Roberto Mancini
Roberto Mancini (Jesi, 1964. november 27. –) olasz labdarúgó, edző. 2023-tól Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya.[3]
Roberto Mancini | |||||||||||||||||||||||||
Roberto Mancini 2021 | |||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Roberto Mancini[1] | ||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1964. november 27. (60 éves)[2] | ||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Jesi, Olaszország | ||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | olasz | ||||||||||||||||||||||||
Magasság | 179 cm | ||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 78 kg | ||||||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Mancini témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályafutása
szerkesztésEz a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! | Legutóbbi frissítés: pályafutása rész kb. 10 év hiányzik. |
17 évesen a Bologna felnőtt együttesében kezdett játszani. 1982 és 1997 között a Sampdoria híres „aranycsapatának” a játékosa volt. Itt Viallival ők ketten voltak a híres "gól ikrek". 1997-ben került a római sasokhoz. Mikor itt 2000-ben ismét bajnok lett, 36 évesen ő viselte a 10-es mezt. Az olasz U21 csapatban 82 és 86 között 26 meccsen 9 gólt lőtt, majd 1994-ig 36 mérkőzésen 4 gólt a squadra azzurában. A csúcson vonult vissza, és 2000-ben Eriksson mester segédedzője lett a Lazio-nál, igaz 2001-ben egy rövidke időszakra még magára húzta a Leicester City mezét. 2001 telén menesztették a Fiorentina csapatától Fatih Terim-et és Mancini elvállalta az új feladatot, immáron vezetőedzőként dolgozott tovább. 2001 májusában Olasz Kupát nyert a lilákkal, akik azonban hatalmas pénzügyi válságba kerültek és el kellett adniuk legjobbjaikat a túléléshez. Mancini volt, hogy fizetést sem kapott. Végül 2002 februárjában menesztették, ugyanis kieső helyen állt a csapattal. A firenzei alakulat nem is tudta elkerülni a szezon végi búcsút. 2002 májusában Mancini lett korábbi csapatának, a Lazionak az edzője. Az itt töltött időszakát is megnehezítette egy financiális krízis, mely hatására a legjobbaktól ezúttal is meg kellett válnia. 2003-ban a csapat a negyedik helyen végzett a bajnokságban és bejutott az UEFA Kupa elődöntőjébe. Érdekesség, hogy később egyetlen csapatával sem tudott eddig eljutni egyik nemzetközi kupasorozatban sem. 2004-ben a hatodik helyre sikerült bekormányoznia az együttest, ugyanakkor az Olasz Kupában összejött a végső diadal. Az Inter erőteljes érdeklődésének hatására a Lazio a szezon végén felbontotta Mancini szerződését.
Inter (2004-2008)
2004-2005
Mancini 2004 nyarán érkezett Milánóba, azzal az ígérettel, hogy a csapat a Cúper és Zaccheroni időszakhoz képest jóval látványosabb futballt fog játszani. Az Internél hamar elnevezték ,,Mister X-nek˝ az olasz szakembert, köszönhetően a bajnokság során elért 18 döntetlennek. A kiváló tavaszi forma azonban bebiztosította a harmadik helyet a milánóiak számára. Az Olasz Kupában magabiztosan jutott be a Nerazzurri a döntőbe, ahol kettős győzelemmel diadalmaskodtak az AS Roma ellen. Ez volt a csapat első trófeája a 90-es években szerzett UEFA Kupa óta. A BL- ben drámai körülmények esett ki a csapat a legjobb nyolc között; az első meccset simán nyerte a Milan, a visszavágón azonban egy szabályosnak tűnő Cambiasso gólt nem adott meg a játékvezető, melyet követően a piros-feketék gyorsan előnybe is kerültek. A szurkolók fellázadtak az események láttán, a botrányossá váló körülmények hatására pedig a bíró lefújta a mérkőzést, melyet végül papíron a városi rivális nyert meg 3-0-ra.
