Orosz labdarúgó-válogatott

Az orosz labdarúgó-válogatott – vagy közkedvelt becenevükön a szbornaja – Oroszország nemzeti csapata, amelyet az orosz labdarúgó-szövetség (oroszul: Российский Футбольный Союз, magyar átírásban: Rosszijszkij Futbolnij Szojuz) irányít.

Oroszország
Orosz labdarúgó-szövetség
Adatok
Beceneve(i)	Szbornaja (Válogatott)
Szövetség neve	Rosszijszkij Futbolnij Szojuz
Konföderáció	UEFA (Európa)
Stadion	Változó
Szövetségi kapitány	Sztanyiszlav Csercseszov
Csapatkapitány	Igor Akinfejev
Legtöbb válogatottság	Szergej Ignasevics (124)
Legtöbb válogatott gól	Alekszandr Kerzsakov (30)
FIFA-kód	RUS
Ranglista helyezések
FIFA-rang 41. +/- Legmagasabb FIFA-rang 3. (1996. ápr.–jún.) Legalacsonyabb FIFA-rang 72. (2018. május) Élő-rang 44. Legmagasabb Élő-rang 7. (2009. augusztus) Legalacsonyabb Élő-rang 44. (2016. június)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1912. június 30., Stockholm, Svédország Finnország 2 – 1 Oroszország 1992. augusztus 16., Moszkva, Oroszország Oroszország 2 – 0 Mexikó
Legnagyobb győzelem
2019. június 8., Szaranszk, Oroszország Oroszország 9 – 0 San Marino
Legnagyobb vereség
1912. július 1., Stockholm, Svédország Németország 16 – 0 Oroszország 2004. október 13., Lisszabon, Portugália Portugália 7 – 1 Oroszország
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 5 (Először: 1994) Legjobb eredmény Negyeddöntő (2018)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 5 (Először: 1996) Legjobb eredmény Bronzérmes (2008)
Az infobox utoljára frissítve: 2016. július 2.

A Szovjetunió felbomlását követően alakult újjá 1991-ben. Háromszor jutott ki világbajnokságra (1994, 2002, 2014), a 2018-as tornának pedig rendezője volt. Európa-bajnokságon öt alkalommal szerepelt (1996, 2004, 2008, 2012, 2016). Legjobb eredményük egy bronzérem a 2008-as Eb-ről.

Történelem

1991 szeptemberében a Szovjetunió szétszakadása után gyors egymás után elnyerték függetlenségüket az egyes volt (15) tagköztársaságok. Néhány tagköztársaság az UEFA, néhány az Ázsia Szövetségbe lépett be. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nyilvántartása alapján az orosz labdarúgó-válogatott mind a szovjet, mind a Független Államok Közösségének labdarúgó-válogatottjai által elért eredmények jogutódja. A Szovjetunió felbomlása után, az újjáalakuló Oroszország első hivatalos labdarúgó-mérkőzését Mexikó válogatottja ellen játszotta Moszkvában, ahol 2:0-s orosz győzelem született.

A kezdetek, az első világverseny

A Pavel Szadirin szövetségi kapitány vezette orosz labdarúgó-válogatottat Görögország, Jugoszlávia, Izland, Magyarország és Luxemburg mellé az 5-ös csoportba sorsolták az 1994-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőire, Jugoszláviát azonban a politikai okok miatt már a selejtezők megkezdése előtt kizárták. A selejtezősorozatot 6 győzelemmel és 2 döntetlennel záró szbornaja Görögországgal együtt jutott ki a világbajnokságra. Ekkor a csapat tapasztalt veteránokból – például Sztanyiszlav Csercseszov, Alekszandr Borogyuk –, valamint akkoriban pályájuk csúcsán lévő fiatalokból – például Viktor Onopko, Oleg Szalenko, Alekszandr Mosztovoj, Vlagyimir Beszcsasztnih vagy Valerij Karpin – állt.

A világbajnokság csoportkörében Kamerunnal, Svédországgal és Brazíliával kerültek össze, így már a kezdés előtt minimálisra csökkentek az oroszok továbbjutási esélyei. A papírforma be is igazolódott, ugyanis előbb a braziloktól 2:0-s, a svédektől 3:1-es vereséget szenvedtek. A harmadik forduló előtt pont nélkül állt a csapat, így tulajdonképpen tét nélküli volt a Kamerun elleni meccs. Ennek megfelelően a felszabadult, minden tehertől mentes orosz válogatott 6:1-re kiütötte a kameruniakat többek között Oleg Szalenko 5 góljával, ami a mai napig rekord a VB-k történetében. Végül a csapat 3 szerzett pontjával a csoport 3. helyén végzett, és kiestek. A VB-n nyújtott gyenge teljesítmény miatt a torna után menesztették a szövetségi kapitányt, Pavel Szadirint, és helyére Oleg Romancev került.

