1970-es labdarúgó-világbajnokság

9. labdarúgó-világbajnokság, melyet Mexikóban rendeztek

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság a futball történetének 9. világbajnoksága volt, melyet Mexikóban rendeztek 1970. május 31. és június 21. között. A FIFA 1964 októberében választotta ki Mexikót a rendezőnek. Az 1970-es torna az első Észak-Amerikában tartott világbajnokság volt, és az első olyan, melyet Dél-Amerikán és Európán kívül bonyolítottak le. A televíziós közvetítésnek köszönhetően, a számítások szerint 600 millió nézője volt a tornának.

Labdarúgó-világbajnokság
(1970)
(Copa Mundial de Fútbol México 70)
Adatok
Rendező Mexikó
Dátum május 31.június 21.
Csapatok 16 (5 szövetségből)
(selejtezőben indult: 75)
Helyszínek5 (5 rendező városban)
HonlapHivatalos honlap

Címvédő Anglia
Győztes Brazília (3. cím)
Statisztika
Mérkőzések32
Gólok95 (átlag: 2,97)
Nézőszám
Összesen1 603 975 (átlag: 50 124)

GólkirályNSZK Gerd Müller
(10 gólos)

 ← 19661974 → 

Két alkalommal világbajnoki címet szerzett csapatok játszották a döntőt, melyet Brazília nyert 4–1-re Olaszország ellen. A harmadik vb-győzelmének köszönhetően Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet kupát. A brazil csapatban szerepelt Pelé (akinek ez volt a negyedik, és utolsó világbajnoksága), Carlos Alberto, Clodoaldo, Gérson, Jairzinho, Rivellino és Tostão. Ezt a felállást a valaha volt egyik legnagyszerűbb, vb-n játszó, támadószellemű csapatnak tartják.

Helyszínek szerkesztés

Az 1968. évi nyári olimpiai játékokhoz hasonlóan Mexikó a magaslatok világbajnoksága volt. A legalacsonyabban fekvő Guadalajara 1600 méter feletti, Mexikóváros pedig 2200 méter feletti magasságban van. Az 1968. évi nyári olimpiai játékok idején - így a labdarúgó torna alatt is - bebizonyosodott, hogy nagy magasságban a tengerszint felett sincs akadálya a kiemelkedő sportteljesítményeknek.

Öt város adott otthont a tornának:

Guadalajara León Mexikóváros Puebla Toluca
Estadio Jalisco Estadio Nou Camp Estadio Azteca Estadio Cuauhtémoc Estadio Luis Dosal
Férőhely: 71 000 Férőhely: 30 000 Férőhely: 107 247 Férőhely: 36 000 Férőhely: 30 000
         

Selejtezők szerkesztés

 
  A világbajnokságra kijutottak
  A világbajnokságra nem jutottak ki
  A világbajnokság selejtezőjében nem indultak
  Nem FIFA-tagországok

A selejtezőkben összesen 75 csapat indult. A világbajnoki selejtezők sorsolására Casablancában, Marokkóban került sor 1968. február 1-jén.[1] 1969-ben kezdődtek a világbajnoki selejtezők. 172 selejtező mérkőzést játszottak, amíg kialakult a 16-os mezőny. Az eddigi győztesek mind kivívták a részvételt. Mexikó rendezőként, Anglia címvédőként selejtezők nélkül jutott ki a világbajnokságra.

Több nagy labdarúgó múlttal rendelkező csapat, köztük Franciaország, Portugália, Magyarország, Argentína és Spanyolország sem kvalifikálta magát a tornára. Marokkó volt az első afrikai csapat, amelynek sikerült kiharcolnia a világbajnoki-részvételt a második világháborút követően.

A világbajnokság selejtezőin a legjobb európai góllövő a német Gerd Müller volt, aki az NSZK 20 góljából 9-et szerzett. Ezt a teljesítményt Dél-Amerikában a brazil Tostão múlta felül 23 mérkőzésen 10 góllal.

Résztvevők szerkesztés

Afrika (CAF)

Dél-Amerika (CONMEBOL)

Észak- és Közép-Amerika (CONCACAF)

Ázsia (AFC) és Óceánia (OFC)

Európa (UEFA)

Kabala szerkesztés

A világbajnokság hivatalos kabalája Juanito volt, egy mexikói mezt és sombrerót viselő fiú.

Labda szerkesztés

 
A torna hivatalos labdája

Az Adidas német sportszergyártó cég nyerte meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által kiírt pályázatot a meccslabda biztosítására. A rendező ország Labdarúgó-szövetsége 500 darabot rendelt a hivatalos FIFA labdából. A világbajnokságon 106 labdát használtak. Az adidas a döntőbe jutott 16 csapatnak is elküldött egy mintakollekciót, hogy a játékosok gyakorolhassanak az új labdával.

