Orosz labdarúgó-válogatott
Az orosz labdarúgó-válogatott – vagy közkedvelt becenevükön a szbornaja – Oroszország nemzeti csapata, amelyet az orosz labdarúgó-szövetség (oroszul: Российский Футбольный Союз, magyar átírásban: Rosszijszkij Futbolnij Szojuz) irányít.
 Oroszország | |||||||||||||||
| Orosz labdarúgó-szövetség | |||||||||||||||
| Adatok | |||||||||||||||
| Beceneve(i) | Szbornaja (Válogatott) | ||||||||||||||
| Szövetség neve | Rosszijszkij Futbolnij Szojuz | ||||||||||||||
| Konföderáció | UEFA (Európa) | ||||||||||||||
| Stadion | Változó | ||||||||||||||
| Szövetségi kapitány | Sztanyiszlav Csercseszov | ||||||||||||||
| Csapatkapitány | Igor Akinfejev | ||||||||||||||
| Legtöbb válogatottság | Szergej Ignasevics (124) | ||||||||||||||
| Legtöbb válogatott gól | Alekszandr Kerzsakov (30) | ||||||||||||||
| FIFA-kód | RUS | ||||||||||||||
| Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
| Csapatmezek | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
| Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
1912. június 30., Stockholm, Svédország  Finnország 2 – 1 Oroszország  1992. augusztus 16., Moszkva, Oroszország  Oroszország 2 – 0 Mexikó  | |||||||||||||||
| Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
2019. június 8., Szaranszk, Oroszország Oroszország 9 – 0 San Marino  | |||||||||||||||
| Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
1912. július 1., Stockholm, Svédország  Németország 16 – 0 Oroszország2004. október 13., Lisszabon, Portugália  Portugália 7 – 1 Oroszország | |||||||||||||||
| Nemzetközi szereplések | |||||||||||||||
| Labdarúgó-világbajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
| Labdarúgó-Európa-bajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
| Az infobox utoljára frissítve: 2016. július 2. | |||||||||||||||
A Szovjetunió felbomlását követően alakult újjá 1991-ben. Háromszor jutott ki világbajnokságra (1994, 2002, 2014), a 2018-as tornának pedig rendezője volt. Európa-bajnokságon öt alkalommal szerepelt (1996, 2004, 2008, 2012, 2016). Legjobb eredményük egy bronzérem a 2008-as Eb-ről.
Tartalomjegyzék
TörténelemSzerkesztés
| Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
1991 szeptemberében a Szovjetunió szétszakadása után gyors egymás után elnyerték függetlenségüket az egyes volt (15) tagköztársaságok. Néhány tagköztársaság az UEFA, néhány az Ázsia Szövetségbe lépett be. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nyilvántartása alapján az orosz labdarúgó-válogatott mind a szovjet, mind a Független Államok Közösségének labdarúgó-válogatottjai által elért eredmények jogutódja. A Szovjetunió felbomlása után, az újjáalakuló Oroszország első hivatalos labdarúgó-mérkőzését Mexikó válogatottja ellen játszotta Moszkvában, ahol 2:0-s orosz győzelem született.
A kezdetek, az első világversenySzerkesztés
A Pavel Szadirin szövetségi kapitány vezette orosz labdarúgó-válogatottat Görögország, Jugoszlávia, Izland, Magyarország és Luxemburg mellé az 5-ös csoportba sorsolták az 1994-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőire, Jugoszláviát azonban a politikai okok miatt már a selejtezők megkezdése előtt kizárták. A selejtezősorozatot 6 győzelemmel és 2 döntetlennel záró szbornaja Görögországgal együtt jutott ki a világbajnokságra. Ekkor a csapat tapasztalt veteránokból – például Sztanyiszlav Csercseszov, Alekszandr Borogyuk –, valamint akkoriban pályájuk csúcsán lévő fiatalokból – például Viktor Onopko, Oleg Szalenko, Alekszandr Mosztovoj, Vlagyimir Beszcsasztnih vagy Valerij Karpin – állt.