2005-2006
Az új szezont egy Olasz Szuperkupa győzelemmel kezdte a csapat - a tavalyi bajnok Juventust győzték le 1-0-ra Verón hosszabbításban szerzett góljával. A Serie A-ban sokáig a második helyen állt az Inter, azonban a szezon végére beelőzött a Milan, így maradt a dobogó harmadik foka. A kupában sikerült a címvédés, ezúttal is a római farkasok ellen diadalmaskodva. A tavasszal kirobbant bundabotrány hatására a Juventust visszasorolták a másodosztályba, a Milánt pedig jelentős pontlevonással sújtották, akik így visszacsúsztak a negyedik helyre. Papíron az Inter kapta meg a Scudettót, az előző idény bajnoki címét pedig nem adták senkinek. A Bajnokok Ligájában a csapatot a Villareal ejtette ki a legjobb nyolc között.
2006-2007
Az Inter kerete jelentősen megerősödött az új szezonra, többek között néhány korábbi Juventus játékossal. A szuperkupa diadalt követően a csapat fölényesen nyerte meg a meggyengült bajnokságot, produkálva egy 17 meccses győzelmi sorozatot. A Serie A küzdelmei során mindössze egy vereséget szenvedett az Inter, mégpedig attól a Romától, amely ezúttal már az Olasz Kupát is megnyerte. A nemzetközi porondon azonban elmaradt az áttörés, sőt; a Valencia ellen már a legjobb 16-ban búcsúzni kényszerült a milánói alakulat.
2007-2008
A 2007/08-as idény már inkább keserves volt, mint sikeres. A BL nyolcaddöntőben a Liverpooltól elszenvedett kettős vereséget követően Mancini bejelentette távozását, majd másnapra meggondolta magát. Ezzel hatalmas bizonytalanságot okozott a csapatnál, mely majdnem elbukta tetemes előnyét a bajnokságban - csak az utolsó fordulóban sikerült bebiztosítani a bajnoki címet Parmában, egy drámai Ibrahimovic duplával. A csapat a szezon utolsó mérkőzésén 2-1-es vereséget szenvedett az AS Roma elleni kupadöntőben. A találkozó után az Inter bejelentette Mancini menesztését, akivel végül 4 szezon alatt 7 trófeát szereztek a milánóiak (3 bajnoki cím, 2-2 kupa, illetve szuperkupa győzelem. [4]
Manchester City (2009-2013)
2009 decemberében a Manchester City vezetősége bejelentette Roberto Mancinit, mint a csapat új menedzserét. [5] A néhány hónapos periódus még többnyire az akklimatizálódással telt, az olasz tréner az 5. helyre kormányozta be az arabok által megvásárolt klubot.
2010/2011
Mancini első teljes szezonjában megnyerte a hazai kupasorozatok közül talán a legnevesebbet, az FA kupát Yaya Touré jelentős közreműködésével - az elefántcsontparti szerezte a győztes gólt mind a városi rivális Manchester United elleni elődöntőben, mind a Stoke City ellen 1-0-ra megnyert döntőben. A bajnokságban a csapat a 3. helyen zárt, biztosítva ezzel a biztos BL csoportkörös szereplést a következő szezonra.