A Romancev-éra

Miután Szadirint kirúgták, Romancevnek kellett kivezetnie a nemzeti csapatot az 1996-os EB-re. A kapitány sok sztárt válogatott be az 1994-es VB-n szerepelt együttesből, és a selejtezőkön az egyik legkönnyebb csoportban szerepelve, csoportelsőként jutottak ki az EB-re. A selejtezőbeli csoportellenfelek Skócia, Görögország, Finnország, San Marino és Feröer voltak, és végül veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel végeztek ebben a csoportban.

Az EB-n a C csoportba, Németország, Csehország és Olaszország mellé sorsolták az oroszokat. A szakemberek szerint ez volt a halálcsoport, és itt a „Szbornaja” volt a leggyengébb csapat. Az első meccsen, az olaszok ellen, már 5 perccel a meccs kezdése után jött Pierluigi Casiraghi, és vezetést szerzett az olasz gárdának. Negyed órával később aztán egyenlítettek az oroszok, Ilja Cimbalar szerzett gólt. Ám nem sokáig örülhettek, ugyanis a találkozó vége felé ismét Casiraghi villant, és második gólját megszerezve az olaszok 2:1-re vezettek, amit meg is tartottak a lefújásig. Ezután az orosz együttestől senki sem várt túl sokat a németek ellen, ám az első félidő, sokak meglepetésére, gól nélküli döntetlennel zárult. Azonban a második játékrészben már a németek domináltak, Matthias Sammer az 56., Jürgen Klinsmann a 77. percben talált be, majd 12 perccel később az orosz védők hatalmas hibáját kihasználva a németek újabb gólt szereztek, és sima 3:0-lal intézték el az oroszokat. Az utolsó fordulóban, Csehország ellen egy kis vigaszra lelhettek az orosz játékosok. Hiába vezettek a csehek már 20 perc után 2 góllal Jan Suchopárek és Pavel Kuka révén, az oroszok nem adták föl, és a 2. félidőben 5 perc alatt egyenlítettek Alekszandr Mosztovoj és Omari Tetradze góljaival, sőt nemcsak kiegyenlítettek, hanem vezetést is szereztek Beszcsasztnih góljával, ám itt még nem volt vége a meccsnek. A csehek ugyanis, mivel ekkor még nem volt biztos a továbbjutásuk, nagyon hajtottak, és sikerült is kiegyenlíteniük Vladimír Šmicer kései góljával. A csalódást keltő Európa-bajnokság után Romancev lemondott.

1997–1999: Elszalasztott lehetőségek

Az EB után, még 1996-ban a korábban lemondott Romancev helyére a korábbi szovjet válogatott Borisz Ignatyevet ültették, ám kapitánykodása nem volt túl eredményes, ugyanis az lett volna a feladata, hogy vezesse ki a szbornaját az 1998-as világbajnokságra. A válogatott kerete ekkor már átalakulóban volt, ugyanis a '96-os EB-n szerepelt csapatból már csak hárman (Onopko, Mosztovoj, Karpin) maradtak a válogatottban. A VB-selejtezők alatt Bulgáriával, Izraellel, Ciprussal és Luxemburggal az 5. csoportban szerepeltek. Itt sokak szerint Oroszország és Bulgária volt a 2 fő esélyes, valamint Izraelt emlegették még egy lapon velük, de nekik kevesebb esélyt adtak. Az oroszok jól kezdtek, ugyanis az első 2 meccsen győzni tudtak Ciprus és Luxemburg ellen, majd a következő 2 meccsen 2 döntetlen következett, Izrael és Ciprus ellen. Ezután ismét egy 2 meccses győzelmi széria jött a Luxemburg és Izrael elleni meccseken. Ezután az orosz gárda elszenvedte egyetlen vereségét Bulgária ellen, 1:0-ra kaptak ki. Az utolsó meccsen ugyan simán, 4:2-re megverték a visszavágón a bolgárokat, de ígyis csak a 2. helyen mögöttük, így pótselejtezőre kényszerültek, ahol az olaszokat kapták ellenfélnek. Az első meccsen egy, az oroszok számára szerencsés 1:1-es döntetlen született, ahol Fabio Cannavaro egy öngóllal egyenlített az oroszoknak. A visszavágón már nem volt szerencséje az orosz együttesnek, ugyanis Pierluigi Casiraghi góljával 1:0-ra nyertek az olaszok, és ez azt jelentette, hogy az ők utazhattak a franciaországi VB-re.

Miután a gárda nem jutott ki a VB-re, a következő cél a 2000-es EB volt, amit Belgiumban és Hollandiában rendeztek. A szövetségi kapitány a korábbi szovjet legenda, Anatolij Bisovec lett, aki csak nagyon kis változtatásokat végzett a keretben, de például behívott pár játékost az idősebb generációból. Emellett behívta azt az Alekszandr Panovot is, aki a selejtezők során a legeredményesebb orosz góllövő lett. A selejtezőkre az oroszok a 4. csoportba kerültek, csakúgy, mint Franciaország, Ukrajna, Izland, Örményország és Andorra. Ebben a csoportban az oroszok és a franciák számítottak a 2 legnagyobb esélyesnek, valamint mögéjük Ukrajnát várták. Az oroszok nagyon rosszul kezdtek, ugyanis rögtön első 3 meccsükön vereséget szenvedtek, sorrendben Ukrajnától, Franciaországtól és Izlandtól. Emiatt a szövetség hirtelen kirúgta Bisovecet, és ismét Romancevet kérte fel a szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Romancev reaktiválását követően egy teljesen más orosz válogatottat láthattak a szurkolók, és ekkor már azon voltak, hogy megpróbálják ledolgozni az első 3 fordulóban összeszedett tetemes hátrányukat. A következő 6 meccsen győzelmet arattak, például a Stade de France-ban történelmi, 3:2-es győzelmet arattak Franciaország felett is. Ekkor jött az utolsó forduló, ahol a szbornaja Ukrajnával találkozott. Itt a győzelem az oroszok számára pótselejtezős helyet ért volna. A meccs az első félidőben és a második nagy részében is 0:0-ra állt, amikor a 75. percben szabadrúgást kaptak, éppen csak az ukrán tizenhatoson kívül. Valerij Karpin állt a labda mögé, és be is lőtte azt, így az állás 1:0-ra módosult. Ám nem tarthatott sokáig az örömük, ugyanis a 87. percben Ukrajna is szabadrúgáshoz jutott, és ezt Andrij Sevcsenko nagyszerű mozdulattal csavarta el a kapus Filimonov mellett, ezzel 1:1 lett az állás. Mivel a hátralévő kevés időben már nem született újabb gól, a döntetlen azt jelentette, hogy Oroszország 19 ponttal, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel a számukra csalódást keltő 3. helyen végzett, így egymás után a második nagy tornára nem sikerült kijutniuk.

Újjáéledés

Romancevvel annyira elégedettek voltak, hogy egészen a 2002-es VB-ig szerződést hosszabbítottak vele. Cserébe „csak” annyi volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a kontinensviadalra. A selejtezőkre Oroszország az 1. csoportba került Szlovéniával, Jugoszláviával, Svájccal, a Feröer-szigetekkel és Luxemburggal. Ebben a csoportban ismét ők, valamint a svájciak és a jugoszlávok voltak a favoritok. Végül az orosz csapat csoportelsőként fejezte be a selejtezősorozatot, 7 győzelemmel, 2 döntetlennel, valamint egy vereséggel, így egyenes ágon kijutott a Dél-Koreában és Japánban tartandó világbajnokságra.