A labdáknak szigorú előírásoknak kellett megfelelnie. A minimális súly 286, a maximális 453 gramm lehetett. Tehénbőrből készült, a bőr vízhatlan bevonattal átitatott, kerülete 68-71 centiméter volt. A labda 20 fehér hatszögletű és 12 fekete ötszögletű szelete takarta a felfújható belsőt.

Összegzés szerkesztés

Csoportkör szerkesztés

Ez volt az első világbajnokság, melyet színes televízióadásban közvetítettek. Ahhoz, hogy az európai nézők számára is alkalmas legyen a közvetítés, néhány mérkőzés időpontját déli kezdésre kellett tenni. Sok játékos és szövetségi kapitány számára népszerűtlen volt ez a döntés, mivel Mexikóban a nap ezen szakaszában van a legnagyobb meleg.

A torna lebonyolítási rendszere megegyezett az 1966-osével: 16 csapat vett részt rajta, melyeket négy négycsapatos csoportba osztottak szét, ahol minden csapat körmérkőzéses rendszerben egyszer játszott egymással. Minden csoport első két helyezettje továbbjutott a negyeddöntőbe. A világbajnokságok történetében ez volt az első alkalom, amikor a csoportkör végén az azonos pontszámmal rendelkező csapatok között a gólkülönbséget vették figyelembe (ami a rájátszás és a gólátlag helyett lépett életbe).

A világbajnokság előtt a FIFA sorsolási bizottságának összetétele: Sir Stanley Rous, a FIFA angol elnöke, Harry Cavan (Észak-Írország), Ottorino Borassi (Olaszország), Guillermo Cañedo mexikói, Gustav Wiederkehr (Svájc), Fernando Hidalgo (Ecuador), Andrew Stephen (Anglia), Helmut Käser (Svájc), Ydnakatchew Tessema (Etiópia) és Torsakdi Yomnak (Thaiföld).

Ez volt az első alkalom, amikor a FIFA engedélyezte, hogy az első félidő végéig - az előre megjelölt öt tartalék közül - két játékost lehessen mérkőzésenként cserélni. Minden csapatnak egy mérkőzés alatt egy kapus és egy mezőnyjátékos cserét, sérülés vagy taktikai elképzelések miatt lehetett végrehajtani. A világbajnokságok történetében a Szovjetunió volt az első csapat, amely cserét hajtott végre, mindez a Mexikó elleni nyitómérkőzésen történt. Anatolij Puzacs állt be Viktor Szerebrjanyikov helyére a 45. percben. A negyeddöntő mérkőzéseit kiesési rendszerben játszották. Döntetlen esetén 2 × 15 perc hosszabbítás következett, s ha ez sem hozott döntést, akkor sorsolással döntöttek. A középdöntő szabályai hasonlóak voltak.

Már a világbajnokság megkezdése előtt jelentkezett egy probléma, amely körülvette az eseményt. Az angol csapatnál egy bizarr eset történt, a csapatkapitányukat lopással vádolták meg. Mialatt az angol válogatott Kolumbiában tartózkodott egy felkészülési mérkőzés miatt, Bobby Moore-t egy ékszerészboltból való állítólagos lopás miatt őrizetbe vették. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, így játszhatott a világbajnokságon, a vádat végül ejtették.

A mérkőzések után orvosi vizsgálat állapította meg, nem használtak-e doppingszert a játékosok. Két-két játékost sorsolással jelöltek ki és ellenőriztek.

Az 1. csoportban Mexikó beváltotta a hozzá fűzött reményeket, továbbjutott a Szovjetunióval együtt, Belgiumot 1–0-ra, Salvadort 4–0-ra verték meg.

A 2. csoportban hat mérkőzésen mindössze hat gól született, a dél-amerikai bajnok Uruguay és az aktuális Európa-bajnok Olaszország végzett a csoport élén, megelőzve Svédországot és a meglepetésre kijutott, unalmas játékot mutató Izraelt.

A 3. csoportban a kétszeres világbajnok Brazília, a címvédő Anglia, valamint Csehszlovákia és Románia szerepelt. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének megismételt mérkőzésén a brazilok hamar hátrányba kerültek Csehszlovákia ellen, de végül 4–1-es győzelmet arattak. Pelé egy gólt szerzett. Az angolok elleni mérkőzésen Jairzinho gólja elegendő volt a brazilok számára a győzelemhez. Románia szoros mérkőzést játszott a brazilokkal, végül 3–2-re kikaptak. Anglia jutott tovább Brazília mellett a két 1–0-s, Románia és Csehszlovákia felett aratott győzelmének köszönhetően.

A 4. csoportban Peru támadó stílusban keltett feltűnést, Bulgária ellen 2–0-s hátrányból fordítottak, és nyertek 3–2-re. Marokkó nagyszerűen rajtolt, megszerezte a vezetést a nyugatnémetek ellen, azonban a németek 2–1-re fordítottak és nyertek. Nyugat-Németország a második mérkőzésén Bulgária ellen Gerd Müller mesterhármasával 5–2-es győzelmet aratott. A németek utolsó csoportmérkőzésén Müller újabb mesterhármast ért el, csapata összes gólját ő szerezte a Peru felett aratott 3–1-es győzelem alkalmával. Peru végül továbbjutott Nyugat-Németországgal együtt, mivel 11 percen belül háromszor voltak eredményesek a Marokkó elleni 3–0-s győzelemkor.

Negyeddöntők, elődöntők és bronzmérkőzés szerkesztés

A negyeddöntőben az olasz csapat 4–1-re győzött Mexikó ellen 1–0-s hátrányból fordítva. A vezetést a házigazda szerezte meg José González góljával, de a csapattársa, Gustavo Peña a félidő vége előtt kiegyenlítette az eredményt egy öngóllal. Olaszország ezután átvette az irányítást, és fölényben játszott a második félidőben. Luigi Riva kettő, Gianni Rivera egy gólt szerzett a 4–1-es győzelem során. Guadalajaraban Peru világbajnoki szereplése a negyeddöntőben véget ért, mivel 4–2-es vereséget szenvedtek a braziloktól az egyaránt támadó csapatok közötti szórakoztató és drámai mérkőzésen.

Az Uruguay és a Szovjetunió közötti találkozó gól nélküli volt egészen öt perccel a hosszabbítás lefújása előttig, amikor Víctor Espárrago gólja a dél-amerikaiakat juttatta tovább. A gól előtt a labdát Esparrago a játéktéren kívülről hozta vissza, ezért a szovjet csapat óvást nyújtott be, amit a jelen lévő FIFA szervező bizottság elutasított. A labdarúgás egyik "aranyszabálya", hogy "addig kell a labdát megjátszó játékost követni, amíg a játékvezető sípja meg nem szólal." Az utolsó negyeddöntő az 1966-os vb-döntő megismételt mérkőzése volt Anglia és Nyugat-Németország között, amely a világbajnokságok történetének egyik legnagyszerűbb találkozója volt. Angliát egy súlyos csapás érte a mérkőzést megelőzően, amikor a kapusuk, Gordon Banks ételmérgezést kapott. A cseréje, Peter Bonetti lépett a helyébe, és Anglia a második félidő elején már 2–0-s vezetés birtokában volt. Azonban Nyugat-Németország a 68. percben Beckenbauer góljának köszönhetően egygólosra csökkentette a hátrányt. Az ijedtség következtében Anglia szövetségi kapitánya, Alf Ramsey úgy döntött, hogy lecseréli a fáradt Bobby Charltont. Charlton nélkül Anglia elvesztette azt a képességét, hogy a saját iramát tudja diktálni, és nem tudott mit kezdeni a német támadókkal, ami végül Nyugat-Németország kiegyenlítését okozta Uwe Seeler fejese révén. A nyugatnémetek visszavágtak az 1966-os fináléban elszenvedett vereségért Gerd Müller hosszabbításban szerzett góljával.

Az elődöntőben izgalmas végjáték ígérkezett, mind a négy bejutott csapat szerzett már világbajnoki címet a múltban: a Brazília–Uruguay párosítás az 1950-es döntő visszavágója volt, a másik párharc Olaszország és Nyugat-Németország között zajlott. A dél-amerikaiak mérkőzésén Brazília 3–1-re nyert Uruguay ellen annak ellenére, hogy húsz perccel a találkozó megkezdése után még kiesésre álltak. A mérkőzés kiegyenlített volt 70 percig. A másik, európai csapatok részvételével zajló elődöntő az egyik legemlékezetesebb vb-mérkőzés volt. Olaszország 1–0-s vezetéshez jutott Roberto Boninsegna 8. percben szerzett találatával. Nyugat-Németország nagy erőfeszítéseket tett az egyenlítésért a mérkőzés egész további részében, végül a söprögető Karl-Heinz Schnellinger a rendes játékidő hosszabbításában gólt szerzett. Gerd Müller a 94. percben megszerezte a vezetést is a nyugatnémeteknek, majd az olasz védő Tarcisio Burgnich egyenlített ki. A 104. percben Riva 3–2-es vezetéshez juttatta az olaszokat, hat perccel később Müller egalizált. Amíg a televízió még ismételte ezt a gólt, az olasz középpályás Gianni Rivera a 111. percben megszerezte a győztes találatot csapatának. A találkozót "Az évszázad mérkőzése"-ként emlegetik, Olaszországban Partita del Secolo-ként, Németországban pedig Jahrhundertspiel-ként ismert. A mexikóvárosi Estadio Aztecában található emlékmű erre emlékezik ünnepélyes módon. Németország a bronzmérkőzésen 1–0-s győzelmet aratott Uruguay ellen.

