kapitányokSzerkesztés
|
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
- Francia U21-es labdarúgó-válogatott
- Francia női labdarúgó-válogatott
- Francia guyanai labdarúgó-válogatott
- Guadeloupe-i labdarúgó-válogatott
- Martinique-i labdarúgó-válogatott
- Új-kaledóniai labdarúgó-válogatott
- Réunioni labdarúgó-válogatott
- Réunioni labdarúgó-válogatott
- Saint-martini labdarúgó-válogatott
- Tahiti labdarúgó-válogatott
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ „Hugo Lloris named as France's Euro 2012 captain”, Sporting News, 2012. február 28. (Hozzáférés ideje: 2012. február 28.)
- ↑ France v. Belgium 1904 Match Report. French Football Federation. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
- ↑ Materazzi prostituáltnak nevezhette Zidane testvérét. origo.hu. (Hozzáférés: 2006. július 10.)
- ↑ Anelka elküldte az anyjába a francia kapitányt. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
- ↑ Vb-2010 - Anelkát hazaküldték, a franciák bojkottálták az edzést. parameter.sk. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
- ↑ Lemondott a francia szövetség elnöke. metropol.hu. [2010. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
- ↑ Az új francia kapitány átvizsgálná a vébén történteket. hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ Tizenhárom újonc Blanc első keretében. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
- ↑ „Békés döntetlen a francia-angolon”, Nemzeti Sport, 2012. június 11. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Sokszoros hideg zuhany az ukránoknak”, Nemzeti Sport, 2012. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Megúszták a franciák: kikaptak, de továbbjutottak”, Nemzeti Sport, 2012. június 19. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Alonso „százados” az elődöntőbe vezényelte a spanyolokat”, Nemzeti Sport, 2012. június 23. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Vb 2014: Két góllal kikaptak a franciák Ukrajnában”, Nemzeti Sport, 2013. november 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Vb 2014: 3-0-s francia siker az ukránok ellen - és kijutás”, Nemzeti Sport, 2013. november 19. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „A himnusz elmaradt, A 3-0-s francia siker nem”, Nemzeti Sport, 2014. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Svájci bicsaklás: Öt gólig meg sem álltak a franciák”, Nemzeti Sport, 2014. június 20. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „A tanácstalanság nyert, a franciák hazaküldték Ecuadort”, Nemzeti Sport, 2014. június 25. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Elsöprő hajrá után negyeddöntőben a franciák”, Nemzeti Sport, 2014. június 30. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Egy fejessel jobbak voltak a németek, ők az elődöntősök”, Nemzeti Sport, 2014. július 4. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.)
- ↑ „Franciaország Payet bombájával izzadta ki a győzelmet”, Nemzeti Sport, 2016. június 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ „Megint a végén robbant a francia bomba, újabb albán pech”, Nemzeti Sport, 2016. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ „Három léc, nulla gól, de így is csoportelső Franciaország”, Nemzeti Sport, 2016. június 19. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ „A rekordgyorsaságú ír 11-es után Griezmann volt a franciák hőse”, Nemzeti Sport, 2016. június 26. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ „Izlandnak esélye sem volt, a franciák ötöt vágtak”, Nemzeti Sport, 2016. július 3. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ „Griezmann megbabonázta a németeket, döntőben a franciák!”, Nemzeti Sport, 2016. július 7. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ „Éder mesteri lövésével Európa-bajnok Portugália”, Nemzeti Sport, 2016. július 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.)
- ↑ A francia B válogatott is részt vett az olimpián.
- ↑ Murray, Scott. „The Joy of Six: Things we miss about the World Cup”, The Guardian, 2010. május 21. (Hozzáférés ideje: 2010. május 21.)
- ↑ „Matrózcsíkos mezben játszik majd a francia válogatott”, foci24.net, 2011. március 13.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]
ForrásokSzerkesztés
- A francia labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja. Fédération Française de Football
- Franciaország a FIFA honlapján. FIFA
- Franciaország az UEFA honlapján. UEFA
- Franciaország eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF, 2016. december 1. (Hozzáférés: 2017. február 21.)
- Franciaország – Válogatottsági rekordok. RSSSF, 2015. június 25. (Hozzáférés: 2017. február 21.)