A világbajnokságon a H csoportba osztották be az együttest, ahol a csoportellenfelek Belgium, Tunézia és Japán voltak. Ezt a csoportot tartották az összes közül a leggyengébbnek, és az oroszoknak jó esélyt adtak a továbbjutásra. A válogatott kerete ekkor tapasztalt veteránok - Karpin, Onopko - és fiatal tehetségek - például Szicsov és Kerzsakov - egyvelege volt. Oroszország az első meccsen egy kényelmes, 2:0-s győzelmet aratott Tunézia felett Karpin és Tyitov góljaival. A második meccsen, Japán ellen a média és a szurkolók is győzelmet vártak a szbornajától. Ám az 51. percben a japánok Inamoto révén vezetést szereztek. A mérkőzés hátralévő részében az orosz együttes több, nagyobbnál nagyobb helyzetet dolgozott ki, ám egyet sem tudott gólra váltani közülük, és a japánok megőrizték 1 gólos vezetésüket, és megnyerték a meccset. Ám vereségük ellenére az utolsó fordulóban, Belgium ellen egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, valamint a szakértők is az ő győzelmüket várták. Az oroszok azonban nem bírtak az esélyessség terhével, és már a 7. percben hátrányba kerültek Johan Walem révén. Hiába egyenlített Beszcsasztnih az 52. percben, 11 perccel később ismét a belgáknál volt az előny, ezúttal Wesley Sonck szerzett vezetést nekik. Az orosz válogatott még reménytelenebb helyzetbe került, amikor Marc Wilmots rúgott egy újabb gólt az orosz kapuba. A 88. percben ugyan szépített Szicsov, ám ekkor már hiába támadtak, a hátralévő rendkívül kevés idő alatt már nem tudták bevenni De Vlieger kapuját. Oroszország végül 3 ponttal, 1 győzelemmel és 2 vereséggel a H csoport 3. helyén végzett, és ez azt jelentette, hogy egy újabb világversenyen nem sikerült a csoportból való továbbjutás.

A VB után már nem Romancev volt a szövetségi kapitány. Helyére a CSZKA Moszkva és az orosz utánpótlás-válogatott akkori edzője, Valerij Gazzajev került, és a korábbi kapitányokhoz hasonlóan az volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a soron következő tornára. Gazzajev fealadata nem volt egyszerű, ugyanis a 2004-es EB selejtezőire az orosz együttes Svájccal, Írországgal, Albániával és Grúziával került össze. Itt Írországot és Svájcot is esélyesebbnek tartották, mint őket. Ennek ellenére az oroszok számára jól indult a selejtező, ugyanis 2 győzelemmel indítottak Írország és Albánia ellen. A következő meccsek már nem sikerültek ilyen jól, a grúz és az albán csapattól is kikaptak. Ekkor még haladékot adtak Gazzajevnek, ám mikor Bázelben csak egy csalódást keltő 1:1-es döntetlent értek el Svájc ellen, már nem maradt tovább. A következő, Írország elleni meccsen már Georgij Jarcev vezetésével értek el egy újabb 1:1-es döntetlent. Az utolsó 2 fordulóban, hazai pályán Svájc és Grúzia ellen is győzni tudtak, így végül 2. helyen végeztek a csoportban, és ez azt jelentette, hogy Wales ellen, pótselejtezőn kellett kivíviuk az EB-szereplést. Az első meccsen, Moszkvában csak 0:0 lett az eredmény, így a visszavágót a walesiek várhatták kedvezőbb helyzetből. Azonban Cardiffban kisebb meglepetésre az oroszok 1:0-ra győzni tudtak Vadim Jevszejev góljával. Ezzel az orosz együttes teljesítette minimális célját, és kijutott a 2004-es EB-re. Ezt a győzelmet azonban beárnyékolta Jegor Tyitov pozitív drogtesztje. Sokan az orosz válogatott kizárását követelték, ám végül csak Tyitov kapott 1 éves eltiltást.

Az EB-n Oroszországot az A csoportba sorsolták Görögországgal, Spanyolországgal, valamint Portugáliával. Itt a szakértők a görögöket és az oroszokat várták a csoport utolsó két helyére. A válogatott, Jarcev vezetésével nagyrészt a 2002-es VB-n szerepelt játékosokból: Alekszej Szmertyin, Dmitrij Szennyikov, Dmitrij Alenyicsev, Alekszandr Mosztovoj, emellett ekkor már befutott fiatal játékosokból - Jevgenyij Aldonyin, Dmitrij Kiricsenko, Alekszandr Kerzsakov - állt. Június 12-én, a torna nyitónapján Oroszország Spanyolországgal találkozott. Az első félidőben még állták a spanyol rohamokat, ám a 60. percben Valerón vezetést szerzett a spanyol csapatnak. Később még rosszabb lett a helyzet, amikor a hátvéd Roman Saronovot második sárga lapja után kiállította a bíró. Emberelőnyük ellenére a spanyolok nem tudtak újabb gólt lőni, így maradt az 1:0-s állás. 4 nappal később a szbornaja Portugáliával játszott. Ezen a meccsen, mivel az első fordulóban Portugália is kikapott Görögországtól, mindkét csapatnak győznie kellett az életbenmaradáshoz. Az oroszok gyorsan hátrányba kerültek, Maniche ugyanis már a 7. percben betalált Ovcsinnyikov hálójába. Később az orosz kapust kiállították, amiért a 16-oson kívül ért kézzel a labdához. A helyére beálló Malafejev ugyan több nagy védést is bemutatott, de Rui Costa közeli lövésével nem tudott mit kezdeni, így az orosz együttes végül simán, 2:0-ra kikapott. A 3. fordulóban egy tét nélküli meccset játszottak a görögök ellen. Az oroszok ekkor már felszabadultan játszhattak, és ennek megfelelően rendkívül gyorsan, már a 2. percben vezetést szereztek Kiricsenko révén. A 17. percben, Guszev szöglete után Bulikin is betalált, ezzel Oroszország már 2:0-ra vezetett. A végén Vrízasz ugyan szépített, de az orosz győzelem ekkor már biztos volt, Oroszország végül 2:1-re nyert.

