José Mourinho
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
José Mário dos Santos Félix Mourinho vagy egyszerűen José Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző. A világ legismertebb és legsikeresebb edzőinek egyike. Négy csapata nyert egymás után bajnoki címet - kettőt a Portóval, és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Portóval (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben) Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.
José Mourinho | |||||||||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||||||||
José Mourinho 2020-ban | |||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||
Teljes név | José Mário dos Santos Mourinho Félix | ||||||||||||||||||||
Születési név | José Mário dos Santos Mourinho Félix | ||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1963. január 26. (58 éves) | ||||||||||||||||||||
Születési hely | Setúbal, Portugália | ||||||||||||||||||||
Állampolgárság | portugál | ||||||||||||||||||||
Magasság | 174[1] cm | ||||||||||||||||||||
Testtömeg | 70 kg | ||||||||||||||||||||
Becenév | The Special One | ||||||||||||||||||||
Poszt | középpályás | ||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz José Mourinho témájú médiaállományokat. |
PályafutásaSzerkesztés
KezdetekSzerkesztés
Mourinho fiatal korában labdarúgó szeretett volna lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, helyette 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésénél. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint Louis van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel két teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a SL Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosváltást követően Mourinho mégis lemondott vezetőedzői pozíciójáról. A 2001-02-es szezonra a UD Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre, a korábban kiesőjelölt csapattal januárban már 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége és szerződtette szezon közben a trénert.
Porto (2002-2004)Szerkesztés
Mourinho a szezon közben vette át a Portót, amely mindössze az ötödik helyen szerénykedett a bajnokságban, a hazai kupából és a BL-ből pedig már kiesett. A tréner végül a harmadik helyig vezette a lisszaboni gárdát, amelynél egy nagyon erős gerincet alakított ki - ebbe a magba tartozott Vítor Baía, Ricardo Carvalho, Costinha, Deco, Dmitri Alenichev, Hélder Postiga, illetve a kölcsönből visszatérő Jorge Costa. Korábbi játékosai közül Nuno Valente és Derlei csatlakoztak hozzá, valamint érkezett még többek között Paulo Ferreira és Maniche.
2002-2003
Az előszezon során Mourinho részletes tájékozódást adott az érdeklődőknek a klub hivatalos honlapján a csapat edzéseiről. A Porto egész éves játékát a magas letámadás jellemezte, melynek köszönhetően 27 győzelmet, 5 döntetlent és mindössze 2 vereséget produkált a gárda a bajnokságban. A 86 megszerzett pont toronymagas elsőséget eredményezett, hiszen a második Benfica 11 egységgel kevesebbet gyűjtött. A Porto mindemellett a hazai kupát és a Celtic ellenében az UEFA-kupát is megszerezte, mindkettőt 2003 májusában.
2003-2004
A következő szezon további sikereket hozott. A Porto megnyerte a Portugál Szuperkupát, igaz, az Európai Szuperkupában a Milan bizonyult jobbnak. A bajnokságban hazai pályán mindvégig veretlen maradt a Porto és már öt meccsel a vége előtt bebiztosította a bajnoki címet. A hazai kupadöntőben a Benfica legyőzte a Portót, de két hét múlva Mourinhóék feledtették a kudarcot, hiszen a BL döntőben 3-0-ra verték a Monacót. A döntőig vezető úton a portugál csapat kiejtette a Manchester United, a Lyon és a Deportivo de La Coruna gárdáját is. A tréner nem sokkal később elfogadta Roman Abramovich hívó szavát és a Chelsea menedzsere lett.
Chelsea (2004-2007)Szerkesztés
Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett menedzser lett.[2] Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.[3]
Mourinho a Portóból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egykori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Michael Essien 24,4 millió fontért a Lyon-tól, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique de Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).
2004-2005
Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket,95 pontot gyűjtve és mindössze 15 gólt kapva. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.
2005-2006
Az új szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.
2006-2007
A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák.[4] Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.
A törésvonalak akkor kezdtek el a leginkább látszódni, mikor a klub leszerződtette Andrij Mikolajovics Sevcsenkot és Michael Ballackot. Utóbbi maximálisan bevált, azonban az ukrán már nagyon úgy tűnt, hogy túl van a csúcson (miközben Drogba élete formáját futotta); ennek köszönhetően Mourinho a szezon végén már egyáltalán nem is számolt vele.
A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium Stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley Stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.
2007-2008
A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán.[5] Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gól nélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.
Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai bajnokin veretlen maradt a csapat.[6] Mourinho 185 meccsen irányította a Chelsea-t, ebből 124-et megnyert, 40-szer kellett megelégednie döntetlennel és mindössze 21 alkalommal kapott ki.
Inter (2008-2010)Szerkesztés
Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és hároméves szerződést kötött.[7][8] Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg.[9] Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel.[10] Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán.[11] 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot.[12] 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Muntari érkezett 14 millió euróért.[13] 2008. szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért.[14] Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea FC-nél maradt.
2008-2009
2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát.[15] Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. A közvélemény egyáltalán nem volt lenyűgözve José első olaszországi szezonjától, hiszen ezúttal sem történt meg az oly régóta várt nemzetközi áttörés.
Mourinho a szezon során beszólt Spallettinek (Roma), Ancelottinak (Milan) és Ranierinek (Juventus); utóbbi kettőnek felrótta 2009 márciusában, hogy semmit nem fognak nyerni a szezon végén. Emellett pedig intellektuális prostitúcióval vádolta a sajtót, akik szerinte a riválisok oldalán álltak.[16]
Néhány UEFA szabályozás miatt Mourinho rendszeres lehetőséget adott olyan fiatal játékosoknak, mint Mario Balotelli vagy Davide Santon. Az ifjak így már tevékeny részesei voltak a megnyert bajnoki címnek.
2009-2010
Mourinho kérésére az elnök, Massimo Moratti jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúció az FC Bayern Münchentől, és az FC Barcelona-tól Samuel Eto’o (illetve több mint 40 millió euró) Zlatan Ibrahimovićért.
Mourinho a szezon előtt már hallatott magáról, mikor összekülönbözött Marcello Lippivel az Inter bajnoki esélyeit illetően, valamint Fabio Cannavaróval azzal kapcsolatban, hogy Santonnak mennyit kellene játszania.
Az Olasz Szuperkupát a Lazio nyerte és a bajnoki nyitány sem sikerült tökéletesen, azonban november végére az Inter már 30 rúgott gólnál tartott; a második fordulóban 4-0-ra gázolták el a városi rivális Milant, később pedig 5 gólt rúgtak a Genoának.
A portugál tréner híresen elégedetlen volt az olasz játékvezetők tevékenykedésével. Mindez a Sampdoria elleni, gólt nem hozó döntetlen során bontakozott ki leginkább, mikor is két Inter játékost is kiállított a játékvezető, valamint egy tizenegyest sem adott meg a milánóiaknak. Mourinho bilincset formált a kezeivel, melynek köszönhetően az Olasz Szövetség három fordulóra eltiltotta.[17]
A Mario Balotellivel zajló folyamatos konfliktusok sem segítettek Mourinhónak, azonban a csapat így is képes volt idegenben kiharcolni a BL negyeddöntőbe jutást a portugál előző csapata, a Chelsea ellenében.[18]
2010 április hatodikán Mourinho lett az első edző, aki három különböző csapatot is BL elődöntőig juttatott, miután az Inter 2-0-ás összesítéssel túljutott a CSZKA Moszkván.
Április 28-án Mourinho karrierje során másodszor jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe, miután az Inter 3-2-es összesítéssel felülmúlta a Barcelonát. A milánói csapat 38 évet követően ért el újra a döntőig.
Május 5-én az Inter megnyerte az Olasz Kupa döntőjét, május 16-án pedig a Siena elleni győzelemmel bebiztosították bajnoki címüket.
Május 22-én az Inter 2-0-ra legyőzte a német Bayern München-t a Bajnokok Ligája döntőjében, ezzel a kék-feketék lettek az első olasz csapat, amely triplázni tudott egy szezonon belül. Mourinho ráadásul korábbi mesterét, Louis van Gaalt győzte le a Bernabeuban megrendezett találkozón.
Nem sokkal később a portugál bejelentette, hogy nem tud nemet mondani a Real Madrid hívásának, így május 28-án hivatalosan is elhagyta az Intert. Két év alatt 2 bajnoki címet, 1 Olasz Kupát, 1 Olasz Szuperkupát és egy Bajnokok Ligáját nyert a csapattal.[19]
Real Madrid (2010-2013)Szerkesztés
2010 május 28-án hivatalossá vált, hogy Mourinho váltja Manuel Pellegrinit a Real Madrid kispadján. Ugyan a 2009/10-es szezonban a királyiak 96 pontot gyűjtöttek a bajnokságban, de így is csak másodikak lettek, miközben a kupában egy másodosztályú csapat búcsúztatta őket és a BL-ben is már a legjobb tizenhat között elköszöntek. Ezek az eredmények főleg úgy nem voltak elfogadhatóak, hogy már Cristiano Ronaldo és Kaká is a Realt erősítették.
