Luciano Spalletti
Luciano Spalletti (Certaldo, 1959. március 7. –) olasz labdarúgó, labdarúgóedző. Az Olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya
Luciano Spalletti | |||||||||||||||||||||||||||
Spalletti 2018-ban | |||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Luciano Spalletti | ||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1959. március 7. (65 éves) | ||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Certaldo, Olaszország | ||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | olasz | ||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 180 cm | ||||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 78 kg | ||||||||||||||||||||||||||
Poszt | középpályás | ||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Luciano Spalletti témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
.[1]
Játékosként
szerkesztésCertaldóban született, Firenze megyében. Spalletti aktív játékosként az Olasz harmadosztályban az Entellában, a Speziában, a Viareggióban, és az Empoliban játszott.
Edzőként
szerkesztésKezdeti évek
szerkesztésUtolsó csapatánál, az Empolinál kezdte edzői pályafutását, 1993 júliusa és 1998 júniusa között töltötte be a vezetőedzői posztot. A csapat az ő irányításával jutott fel egymást követő szezonokban a harmadosztályból az első osztályig.[2] 1998 júliusától 1999 júniusáig a Sampdoriát,[3] 1999 júliusától októberig a Veneziát edzette,[4] és néhány mérkőzés erejéig leült az UEFA- és FIFA-tagsággal nem rendelkező toszkán válogatott kispadjára is.
Két időszakban az Udinese Calcio vezetőedzője volt.[5] Mielőtt másodszorra is leült az udineiek padjára, rövid ideig elvállalta az Ancona irányítását is.[6] Első igazán jelentős eredményét a 2004-2005-ös idényben érte el, amikor az Udinésével a negyedik helyen végzett a bajnokságban, kiharcolva a Bajnokok Ligája részvételt.[7]
AS Roma (2005-2009)
szerkesztés2005-2006
Edzői teljesítményére felfigyeltek az AS Rómánál is, ahol az előző szezonban (2004-2005) négy különböző edző váltotta egymást a kispadon. Spalletti megváltoztatta a csapat taktikáját, sokkal támadóbb felfogásúbbá tette azt, és egy korszerűbb 4-2-3-1-es rendszerben játszatta a fővárosiakat.[8] A 2005-2006-os idényben már látszata is volt az új taktikának, a Roma a 15. helyről az 5. helyig kapaszkodott fel a táblázatom, miután rekordot jelentő győzelmi szériát produkált, többek között az ősi rivális Laziót is legyőzve.[9] A Bajnokok Ligájáról éppen hogy lemaradtak, majd vereséget szenvedtek az Olasz Kupa fináléjában is. A Calciopoli miatti kizárások és pontlevonások miatt végül mégis BL résztvevők lettek, második olasz csapatként.
2006-2007
2006 végén Spallettit az év edzőjének választották. A bajnokságban az egyetlen kihívói voltak a végül bajnoki címet nyerő Internazionalénak, akiket az Olasz Kupa döntőjében sikerült is legyőzni. (Ez volt Spalletti edzői pályafutásának első jelentős trófeája.) A Bajnokok Ligájában negyeddöntőig jutottak, ott a francia Olympique Lyonnais megálljt parancsolt.
2007-2008
Az új idényt Szuperkupa-győzelemmel kezdték, azonban a bajnokságban újra csak a második helyen végeztek, hiába került egészen kiábrándító formába a szezon végére a nagy rivális Inter. Az Olasz Kupában viszont sikerült megvédeni a címüket. A Bl-ben ezúttal is a negyeddöntő jelentette a végállomást, a későbbi győztes Manchester United az Old Traffordon 7-1-re győzte le Spalletti csapatát. A sorozat korábbi szakaszában a Real Madridot még sikerült kiejtetni, ráadásul a Roma lett az első olasz csapat, amely immár másodszor is győzni tudott a Bernabéuban.
2008-2009
A 2008-2009-es szezon korántsem alakult ilyen fényesen, a Roma előbb elbukta a szuperkupa döntőt, majd sokáig kieső helyen szerénykedett. Végül a hatodik helyen fejezték be a bajnokságot, amivel csak az Európa-ligába kvalifikálták magukat.