A 2006-os VB-selejtezőkön továbbra is Jarcev vezetésével szerepelt az orosz csapat. Itt a 3. csoportba kerültek Portugália, Szlovákia, Észtország, Lettország, Luxemburg és Liechtenstein mellé. Itt a portugálok voltak a csoport abszolút favoritjai. Oroszország egy nem túl biztató 1:1-es döntetlennel kezdett hazai pályán, Szlovákia ellen 2004. szeptember 7-én. A következő fordulóban a nem túl acélos Luxemburgot ütötték ki egy sima 4:0-lal. Ezután elszenvedték történetük egyik legnagyobb arányú vereségét, Portugália 7:1-re győzte le őket. Később nyertek Liechtenstein és Észtország ellen, de az észtek elleni visszavágó 1:1-es eredménye után Jarcevet kirúgták, helyére Jurij Szemin került. Első meccsén rögtön győzelmet ünnepelhetett az orosz együttes, 2:0-ra győztek Lettország ellen. A visszavágón, Rigában 1:1 született. Ekkor úgy tűnt, az oroszoknak sikerül lehagynia üldözőiket, ugyanis döntő győzelmeket arattak Luxemburg és Lichtenstein ellen is, emellett egy nagyon fontos 0:0-s döntetlent játszottak Portugáliával. Az utolsó fordulóban, Szlovákia ellen győzniük kellett ahhoz, hogy pótselejtezős helyen végezzenek. Ám mivel csak 0:0-t tudtak elérni, ezért 1 ponttal lemaradtak a szlovákok mögött, és csak a 3. helyen végeztek. Az együttes 23 ponttal, 6 győzelemmel, 5 döntetlennel és 1 vereséggel zárta a selejtezőket.

2008-as Európa-bajnokság

A csalódást keltő Vb-selejtezőbeli szereplés miatt a szövetségi kapitány, Jurij Szemin lemondott, és az orosz szövetség az EB-selejtezőkig mindenképpen szeretett volna találni egy jó külföldi edzőt, aki elvállalja az orosz szövetségi kapitányi posztot. 2006. április 10-én meg is egyeztek a holland Guus Hiddinkkel, így tehát ezúttal az ő feladata volt, hogy kijuttassa az orosz együttest az Európa-bajnokságra. A selejtezőket a 2. helyen zárták, Horvátország mögött, és hatalmas bravúrral Anglia előtt.

A csapat aztán a tornán is egész Európát meglepte menetelésével, egészen az elődöntőig jutottak olyan csapatokat megverve mint Hollandia és Svédország. Végül az elődöntőben 3:0-s vereséget szenvedtek a későbbi Európa-bajnoktól, Spanyolországtól.

2010-es világbajnokság

A sikeres Eb-szereplés ellenére nem Guus Hiddink maradt a szövetségi kapitány, helyét Dick Advocaat vette át és vele kezdték meg a 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőit. A selejtezőcsoportban a német válogatott volt a favorit, a szbornaja mindkét alkalommal vereséget szenvedett tőlük, a többiek ellen azonban rendre győzni tudtak, kivéve az utolsó fordulóban, ahol 1-1-es döntetlen született Azerbajdzsán ellen, így pótselejtezniük kellett, ahol Szlovénia volt az ellenfél. Az első meccset hazai pályán meg is nyerte a csapat 2-1-re, az idegenbeli visszavágón azonban a szlovének bizonyultak jobbnak és idegenben lőtt góllal Szlovénia jutott ki a vb-re.