Döntő szerkesztés

A döntőben Brazília szerezte meg a vezetést, Pelé fejelte be Rivelino beadását a 18. percben. Roberto Boninsegna egyenlített ki a brazil védelem hibáját követően. A második félidőben Brazília lövőereje és kretivitása sokkal jobb volt az olaszokénál, akik óvatos, védekező rendszerben játszottak. Gérson erős lövése gólt eredményezett, majd segített előkészíteni a harmadik találatot egy Pelé felé hosszan előreívelt szabadrúgással, melyet Jairzinho elé fejelt Pelé. Pelé nagyszerű formában játszott, a csapatkapitány Carlos Albertonak adott egy gólpasszt a jobb oldalról a negyedik brazil gólt megelőzően.

Ez a győzelem a labdarúgás történetének első tri-campeão-ját eredményezte (háromszoros bajnok).

Ezzel a harmadik győzelemmel (1958 és 1962 után) Brazília megszerezte a jogot arra, hogy végleg megtartsa a Jules Rimet Trophyt. (Rejtélyes körülmények között, 1983-ban ellopták, mialatt Rio de Janeiróban volt egy kiállításon.[2]) Brazília szövetségi kapitánya, Mário Zagallo volt az első labdarúgó, aki világbajnok lett játékosként (1958, 1962) és edzőként is. Pelének játékosként ez volt az utolsó világbajnoksága, aki az első játékos lett, aki háromszor nyerte meg a címet.

A brazilok jobbszélsője, Jairzinho mind a hat mérkőzésén legalább egy gólt szerzett (az elsőn, Csehszlovákia ellen kettőt), a bravúrt azóta senki sem ismételte meg. Ennek ellenére a torna gólkirálya a nyugatnémet Gerd Müller lett 10 találattal. Müller két mérkőzésen is mesterhármast szerzett, a csoportkörben Bulgária és Peru ellen is bemutatta a bravúrt.

Elnöki összefoglaló szerkesztés

Sír Stanley Rous tapasztalatait így foglalata össze a mexikói világbajnokság után: "A világbajnokságot teljes egészében át kell szervezni, lehetőséget kell adni Afrikának és Ázsiának a nagyobb számú képviseletre, mert a világbajnokság jelenleg csak Európa és Dél-Amerika versengése. Át kell szervezni a kontinens bajnokságokat, hogy a vb-re megfelelő képviselet alakulhasson ki. A vb 16-os mezőnyét 24-re kell emelni. A játékvezetés, az előzetes egyeztető értekezletek eredményeként sokkal jobban összhangban voltak a szabályokkal, mint az 1966-os labdarúgó-világbajnokság-on. A bevezetett lapok (sárga, piros) segítségével sikerült elérni, hogy egy játékost sem kellett kiállítani, bár még igen sokszor előfordult a játékvezetői döntések elleni tiltakozás. Ezt a szabadságot törölni kell a nemzetközi labdarúgás gyakorlatából".

Játékvezetés szerkesztés

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Játékvezető Bizottsága (JB) Párizsban tartott ülésén kijelölte a labdarúgó-világbajnokság harmincas keretét. Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság játékvezetői közül öten: Tofik Bahramov (szovjet), Arturo Yamasaki (perui/mexikói), Kurt Tschenscher (német), John Keith Taylor (angol) és Ali Huszejn Kandíl (Egyesült Arab Köztársaság) kaptak meghívást. A világbajnokságon szereplő országok közül 12, a nem szereplők (semleges) közül 18 játékvezetőt hívtak meg. Európán és Dél-Amerikán kívül a FIFA a többi földrész játékvezetőit is folyamatosan beépíti a világbajnokság rendszerébe. Ezen a világbajnokságon első ízben találkozhattunk japán, etiópiai és bermudai játékvezetőkkel. Európát, a 16, míg Közép-Amerikát 4, Dél-Amerikát 5, Afrikát 3, Észak-Amerikát és Ázsiát 1-1 játékvezető képviselte. A négy kijelölt tartalék játékvezető: Betchirov (Bulgária), Smejkai (Csehszlovákia), Boström (Svédország) és Jones (Wales) voltak. A torna előtt a FIFA jelen lévő vezetői egyhetes, filmvetítésekkel (értékeléssel) egybekötött értekezletet tartottak a játékvezetők részére, az európai és latin-amerikai játékvezetői felfogás gyakorlati összehangolására, törekedve az egységesítés elvére. A tornán, 25 játékvezető vezette a 32 mérkőzést és a FIFA elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik társának partbíróként segített. 5 játékvezetőt csak partbírói feladatokkal foglalkoztattak. A legtöbbet, ötször foglalkoztatott játékvezető José María Ortiz de Mendíbil (spanyol) és Ferdinand Marschall (Ausztria) volt. Ezen a tornán a FIFA jelen lévő vezetői igyekeztek arányosan foglalkoztatni a játékvezetőket, heten kettő mérkőzést, 18-an egy mérkőzést vezettek. Öten nem vezettek mérkőzést: Keith Dunstan (Bermuda), Emsberger Gyula (Magyar), Joszip Horvat (Jugoszláv), Marujama Josijuki (Japán) és Guillermo Velasquez (Kolumbia). A játékvezetőket csak kettő nappal a mérkőzés előtt jelölték ki. Ezen a világbajnokságon még előfordult, hogy a hivatalosan kijelölt játékvezető ellen valamelyik csapat óvást jelentett be - rendszerint jogos igénnyel. A következő világbajnokságon ezt a jogot a FIFA megszüntette. A partbírók működésében a segítés, a segítségadás kívánsága, akarata volt a vezérelv. Még a partdobások helyét is nagyon határozottan és pontosan mutatták meg a végrehajtó játékosnak. A FIFA az összes játékvezetőnek lehetővé tette, hogy a világbajnokság végéig jelen lehessenek.