A portugál vezetőedző négy új játékossal erősítette meg a keretet: érkezett két német, Sami Khedira (13 millió euróért), Mesut Özil (15 millió), a portugál védő és korábbi játékos Ricardo Carvalho (8 millió) és az argentin szélső Ángel Di María összesen 36 millió euróért.[20]
2010-2011
Mourinho első meccse a Real kispadján gól nélküli döntetlent hozott a Mallorca ellen. Mikor a Levante és az Auxerre elleni mérkőzések után a kihagyott helyzetekről kérdezték, a portugál azt felelte, hogy valamelyik ellenfelük csúnyán rá fog fázni az eddig kihagyott helyzeteikre. Szavait alátámasztották a következő mérkőzések, mikor kétszer is hat gólt szerezve gázoltak át aktuális ellenfelükön.
Első ,,El Classicóján'' a Camp Nouban a Barcelona 5-0-al küldte haza a Real Madridot.[21] A BL-ben ugyan magabiztosan jutott tovább a csoportkörből az együttes, de Mourinhót két meccsre eltiltották, mivel arra biztatta játékosait az Ajax elleni mérkőzésen, hogy gyűjtsék be az eltiltást érő sárga lapjukat.
Április 20-án Mourinho megnyerte első trófeáját, a Copa del Reyt a Real kispadján, mégpedig a Barcelonával szemben a Mestalla stadionban. A győztes találatot Cristiano Ronaldo szerezte a hosszabbításban, így a Real 18 évet követően nyerte meg újra ezt a serleget.[22]
Egy héttel később a két csapat a BL elődöntőjében találkozott. 2003 után a Real most volt képes először idáig eljutni. A párharcot (és a Bajnokok Ligáját is) a Barcelona nyerte.
A bajnokságot a második helyen zárta a Mourinho-féle Real Madrid.
2011-2012
2011 december 7-én a Real legyőzte az Ajaxot, ezzel pedig hat győzelemmel és száz százalékos mérleggel jutott tovább BL csoportjából.
2012 április 21-én a Real 2-1-re nyert a Camp Nou-ban a Barcelona ellen, ezzel hét pontra növelve előnyüket a tabellán, négy meccsel a vége előtt. Mourrinhóék végül 100 pontot gyűjtve magabiztosan lettek bajnokok, ráadásul 121 rúgott góljukkal rekordot döntöttek.[23]
A BL-ben zsinórban másodszor jutott el a csapat az elődöntőig. A Real 3-3-as összesítés után büntetőpárbajra kényszerült a Bayern München ellen, amelyet a németek nyertek - Sergio Ramos, Kaká és Cristiano Ronaldo is kihagyta a saját tizenegyesét.[24]
2012-2013
A 2013-as évet egy szuperkupa győzelemmel kezdték, ezzel Mourinho megnyert minden lehetséges spanyol trófeát. Mourinho lett ezzel az első edző, aki négy különböző országban is megnyert minden lehetséges hazai kupát - szuperkupa, kupa, ligakupa (amennyiben van) és bajnokság.
A királyi gárda zsinórban harmadszor jutott el a BL elődöntőig, azonban az odavágón 4-1-re kikaptak a Dortmund otthonában. A visszavágón az utolsó tíz percben két gólt szerzett a Real, de ez kevés volt a döntőbe jutáshoz.[25]
Mourinho a szezon során összeveszett Sergio Ramosszal, padoztatta Iker Casillast, valamint Ronaldóval is megromlott a viszonya - azzal vádolta honfitársát, hogy az már nem fogadja el a kritikát, mivel tökéletesnek hiszi magát.[26][27] Mindemellett Mourinho folyamatosan a játékvezetőket hibáztatta, egy emlékezetes incidens során majdnem kinyomta a Barcelona kötelékébe tartozó Tito Vilanova szemeit, illetve az UEFA szervezetét is számos alkalommal kritizálta, mivel szerinte jó néhány alkalommal részesítették előnyben a Barcelonát.
