Főmenü megnyitása

Wikipédia β

UC Sampdoria

olasz labdarúgóklub

Az Unione Calcio Sampdoria egy olasz labdarúgóklub Genovából. A csapat neve két korábbi klub nevének összeolvadásából keletkezett (Sampierdarenese és Andrea Doria), valamint a két csapat egykori mezszíneit is ötvözték (kék-fehér és piros-fekete) egy egyéni stílusban (kék alap mezszín, fehér, fekete és piros csíkokkal).

U.C. Sampdoria
Csapatadatok
Teljes csapatnév Unione Calcio Sampdoria SpA
Becenév Blucerchiati (Kék Gyűrűsek)
Székhely Genova, Olaszország
Alapítva 1946
Stadion Luigi Ferraris Stadion
Vezetőedző olasz Marco Giampaolo
Elnök olasz Riccardo Garrone
Bajnokság Serie A
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz U.C. Sampdoria témájú médiaállományokat.

A csapat jelenleg a Serie A-ban szerepel. Stadionjuk a Luigi Ferraris, ami 36,536 néző befogadására alkalmas, és amit a másik városbéli klubbal, a Genoával osztanak meg. A két csapat közötti mérkőzéseknek külön neve van, Derby della Lanterna.

A klub egyszer nyert bajnokságot, négyszer Olasz Kupát (1985, 1988, 1989, 1994), egyszer KEK-et (1990) és egyszer UEFA Intertotó-kupát (2007). Ezenkívül játszottak még BEK-döntőt is a Barcelona ellen 1992-ben, ám ott hosszabbítás után 1–0-ra kikaptak.

Tartalomjegyzék

A csapat történeteSzerkesztés

A kezdetekSzerkesztés

A csapat elődjét, a Ginnastica Sampierdarenese-t még 1891-ben alapították, mely 1899-ben nyitotta meg futball-szekcióját. Szinte ugyanebben az időben, 1895-ben alakult egy másik csapat is Genovában, a Society Andrea Doria, később, 1946-ban alakult meg a Sampdoria.

Az Andrea DoriárólSzerkesztés

Az Andrea Doria nem vett részt a legelső olasz bajnokságban, csak 1903-ban csatlakozott. Az első évek nem igazán sikerültek, ugyanis a csapatnak 4 évre volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje első meccsét, rögtön a városi rivális, a Genoa ellen 3–1-re.

A csapat az 1910-11-es szezontól kezdte megmutatni, mit is tud valójában, amikor a 4. helyen végeztek, a Juventus, az Inter és a már említett Genoa mögött a Piemonte-Lombardia-Liguria szekcióban.

Az első világháború utánSzerkesztés

Az első világháború után a Sampierdarenese már egyre inkább felnőtt a "nagy testvér", az Andrea Doria mellé. Ám az első szezonban, ahol egymás ellen játszottak, mindkét egymás elleni meccsüket az Andrea Doria nyerte meg: 4–1-re és 1–0-ra, és később ők lettek Liguria régió bajnokai is.

Az 1921-22-es szezonnal kezdődően, az olasz bajnokság kettévált, hasonlóan a két csapat közös történelme is. Eszerint a Sampierdarenese a F.I.G.C. által szervezett variációban, míg az Andrea Doria a C.C.I. által szervezett bajnokságban indult.

A Sampierdarenese megnyerte Liguria régió bajnokságát, és ezután az elődöntők következtek a csapat számára, és miután azt az akadályt is sikerrel vették, következhetett a döntő, ahol a Novese volt az ellenfél. A döntő mindkét mérkőzése 0–0-ra végződött, így következhetett a megismételt találkozó. Sokáig itt is döntetlenre állt a két csapat, ám végül a Novese, ha hosszabbítás után is, de nyerni tudott 2–1-re, és ezzel a bajnokságot is megnyerte.