A világbajnokság után történt értékelések alapján a FIFA azt a döntést hozta, hogy minden nagy nemzetközi torna előtt továbbképzésbem kell részesíteni a játékvezetőket. A szabályokból továbbképzésben kell részesíteni az edzőket és a játékosokat is. Növelni kell a játékvezetők cseréjét, több országot és kontinenst is be kell vonni a tornák lebonyolításába. A FIFA nemzetközi foglalkoztatási gyakorlatát értékelve megállapították, nem biztos, hogy a kiváló játékvezető, kiváló partbíró is. Nagyobb bátorsággal kell a játékvezetőknek felvállalniuk a büntetőrúgást igénylő szabálysértéseket. A nagyobb tornákra kiválasztott játékvezetőket folyamatosan ellenőrizni szükséges.

Sárga és piros lap bevezetése szerkesztés

Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a Wembley stadionban játszott egyik negyeddöntőn, az angol-argentin mérkőzésen a német Rudolf Kreitlein volt a játékvezető. Az argentin csapatkapitány Antonio Rattín előzetes figyelmeztetés után, a 37. percben durva szabálytalanságot követett el és ezért kiállították. Hiába mondta és magyarázta a bíró, hogy távozzon a játéktérről, Rattin úgy tett, mintha nem értené a bíró szándékát és nem ment le a játéktérről. Teljes 7 percig vitatkoztak és a bíró már ott tartott, hogy lefújja a mérkőzést, mire a FIFA-játékvezetők főnöke Ken Aston korábbi nemzetközi játékvezető a nézőtérről leérve spanyol nyelvtudásának segítségével levezette Rattint a pályáról. Kenneth Aston javasolta a FIFA vezetőségének, hogy a fegyelmezések egyértelműségének elősegítésére vezessék be a sárga és a piros lapokat. Ezen a vb-n vezették be a sárga és piros lapokat, melyekkel a szabálytalankodó játékosokat büntették. (Megjegyzendő, hogy a figyelmeztetés és kiállítás ezen formája csak a FIFA által próbaként engedélyezett mérkőzéseken létezett 1970 előtt.)

1970. május 31-én Mexikóvárosban, az Azték-stadionban, 107 160 néző előtt, a torna nyitómérkőzésén, a MexikóSzovjetunió (0–0) csoportmérkőzést irányító Kurt Tschenscher alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Szerafimovics Lovcsevnek mutatott fel. 300 játékos vett részt a világbajnokságon és csak 30, tehát 10% kapott figyelmeztetést (sárga lapot), piros lapot azonban az egész torna ideje alatt nem kapott senki. A lapok bevezetése, alkalmazása tökéletesen bevált.

Módszertani változtatások a játékvezetésben szerkesztés

Minden egyes világbajnokság játékvezetői szempontból új problémát vet fel. A játékvezetés nemzetközi problémái miatt - a hazai csapatoknak "mindig" nagyobb volt az előnye - a FIFA rendszeresítette a nemzetek közötti válogatott és kupatalálkozókon a játékvezető ellenőr intézményét. Így a játékvezető ellenőrök jelentése alapján minden mérkőzés tapasztalatát értékelték. A részt vevő játékvezetőket már öt hónappal a labdarúgótorna előtt kijelölték, meghatározva a tartalékok személyét is. A kijelölt játékvezetők tevékenységét fokozott figyelem kísérte, biztosítva az időbeni, alapos felkészülés lehetőségét. A FIFA változtatott a játékvezető küldési módszerén is. Eddig a részt vevő országok adtak egy-egy játékvezetőt, a hazai, a rendező ország pedig 7 fő szakembert biztosított. Az új elvek lehetőséget adtak arra, hogy a semleges országok játékvezetőit is foglalkoztassák. A világbajnokságra a FIFA Játékvezető Bizottságtól 29 európai szövetség kapott felszólítást játékvezetői ajánlásra. A csapatok vezetői már nem emelhetnek kifogást a Játékvezető Bizottság küldési módszere ellen. Minden mérkőzésre egy játékvezetőt, kettő partbírót és egy tartalék játékvezetőt jelöltek. Ha a játékvezető a mérkőzés vezetésében akadályoztatva lett volna, úgy helyébe az elsőnek megnevezett partbíró lépett és a tartalék játékvezető második partbíróként szerepelt. A televízió közvetítések nagy hatással voltak a játék, a játékvezetés népszerűsítésére.