Az Atletico Madrid ellen elbukott Copa del Rey döntőt követően Mourinho kijelentette, hogy ezidáig ez a legrosszabb szezonja. A bajnokságban a királyiak másodikak lettek, nem tudták megvédeni címüket. Május 20-án hivatalosan is bejelentették, hogy a portugál elhagyja a Real Madridot.[28]
Visszatérés a Chelsea-hez (2013-2015)Szerkesztés
2013. június 3-án jelentették be, hogy ismét Mourinho lesz a Chelsea FC menedzsere, és hogy egy négyéves szerződést írt alá.
2013-2014
Londoni visszatérése egy Európai Szuperkupa meccsel indult, melyet csapata tizenegyesekkel bukott el a Bayern ellen.
A bajnokságot egy 2-0-ás győzelemmel indították a Hull City ellen, hazai pályán. 2014 január 29-én Mourinho csapata gól nélküli döntetlent játszott a West Hammel hazai pályán, melyet követően a portugál azzal vádolta a kalapácsosokat, hogy 19. századi futballt játszanak. Április 19-én Mourinho elszenvedte első hazai vereségét a Chelsea menedzsereként a bajnokságban, a Sunderland nyert a Stamford Bridge-en 2-1-re.
Mourinho a szezon során egyáltalán nem volt hajlandó bajnokesélyesként emlegetni csapatát, mely szerinte átmeneti időszakon ment épp keresztül. A portugál emlékezetes cselekedete volt az is, hogy eladta a korábbi évek kulcsemberét, Juan Matát. A kékek végül harmadikok lettek a bajnokságban, négy ponttal lemaradva a bajnok Manchester City mögött.[29]
A csapat a BL-ben egészen a legjobb négyig jutott, ahol az Atletico jelentette a végállomást.
2014–2015Szerkesztés
A szezon előtt csatlakozott a csapathoz Diego Costa, Cesc Fàbregas, és Thibaut Courtois, a Mourinho által kért erősítések tehát megérkeztek.
Március 1-én a Tottenham feletti 2-0-s sikerrel megnyerték a ligakupát, ami Mourinho első trófeája volt újbóli kinevezése óta.[30] A BL-ből már a legjobb 16 között búcsúzni kényszerültek, ám a Premier League-ben megállíthatatlan volt a Mourinho-féle Chelsea. Miután áprilisban legyőzték a Louis van Gaal irányította Manchester Unitedet 1-0-ra a Stamford Bridgen, gyakorlatilag biztossá vált, hogy a szezon bajnoka a Chelsea lesz. Ez végül május 3-án vált hivatalossá, miután otthon Eden Hazard tizenegyes góljának köszönhetően 1-0-ra megverték a Crystal Palace csapatát, s így matematikailag is bebiztosították ötödik bajnoki címüket, amit az utolsó fordulóban ünnepelhettek, miután 3-1-re legyőzték a Sunderlandet hazai pályán. A Chelsea végül 87 ponttal toronymagasan lett bajnok, hiszen a második helyezett Manchester City csak 79 pontot gyűjtött. Mourinho tehát a 4-2-3-1-es felállással ismét egy könyörtelen csapatot épített, amely a bajnokság során mindössze csak 3 vereséget szenvedett.[31]
2015–2016Szerkesztés
José Mourinho a harmadik szezonját kezdte a Chelsea edzőjeként, azonban a jelentős érkezők nélküli nyár aggodalomra adhatott okot. Az első fordulóban az ismét dobogóra várt csapat csupán 2-2-es döntetlent ért el a Swansea ellen. A meccs közben Mourinho heves vitába keveredett a Chelsea nevezetes doktornőjével, Eva Carneiroval, akit később el is bocsátott a klubtól. Ez az incidens alapozta meg a lejtőn való megindulást. Az első tizenkét fordulóban mindössze 11 pontot szerzett a csapat, és kilencet elbukott az idény első 16 bajnokijából. Miután decemberben kikapott az általa korábban oly sokszor kritizált Claudio Ranieritől, aki később mindenki csodálkozására bajnokot csinált a Leicester Cityből, Roman Abramovics kénytelen volt meneszteni Mourinhót.[32]
Manchester United (2016-2018)Szerkesztés
2016. május 27-én hivatalosan is bejelentették, hogy az elkövetkező három évben José Mourinho lesz a Manchester United FC menedzsere.[33]
2016-2017