A világbajnokság csoportkörében Kamerunnal, Svédországgal és Brazíliával kerültek össze, így már a kezdés előtt minimálisra csökkentek az oroszok továbbjutási esélyei. A papírforma be is igazolódott, ugyanis előbb a braziloktól 2:0-s, a svédektől 3:1-es vereséget szenvedtek. A harmadik forduló előtt pont nélkül állt a csapat, így tulajdonképpen tét nélküli volt a Kamerun elleni meccs. Ennek megfelelően a felszabadult, minden tehertől mentes orosz válogatott 6:1-re kiütötte a kameruniakat többek között Oleg Szalenko 5 góljával, ami a mai napig rekord a VB-k történetében. Végül a csapat 3 szerzett pontjával a csoport 3. helyén végzett, és kiestek. A VB-n nyújtott gyenge teljesítmény miatt a torna után menesztették a szövetségi kapitányt, Pavel Szadirint, és helyére Oleg Romancev került.
A Romancev-éraSzerkesztés
Miután Szadirint kirúgták, Romancevnek kellett kivezetnie a nemzeti csapatot az 1996-os EB-re. A kapitány sok sztárt válogatott be az 1994-es VB-n szerepelt együttesből, és a selejtezőkön az egyik legkönnyebb csoportban szerepelve, csoportelsőként jutottak ki az EB-re. A selejtezőbeli csoportellenfelek Skócia, Görögország, Finnország, San Marino és Feröer voltak, és végül veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel végeztek ebben a csoportban.
Az EB-n a C csoportba, Németország, Csehország és Olaszország mellé sorsolták az oroszokat. A szakemberek szerint ez volt a halálcsoport, és itt a „Szbornaja” volt a leggyengébb csapat. Az első meccsen, az olaszok ellen, már 5 perccel a meccs kezdése után jött Pierluigi Casiraghi, és vezetést szerzett az olasz gárdának. Negyed órával később aztán egyenlítettek az oroszok, Ilja Cimbalar szerzett gólt. Ám nem sokáig örülhettek, ugyanis a találkozó vége felé ismét Casiraghi villant, és második gólját megszerezve az olaszok 2:1-re vezettek, amit meg is tartottak a lefújásig. Ezután az orosz együttestől senki sem várt túl sokat a németek ellen, ám az első félidő, sokak meglepetésére, gól nélküli döntetlennel zárult. Azonban a második játékrészben már a németek domináltak, Matthias Sammer az 56., Jürgen Klinsmann a 77. percben talált be, majd 12 perccel később az orosz védők hatalmas hibáját kihasználva a németek újabb gólt szereztek, és sima 3:0-lal intézték el az oroszokat. Az utolsó fordulóban, Csehország ellen egy kis vigaszra lelhettek az orosz játékosok. Hiába vezettek a csehek már 20 perc után 2 góllal Jan Suchopárek és Pavel Kuka révén, az oroszok nem adták föl, és a 2. félidőben 5 perc alatt egyenlítettek Alekszandr Mosztovoj és Omari Tetradze góljaival, sőt nemcsak kiegyenlítettek, hanem vezetést is szereztek Beszcsasztnih góljával, ám itt még nem volt vége a meccsnek. A csehek ugyanis, mivel ekkor még nem volt biztos a továbbjutásuk, nagyon hajtottak, és sikerült is kiegyenlíteniük Vladimír Šmicer kései góljával. A csalódást keltő Európa-bajnokság után Romancev lemondott.
1997–1999: Elszalasztott lehetőségekSzerkesztés
Az EB után, még 1996-ban a korábban lemondott Romancev helyére a korábbi szovjet válogatott Borisz Ignatyevet ültették, ám kapitánykodása nem volt túl eredményes, ugyanis az lett volna a feladata, hogy vezesse ki a szbornaját az 1998-as világbajnokságra. A válogatott kerete ekkor már átalakulóban volt, ugyanis a '96-os EB-n szerepelt csapatból már csak hárman (Onopko, Mosztovoj, Karpin) maradtak a válogatottban. A VB-selejtezők alatt Bulgáriával, Izraellel, Ciprussal és Luxemburggal az 5. csoportban szerepeltek. Itt sokak szerint Oroszország és Bulgária volt a 2 fő esélyes, valamint Izraelt emlegették még egy lapon velük, de nekik kevesebb esélyt adtak. Az oroszok jól kezdtek, ugyanis az első 2 meccsen győzni tudtak Ciprus és Luxemburg ellen, majd a következő 2 meccsen 2 döntetlen következett, Izrael és Ciprus ellen. Ezután ismét egy 2 meccses győzelmi széria jött a Luxemburg és Izrael elleni meccseken. Ezután az orosz gárda elszenvedte egyetlen vereségét Bulgária ellen, 1:0-ra kaptak ki. Az utolsó meccsen ugyan simán, 4:2-re megverték a visszavágón a bolgárokat, de ígyis csak a 2. helyen mögöttük, így pótselejtezőre kényszerültek, ahol az olaszokat kapták ellenfélnek. Az első meccsen egy, az oroszok számára szerencsés 1:1-es döntetlen született, ahol Fabio Cannavaro egy öngóllal egyenlített az oroszoknak. A visszavágón már nem volt szerencséje az orosz együttesnek, ugyanis Pierluigi Casiraghi góljával 1:0-ra nyertek az olaszok, és ez azt jelentette, hogy az ők utazhattak a franciaországi VB-re.
Miután a gárda nem jutott ki a VB-re, a következő cél a 2000-es EB volt, amit Belgiumban és Hollandiában rendeztek. A szövetségi kapitány a korábbi szovjet legenda, Anatolij Bisovec lett, aki csak nagyon kis változtatásokat végzett a keretben, de például behívott pár játékost az idősebb generációból. Emellett behívta azt az Alekszandr Panovot is, aki a selejtezők során a legeredményesebb orosz góllövő lett. A selejtezőkre az oroszok a 4. csoportba kerültek, csakúgy, mint Franciaország, Ukrajna, Izland, Örményország és Andorra. Ebben a csoportban az oroszok és a franciák számítottak a 2 legnagyobb esélyesnek, valamint mögéjük Ukrajnát várták. Az oroszok nagyon rosszul kezdtek, ugyanis rögtön első 3 meccsükön vereséget szenvedtek, sorrendben Ukrajnától, Franciaországtól és Izlandtól. Emiatt a szövetség hirtelen kirúgta Bisovecet, és ismét Romancevet kérte fel a szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Romancev reaktiválását követően egy teljesen más orosz válogatottat láthattak a szurkolók, és ekkor már azon voltak, hogy megpróbálják ledolgozni az első 3 fordulóban összeszedett tetemes hátrányukat. A következő 6 meccsen győzelmet arattak, például a Stade de France-ban történelmi, 3:2-es győzelmet arattak Franciaország felett is. Ekkor jött az utolsó forduló, ahol a szbornaja Ukrajnával találkozott. Itt a győzelem az oroszok számára pótselejtezős helyet ért volna. A meccs az első félidőben és a második nagy részében is 0:0-ra állt, amikor a 75. percben szabadrúgást kaptak, éppen csak az ukrán tizenhatoson kívül. Valerij Karpin állt a labda mögé, és be is lőtte azt, így az állás 1:0-ra módosult. Ám nem tarthatott sokáig az örömük, ugyanis a 87. percben Ukrajna is szabadrúgáshoz jutott, és ezt Andrij Sevcsenko nagyszerű mozdulattal csavarta el a kapus Filimonov mellett, ezzel 1:1 lett az állás. Mivel a hátralévő kevés időben már nem született újabb gól, a döntetlen azt jelentette, hogy Oroszország 19 ponttal, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel a számukra csalódást keltő 3. helyen végzett, így egymás után a második nagy tornára nem sikerült kijutniuk.
ÚjjáéledésSzerkesztés
Romancevvel annyira elégedettek voltak, hogy egészen a 2002-es VB-ig szerződést hosszabbítottak vele. Cserébe „csak” annyi volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a kontinensviadalra. A selejtezőkre Oroszország az 1. csoportba került Szlovéniával, Jugoszláviával, Svájccal, a Feröer-szigetekkel és Luxemburggal. Ebben a csoportban ismét ők, valamint a svájciak és a jugoszlávok voltak a favoritok. Végül az orosz csapat csoportelsőként fejezte be a selejtezősorozatot, 7 győzelemmel, 2 döntetlennel, valamint egy vereséggel, így egyenes ágon kijutott a Dél-Koreában és Japánban tartandó világbajnokságra.
A világbajnokságon a H csoportba osztották be az együttest, ahol a csoportellenfelek Belgium, Tunézia és Japán voltak. Ezt a csoportot tartották az összes közül a leggyengébbnek, és az oroszoknak jó esélyt adtak a továbbjutásra. A válogatott kerete ekkor tapasztalt veteránok - Karpin, Onopko - és fiatal tehetségek - például Szicsov és Kerzsakov - egyvelege volt. Oroszország az első meccsen egy kényelmes, 2:0-s győzelmet aratott Tunézia felett Karpin és Tyitov góljaival. A második meccsen, Japán ellen a média és a szurkolók is győzelmet vártak a szbornajától. Ám az 51. percben a japánok Inamoto révén vezetést szereztek. A mérkőzés hátralévő részében az orosz együttes több, nagyobbnál nagyobb helyzetet dolgozott ki, ám egyet sem tudott gólra váltani közülük, és a japánok megőrizték 1 gólos vezetésüket, és megnyerték a meccset. Ám vereségük ellenére az utolsó fordulóban, Belgium ellen egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, valamint a szakértők is az ő győzelmüket várták. Az oroszok azonban nem bírtak az esélyessség terhével, és már a 7. percben hátrányba kerültek Johan Walem révén. Hiába egyenlített Beszcsasztnih az 52. percben, 11 perccel később ismét a belgáknál volt az előny, ezúttal Wesley Sonck szerzett vezetést nekik. Az orosz válogatott még reménytelenebb helyzetbe került, amikor Marc Wilmots rúgott egy újabb gólt az orosz kapuba. A 88. percben ugyan szépített Szicsov, ám ekkor már hiába támadtak, a hátralévő rendkívül kevés idő alatt már nem tudták bevenni De Vlieger kapuját. Oroszország végül 3 ponttal, 1 győzelemmel és 2 vereséggel a H csoport 3. helyén végzett, és ez azt jelentette, hogy egy újabb világversenyen nem sikerült a csoportból való továbbjutás.
A VB után már nem Romancev volt a szövetségi kapitány. Helyére a CSZKA Moszkva és az orosz utánpótlás-válogatott akkori edzője, Valerij Gazzajev került, és a korábbi kapitányokhoz hasonlóan az volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a soron következő tornára. Gazzajev fealadata nem volt egyszerű, ugyanis a 2004-es EB selejtezőire az orosz együttes Svájccal, Írországgal, Albániával és Grúziával került össze. Itt Írországot és Svájcot is esélyesebbnek tartották, mint őket. Ennek ellenére az oroszok számára jól indult a selejtező, ugyanis 2 győzelemmel indítottak Írország és Albánia ellen. A következő meccsek már nem sikerültek ilyen jól, a grúz és az albán csapattól is kikaptak. Ekkor még haladékot adtak Gazzajevnek, ám mikor Bázelben csak egy csalódást keltő 1:1-es döntetlent értek el Svájc ellen, már nem maradt tovább. A következő, Írország elleni meccsen már Georgij Jarcev vezetésével értek el egy újabb 1:1-es döntetlent. Az utolsó 2 fordulóban, hazai pályán Svájc és Grúzia ellen is győzni tudtak, így végül 2. helyen végeztek a csoportban, és ez azt jelentette, hogy Wales ellen, pótselejtezőn kellett kivíviuk az EB-szereplést. Az első meccsen, Moszkvában csak 0:0 lett az eredmény, így a visszavágót a walesiek várhatták kedvezőbb helyzetből. Azonban Cardiffban kisebb meglepetésre az oroszok 1:0-ra győzni tudtak Vadim Jevszejev góljával. Ezzel az orosz együttes teljesítette minimális célját, és kijutott a 2004-es EB-re. Ezt a győzelmet azonban beárnyékolta Jegor Tyitov pozitív drogtesztje. Sokan az orosz válogatott kizárását követelték, ám végül csak Tyitov kapott 1 éves eltiltást.
Az EB-n Oroszországot az A csoportba sorsolták Görögországgal, Spanyolországgal, valamint Portugáliával. Itt a szakértők a görögöket és az oroszokat várták a csoport utolsó két helyére. A válogatott, Jarcev vezetésével nagyrészt a 2002-es VB-n szerepelt játékosokból: Alekszej Szmertyin, Dmitrij Szennyikov, Dmitrij Alenyicsev, Alekszandr Mosztovoj, emellett ekkor már befutott fiatal játékosokból - Jevgenyij Aldonyin, Dmitrij Kiricsenko, Alekszandr Kerzsakov - állt. Június 12-én, a torna nyitónapján Oroszország Spanyolországgal találkozott. Az első félidőben még állták a spanyol rohamokat, ám a 60. percben Valerón vezetést szerzett a spanyol csapatnak. Később még rosszabb lett a helyzet, amikor a hátvéd Roman Saronovot második sárga lapja után kiállította a bíró. Emberelőnyük ellenére a spanyolok nem tudtak újabb gólt lőni, így maradt az 1:0-s állás. 4 nappal később a szbornaja Portugáliával játszott. Ezen a meccsen, mivel az első fordulóban Portugália is kikapott Görögországtól, mindkét csapatnak győznie kellett az életbenmaradáshoz. Az oroszok gyorsan hátrányba kerültek, Maniche ugyanis már a 7. percben betalált Ovcsinnyikov hálójába. Később az orosz kapust kiállították, amiért a 16-oson kívül ért kézzel a labdához. A helyére beálló Malafejev ugyan több nagy védést is bemutatott, de Rui Costa közeli lövésével nem tudott mit kezdeni, így az orosz együttes végül simán, 2:0-ra kikapott. A 3. fordulóban egy tét nélküli meccset játszottak a görögök ellen. Az oroszok ekkor már felszabadultan játszhattak, és ennek megfelelően rendkívül gyorsan, már a 2. percben vezetést szereztek Kiricsenko révén. A 17. percben, Guszev szöglete után Bulikin is betalált, ezzel Oroszország már 2:0-ra vezetett. A végén Vrízasz ugyan szépített, de az orosz győzelem ekkor már biztos volt, Oroszország végül 2:1-re nyert.
A 2006-os VB-selejtezőkön továbbra is Jarcev vezetésével szerepelt az orosz csapat. Itt a 3. csoportba kerültek Portugália, Szlovákia, Észtország, Lettország, Luxemburg és Liechtenstein mellé. Itt a portugálok voltak a csoport abszolút favoritjai. Oroszország egy nem túl biztató 1:1-es döntetlennel kezdett hazai pályán, Szlovákia ellen 2004. szeptember 7-én. A következő fordulóban a nem túl acélos Luxemburgot ütötték ki egy sima 4:0-lal. Ezután elszenvedték történetük egyik legnagyobb arányú vereségét, Portugália 7:1-re győzte le őket. Később nyertek Liechtenstein és Észtország ellen, de az észtek elleni visszavágó 1:1-es eredménye után Jarcevet kirúgták, helyére Jurij Szemin került. Első meccsén rögtön győzelmet ünnepelhetett az orosz együttes, 2:0-ra győztek Lettország ellen. A visszavágón, Rigában 1:1 született. Ekkor úgy tűnt, az oroszoknak sikerül lehagynia üldözőiket, ugyanis döntő győzelmeket arattak Luxemburg és Lichtenstein ellen is, emellett egy nagyon fontos 0:0-s döntetlent játszottak Portugáliával. Az utolsó fordulóban, Szlovákia ellen győzniük kellett ahhoz, hogy pótselejtezős helyen végezzenek. Ám mivel csak 0:0-t tudtak elérni, ezért 1 ponttal lemaradtak a szlovákok mögött, és csak a 3. helyen végeztek. Az együttes 23 ponttal, 6 győzelemmel, 5 döntetlennel és 1 vereséggel zárta a selejtezőket.
2008-as Európa-bajnokságSzerkesztés
A csalódást keltő Vb-selejtezőbeli szereplés miatt a szövetségi kapitány, Jurij Szemin lemondott, és az orosz szövetség az EB-selejtezőkig mindenképpen szeretett volna találni egy jó külföldi edzőt, aki elvállalja az orosz szövetségi kapitányi posztot. 2006. április 10-én meg is egyeztek a holland Guus Hiddinkkel, így tehát ezúttal az ő feladata volt, hogy kijuttassa az orosz együttest az Európa-bajnokságra. A selejtezőket a 2. helyen zárták, Horvátország mögött, és hatalmas bravúrral Anglia előtt.
A csapat aztán a tornán is egész Európát meglepte menetelésével, egészen az elődöntőig jutottak olyan csapatokat megverve mint Hollandia és Svédország. Végül az elődöntőben 3:0-s vereséget szenvedtek a későbbi Európa-bajnoktól, Spanyolországtól.
2010-es világbajnokságSzerkesztés
A sikeres Eb-szereplés ellenére nem Guus Hiddink maradt a szövetségi kapitány, helyét Dick Advocaat vette át és vele kezdték meg a 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőit. A selejtezőcsoportban a német válogatott volt a favorit, a szbornaja mindkét alkalommal vereséget szenvedett tőlük, a többiek ellen azonban rendre győzni tudtak, kivéve az utolsó fordulóban, ahol 1-1-es döntetlen született Azerbajdzsán ellen, így pótselejtezniük kellett, ahol Szlovénia volt az ellenfél. Az első meccset hazai pályán meg is nyerte a csapat 2-1-re, az idegenbeli visszavágón azonban a szlovének bizonyultak jobbnak és idegenben lőtt góllal Szlovénia jutott ki a vb-re.
2012-es Európa-bajnokságSzerkesztés
A rosszul elsült vb-selejtező ellenére is Advocaat maradt a kapitány a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőin. A selejtezőcsoportjában egyértelmű favorit volt az orosz válogatott, ennek megfelelően teljesített a sorozatban, ahol 7 győzelemmel, 2 döntetlennel és 1 vereséggel a csoport első helyén zártak 23 ponttal Írország előtt, akik 21 pontot szereztek.
A válogatott nagyon belekezdett az Eb-n, az első körben rögtön 4 gólt rúgtak a cseheknek, ezt követően lejtmenetbe került az orosz csapat, hiszen a társrendező lengyelek ellen döntetlent értek el, míg Görögország ellen 1-0-s vereséget szenvedtek, így 4 ponttal csoportjuk harmadik helyén zártak és kiestek, az Eb után Advocaat lemondott a szövetségi kapitányi tisztségről.
2014-es világbajnokságSzerkesztés
A vb-selejtezőkön már az olasz Fabio Capello irányította az oroszokat, céljuk természetesen az volt, hogy kijussanak a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra. Selejtezőcsoportjukban Portugáliával együtt ők voltak az első számú esélyesei a csoport első két valamelyikére, ennek megfelelően alakult a csoport is, az orosz válogatott csak a portugáloktól kapott ki 2 alkalommal, a többi meccset 1 döntetlen kivételével mind megnyerte a szbornaja és csoportelsőként, 22 ponttal jutottak ki a világbajnokságra 2002 után.
Viszont ez a világbajnokság sem alakult valami fényesen, a csoportmeccsek első körében 1-1-es döntetlent játszottak Dél-Korea ellen, majd a belgáktól kikaptak 1-0-ra, végül az utolsó körben Algéria ellen is egy döntetlenre futotta, így idő előtt kiestek a brazíliai vb-ről.
2016-os Európa-bajnokságSzerkesztés
Az Eb-selejtező során a G jelű csoportba kerültek, ahol többek között Svédország és Ausztria ellen kellett kiharcolni a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon való részvételt.
Az első meccset simán hozták Liechtenstein ellen, azonban a svédek és a moldávok ellen döntetlent játszottak, az osztrákoktól pedig 1-0-ra kikaptak, a Montenegró elleni meccsen pedig a 67. percben történt szurkolói rendbontás miatt félbeszakadt a találkozó, a meccset 3-0-al az oroszok kapták meg. Az osztrákok elleni újabb 1-0-s fiaskó után a szövetség menesztette Capellot a kispadról, az utolsó 4 selejtezőmérkőzésen pedig már Leonyid Szluckij volt az oroszok szövetségi kapitánya, az ő vezérletével mind a négy meccset megnyerték az oroszok és az új rendszernek hála Ausztria mögött a második helyen jutottak ki a franciaországi viadalra.
A december 12-i sorsoláson a B-csoportba került az orosz válogatott, ahol Angliát, Szlovákiát és Walest kapta ellenfélnek.
Nemzetközi eredményekSzerkesztés
- 3. helyezett: 1 alkalommal (2008)
Világbajnoki és Európa-bajnoki szereplésSzerkesztés
Világbajnoki szereplésSzerkesztés
|
Európa-bajnoki szereplésSzerkesztés
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Konföderációs kupa-szereplésSzerkesztés
| Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D | V | Rg | Kg |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 1992 |
Nem jutott be | |||||||
| 1995
| ||||||||
| 1997
| ||||||||
 1999
| ||||||||
  2001
| ||||||||
 2003
| ||||||||
 2005
| ||||||||
 2009
| ||||||||
 2013
| ||||||||
| 2017 |
Csoportkör | 5. | 3 | 1 | 0 | 2 | 3 | 3 |
| Összesen | 1/11 | 3 | 1 | 0 | 2 | 3 | 3 | |
Mezek a válogatott története soránSzerkesztés
Az orosz labdarúgó-válogatott szereléséhez értelemszerűen az orosz nemzeti színeket használják fel, de az idő folyamán gyakran változtatták a színösszetételeket. A hazai szerelése 1992 és 2005 között a fehér mez, kék, piros vagy fehér nadrág és piros vagy fehér sportszár volt, amit később a piros és a bordó színek váltottak fel. A váltómez volt már piros, kék és fehér is. Leggyakrabban fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll.
- Hazai
          1992
(Első mérkőzésükön Mexikó ellen) |
1992
|
   1993
|
    1994–95
|
 1995
|
    1996–97
|
 1996
(Ciprus ellen) |
   1996
(Izrael ellen) |
   1997
|
   1998
|
1998–99
|
  2000–02
|
   2002–03
|
    2004–05
|
2006–07
|
2007
(Izrael ellen) |
 2008
|
    2008–09
|
     2009
|
     2009–10
|
  2011
|
     2012–13
|
     2014–15
|
     2016
|
- Idegenbeli
   1993
(USA és Izrael ellen) |
1993
(Izland ellen) |
1993
(Magyarország ellen) |
1994
(Mexikó ellen) |
   1994–95
|
    1996–97
|
1996
(Brazília ellen) |
   1997
(Bulgária ellen) |
   1998–99
|
1998
(Franciaország ellen) |
 2000–02
|
  2002–03
|
   2004–05
|
 2005
(Olaszország ellen) |
2006–07
(Lettország és Hollandia ellen) |
2007
(Horvátország ellen) |
 2008
|
    2008
|
    2009
|
    2009–10
|
     2011
|
  2012–13
|
     2014–15
|
     2016
|
JátékosokSzerkesztés
JátékoskeretSzerkesztés
A 2018-as labdarúgó-világbajnokság hivatalos 23 fős kerete.[1][2][3]
A pályára lépések és gólok száma 2018. július 7-én a 
Horvátország elleni mérkőzés után lett frissítve.
A válogatott bő keretéhez tartozó játékosokSzerkesztés
|
Válogatottsági rekordokSzerkesztés
Az adatok 2016. november 15. állapotoknak felelnek meg.
- A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.
- A dőlt betűvel jelölt játékosok játszottak a Szovjetunió és a FÁK válogatottjában is.
Legtöbbször pályára lépett játékosokSzerkesztés
| # | Játékos | Időszak | Vál. | Gól |
|---|---|---|---|---|
| 1 | Szergej Ignasevics | 2002– | 120 | 8 |
| 2 | Viktor Onopko | 1992–2004 | 109 | 7 |
| 3 | Vaszilij Berezuckij | 2003– | 101 | 5 |
| 4 | Igor Akinfejev | 2004– | 94 | 00 |
| 5 | Alekszandr Kerzsakov | 2002– | 91 | 30 |
| 6 | Alekszandr Anyukov | 2004–2013 | 77 | 1 |
| 7 | Andrej Arsavin | 2002–2012 | 75 | 17 |
| 8 | Valerij Karpin | 1992–2003 | 72 | 17 |
| 9 | Jurij Zsirkov | 2005– | 72 | 2 |
| 10 | Vlagyimir Beszcsasztnih | 1992–2003 | 71 | 26 |
Legtöbb gólt szerző játékosokSzerkesztés
| # | Játékos | Időszak | Gól | Vál. | Átlag |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Alekszandr Kerzsakov | 2002– | 30 | 91 | 0.330 |
| 2 | Vlagyimir Beszcsasztnih | 1992–2003 | 26 | 71 | 0.366 |
| 3 | Roman Pavljucsenko | 2003–2012 | 21 | 51 | 0.412 |
| 4 | Valerij Karpin | 1992–2003 | 17 | 72 | 0.236 |
| Andrej Arsavin | 2002–2012 | 17 | 75 | 0.227 | |
| 6 | Dmitrij Szicsov | 2002–2010 | 15 | 47 | 0.319 |
| 7 | Roman Sirokov | 2008–2016 | 13 | 57 | 0.245 |
| 8 | Igor Kolivanov | 1992–1998 | 12 | 35 | 0.343 |
| Alekszandr Kokorin | 2011– | 12 | 44 | 0.297 | |
| 10 | Artyom Dzjuba | 2011– | 11 | 22 | 0.500 |
Ismertebb játékosokSzerkesztés
Szövetségi kapitányokSzerkesztés
Pavel Szadirin (1992–1994)- Oleg Pomancev (1994–1996)
- Borisz Ignatyev (1996–1998)
- Anatolij Bisovec (1998)
- Romancev (1999–2002)
- Valerij Gazzajev (2002–2003)
- Georgij Jarcev (2003–2005)
- Jurij Szjomin (2005)
- Alekszandr Borogyuk (2006)
Guus Hiddink (2006–2010)- Dick Advocaat (2011–2012)
Fabio Capello (2012–2015)- Leonyid Szluckij (2015–2016)
StadionSzerkesztés
Az orosz labdarúgó-válogatott nemzeti stadionja az 1956-ban megnyitott Luzsnyiki Stadion.
Lásd mégSzerkesztés
Külső hivatkozásokSzerkesztés
- Az Orosz Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala (angolul) (oroszul)
- Az orosz labdarúgó-válogatott oldala (angolul) (oroszul)
- Orosz oldal a labdarúgó-válogatottról (oroszul)
- Oroszország a FIFA.com-on (angolul)
- Oroszország az UEFA.com-on (angolul)
- Oroszország mérkőzéseinek eredményei az rsssf.com-on (angolul)
- Orosz válogatott játékosok az rsssf.com-on (angolul)
- Oroszország mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en (angolul)
- Oroszország a national-football-teams.com-on (angolul)
- Horvátország mérkőzéseinek eredményei a Roon BA-n (angolul)
- Oroszország a transfermarkt.de-n (németül)
- Oroszország a weltussball.de-n (németül)
- Oroszország a fedefutbol.net-en (spanyolul)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Расширенный состав для подготовки к Чемпионату мира (orosz nyelven). Russian Football Union, 2018. május 11.
- ↑ "Готов помочь сборной на Чемпионате мира" (orosz nyelven). Russian Football Union, 2018. május 14.
- ↑ "Заявка сборной России на Чемпионат мира FIFA 2018" (orosz nyelven). Russian Football Union, 2018. június 3.