Miután a liga ismét egy szervezés alatt futott, a két csapat közül ismét az Andrea Doria lett az erősebb. Az 1924-25-ös szezonban találkoztak legközelebb, amikor igen kiélezett küzdelmet vívtak egymással. Az első meccsen a Doria nyert 2–1-re, míg a visszavágón a Sampierdarenese nyert 2–0-ra, így először győzte le városi riválisát. Ekkoriban a két csapatot a legtöbben csak La Dominante Genova (Domináns Genova) néven emlegették.

A második világháború utánSzerkesztés

A második világháború után mindkét csapat részt vett a Serie A-ban, és hasonlóan a korábbi állapotokhoz, még mindig a Doria volt a jobbik csapat. 1946. augusztus 12-én a 2 csapat összeolvadt, és megalapították az Unione Calcio Sampdoriát.

A klub első elnöke Piero Sanguineti lett, de később az ambiciózus vállalkozó, Amedeo Risotto "kitúrta" őt a helyéről. Ebben az időszakban a csapat edzője Giuseppe Galluzzi volt. Innentől fogva a csapat a mai napig megosztva használja a Genoával a Stadio Luigi Ferrarist.

A csapat az egyesülés miatt, a két előd közti pártatlanságot kifejezvén, egy különleges mezt alkotott. Ezek a Doria alap kék meze, középen fehér, fekete és piros résszel.

Otthoni és nemzetközi sikerekSzerkesztés

1979-ben, amikor a klub még a Serie B-ben játszott, a csapat egy olasz olajmágnás, Paolo Mantovani kezébe került, aki rengeteg pénzt fektetett a klubba, és aki 3 évvel később visszavezette a csapatot az első osztályba. Újabb 3 év elteltével a Samp megnyerte az Olasz Kupát is. 1986-ban a jugoszláv Vujadin Boskov került a Samp kispadjára. Vele ismét kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat 1988-ban, és ezzel kvalifikálták magukat a KEK-sorozatba, amit majdnem sikerült megnyerniük, ám az utolsó akadályt nem sikerült teljesíteniük, ugyanis 2–0-ra kikaptak a Barcelonától. Egy évvel később már nem buktak el, ugyanis ezúttal a döntőt is sikerrel abszolválták, mikor hosszabbítás után 2–0-ra nyertek az Anderlecht ellen. Minden szezonra 1 kupa, gondolhatták a Sampdoriánál, és az ezt követő szezonban, igaz nem a KEK-ben, de ezúttal az olasz bajnokságban koronáztatott meg, ugyanis az 1990-91-es szezonban 5 ponttal sikerült megelőzniük az Intert. Ekkor olyan nagyságok voltak a csapat tagjai, mint például a kapus Pagliuca, Vialli, Mancini vagy Vierchowod, élükön Boskovval. A következő évben ismét megvolt a lehetőségük, hogy folytassák az 1 év-1 kupa termést, a BEK döntőjében ismét a Barcelona volt az ellenfél, ám ezúttal sem sikerült megverniük a katalán riválist.

Az ezt követő időszaktól a Samp már jóval kevesebb nemzetközi meccset vivhatott. Az 1994-95-ös szezonban KEK-elődöntőt játszhattak, ahol mindössze 11-esekkel maradt alul az előzetesen jóval esélyesebbnek titulált Arsenal ellen. Legközelebb az 1997-98-as idényben jutottak ki a nemzetközi porondra, ám ez a szereplés nem tartott sokáig, ugyanis rögtön az UEFA-kupa első körében elvéreztek az Bilbao ellen. Ezután egy hosszabb szünet következett, és a 2005-06-os szezonban, épphogy lemaradva a BL-selejtezős helyekről, ismét az UEFA-Kupában szerepelhetett a gárda. Itt a legjobb 32 között a francia Lens állította meg őket.