A portugál érkezését követően olyan játékosok jöttek a klubhoz, mint a rutinos, szinte már mindent megnyerő Zlatan Ibrahimović, a világ egyik legjobb középpályásának tartott Paul Pogba, a Dortmundban remekelő Henrih Mhitarján, valamint a tehetséges védő, Eric Bailly. Mourinho manchesteri korszaka rögtön egy trófea megszerzésével kezdődött - a csapat a tavalyi bajnok Leicestert múlta felül a Community Shieldben.[34] A bajnokságot is zsinórban három győzelemmel kezdték, a válogatott szünet után azonban jelentősen megváltoztak a dolgok. 2016 szeptember 11-én Mourinho elvesztette első Manchesteri derbijét, október 26-án pedig először tért vissza a Stamford Bridge-re előző évi menesztése után; egy 4-0-ás vereséggel kellett távoznia. Október 26-án viszont sikeresen vívta meg második városi derbijét, melyet csapata 1-0-ra nyert a Ligakupában. A kiírásban egészen a döntőig meneteltek a vörös ördögök, melyet meg is nyertek 3-2-re a Southampton FC ellen, többek között Zlatan Ibrahimović duplájának köszönhetően. Tavasszal aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a következő évi BL szereplés csak az Európa Liga győzelemmel lesz abszolválható. Ez végül be is következett, a vörösök az Ajaxot múlták felül a döntőben, így a bajnokságban elért hatodik hely ellenére kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. Mourinho egy év alatt tehát rögtön három trófeát nyert.[35]
2017-2018
A nyáron aztán tovább folytatódott a csapat megerősítése. Az áprilisban súlyos sérülést szenvedő Ibrahimovic helyére érkezett az Evertonból Romelu Lukaku, a középpályára a Chelsea-ben kulcsembernek számító Nemanja Matić, a védelembe pedig egy újabb láncszem, Victor Lindelöf személyében. Ugyan az Európai Szuperkupában alulmaradtak a vörösök a Real Madriddal szemben, a bajnokság és a BL kifejezetten jól indult a United számára. Januárban újabb nagy üzlet köttetett - az Arsenalnál boldogtalan Alexis Sánchez érkezett a Unitednél kevés lehetőséget kapó Henrih Mhitarján helyére. Ugyan a United második lett a bajnokságban, így is csúnyán lemaradt a városi rivális City-től. A BL-ben csoportelsőként jutott tovább a gárda az egyenes kieséses szakaszba, ahol viszont rögtön el is búcsúztatta őket a némileg talán alábecsült Sevilla FC az Old Traffordon. A párharc után nem sokkal egy sajtótájékoztatón a portugál a United futball örökségét okolta a kiesésért.[36] Az FA Kupa lehetett volna az egyetlen trófea, amit felemelhetett volna a csapatkapitány, Michael Carrick a szezon végén, azonban a döntőben a Chelsea FC jobbnak bizonyult. Mourinho így tőle nem megszokott módon kupa nélkül zárta második szezonját aktuális csapatánál, ugyanakkor hosszú évek után a United újra dobogóra állhatott a bajnokságban.
2018-2019
Mourinho a szerződésének meghosszabbítása, illetve a kora-tavaszi Bl kiesés után számos alkalommal kritizálta magát a klubot, illetve a vezetőséget is. Nyáron nem érkeztek olyan erősítések, akik rutinjukkal és tapasztalatukkal előrelépést jelenthettek volna - a portugál mindezt számos alkalommal szóvá is tette. December közepén a csapat a hatodik helyen állt a bajnokságban, a LigaKupában pedig rögtön az első fordulóban kihullott, mégpedig a korábbi tanítvány, Frank Lampard és a Derby County keze által. A BL-ben sikerült a továbbjutás egy nagyon nehéz csoportból, ráadásul a United képes volt idegenben legyőzni a Juventust, melyet követően a portugál gúnyosan megköszönte a zebrák szurkolóinak ,,támogatását´´.[37] Mivel Mourinho körül túl feszültté vált a levegő, ráadásul a bajnokságban sem remekelt a gárda, december közepén, nem sokkal karácsony előtt menesztették a portugált.[38]
Tottenham Hotspur (2019-)Szerkesztés
2019. november 20.-án kinevezték a Tottenham Hotspur vezetőedzőjének, a menesztett Mauricio Pochettino helyére.[39]
Sikerei, díjaiSzerkesztés
- FC Porto (2002–2004):
- Portugál bajnokság (2): 2002-2003, 2003–04
- Portugál kupa (1): 2002–03
- Portugál szuperkupa (1): 2003
- Bajnokok Ligája (1): 2003–04
- UEFA-kupa (1): 2002–03
- Chelsea (2004–2007, 2013–2015):
- Angol bajnokság (3): 2004–05, 2005–06, 2014–15
- Angol kupa (1): 2006–07
- Angol ligakupa (3): 2004–05, 2006–07, 2014–15
- Angol szuperkupa (1): 2005
- Internazionale (2008–2010):
- Olasz bajnokság (2): 2008–09, 2009–10
- Olasz kupa (1): 2009–10
- Olasz szuperkupa (1): 2008
- Bajnokok Ligája (1): 2009–10
- Real Madrid (2010–2013):
- Spanyol kupa (1): 2010–11
- Spanyol bajnokság (1): 2011–12
- Spanyol szuperkupa (1): 2012–13
- Manchester United (2016–2019):
- Community Shield (1): 2016
- Angol ligakupa (1): 2016–17
- Európa-liga (1): 2016–17
- Egyénileg:
- Portugál bajnokság Év edzője (2): 2002–03, 2003–04
- FA Premier League Év edzője (2): 2004–05, 2005–06
- FA Premier League Hónap edzője (3): 2004 november, 2005 január, 2007 március
- Serie A Év edzője (1): 2009
- UEFA-bajnokok ligája Év edzője (2): 2002–03, 2003–04
- UEFA Év csapata Év edzője (4): 2003, 2004, 2005, 2010
- World Soccer Magazine Év edzője (3): 2004, 2005, 2010
- BBC Év személyisége, edzői díj (1): 2005
- IFFHS Év edzője (3): 2004, 2005, 2010
- La Gazzetta dello Sport Év embere (1): 2010
- FIFA Aranylabda A legjobb edző (1): 2010
StatisztikaSzerkesztés
2021. január 17-én lett frissítve.
Csapat | Nemzet | –tól | –ig | Mérleg | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
M | GY | D | V | Győzelem % | |||||||
Benfica | 2000. szeptember 20. | 2000. december 5. | 11 | 6 | 3 | 2 | 54.55 | ||||
União de Leiria | 2001. április 14. | 2002. január 20. | 20 | 9 | 7 | 4 | 45 | ||||
Porto | 2002. január 23. | 2004. május 26 | 127 | 91 | 21 | 15 | 71.65 | ||||
Chelsea | 2004. június 2. | 2007. szeptember 20. | 185 | 124 | 40 | 18 | 67.03 | ||||
Internazionale | 2008. június 2. | 2010. május 28. | 108 | 67 | 26 | 15 | 62.04 | ||||
Real Madrid | 2010. május 31. | 2013. június 1. | 178 | 128 | 28 | 22 | 71.91 | ||||
Chelsea | 2013. június 3. | 2015. december 17. | 136 | 80 | 29 | 27 | 58.82 | ||||
Manchester United | 2016. május 27. | 2018. december 18.[40] | 143 | 84 | 32 | 27 | 58.74 | ||||
Tottenham Hotspur | 2019. november 20. | jelenlegi | 66 | 35 | 17 | 14 | 53.03 | ||||
Összesen | 975 | 624 | 202 | 149 | 64 |
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://www.ceroacero.es/jogador.php?id=79732&epoca_id=0
- ↑ Victory for Mourinho as Chelsea back down. The Independent, 2005. április 6. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 20.)
- ↑ What Mourinho said. BBC Sport, 2004. június 2.
- ↑ „Jose:Respect for fans; Respect for Carling Cup”, ChelseaFC, 2007. február 24.. [2007. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. február 24.)
- ↑ "Mourinho thrilled to break new record". BBC Sport
- ↑ „Mourinho makes shock Chelsea exit”, 2007. szeptember 20. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Josè Mourinho joins Inter. inter.it. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ Inter confirm Mourinho. skysports.com. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ „E' subito Mourinho-show. "Né speciale, né pirla"”, La Gazzetta dello Sport, 2008. június 3. (Hozzáférés ideje: 2008. június 3.) (olasz nyelvű)
- ↑ Mourinho takes over as Inter boss. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
- ↑ „Jose Mourihno Charms the Italians after joining Inter”, Telegraph, 2008. július 2. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű)
- ↑ „Offical: Inter sign Mancini”, Goal.com, 2008. július 20. (Hozzáférés ideje: 2008. július 20.) (angol nyelvű)
- ↑ „Offical: Inter sign Muntari”, Goal.com, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 15.) (angol nyelvű)
- ↑ Adam, Scime: Official: Quaresma Joins Inter. Goal.com, 2008. szeptember 1. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
- ↑ Mourinho: Victory was deserved. Goal.com. (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
- ↑ „Mourinho:"Prostituzione intellettuale e zero tituli" - ESTENEWS CULT” (hu-HU nyelven).