2011/2012
A bajnokságot sokáig vezette a gárda, azonban kora tavaszra jelentős lemaradásba került a városi riválishoz képest - a 6-1-es, Old Traffordon aratott győzelem ellenére. Miután Mancini kijelentette, hogy a bajnokság eldőlt, a csapat formája jelentősen feljavult és mivel a United elkezdett pontokat veszíteni, az egymás elleni visszavágó meccsükre 3 pontra olvadt a vörös ördögök előnye. A városi rangadón aztán megint Manchester kék fele ünnepelhetett, így azon túl, hogy Manciniék oda-vissza megverték a legnagyobb riválisukat, pontszámban is utolérték őket. Ráadásul a gólkülönbség nekik kedvezett, így az utolsó forduló előtt már a City vezette a Premier League küzdelmeit. A 38. meccsnap aztán egészen elképesztő drámát tartogatott. A United mérkőzését már lefújták, a vörösök 1-0-ra nyertek a Sunderland ellen és mivel a City vesztésre állt a végső percekben, úgy tűnt, hogy Fergussonék lesznek a bajnokok. Azonban előbb a bosnyák Dzeko egyenlített, majd a nyáron igazolt, azóta már klublegenda Sergio Aguero megnyerte a meccset a hosszabbításban a kékeknek. Ezzel a Manchester City lett a 2011/12-es szezon bajnokcsapata. [6]
2012/2013
Az idény kezdete azonnal kupát hozott a Mancini legénységnek, ugyanis a City megnyerte a Community Shieldet, ugyanakkor olaszországi munkásságához hasonlóan Manchesterben is a szétesésről szólt az utolsó szezonja. A Bajnokok Ligájában nem sikerült továbbjutni a csoportkörből, csakúgy, mint az előző idényben - igaz, akkor az utolsó pillanatokban behúzott bajnokság feledtette a nemzetközi csalódást. Ezúttal ez nem volt meg, ugyanis a Manchester United magabiztosan nyerte meg a Premier League küzdelmeit, az FA kupában pedig ugyan eljutott a csapat a döntőig, ám ott nagy meglepetésre alulmaradt a Wigan Athletic-kel szemben. Ráadásul Mancini kapcsolata közel sem volt tökéletes jó néhány játékosával sem. Az elbukott kupadöntőt követően menesztették az olasz menedzsert, aki megalapozta a klub felemelkedését azzal a három trófeával, melyeket megnyert a korábbi ínséges évtizedek után. [7]
Galatasaray (2013-2014)
2013 szeptemberében Mancinit nevezték ki a neves török csapat vezetőedzőjévé. A trénerrel jó néhány emlékezetes pillanatot élhetett át a klub, melyek közül talán a legismertebb a Juventus kiejtése a BL csoportkörben. Érdekesség, hogy ami a Cityvel két BL szezon alatt nem jött össze, az itt rögtön sikerült; Mancini csapata eljutott a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszába, ahol aztán a Chelsea állította meg őket a legjobb 16 között. A bajnokságot nem sikerült megnyerni, a Galata a második helyen végzett, ugyanakkor a Török Kupában összejött a végső diadal. Mancini tehát mind az öt, általa irányított csapattal nyert trófeát. A sikeresnek mondható szezont követően Mancini és a Galatasaray útjai elváltak - az olasz tréner nem megegyező célokra hivatkozott. [8]
Visszatérés az Interhez (2014-2016)
2014 őszén Mancini azzal a céllal szerződött újra korábbi sikereinek színhelyére, hogy visszajuttassa a kék-feketéket a Bajnokok Ligájába. Ez az első, kicsivel több, mint fél szezonja alatt nem sikerült, ugyanakkor már januárban, majd pedig nyáron olyan játékosok érkeztek a csapathoz az olasz tréner hívására, akik jelentős erősítést jelentettek. A 2015/16-os bajnokságot januárig vezette is a gárda, azonban tavaszra hatalmas hullámvölgybe került az Inter, így végül a 4. helyen végeztek, ami Európa Liga csoportkört jelentett a következő idényre. 2011 óta ez volt a csapat legsikeresebb szereplése a bajnokságban. Nyáron aztán újabb játékosok érkeztek kifejezetten Mancini kérésére, azonban a tulajdonosváltás a klubnál igencsak felkavarta az állóvizet. Mancini végül a bajnokság kezdete előtt két héttel távozott az Intertől. [9]
Zenit (2017-2018)
Az immár jelentős tapasztalattal rendelkező olasz tréner azzal a céllal érkezett a Zenit Szentpétervárhoz, mint korábban az Interhez - visszajuttatni a csapatot a Bajnokok Ligájába. A csapat sokáig vezette hazája bajnokságát, azonban a sok sérülés, valamint az olasz válogatott háza táján kialakult bizonytalanság ahhoz vezetett, hogy a Zenit mindössze az 5. helyen végzett. Az idény végén aztán bejelentették Mancini távozását, aki végül hosszas huzavona után olasz szövetségi kapitány lett. [10]
Sikerei, díjai
szerkesztésjátékosként
szerkesztésEdzőként
szerkesztés- Galatasaray:
- Török kupagyőztes: 2014
Egyéni
szerkesztés- Aranyláb díj futball legenda: 2017[11][12]
Játékos statisztikái
szerkesztésKlub
szerkesztésKlub | Szezon | Liga | Kupa | Európai | Összesen | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | ||
Bologna | 1981–1982 | 30 | 9 | 1 | 0 | — | 31 | 9 | |
Sampdoria | 1982–1983 | 22 | 4 | 5 | 1 | — | 27 | 5 | |
1983–1984 | 30 | 8 | 8 | 2 | — | 38 | 10 | ||
1984–1985 | 24 | 3 | 11 | 3 | — | 35 | 6 | ||
1985–1986 | 23 | 6 | 11 | 4 | 4 | 2 | 38 | 12 | |
1986–1987 | 26 | 6 | 5 | 0 | — | 31 | 6 | ||
1987–1988 | 30 | 5 | 13 | 3 | — | 43 | 8 | ||
1988–1989 | 29 | 9 | 11 | 5 | 8 | 0 | 48 | 14 | |
1989–1990 | 31 | 11 | 4 | 2 | 9 | 2 | 44 | 15 | |
1990–1991 | 30 | 12 | 10 | 2 | 7 | 2 | 47 | 16 | |
1991–1992 | 29 | 6 | 7 | 3 | 9 | 4 | 45 | 13 | |
1992–93 | 30 | 15 | 2 | 0 | — | 32 | 15 | ||
1993–1994 | 30 | 12 | 7 | 0 | — | 37 | 12 | ||
1994–1995 | 31 | 9 | 3 | 1 | 4 | 2 | 38 | 12 | |
1995–1996 | 26 | 11 | 2 | 1 | — | 28 | 12 | ||
1996–1997 | 33 | 15 | 2 | 0 | — | 35 | 15 | ||
összesen | 424 | 132 | 101 | 27 | 19 | 12 | 566 | 168 | |
Lazio | 1997–1998 | 34 | 5 | 8 | 1 | 10 | 3 | 52 | 9 |
1998–1999 | 33 | 10 | 7 | 2 | 7 | 0 | 47 | 12 | |
1999–2000 | 20 | 0 | 7 | 3 | 10 | 0 | 37 | 3 | |
Összesen | 87 | 15 | 22 | 6 | 27 | 3 | 136 | 24 | |
Leicester City | 2000–2001 | 4 | 0 | 1 | 0 | — | 5 | 0 | |
Karrier összesen | 545 | 156 | 125 | 33 | 46 | 15 | 738 | 201 |
A válogatottban
szerkesztésOlaszország | ||
---|---|---|
Év | Pályára lépések | Gólok |
1984 | 2 | 0 |
1986 | 1 | 0 |
1987 | 6 | 0 |
1988 | 9 | 1 |
1989 | 1 | 0 |
1990 | 3 | 0 |
1991 | 6 | 0 |
1992 | 1 | 0 |
1993 | 6 | 3 |
1994 | 1 | 0 |
összesen | 36 | 4 |
Góljai a válogatottban
szerkesztésGól | Dátum | Helyszín | Ellenfél | Gól | Eredmény | Verseny |
---|---|---|---|---|---|---|
1. | 1988. június 12. | Rheinstadion, Düsseldorf, Nyugat-Németország | Németország | 1–0 | 1–1 | 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokság |
2. | 1993. március 24. | Renzo Barbera Stadion, Palermo, Olaszország | Málta | 4–0 | 6–1 | 1994-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
3. | 1993. március 24. | Renzo Barbera Stadion, Palermo, Olaszország | Málta | 6–1 | 6–1 | 1994-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
4. | 1993. szeptember 22. | Kadrioru Stadium, Tallinn, Észtország | Észtország | 2–0 | 3–0 | 1994-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
Edzői statisztika
szerkesztés2022. március 29-én lett frissítve.[13]
Csapat | Nemzet | –tól | –ig | Mérleg | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Mérkőzések | Győzelmek | Döntetlenek | Vereségek | Győzelem % | Rúgott gólok | Kapott gólok | Gólkülönbség | ||||
Fiorentina | 2001. február 26. | 2002. január 14. | 44 | 16 | 14 | 14 | 36.36 | 48 | 75 | −27 | |
Lazio | 2002. május 9. | 2004. június 14. | 102 | 48 | 32 | 21 | 47.06 | 160 | 102 | +58 | |
Internazionale | 2004. július 7. | 2008. május 29. | 226 | 140 | 60 | 26 | 61.67 | 404 | 189 | +215 | |
Manchester City | 2009. december 19. | 2013. május 13. | 191 | 113 | 38 | 40 | 59.16 | 361 | 176 | +185 | |
Galatasaray | 2013. szeptember 30. | 2014. június 11. | 46 | 23 | 11 | 12 | 50 | 82 | 47 | +35 | |
Internazionale | 2014. november 14. | 2016. augusztus 8. | 76 | 36 | 16 | 24 | 47.37 | 110 | 85 | +25 | |
Zenyit Szankt-Petyerburg | 2017. június 1. | 2018. május 13. | 44 | 22 | 13 | 9 | 50 | 74 | 35 | +39 | |
Olaszország | 2018. május 15. | jelenlegi | 48 | 31 | 13 | 4 | 64.58 | 105 | 26 | +79 | |
összesen | 778 | 426 | 197 | 155 | 54.76 | 1344 | 734 | +610 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Roberto Mancini (angol nyelven). hugmansfootballers.com. [2017. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- ↑ Mancini: Roberto Mancini (angol nyelven). bdfutbol.com
- ↑ Olaszország: Mancini az új szövetségi kapitány – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
- ↑ „Inter Milan sack coach Mancini”, Reuters, 2008. május 29. (Hozzáférés: 2019. november 27.) (angol nyelvű)
- ↑ Taylor, Louise. „Manchester City confirm Roberto Mancini will replace Mark Hughes as manager”, The Observer, 2009. december 19. (Hozzáférés: 2019. november 27.) (brit angol nyelvű)
- ↑ „Manchester City 3-2 QPR”, 2012. május 13. (Hozzáférés: 2019. november 27.) (brit angol nyelvű)
- ↑ „Roberto Mancini: Manchester City sack manager”, 2013. május 14. (Hozzáférés: 2019. november 27.) (brit angol nyelvű)
- ↑ „Roberto Mancini: Galatasaray manager leaves club”, 2014. június 11. (Hozzáférés: 2019. november 27.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Mancini hit for six as massive Spurs defeat sees Inter sack head coach (angol nyelven). Evening Standard, 2016. augusztus 8. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
- ↑ Sunderland, Tom: Roberto Mancini Named Italy National Team Manager (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
- ↑ "LEGENDS – GoldenFoot" (angol nyelven). goldenfoot.com. [2018. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- ↑ Casillas admits retirement is looming following Golden Foot award (angol nyelven). marca.com
- ↑ Roberto Mancini (angol nyelven). soccerbase.com
További információk
szerkesztés- Roberto Mancini (angol nyelven). mcfc.co. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
- Roberto Mancini (angol nyelven). worldfootball.net
- Roberto Mancini (angol nyelven). national-football-teams.com
- Roberto Mancini (orosz nyelven). fc-zenit.ru. [2017. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 24.)