Minden mérkőzésre két FIFA ellenőrt - egyik a rendezést, a másik a játékvezetők szakmai munkáját - volt hivatott felügyelni, a mérkőzés végén jelentést tenni. A világbajnokság bíróinak közreműködési díját - az általános szabályoktól eltérve a FIFA fenntartotta azt a jogát, hogy a kiemelkedő tornákon eltérően díjazza a játékvezetőket - 20 dollárról 25-re emelték fel.

Játékvezetők szerkesztés

Európa
Ázsia

Afrika
Észak-Amerika
Közép-Amerika
Dél-Amerika

Sorsolás szerkesztés

A sorsolást 1970. január 10-én Mexikóvárosban, a Maria Isabel hotel különtermében tartották. A sorsolás előtt a rendező Mexikót a mexikóvárosi 1. csoportba, a címvédő Angliát a guadalajarai 3. csoportba helyezték. A sorsolást a Mexikói labdarúgó-szövetség és a szervezőbizottság elnökének, Guillermo Cañedónak a tízéves lánya, Monica Maria Cañedo végezte el.[3][4]

1. kalap: Európa I 2. kalap: Amerika 3. kalap: Európa II 4. kalap: Maradék világ

Keretek szerkesztés

A világbajnokságra minden csapat 22 játékost nevezhetett.

Csoportkör szerkesztés

Egy győzelem 2 pontot ért, egy döntetlen 1 pontot ért. A sorrendről a pontszám után a jobb gólkülönbség, majd a több szerzett gól döntött.

Jelmagyarázat
Az első két helyezett bejutott a negyeddöntőbe.
Kiesett.

1. csoport szerkesztés

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
  Szovjetunió 3 2 1 0 6 1 +5 5
  Mexikó 3 2 1 0 5 0 +5 5
  Belgium 3 1 0 2 4 5 –1 2
  Salvador 3 0 0 3 0 9 –9 0

A Szovjetunió és Mexikó azonos pontszámmal és gólkülönbséggel végzett a csoportban. A versenykiírás alapján a helyezéseket sorsolással döntötték el.[5]

1970. május 31.
12:00
Mexikó   0–0   Szovjetunió
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 107 160
Játékvezető: Kurt Tschenscher (nyugatnémet)


1970. június 3.
16:00
Belgium   3–0   Salvador
Van Moer   12'   54'
Lambert   76' (11-esből)
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 92 205
Játékvezető: Andrei Rădulescu (román)


1970. június 6.
16:00
Szovjetunió   4–1   Belgium
Bisovec   14'   63'
Aszatiani   57'
Hmelnyickij   76'
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Lambert   86'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 95 261
Játékvezető: Rudolf Scheurer (svájci)


1970. június 7.
12:00
Mexikó   4–0   Salvador
Valdivia   45'   46'
Fragoso   58'
Basaguren   83'
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 103 058
Játékvezető: Ali Huszejn Kandíl (egyiptomi)


1970. június 10.
16:00
Szovjetunió   2–0   Salvador
Bisovec   51'   74' (0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 89 979
Játékvezető: Rafael Hormazábal Díaz (chilei)


1970. június 11.
16:00
Mexikó   1–0   Belgium
Peña   14' (11-esből) (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 108 192
Játékvezető: Ángel Norberto Coerezza (argentin)

2. csoport szerkesztés

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
  Olaszország 3 1 2 0 1 0 +1 4
  Uruguay 3 1 1 1 2 1 +1 3
  Svédország 3 1 1 1 2 2 0 3
  Izrael 3 0 2 1 1 3 –2 2
1970. június 2.
16:00
Uruguay   2–0   Izrael
Maneiro   23'
Mujica   50'
(1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 20 654
Játékvezető: Robert Davidson (skót)


1970. június 3.
16:00
Olaszország   1–0   Svédország
Domenghini   10' (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 13 433
Játékvezető: John Keith Taylor (angol)


1970. június 6.
16:00
Uruguay   0–0   Olaszország
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 29 968
Játékvezető: Rudolf Glöckner (keletnémet)


1970. június 7.
12:00
Svédország   1–1   Izrael
Turesson   53' (0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Spiegler   56'
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 9624
Játékvezető: Seyoum Tarekegn (etióp)