- ↑ Kington, Tom. „José Mourinho suspended for three games and fined over handcuffs gesture”, The Guardian, 2010. február 22. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ „Chelsea 0-1 Inter Milan (agg 1-3)”, 2010. március 16. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Bernabéu, Paul Hayward at the. „Paul Hayward: José Mourinho's treble – now for the Real story”, The Guardian, 2010. május 23. (Hozzáférés ideje: 2019. november 27.) (en-GB nyelvű)
- ↑ „Mourinho unveiled as boss of Real”, 2010. május 31. (Hozzáférés ideje: 2019. november 27.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Brown, Oliver. „Barcelona 5 Real Madrid 0: match report”, 2010. november 29. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ „Real Madrid beat Barcelona to win Copa del Rey and spark celebrations: in pictures”, 2011. április 21. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ „Real Madrid win La Liga title with victory over Athletic Bilbao”, 2012. május 2. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Bernabéu, Sid Lowe at the. „Real Madrid 2-1 Bayern Munich (BM win 3-1 on pens) | Champions League”, The Guardian, 2012. április 25. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Bernabéu, Sid Lowe at the. „Real Madrid 2-0 Borussia Dortmund | Champions League semi-final, second leg match report”, The Guardian, 2013. április 30. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ 161385360554578: Burnout at the Bernabeu: the story of Jose Mourinho’s Real Madrid meltdown (amerikai angol nyelven). talkSPORT, 2013. február 8. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
- ↑ How Ronaldo & Mourinho's relationship deteriorated at Real Madrid | Goal.com. www.goal.com. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
- ↑ Wilson, Jeremy. „Jose Mourinho agrees Real Madrid exit, clearing the way for him to become new Chelsea manager”, 2013. május 20. (Hozzáférés ideje: 2019. november 27.) (en-GB nyelvű)
- ↑ (2019. december 27.) „2013–14 Chelsea F.C. season” (en nyelven). Wikipedia.
- ↑ [1]
- ↑ (2019. november 5.) „2014–15 Chelsea F.C. season” (en nyelven). Wikipedia.
- ↑ „Jose Mourinho: Chelsea sack boss after Premier League slump”, 2015. december 17. (Hozzáférés ideje: 2019. november 27.) (en-GB nyelvű)
- ↑ [2]
- ↑ „Community Shield: Leicester City 1-2 Manchester United”, 2016. augusztus 7. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Jose Mourinho ordered his players to hold up three fingers to celebrate the 'treble' (angol nyelven). The Independent, 2017. május 25. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
- ↑ This is the full transcript from Jose Mourinho's extraordinary press conference (angol nyelven). The Independent, 2018. március 16. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
- ↑ Ronay, Barney. „‘I was insulted for 90 minutes’: José Mourinho defends reaction at full time”, The Guardian, 2018. november 7. (Hozzáférés ideje: 2019. november 27.) (en-GB nyelvű)
- ↑ „Jose Mourinho: Manchester United sack manager”, 2018. december 18. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ Aarons, Ed. „José Mourinho appointed Tottenham manager after Pochettino sacked”, The Guardian, 2019. november 20. (Hozzáférés ideje: 2020. január 1.) (en-GB nyelvű)
- ↑ MU: José Mourinhót menesztették – hivatalos! (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online
További információkSzerkesztés
- [imdb.com/name/nm1542742/ José Mourinho]. imdb.com
- José Mourinho. worldfootball.net
- Patrick Barclay: Mourinho. A győztes anatómiája; ford. Mártha Bence; Gabo, Bp., 2013
- Margitay Richárd: Mourinho. Az edzőcsászár, aki meghódította Európát; Aposztróf, Bp., 2013
- Robert Beasley: José Mourinho. Közelkép; ford. Lukács Dániel; Európa, Bp., 2017
- Jonathan Wilson: A Barcelona-örökség avagy Guardiola, Mourinho és a harc a futball lelkéért; ford. Bertalan György; Jaffa, Bp., 2019