2012-es Európa-bajnokság

A rosszul elsült vb-selejtező ellenére is Advocaat maradt a kapitány a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőin. A selejtezőcsoportjában egyértelmű favorit volt az orosz válogatott, ennek megfelelően teljesített a sorozatban, ahol 7 győzelemmel, 2 döntetlennel és 1 vereséggel a csoport első helyén zártak 23 ponttal Írország előtt, akik 21 pontot szereztek.

A válogatott nagyon belekezdett az Eb-n, az első körben rögtön 4 gólt rúgtak a cseheknek, ezt követően lejtmenetbe került az orosz csapat, hiszen a társrendező lengyelek ellen döntetlent értek el, míg Görögország ellen 1-0-s vereséget szenvedtek, így 4 ponttal csoportjuk harmadik helyén zártak és kiestek, az Eb után Advocaat lemondott a szövetségi kapitányi tisztségről.

2014-es világbajnokság

A vb-selejtezőkön már az olasz Fabio Capello irányította az oroszokat, céljuk természetesen az volt, hogy kijussanak a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra. Selejtezőcsoportjukban Portugáliával együtt ők voltak az első számú esélyesei a csoport első két valamelyikére, ennek megfelelően alakult a csoport is, az orosz válogatott csak a portugáloktól kapott ki 2 alkalommal, a többi meccset 1 döntetlen kivételével mind megnyerte a szbornaja és csoportelsőként, 22 ponttal jutottak ki a világbajnokságra 2002 után.

Viszont ez a világbajnokság sem alakult valami fényesen, a csoportmeccsek első körében 1-1-es döntetlent játszottak Dél-Korea ellen, majd a belgáktól kikaptak 1-0-ra, végül az utolsó körben Algéria ellen is egy döntetlenre futotta, így idő előtt kiestek a brazíliai vb-ről.

2016-os Európa-bajnokság

Az Eb-selejtező során a G jelű csoportba kerültek, ahol többek között Svédország és Ausztria ellen kellett kiharcolni a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon való részvételt.

Az első meccset simán hozták Liechtenstein ellen, azonban a svédek és a moldávok ellen döntetlent játszottak, az osztrákoktól pedig 1-0-ra kikaptak, a Montenegró elleni meccsen pedig a 67. percben történt szurkolói rendbontás miatt félbeszakadt a találkozó, a meccset 3-0-al az oroszok kapták meg. Az osztrákok elleni újabb 1-0-s fiaskó után a szövetség menesztette Capellot a kispadról, az utolsó 4 selejtezőmérkőzésen pedig már Leonyid Szluckij volt az oroszok szövetségi kapitánya, az ő vezérletével mind a négy meccset megnyerték az oroszok és az új rendszernek hála Ausztria mögött a második helyen jutottak ki a franciaországi viadalra.

A december 12-i sorsoláson a B-csoportba került az orosz válogatott, ahol Angliát, Szlovákiát és Walest kapta ellenfélnek.

Nemzetközi eredmények

Európa-bajnokság

• 3. helyezett: 1 alkalommal (2008)

Világbajnoki és Európa-bajnoki szereplés

Világbajnoki szereplés Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg 1930– 1990 Szovjetunióként szerepelt 1994 Csoportkör 18. 3 1 0 2 7 6 1998 Nem jutott be 2002 Csoportkör 22. 3 1 0 2 4 4 2006 Nem jutott be 2010 2014 Csoportkör 24. 3 0 2 1 2 3 2018 Negyeddöntős 8. 5 2 2 1 11 7 Összesen Negyeddöntős 5/7 14 4 4 6 24 20

Európa-bajnoki szereplés Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg 1960– 1988 Szovjetunióként szerepelt 1992 A FÁK tagjaként szerepelt 1996 Csoportkör 14. 3 0 1 2 4 8 2000 Nem jutott be 2004 Csoportkör 10. 3 1 0 2 2 4 2008 Elődöntő 3. 5 3 0 2 7 8 2012 Csoportkör 9. 3 1 1 1 5 3 2016 Csoportkör 23. 3 0 1 2 2 6 2020 kijutott Összesen Elődöntő 5/6 17 5 3 9 20 29

Konföderációs kupa-szereplés

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	Rg	Kg
1992	Nem jutott be
1995
1997
1999
2001
2003
2005
2009
2013
2017	Csoportkör	5.	3	1	0	2	3	3
Összesen		1/11	3	1	0	2	3	3

Mezek a válogatott története során

Az orosz labdarúgó-válogatott szereléséhez értelemszerűen az orosz nemzeti színeket használják fel, de az idő folyamán gyakran változtatták a színösszetételeket. A hazai szerelése 1992 és 2005 között a fehér mez, kék, piros vagy fehér nadrág és piros vagy fehér sportszár volt, amit később a piros és a bordó színek váltottak fel. A váltómez volt már piros, kék és fehér is. Leggyakrabban fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll.

Hazai

1992 (Első mérkőzésükön Mexikó ellen)

1992

1993

1994–95

1995

1996–97

1996 (Ciprus ellen)

1996 (Izrael ellen)

1997

1998

1998–99

2000–02

2002–03

2004–05

2006–07

2007 (Izrael ellen)

2008

2008–09

2009

2009–10

2011

2012–13

2014–15

2016

Idegenbeli

1993 (USA és Izrael ellen)

1993 (Izland ellen)

1993 (Magyarország ellen)

1994 (Mexikó ellen)

1994–95

1996–97

1996 (Brazília ellen)

1997 (Bulgária ellen)

1998–99

1998 (Franciaország ellen)

2000–02

2002–03

2004–05

2005 (Olaszország ellen)

2006–07 (Lettország és Hollandia ellen)

2007 (Horvátország ellen)

2008

2008

2009

2009–10

2011

2012–13

2014–15

2016

Játékosok

Játékoskeret

A válogatott kerete az október 10-i Skócia és az október 13-i Ciprus elleni 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtező mérkőzésekre.

A pályára lépések és gólok száma 2019. szeptember 9-én a Kazahsztán elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub Kapusok 1 K Guilherme Marinato 1985. december 12. (33 éves) 10 0 Lokomotyiv Moszkva 12 K Andrej Lunyov 1991. november 13. (28 éves) 7 0 Zenyit Szankt-Petyerburg 16 K Szoszlan Dzsanajev 1987. március 17. (32 éves) 1 0 Szocsi Védők 13 V Fjodor Kudrjasov 1987. április 5. (32 éves) 32 1 Szocsi 2 V Mário Fernandes 1990. szeptember 19. (29 éves) 20 2 CSZKA Moszkva 14 V Georgij Dzsikija 1993. november 21. (26 éves) 19 0 Szpartak Moszkva 5 V Andrej Szemjonov 1989. március 24. (30 éves) 13 0 Ahmat Groznij 23 V Szergej Petrov 1991. január 2. (28 éves) 2 0 Krasznodar 4 V Makszim Beljaev 1991. szeptember 30. (28 éves) 0 0 Arszenal Tula V Dmitrij Csisztyakov 1994. január 13. (25 éves) 0 0 Rosztov V Vjacseszlav Karavajev 1995. május 20. (24 éves) 0 0 Zenyit Szankt-Petyerburg Középpályások 18 KP Jurij Zsirkov 1983. augusztus 20. (36 éves) 90 2 Zenyit Szankt-Petyerburg 17 KP Alekszandr Golovin 1996. május 30. (23 éves) 30 3 Monaco 11 KP Roman Zobnyin 1994. február 11. (25 éves) 25 0 Szpartak Moszkva 6 KP Gyenyisz Cserisev 1990. december 26. (28 éves) 23 9 Valencia 20 KP Alekszej Ionov 1989. február 18. (30 éves) 22 3 Rosztov KP Daler Kuzjajev 1993. január 15. (26 éves) 18 0 Zenyit Szankt-Petyerburg 7 KP Magomed Ozdojev 1992. november 5. (27 éves) 17 1 Zenyit Szankt-Petyerburg 8 KP Ilzat Ahmetov 1997. december 31. (21 éves) 5 0 CSZKA Moszkva KP Dmitrij Barinov 1996. szeptember 11. (23 éves) 3 0 Lokomotyiv Moszkva 21 KP Zelimhan Bakajev 1996. július 1. (23 éves) 0 0 Szpartak Moszkva KP Rifat Zsemaletgyinov 1996. szeptember 20. (23 éves) 0 0 Lokomotyiv Moszkva Csatárok 9 CS Fjodor Szmolov 1990. február 5. (29 éves) 39 14 Lokomotyiv Moszkva 22 CS Artyom Dzjuba 1988. augusztus 22. (31 éves) 38 21 Zenyit Szankt-Petyerburg 15 CS Nyikolaj Komlicsenko 1995. június 29. (24 éves) 0 0 Mladá Boleslav

Válogatottsági rekordok

Az adatok 2016. november 15. állapotoknak felelnek meg.

• A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.
• A dőlt betűvel jelölt játékosok játszottak a Szovjetunió és a FÁK válogatottjában is.

Legtöbbször pályára lépett játékosok

Szergej Ignasevics a válogatottsági rekorder 120 mérkőzéssel.

#	Játékos	Időszak	Vál.	Gól
1	Szergej Ignasevics	2002–	120	8
2	Viktor Onopko	1992–2004	109	7
3	Vaszilij Berezuckij	2003–	101	5
4	Igor Akinfejev	2004–	94	00
5	Alekszandr Kerzsakov	2002–	91	30
6	Alekszandr Anyukov	2004–2013	77	1
7	Andrej Arsavin	2002–2012	75	17
8	Valerij Karpin	1992–2003	72	17
9	Jurij Zsirkov	2005–	72	2
10	Vlagyimir Beszcsasztnih	1992–2003	71	26

Legtöbb gólt szerző játékosok

Alekszandr Kerzsakov 30 góllal az orosz válogatott legeredményesebb játékosa.

#	Játékos	Időszak	Gól	Vál.	Átlag
1	Alekszandr Kerzsakov	2002–	30	91	0.330
2	Vlagyimir Beszcsasztnih	1992–2003	26	71	0.366
3	Roman Pavljucsenko	2003–2012	21	51	0.412
4	Valerij Karpin	1992–2003	17	72	0.236
	Andrej Arsavin	2002–2012	17	75	0.227
6	Dmitrij Szicsov	2002–2010	15	47	0.319
7	Roman Sirokov	2008–2016	13	57	0.245
8	Igor Kolivanov	1992–1998	12	35	0.343
	Alekszandr Kokorin	2011–	12	44	0.297
10	Artyom Dzjuba	2011–	11	22	0.500

Ismertebb játékosok

Dmitrij Alenyicsev Vlagyimir Beszcsasztnih Ilja Cimbalar Dmitrij Hohlov Andrej Kancselszkisz Valerij Karpin Andrej Karjaka Szergej Kirjakov Igor Kolivanov Igor Kornyejev Jurij Kovtun Dmitrij Loszkov

Alekszandr Mosztovoj Ruszlan Nyigmatullin Jurij Nyikiforov Viktor Onopko Szergej Ovcsinnyikov Oleg Szalenko Igor Salimov Igor Szimutyenkov Alekszej Szmertyin Andrej Tyihonov Omari Tetradze Jegor Tyitov

Szövetségi kapitányok

• Pavel Szadirin (1992–1994)
• Oleg Pomancev (1994–1996)
• Borisz Ignatyev (1996–1998)
• Anatolij Bisovec (1998)
• Romancev (1999–2002)
• Valerij Gazzajev (2002–2003)
• Georgij Jarcev (2003–2005)
• Jurij Szjomin (2005)
• Alekszandr Borogyuk (2006)
• Guus Hiddink (2006–2010)
• Dick Advocaat (2011–2012)
• Fabio Capello (2012–2015)
• Leonyid Szluckij (2015–2016)

Stadion

Az orosz labdarúgó-válogatott nemzeti stadionja az 1956-ban megnyitott Luzsnyiki Stadion.

Lásd még

• Orosz U21-es labdarúgó-válogatott
• Orosz női labdarúgó-válogatott

Külső hivatkozások

• Az Orosz Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala (angolul) (oroszul)
• Az orosz labdarúgó-válogatott oldala (angolul) (oroszul)
• Orosz oldal a labdarúgó-válogatottról (oroszul)
• Oroszország a FIFA.com-on (angolul)
• Oroszország az UEFA.com-on (angolul)
• Oroszország mérkőzéseinek eredményei az rsssf.com-on (angolul)
• Orosz válogatott játékosok az rsssf.com-on (angolul)
• Oroszország mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en (angolul)
• Oroszország a national-football-teams.com-on (angolul)
• Horvátország mérkőzéseinek eredményei a Roon BA-n (angolul)
• Oroszország a transfermarkt.de-n (németül)
• Oroszország a weltussball.de-n (németül)
• Oroszország a fedefutbol.net-en (spanyolul)