Az új szezonban Alberto Aquilani eladásával tovább gyengült a pénzügyi gondokkal küzdő csapat, amely az első két bajnokiját elvesztette, így Spalletti 2009. szeptember 1-jén lemondott.[10][11] A tar mester két Olasz Kupát és egy Szuperkupát nyert az együttessel.
Zenit (2009-2014)
szerkesztés2009 decemberében hároméves szerződést írt alá az orosz Zenithez. 2010. május 16-án a Szibir Novoszibirszk ellen megnyerték az Orosz Kupát. A bajnokságban az első 16 bajnokin 12 győzelemmel és négy döntetlennel negyven pontot szerzett a Zenit, ilyen jól még egy csapat sem kezdte az orosz pontvadászatot. 2010-ben Spalletti orosz bajnok lett a Zenittel, ez volt az olasz első bajnoki címe edzőként.
A nyári átigazolási szezonban alaposan megerősítették a csapatot, érkezett Aleksandr Bukharov, és Szergej Szemak a Rubin Kazanytól, valamint Aleksandar Luković és Bruno Alves a védelembe. Ennek ellenére a Zenit csak az Európa-liga küzdelmeiben folytathatta az ősszel, miután kiestek a Bajnokok Ligája selejtezőjében.
2010. október 3-án a Szpartak-Nalcsik legyőzésével újabb rekordot állítottak fel a hazai bajnokságban, hiszen a tavalyi bajnokságól számolva 21 mérkőzésen át veretlenek maradtak.
Az Európa-ligában a nyolcaddöntőben kiejtették a svájci Young Boys csapatát, de a következő körben a holland Twente már erősebbnek bizonyult. 2011. március 6-án megnyerték az Orosz Szuperkupát a CSZKA Moszkvát legyőzve a döntőben.
A 2011–2012-es Bajnokok Ligája sorozatban a Zenit a második helyen végzett csoportjában és története során először kvalifikálta magát a tavaszi nyolcaddöntőbe, ott azonban, annak ellenére, hogy az első hazai mérkőzést megnyerték, alulmaradtak a Benficával szemben. 2012 februárjában Spalletti szerződést hosszabbított 2015 nyaráig, majd áprilisban bebiztosította a csapat második bajnoki címét.[12][13] A Bajnokok Ligája csoportköréből való továbbjutást nem sikerült megismételni a következő évben, a Zenit harmadik lett a Málaga CF és az AC Milan mögött -annak ellenére, hogy Olaszországból győzelemmel távozott a gárda. A tavaszi Európa Ligában a Zenit rögtön kiejtette a Liverpool FC gárdáját, azonban a legjobb tizenhat között már az FC Basel együttese bizonyult jobbnak. A 2013-14-es szezonban Spalletti csapata ismételten eljutott a BL legjobb tizenhat csapatáig, ahol a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund jelentette a végállomást. 2014. március 10-én megköszönték a munkáját.[14] Összességében kétszer volt bajnok a csapattal, egyszer-egyszer megnyerte az Orosz Kupát és Szuperkupát, valamint kétszer is bevitte a Zenitet az európai klubfutball csúcsának legjobb tizenhat csapata közé.[15]
Visszatérés Rómába (2016-2017)
szerkesztésSpallettit 2016. január 13-án nevezték ki újra az AS Roma edzőjének, miután menesztették Rudi Garciát.[16] A farkasok látványosan feljavultak a tar mester érkezésével és ugyan a 2008-as Real Madrid elleni sikert ezúttal nem sikerült megismételni a BL nyolcaddöntőben, a bajnokságban odaértek a harmadik, Bajnokok Ligája selejtezős helyre. A tavaszi díszmenetet látványosan beárnyékolta a klublegenda Francesco Tottival való konfliktus, mely Spalletti következő szezonjára is rányomta bélyegét.
2016-2017
Az új idény nyögvenyelősen indult a farkasok számára. A BL play-offot csúnyán elbukta a csapat a Portoval szemben, így be kellett érniük az Európa Ligával. A bajnokságban is aggasztó volt a gárda idegenbeli formája, ugyanakkor Spalletti még időben megtalálta a megoldást, ami Radja Nainggolan trequartistaként való játszatása volt. A Roma nem bírta a három frontos terhelést, az EL-ben az Olympique Lyonnais búcsúztatta őket a legjobb 16 között, a hazai kupában a városi rivális ejtette ki őket az elődöntőben. A Serie A-t végül a második helyen fejezte be a csapat, pontrekordot felállítva - Spalletti ezt úgy kommentálta, hogy a farkasoknak a második hely a Scudettó. A Totti visszavonulásával kapcsolatos, folyamatosan záporozó kérdések pedig ahhoz vezettek, hogy a tréner kijelentette - hiba volt visszatérnie az olasz fővárosba. A szezon végén távozott az együttestől, nem sokkal később pedig aláírt az Interhez.
Internazionale (2017-2019)
szerkesztés2017-2018
Spalletti azzal a céllal érkezett az Interhez, mint az utóbbi években már oly sokan - visszajuttatni a nagy múltú klubot a BL küzdelmeibe. A december elejéig tartó nagyszerű sorozat arra engedett következtetni, hogy ez könnyűszerrel meg is valósul majd, azonban az AC ChievoVerona elleni 5-0-s győzelmet követően a csapat hatalmas válságba került. Az Inter kiesett a Milan ellen az Olasz Kupa negyeddöntőjében, a bajnokságban pedig zsinórban hét meccsen nem tudott nyerni. Tavaszra aztán nagyjából kiegyenesedtek a dolgok, és végül az utolsó, SS Lazio elleni forduló döntött a BL kvalifikációról. Egy esetleges Inter győzelem pontegyenlőséget jelentett volna, mely esetében az egymás ellen elért eredmények alapján a milánóiak jutottak volna be a Bajnokok Ligájába (a csapatok első meccse döntetlennel zárult). A mérkőzés félidejében még a sasok vezettek 2-1-re, azonban a második játékrészre emberhátrányba kerültek, ami azt jelentette, hogy az Inter meg tudta fordítani az állást. Spalletti tehát - ha a vártnál nehezebben is, de - teljesítette feladatát és kiérdemelte szerződésének meghosszabbítását.[17][18]
2018-2019
Az Inter remekül erősített a nyári átigazolási piac nyitva tartása alatt, melynek köszönhetően a legtöbb újságíró a milánóiakat tartotta a Juventus FC legjelentősebb kihívójának. A gyenge idénykezdet azonban erre gyorsan rácáfolt, és ugyan sokáig stabilan tartotta dobogós helyét Spalletti csapata, a fontos kulcsjátékosokkal való folyamatos problémák rányomták a bélyegét a gárda teljesítményére. A Bajnokok Ligájában az Intert a negyedik kalapból sorsolták ki, melynek köszönhetően egy csoportba kerültek az olaszok az FC Barcelona, a Tottenham Hotspur FC és a PSV Eindhoven együtteseivel. Ennek ellenére az utolsó fordulóig nyitott volt a továbbjutás kérdése, a csoda azonban nem sikerült, az Internek az Európa-ligában kellett folytatnia a nemzetközi küzdelmeket. Itt az Eintracht Frankfurt jelentette a végállomást a legjobb tizenhat között. A szezon végén a Bajnokok Ligája indulást jelentő negyedik helyen végzett a bajnokságban a csapat. Spallettit 2019. május 30-án felmentették pozíciójából.[19]
Edzői statisztika
szerkesztés2023. november 20-án lett frissítve.
Csapat | Nemzet | –tól | –ig | Mérleg | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
M | GY | D | V | RG | KG | GK | Győzelem % | ||||
Empoli | 1994. április 18. | 1994. június 14. | 8 | 2 | 3 | 3 | 8 | 9 | −1 | 25 | |
Empoli | 1995. július 1. | 1998. június 30. | 128 | 57 | 37 | 34 | 163 | 127 | +36 | 44.53 | |
Sampdoria | 1998. július 1. | 1998. december 14. | 23 | 8 | 5 | 10 | 23 | 32 | −9 | 34.78 | |
Sampdoria | 1999. február 1. | 1999. június 30. | 15 | 6 | 3 | 6 | 21 | 20 | +1 | 40 | |
Venezia | 1999. július 1. | 1999. október 31. | 10 | 2 | 3 | 5 | 7 | 11 | −4 | 20 | |
Venezia | 1999. november 29. | 2000. február 7. | 13 | 4 | 3 | 6 | 14 | 22 | −8 | 30.77 | |
Udinese | 2001. március 19. | 2001. június 30. | 11 | 2 | 4 | 5 | 13 | 19 | −6 | 18.18 | |
Ancona | 2001. december 28. | 2002. június 30. | 20 | 8 | 5 | 7 | 27 | 25 | +2 | 40 | |
Udinese | 2002. július 1. | 2005. június 6. | 122 | 53 | 32 | 37 | 165 | 145 | +23 | 43.44 | |
AS Roma | 2005. június 17. | 2009. szeptember 1. | 224 | 122 | 53 | 49 | 414 | 262 | +152 | 54.46 | |
Zenyit | 2009. december 11. | 2014. március 10. | 184 | 105 | 47 | 32 | 325 | 176 | +149 | 57.07 | |
AS Roma | 2017. június 13. | 2017. május 30. | 75 | 50 | 11 | 14 | 171 | 83 | +88 | 66.67 | |
Internazionale Milano | 2017. június 9. | 2019. május 30. | 90 | 45 | 26 | 19 | 141 | 75 | +66 | 50 | |
Napoli | 2021. május 29. | 2023. július 01. | 96 | 62 | 16 | 18 | 198 | 89 | +109 | 64.58 | |
Olaszország | 2023. szeptember 01. | Jelenlegi | 6 | 3 | 2 | 1 | 13 | 7 | +6 | 50 | |
összesen | 1025 | 529 | 250 | 246 | 1703 | 1099 | +604 | 51.61 |
Sikerei, díjai
szerkesztésEdzőként
szerkesztés- Empoli
- AS Roma
- Zenit
- Seria A (2): 2010, 2011–2012
- Orosz labdarúgókupa (1): 2009–10
- Orosz labdarúgó-szuperkupa (1): 2011
- Napoli
- Egyéni
- A Serie A hónap edzője:2021 szeptember, 2022 február, 2022 október, 2023 január
A Serie A szezon legjobb edzője: 2022–23
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Serie A: Spalletti veszi át a Napoli irányítását (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online, 2021. május 29. (Hozzáférés: 2021. május 29.)
- ↑ Empoli FC » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
- ↑ Sampdoria » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
- ↑ FBC Unione Venezia » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
- ↑ Udinese Calcio » Trainerhistorie. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
- ↑ Luciano Spalletti. World Football. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
- ↑ „Spalletti übernimmt Roma”, kicker , 2005. június 16. (Hozzáférés: 2014. január 22.) (german nyelvű)
- ↑ Great Team Tactics: Francesco Totti, Roma and the First False Nine. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
- ↑ Official: Spalletti returns to lead Roma. A.S. Roma, 2016. január 14. (Hozzáférés: 2016. július 29.)
- ↑ Spalletti quits as Roma coach. Sky Sports, 2009. szeptember 1. (Hozzáférés: 2009. szeptember 2.)
- ↑ Roma's Spalletti resigns, Ranieri linked with job. ESPN, 2009. szeptember 1. [2012. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 2.)
- ↑ The secrets of Zenit's third title success. uefa.com, 2012. április 28.
- ↑ „Spalletti to coach Zenit St. Petersburg”, USA Today, 2009. december 11. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ „Zenit setzt Spalletti vor die Tür”, kicker , 2014. március 10. (Hozzáférés: 2014. március 10.) (german nyelvű)
- ↑ Eredmények: labdarúgás élőben, foci livescore, élő eredmények (magyar nyelven). www.eredmenyek.com. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ Strootman: 'Goodbye Garcia'
- ↑ Serie A round-up: Inter Milan beat Lazio to claim final Champions League spot
- ↑ Lazio 2-3 Inter Milan. BBC Sport, 2018. május 20.
- ↑ Club statement regarding the position of the First Team Head Coach. Inter.it . [2019. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 30.)
- ↑ http://www.gazzetta.it/Calcio/Primo_Piano/2009/01/19/oscar.shtml
- ↑ Gran Galà del calcio, tutti i premi e i vincitori (olasz nyelven). sport.sky.it, 2023. december 4.
- ↑ https://web.archive.org/web/20110707113036/http://www.alleniamo.com/comunicati/2010/febbraio/panchina_oro_allegri.htm
További információk
szerkesztés- Luciano Spalletti Archiválva 2012. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Goal.com
- Luciano Spalletti Soccerbase.com
- adatlapja a zenit-history.ru oldalon
- Profilja a transfermarkt.de oldalon