1970. június 10.
16:00
Uruguay   0–1   Svédország
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Grahn   90'
Estadio Cuauhtémoc, Puebla
Nézőszám: 18 163
Játékvezető: Henry Landauer (amerikai)


1970. június 11.
16:00
Izrael   0–0   Olaszország
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 9890
Játékvezető: Ayrton Vieira de Moraes (brazil)

3. csoport szerkesztés

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
  Brazília 3 3 0 0 8 3 +5 6
  Anglia 3 2 0 1 2 1 +1 4
  Románia 3 1 0 2 4 5 –1 2
  Csehszlovákia 3 0 0 3 2 7 –5 0
1970. június 2.
16:00
Románia   0–1   Anglia
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Hurst   65'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 50 560
Játékvezető: Vital Loraux (belga)


1970. június 3.
16:00
Csehszlovákia   1–4   Brazília
Petráš   11' (1–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Rivellino   24'
Pelé   59'
Jairzinho   61'   83'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 52 897
Játékvezető: Ramón Barreto (uruguayi)


1970. június 6.
16:00
Románia   2–1   Csehszlovákia
Neagu   52'
Dumitrache   75' (11-esből)
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Petráš   5'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 56 818
Játékvezető: Diego de Leo (mexikói)


1970. június 7.
12:00
Anglia   0–1   Brazília
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Jairzinho   59'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 66 843
Játékvezető: Ávráhám Klein (izraeli)


1970. június 10.
16:00
Románia   2–3   Brazília
Dumitrache   34'
Dembrószky   84'
(1–2)
Jegyzőkönyv
Részletek
Pelé   19'   67'
Jairzinho   22'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 50 804
Játékvezető: Ferdinand Marschall (osztrák)


1970. június 11.
16:00
Anglia   1–0   Csehszlovákia
Clarke   50' (11-esből) (0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 49 292
Játékvezető: Roger Machin (francia)

4. csoport szerkesztés

Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
  NSZK 3 3 0 0 10 4 +6 6
  Peru 3 2 0 1 7 5 +2 4
  Bulgária 3 0 1 2 5 9 –4 1
  Marokkó 3 0 1 2 2 6 –4 1
1970. június 2.
16:00
Peru   3–2   Bulgária
Gallardo   50'
Chumpitaz   55'
Cubillas   73'
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Dermendzsiev   13'
Bonev   49'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 13 765
Játékvezető: Antonio Sbardella (olasz)


1970. június 3.
16:00
Marokkó   1–2   NSZK
Dzsarir   21' (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Seeler   56'
Müller   80'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 942
Játékvezető: Laurens van Ravens (holland)


1970. június 6.
16:00
Peru   3–0   Marokkó
Cubillas   65'   75'
Challe   67'
(0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 13 537
Játékvezető: Tofik Bahramov (szovjet)


1970. június 7.
12:00
Bulgária   2–5   NSZK
Nikodimov   12'
Kolev   89'
(1–2)
Jegyzőkönyv
Részletek
Libuda   20'
Müller   27'   52' (11-esből)   88'
Seeler   67'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 710
Játékvezető: José María Ortiz de Mendíbil (spanyol)


1970. június 10.
16:00
Peru   1–3   NSZK
Cubillas   44' (1–3)
Jegyzőkönyv
Részletek
Müller   19'   26'   39'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 17 875
Játékvezető: Abel Aguilar Elizalde (mexikói)


1970. június 11.
16:00
Bulgária   1–1   Marokkó
Zsecsev   40' (1–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Gazúání   61'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 12 299
Játékvezető: Antonio Saldanha (portugál)

Egyenes kieséses szakasz szerkesztés

NegyeddöntőkElődöntőkDöntő
június 14. – Mexikóváros
A1  Szovjetunió0
június 17. – Guadalajara
B2  Uruguay1
  Uruguay1
június 14. – Guadalajara
  Brazília3
C1  Brazília4
június 21. – Mexikóváros
D2  Peru2
  Brazília4
június 14. – Toluca
  Olaszország1
B1  Olaszország4
június 17. – Mexikóváros
A2  Mexikó1
  Olaszország4Bronzmérkőzés
június 14. – León
  NSZK3június 20. – Mexikóváros
D1  NSZK3
  Uruguay0
C2  Anglia2
  NSZK1

Negyeddöntők szerkesztés

1970. június 14.
12:00
Szovjetunió   0–1  (h. u.)   Uruguay
(0–0, 0–0, 0–0)
Jegyzőkönyv
Részletek
Espárrago   117'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 26 085
Játékvezető: Laurens van Ravens (holland)


1970. június 14.
12:00
Olaszország   4–1   Mexikó
Guzmán   25' (öngól)
Riva   63'   76'
Rivera   70'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
González   13'
Estadio Luis Dosal, Toluca
Nézőszám: 26 851
Játékvezető: Rudolf Scheurer (svájci)


1970. június 14.
12:00
Brazília   4–2   Peru
Rivelino   11'
Tostão   15'   52'
Jairzinho   75'
(2–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Gallardo   28'
Cubillas   70'
Estadio Jalisco, Guadalajara
Nézőszám: 54 233
Játékvezető: Vital Loraux (belga)


1970. június 14.
12:00
NSZK   3–2  (h. u.)   Anglia
Beckenbauer   68'
Seeler   82'
Müller   108'
(0–1, 2–2, 2–2)
Jegyzőkönyv
Részletek
Mullery   31'
Peters   49'
Estadio Nou Camp, León
Nézőszám: 23 357
Játékvezető: Ángel Norberto Coerezza (argentin)

Elődöntők szerkesztés

1970. június 17.
16:00
Uruguay   1–3   Brazília
Cubilla   19' (1–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Clodoaldo   44'
Jairzinho   76'
Rivellino   89'


1970. június 17.
16:00
Olaszország   4–3  (h. u.)   NSZK
Boninsegna   8'
Burgnich   98'
Riva   104'
Rivera   111'
(1–0, 1–1, 3–3)
Jegyzőkönyv
Részletek
Schnellinger   90'
Müller   94'   110'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 102 444
Játékvezető: Arturo Yamasaki (mexikói)

Bronzmérkőzés szerkesztés

1970. június 20.
16:00
Uruguay   0–1   NSZK
(0–1)
Jegyzőkönyv
Részletek
Overath   26'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 104 403
Játékvezető: Antonio Sbardella (olasz)

Döntő szerkesztés

1970. június 21.
12:00
Brazília   4–1   Olaszország
Pelé   18'
Gérson   66'
Jairzinho   71'
Carlos Alberto   86'
(1–1)
Jegyzőkönyv
Boninsegna   37'
Estadio Azteca, Mexikóváros
Nézőszám: 107 412
Játékvezető: Rudolf Glöckner (keletnémet)

Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság győztese
 
Brazília
3. cím

Díjak szerkesztés

  • Az Aranycipő díjat először 1986-ban adták át, a FIFA 1930-ig visszamenőleg megnevezte a díjazottat.
  • A Legjobb fiatal játékos díját először 2006-ban adták át, a FIFA 1958-ig visszamenőleg megnevezte a díjazottat.
Aranycipő Ezüstcipő Bronzcipő
  Gerd Müller   Jairzinho   Teófilo Cubillas
10 gólos 7 gólos 5 gólos
Legjobb fiatal játékos
  Teófilo Cubillas

Gólszerzők szerkesztés

10 gólos
7 gólos
5 gólos
4 gólos
3 gólos

2 gólos
1 gólos
Öngólos

Végeredmény szerkesztés

Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:

  1. több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve),
  2. jobb gólkülönbség,
  3. több szerzett gól,
  4. nemzetnév.

A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve.

 
Az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései
  A csoportkörben kiesett
Helyezés Nemzet M Gy D V G+ G– Gk P
01  Arany   Brazília 6 6 0 0 19 7 +12 12
02  Ezüst   Olaszország 6 3 2 1 10 8 +2 8
03  Bronz   NSZK 6 5 0 1 17 10 +7 10
4.   Uruguay 6 2 1 3 4 5 –1 5
5.   Szovjetunió 4 2 1 1 6 2 +4 5
6.   Mexikó 4 2 1 1 6 4 +2 5
7.   Peru 4 2 0 2 9 9 0 4
8.   Anglia 4 2 0 2 4 4 0 4
9.   Svédország 3 1 1 1 2 2 0 3
10.   Belgium 3 1 0 2 4 5 –1 2
11.   Románia 3 1 0 2 4 5 –1 2
12.   Izrael 3 0 2 1 1 3 –2 2
13.   Bulgária 3 0 1 2 5 9 –4 1
14.   Marokkó 3 0 1 2 2 6 –4 1
15.   Csehszlovákia 3 0 0 3 2 7 –5 0
16.   Salvador 3 0 0 3 0 9 –9 0

Jegyzetek szerkesztés

  1. Preliminary Draw Statistical kit. FIFA, 2011. augusztus 2. [2014. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 10.)
  2. World Cup mystery: what happened to the original Jules Rimet trophy? , theguardian.com (angolul)
  3. The FIFA World Cup Final Draw history”, FIFA.com. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. december 25.) 
  4. Anglia, Brazília, Csehszlovákia és Románia egy csoportban! Nemzeti Sport, XXVI. évf. 10. sz. (1970. január 12.) 8. o.
  5. Döntés a Hotel Isabellben. Népsport, XXVI. évf. 137. sz. (1970. június 13.) 1. o.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1970-es labdarúgó-világbajnokság témájú médiaállományokat.