Hanyatlás, majd újjászületésSzerkesztés

1993. október 14-én a klub addigi tulajdonosa, Paolo Mantovani hirtelen meghalt: helyét fia, Enrico vette át. Enrico első szezonja alatt a csapat Olasz Kupát nyert, valamint a bajnokságban is harmadikok lettek, tehát nem volt ok a szégyenkezésre. A következő pár szezonban azonban nagyon sok, az apja idejében még fontos kerettag hagyta el az együttest, ám ezek mellett sikerült a Mantovaninak legalább olyan kaliberű játékosokat igazolnia, mint az elődök, ezáltal a csapat nem tűnt el a süllyesztőben.

A jó játékoskeret ellenére a csapat 1999-ben kiesett, és egészen 2002-ig nem is jutott vissza a legjobbak közé. Ekkortájt már az olasz olajmágnás, Riccardo Garrone volt a csapat feje. Két, alighanem legfontosabb lépése az volt, hogy általa újra pénz állt a házhoz, valamint, hogy leszerződtette vezetőedzőnek Walter Novellinót. 2003-ban jutottak vissza ismét a Serie A-ba, és rögtön első szezonjukban a rendkívül előkelő 8. helyen végeztek. A 2004-05-ös szezonban az utolsó pár fordulóban bukták el a BL-selejtezős helyet az Udinesével szemben, így végül csak az UEFA-Kupában indulhattak. A Samp a következő idényben csak a csalódást keltő 9. helyen végeztek, így csak az Intertotó-Kupában indulhattak.

A 2007-08-as szezon mozgalmasan telik a gárda számára. Ismét versenyben vannak a BL-selejtezős helyekért, talán a holtszezonbeli 2 nagy igazolás miatt, amikor előbb Vincenzo Montellát a Romától, majd a balhés természetű Antonio Cassanót sikerült kölcsönbe megszerzezniük a Real Madridtól.

Jelenlegi keretSzerkesztés

Korábbi híres játékosokSzerkesztés

A csapat összes edzőjeSzerkesztés

 
Név Nemzetiség Évek
Giuseppe Galluzzi   1946–1947
Adolfo Baloncieri   1947–1950
Giuseppe Galluzzi   1950
Matteo Poggi
Alfredo Foni
 
 
1950–1951
Alfredo Foni   1951–1952
Matteo Poggi   1952
Ivo Fiorentini   1952–1953
Paolo Tabanelli   1953–1955
Czeizler Lajos   1955–1956
Pietro Rava   1956–1957
Ugo Amoretti   1957
William Dodgin   1957–1958
Adolfo Baloncieri   1958
Eraldo Monzeglio   1958–1961
Roberto Lerici   1961–1963
Ernst Ocwirk   1963–1965
Giuseppe Baldini   1965–1966
Fulvio Bernardini   1966–1971
Heriberto Herrera   1971–1973
Guido Vincenzi   1973–1974
 
Név Nemzetiség Évek
Giulio Corsini   1974–1975
Eugenio Bersellini   1975–1977
Giorgio Canali   1977–1978
Lamberto Giorgis   1978–1979
Lauro Toneatto   1979–1980
Enzo Riccomini   1980–1981
Renzo Ulivieri   1981–1984
Eugenio Bersellini   1984–1986
Vujadin Boškov   1986–1992
Sven-Göran Eriksson   1992–1997
César Luis Menotti   1997
Vujadin Boškov   1997–1998
Luciano Spalletti   1998
David Platt
Giorgio Veneri
 
 
1998–1999
Luciano Spalletti   1999
Gian Piero Ventura   1999–2000
Luigi Cagni   2000–2001
Gianfranco Bellotto   2001–2002
Walter Novellino   2002–2007
Walter Mazzarri   2007–2009
 
Név Nemzetiség Évek
Luigi Delneri   2009–2010
Domenico Di Carlo   2010–2011
Alberto Cavasin   2011
Gianluca Atzori   2011
Giuseppe Iachini   2011–2012
Ciro Ferrara   2012
Delio Rossi   2012–2013
Siniša Mihajlović   2013–2015
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

JegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés