Manchester United FC

angol labdarúgóklub
(Manchester United szócikkből átirányítva)

A Manchester United Football Club (rövidítve gyakran Man United vagy csak United) Anglia egyik leghíresebb és legsikeresebb labdarúgóklubja. Hússzoros angol bajnok (Premier League, régebben Football League First Division), tizenkétszeres kupagyőztes (FA-kupa),[2] hatszor nyerte meg a Ligakupát, háromszor Európa első számú kupasorozatát (BEK, Bajnokok Ligája) és egyszer a KEK-et, az Interkontinentális kupát, az Európai szuperkupát, az Európa-ligát, valamint a klubvilágbajnoki trófeát hódította el. A legutóbbi tizenöt szezonban a Manchester United volt az átlagban legtöbb nézőt vonzó csapat hazájában,[3][4] például a 2005–2006-os szezonban mérkőzéseik átlagos nézőszáma 68 765 volt.

Manchester United
Csapatadatok
Teljes csapatnévManchester United Football Club
BecenévThe Red Devils[1] (A vörös ördögök),
Man United
SzékhelyAnglia Manchester, Anglia
Alapítva1878 (Newton Heath L&YR FC néven)
Klubszínek              
StadionOld Trafford
VezetőedzőNED Erik ten Hag
ElnökUSA Joel és Avram Glazer
BajnokságPremier League
Nemzeti sikerek
angol Bajnok20 alkalommal
angol Kupagyőztes12 alkalommal
angol Szuperkupa-győztes21 alkalommal
angol Ligakupa-győztes6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Bajnokok ligája3 alkalommal
KEK1 alkalommal
UEFA-szuperkupa1 alkalommal
Európa-liga1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés963 – Ryan Giggs
Legtöbb gól253 – Wayne Rooney
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
2023–2024-es szezon
Hivatalos honlap
Manchester United honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester United témájú médiaállományokat.

A klub Newton Heath (L&YR) FC néven alakult 1878-ban, a Lancashire-Yorkshire vasút Newton Heath-i depójának csapataként. 1902-ben, amikor a klub a csőd szélén állt, John Henry Davies vásárolta meg, és átkeresztelte Manchester Unitedre. A második világháborúban lebombázták a csapat pályáját, ezért nyolc évig a Manchester City otthonában kellett játszania. A második világháború után a klub Sir Matt Busbyt szerződtette edzőnek, aki az ifjúsági csapatra épülő felnőttekkel nagy sikereket ért el. A csapat 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a bajnokságot. A sikersorozatot a müncheni légikatasztrófa törte meg, amelyben a csapat nyolc játékosát elvesztette. Bár úgy tűnt, hogy ez a klub végét jelenti, de a következő években újjáépítették a csapatot, amely 1965-ben és 1967-ben újra bajnokságot, majd 1968-ban BEK-et nyert.

Ezután hosszú szünet következett, és a klub csak az 1990-es évektől vált újra sikeressé. Sir Alex Ferguson[5] irányításával a Manchester United 12 év alatt kilencszer nyert bajnokságot. 1999-ben a Manchester United volt az első csapat, amely ugyanabban a szezonban megnyerte az UEFA-bajnokok ligáját, az angol bajnokságot és az angol kupát. Ezután ütötték lovaggá Alex Fergusont. A klub 1991 óta részvénytársaság (Public Limited Company) cégformában működik. 1999-ben a brit kormány megakadályozta, hogy Rupert Murdoch felvásárolja a céget, de 2005-ben Malcolm Glazer mégis megvette a klub részvényeinek nagy részét, a vételár jelentős része kölcsön volt. 2023-ban Sir Jim Ratcliffe felvásárolta a csapat részvényeinek 27,7%-át és teljes irányítást kapott a cég labdarúgással foglalkozó ágazata felett.[6][7]

Klubtörténet szerkesztés

A kezdetek (1878–1945) szerkesztés

 
A Manchester United 1905–06-os kerete, amely feljutott a Division One-ba

A klub 1878-ban alakult Newton Heath L&YR FC néven, a Lancashire-Yorkshire vasúti társaság Newton Heath-i depójának csapataként. A játékosok akkoriban zöld mezt viseltek aranyszínű csíkokkal. Első pályájuk a North Roadon rendkívül rossz állapotú volt. Innen költöztek át a Bank Streetre 1893-ban. Egy évvel korábban léptek be az angol labdarúgó ligába, és függetlenné váltak a vasúti társaságtól. Nevükből kikerült a L&YR rövidítés, tehát Newton Heath FC-ként működtek tovább. Nem sokkal ezután, 1902-ben a klub közel került a csődhöz, adóssága közel 2500 fontra rúgott. A végrehajtók bezárták a Bank Streetet is.[8]

Nem sok hiányzott a csődhöz, de aztán a csapat nagyobb összeget kapott a manchesteri sörgyár igazgatójától, John Henry Daviestől. A legenda szerint az akkori csapatkapitány, Harry Stafford kiállította díjnyertes kutyáját a klub számára rendezett gyűlésen, az üzletembernek megtetszett, és szerette volna megvenni. Stafford ebbe nem egyezett bele, de rá tudta bírni Daviest, hogy segítsen a csapaton és legyen az elnöke.[9] Ezután ez első gyűlések egyikén felmerült, hogy meg kellene változtatni a klub nevét. Olyan ötletek merültek fel, mint a Manchester Central vagy a Manchester Celtic, ekkor mondta Louis Rocca, egy fiatal olasz emigráns, hogy „Uraim, miért nem hívjuk magunkat Manchester Unitednek?”. Mindenkinek tetszett az ötlet, így 1902. április 26-án a csapat neve hivatalosan is Manchester United lett. Davies a klubszíneket is megváltoztatta zöld-aranyról vörös-fehérre.

1902. szeptember 28-án, James West lemondása után Ernest Mangnall lett a United új menedzsere. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feljuttatja csapatát az élvonalba. Az első szezonja nem sikerült rosszul, a másodosztály ötödik helyét sikerült elérnie. Jobb eredmények reményében új játékosokat is igazolt, például Harry Moger kapust, Dick Duckworth védőt és John Picken csatárt. A legjobb benyomást a Grimsbytől érkezett Charlie Roberts tette mindenkire. Az 1903–04-es szezonban a manchesteriek mindössze egy ponttal maradtak le a második, már feljutást érő helyről.

Nem váratott sokat magára az első feljutás, az 1905–06-os idényben második lett a csapat. Első élvonalbeli 1906–07-es évadjukban nyolcadikok lettek, majd 1908-ban megnyerték első bajnoki címüket. Ekkoriban a Manchester City büntetést kapott, mivel az Angol labdarúgó-szövetség (FA) által meghatározott maximum fizetésnél többet adott játékosainak. 250 fontos büntetést kaptak és 18 játékosukat eltiltották attól, hogy valaha újra náluk futballozzanak. A Unitednak jól jött ez a helyzet, többek között olyan játékosokat kaparintottak meg, mint Billy Meredith (az első Walesi varázsló”) vagy Sandy Turnbull.

Az 1908–09-es szezon jól indult a csapat számára, hiszen megnyerte első Charity Shieldjét,[10] az idény végén pedig az FA-kupát is betehették a vitrinjükbe. Turnbull és Meredith remekeltek, az előbbi szerezte a győztes gólt a kupadöntőn. A vörös ördögöknek két évet kellett várniuk egy újabb trófeára, 1911-ben ismét bajnokok lettek. Időközben átköltöztek az Old Traffordra, amely mindmáig az otthonuk. Az új stadiont 1910. február 19-én avatták fel a Liverpool ellen. A United már 3:0-ra vezetett, de végül 4:3-ra kikapott. 1912-ben Mangnall távozott a klubtól, éppen a városi rivális Cityhez szerződött. Az 1911-es siker után a csapat 41 évig nem nyert bajnokságot, ami a leghosszabb ilyen időszak történetében.

A következő tíz évben azért küzdöttek, hogy az élvonalban maradjanak. Nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A második világháborúig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között. A világégés előtti utolsó évadban sikerült bent maradniuk a Division One-ban.

A Matt Busby fémjelezte évek (1945–1969) szerkesztés

1945-ben került sor Matt Busby, az első, később igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a Liverpool vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet (Jimmy Murphy) szerződtetett elsőként. A kockázat, amelyet a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a manchesteri alakulat, már az első években megtérült. 1948-ban FA-kupát nyert a csapat, 1947-től 1949-ig pedig második volt. Ezek a sikerek főként három helyi születésű játékosnak, Stean Pearsonnak, Jack Rowley-nak és Charlie Mittennek voltak köszönhetőek (Pearson és Rowley az FA-kupa-döntőn is betalált). A negyedik nagy közönségkedvenc Allenby Chilton volt.

 
A müncheni tragédiában elhunytak emlékét őrző emléktábla az Old Traffordnál

Mitten a kolumbiai kalózligába igazolt nagyobb fizetésért, de a Unitednél maradt nagy öregek 1952-ben elhódították a Division One trófeáját. Busby tudta, hogy egy futballcsapatnak többre van szüksége, mint tapasztalt játékosokra, ő volt az első, aki igazán elkezdte beépíteni a felnőttek közé az ifiakadémia neveltjeit. Az első időszakban olyan feltörekvő tehetségek kerültek a csapatba, mint Roger Byrne, Bill Foulkes, Mark Jones és Dennis Viollet. Időbe került, míg sikerült beilleszkedniük, amit az is jól mutatott, hogy 1953-ban mindössze a nyolcadik helyet sikerült elcsípni. Három év múlva azonban ismét bajnoki címet ünnepelhetett az Old Trafford közönsége egy olyan csapatnak köszönhetően, amelynek átlagéletkora mindössze 22 év volt és 103 gólt lőtt. Busby edzői sikerességének a kulcsa ezután az ifikben való bizalom volt, nem csoda, hogy felfedezettjeit „Busby-bébiknek” hívták. A korszak legismertebb fiatalja Duncan Edwards volt, aki 1953-ban mutatkozott be a Unitedben, mindössze 16 évesen. Azt tartották róla, hogy bármelyik poszton képes remekül játszani, és ő minden idők legjobb futballistája. Az 1956–57-es évadban bajnok lett a csapat, és az FA-kupa döntőjébe is bejutott, de ott kikapott az Aston Villától. A Vörös Ördögök képviselhették először Angliát az európai porondon. A BEK-ben az elődöntőig jutottak, ahol a Real Madrid állította meg őket. Menetelésük során 10:0-ra legyőzték a belga Anderlechtet.

A következő szezonban Hatalmas tragédia sújtotta a Unitedet:[11] egy BEK-meccsről hazafelé tartva repülőgépük leszállt Münchenben üzemanyagot vételezni, de a kifutópálya olyan hólatyakos volt, hogy nem sikerült a felszállás. A gép kétszer is megpróbált felemelkedni, de nem sikerült. Harmadszorra a repülőgép megcsúszott, átszakított egy kerítést és egy használaton kívüli házba csapódott. Az 1958. február 6-ai müncheni légikatasztrófa nyolc játékos (Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Duncan Edwards, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam „Billy” Whelan) és további tizenöt utas életébe került.

A baleset után Harry Gregg kapus eszmélt a leggyorsabban, és félvén, hogy a roncs felrobbanhat, biztonságos helyre vitte Bobby Charltont és Dennis Violletet. A fent említett nyolc játékos közül hét a helyszínen, Edwards pedig néhány nappal később a kórházban vesztette életét. Több túlélő nem térhetett vissza a pályára, mivel súlyosan megsérültek. Az orvosok Matt Busby túlélésére szinte semmi esélyt nem adtak, a mester azonban csodával határos módon felépült, és körülbelül két hónap után folytatta munkáját.

 
A Busby Babes 1955-ben, Dániában

Felmerült annak a lehetősége, hogy a szezon végéig a csapat visszavonul minden sorozattól, de Jimmy Murphy egy időre átvette az irányítást, és a tartalékok, valamint az ifik segítségével összehozott egy játékképes gárdát. A tragédia ellenére a United bejutott az FA-kupa döntőjébe, ahol kikapott a Bolton Wandererstől. A szezon végén az UEFA arra kérte az FA-t, hogy a bajnokságot nyerő Wolverhampton Wanderers mellett a manchesterieket is engedje elindulni a BEK-ben, de a szövetség erre nem volt hajlandó. A következő évadot a második helyen zárta a csapat.

Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között Denis Law-t és Pat Crerandot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált George Best is. Az északír fiú remek fizikummal rendelkezett, de nem ez volt a fő erőssége. Rendkívül jól kezelte labdát, gyors volt és bármilyen védőfalon képes volt átjutni. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA-kupát, de a Division One-ban mindössze a 19. helyen zárt, 1965-ben és 1967-ben viszont bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe, ahol hosszabbítás után 4:1-re verték az Eusébio féle Benficát. A United lett az első angol csapat, amely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. A keretben három aranylabdás játékos is volt (George Best, Denis Law és Bobby Charlton). 1969-ben Busby lemondott a vezetőedzői állásról, helyét a tartalékcsapat edzője, Wilf McGuinness vette át.

1969–1986 szerkesztés

 
A United Trinity , azaz a Szentháromság. Best (balra), Denis Law (középen) és Bobby Charlton (jobbra) szobra az Old Traffordon

A United kereste Busby utódját, de hosszú ideig nem akadtak rá a megfelelő mesterre. McGuinness alatti első szezonjukat a kiábrándító nyolcadik helyen zárták. Az 1970–71-es idény sem indult nagyobb sikerrel, ezért a szakember úgy döntött, hogy visszatér a tartalékokhoz. A vezetőknek sikerült visszacsábítaniuk Busbyt, akivel a magabiztosság is visszatért, de csak az évad végéig. Időközben olyan játékosok távoztak, mint Nobby Stiles vagy Pat Crerand.

A manchesteriek szóban már megegyeztek a Celtic-kel BEK-et nyerő Jock Steinnel, de végül nem ő, hanem Frank O’Farrell vette át az irányítást. McGuinnisshez hasonlóan ő sem volt sikeres, és mindössze 18 hónapig ült a kispadon, de legalább leigazolt néhány tehetséges játékost. Közülük a leghíresebb Martin Buchan volt, aki az Aberdeentől érkezett. 1972-ben Tommy Docherty lett a menedzser, akinek sikerült megmentenie csapatát a kieséstől. 1974-ben viszont már nem kerülhette el a sorsát a United, és kiesett. Előtte Best, Charlton és Law is távozott. Utóbbi a Man City játékosa lett, és éppen az ő góljával dőlt el, hogy a United kiesett az élvonalból. A trió pótlására Lou Macari, Stewart Houston és Brian Greenhoff érkezett az Old Traffordra. Egyikük sem volt rossz játékos, de nem tudták feledtetni a korábbi nagyok hiányát.

A csapat első próbálkozásra feljutott, majd kétszer egymás után (1976, 1977) bejutott az FA-kupa döntőjébe. Első alkalommal kikapott a Southamptontól, de másodszor 2–1-re legyőzte a Liverpoolt. Ekkoriban igazolták le Steve Coppellt a Tranmere Roverstől. Sikerei ellenére Dochertynek mennie kellett, mivel viszonya volt az egyik gyúró feleségével.

1977 nyarán Dave Sexton vette át Docherty helyét. Az új mester jó játékosokat igazolt (Joe Jordan, Gordon McQueen, Gary Bailey, Ray Wilkins), de védekező felfogása miatt nem tartozott a szurkolók kedvencei közé. A United nem tudott elmozdulni a tabella közepéről, csak egyszer, amikor második lett. Egy alkalommal az FA-kupa döntőjébe is bejutottak Sexton alatt, de ott kikaptak az Arsenaltól. 1981-ben a vezetőség elküldte a mestert a kispadról.

Sexton utódja a tehetséges Ron Atkinson lett, aki megdöntötte a brit átigazolási rekordot Bryan Robson szerződtetésével. Robson hamar az MU legjobb középpályásává vált Edwards óta. Mellette Manchesterbe érkezett még Jesper Olsen, Paul McGrath és Gordon Strachan is. A kor két leghíresebb saját nevelésű futballistája Norman Whiteside és Mark Hughes volt. A csapat három éven belül két FA-kupát is nyert (1983, 1985). Az 1985–86-os szezonban első tíz meccsüket megnyerték, így hamar nagy előnyre tettek szert a bajnokságban, teljesítményük azonban visszaesett, és végül csak a negyedik helyen futottak be. A rossz forma a következő évadban sem múlt el, és a csapat közel került a kiesőzónához, ezért Atkinsont 1986 novemberében kirúgták.

Alex Ferguson-éra szerkesztés

A triplázás előtt (1986–1998) szerkesztés

 
Sir Alex Ferguson

Alex Ferguson érkezett a klubhoz, hogy befejezze az Atkinson által félbehagyott munkát. Az 1986–87-es szezont a 11. helyen zárta a csapat, de utána másodikként futottak be, és George Best után egy újabb játékosnak sikerült húsz bajnoki gólt szereznie egy idényen belül, Brian McClair személyében.

A következő két szezonban azonban szenvedett a United, és a szurkolók úgy látták, hogy Ferguson igazolásai nem érik el a kívánt szintet. A skót szakember 1990-ben közel került ahhoz, hogy eltávolítsák, de a Vörös ördögök, ha nehezen is, legyőzték a Nottingahm Forestet az FA-kupa harmadik fordulójában. Végül megismételt döntőben megnyerték a sorozatot a Crystal Palace ellen.

Az 1990–91-es szezonban elhódították a KEK-trófeát is a Barcelona legyőzésével. A bajnoki címért folytatott versenyt a Leeds United ellen elvesztették, de jól jövedelmező szponzori szerződést kötöttek a Londoni Értéktőzsdével.

 
Bryan Robson

Éric Cantona 1992-es leigazolásával új időszámítás kezdődött az Old Traffordon. A francia játékos remekül megértette magát Denis Irwinnel, Gary Pallisterrel, Paul Ince-szel vagy az olyan fiatal tehetségekkel, mint például Ryan Giggs. Az 1992–93-as idényben, 1967 után először, ismét bajnoki címet ünnepelhetett a United. A következő szezonban (már Roy Keane-nel kiegészülve) első alkalommal tudott duplázni a csapat, azaz megnyerte a bajnoki címet és az FA-kupát is. A sikerek mellett azonban gyászoltak is a manchesteriek, hiszen elhunyt korábbi legendás menedzserük, Matt Busby.

Az 1994–95-ös szezonban Cantona hosszú eltiltást kapott, mert egy mérkőzésen kungfurúgással leterített egy őt sértegető Crystal Palace-drukkert. Végül a csapat a Premier League második helyén végzett, és kikapott az FA-kupa döntőjében is az Evertontól. Ferguson ezután nagyon bátor lépésre szánta el magát, ami nem mindenkinek tetszett: több nagynevű játékost eladott, és saját nevelésű tehetségekkel pótolta őket. Ekkor olyan, mára híressé vált futballisták kapták meg profi szerződésüket, mint David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes. Közülük sokan igen hamar angol válogatottak lettek. Meglepetésre a megfiatalodott United megnyerte a bajnokságot és a kupát is 1995–96-ban. Ezzel a Manchester United lett az első csapat, amely kétszer is duplázni tudott, hőstettüket „dupla duplaként” emlegetik.[12]

A következő szezon végén ismét bajnokok lettek, és Éric Cantona harmincévesen bejelentette visszavonulását. Az 1997–98-as évadot jól kezdték, de végül másodikok lettek, a bajnoki címet és a kupát is az Arsenal nyerte.

A triplázás (1998–1999) szerkesztés

Az 1998–99-es szezon volt a Manchester United legsikeresebb szezonja. Nemcsak saját, de az angol futball történelmét is átírták, hiszen elsőként tudtak triplázni, vagyis elhódították a Premier League, az FA-kupa és a Bajnokok Ligája[13] serlegét is. Egy nagyon szoros szezon után nyerték meg a bajnokságot, az utolsó fordulóban 2–1-re verték a Tottenham Hotspurt, és jobb gólkülönbséggel előzték meg az utolsó fordulóban az Aston Villa FC ellen diadalmaskodó Arsenalt. A Premiership megnyerése volt a tripla első állomása, melyet Sir Alex Ferguson úgy írt le, mint a legnehezebb lépést.[14] Az FA-kupa döntőjében a Newcastle United volt az ellenfél. A 2–0 arányú győzelem Teddy Sheringham és Paul Scholes góljainak volt köszönhető.[15] A szezon utolsó meccse a Bayern München elleni BL-finálé volt. A németek végig vezettek, már mindenki elkönyvelte a győzelmüket, de az utolsó pillanatokban két, szöglet után szerzett góllal az angolok nyertek. A BL-siker után a csapat az interkontinentális kupán is indulhatott, melyet szintén megnyert a Palmeiras döntőbeli legyőzésével.[16]

A triplázás utáni időszak (1999–2007) szerkesztés

 
David Beckham az 1990-es és 2000-es évek manchesteri idolja

A manchesteriek 2000-ben és 2001-ben is megnyerték a bajnoki címet, de sokakban hiányérzet támadt, amiért az európai porondon nem jöttek az újabb sikerek. Az ezredfordulón alakult meg a leggazdagabb, legbefolyásosabb csapatokat tömörítő szövetség, a G-14, amelynek a United kezdetektől fogva tagja. Ferguson megpróbálkozott egy védekezésre több gondot fordító taktikával, hogy csapatát nehezebben győzzék le a külföldi ellenfelek. Ez nem járt sok sikerrel, a 2001–02-es évadban harmadikként zárt a klub. A következő szezonban visszahódították a bajnoki címet, de ezt követően teljesítményük visszaesett, főleg amikor Rio Ferdinand nyolc hónapra szóló eltiltást kapott, amiért nem jelent meg egy doppingvizsgálaton. 2004-ben megnyerték az FA-kupát a Millwall legyőzésével. A döntőig vezető úton legyőzték a bajnokságot nyerő Arsenalt is.

A 2004–05-ös idény gól- és sikerszegény volt. Előbbi főleg Ruud van Nistelrooy sérülésének volt köszönhető. A United harmadik lett a Premier League-ben, az FA-kupa fináléjában pedig kikapott az Arsenaltól. A találkozón a manchesteriek valamivel jobbak voltak, de nem sikerült gólt szerezniük, így büntetőpárbajra került a sor, ahol az Ágyúsok diadalmaskodtak. Ebben az időszakban merült fel először, hogy egy amerikai üzletember, Malcolm Glazer szeretné felvásárolni a csapatot.

A következő szezon rajtja rendkívül rosszul sikerült, ráadásul Roy Keane is távozott a Celtichez, miután nyilvánosan kritizálta csapattársait. Az egyik legnagyobb csapás az volt, amikor a Man Utd kikapott a Benficától, és még a BL csoportköréből sem jutott tovább. A rossz formán való túllépést sérülések is nehezítették, az évad végéig Gabriel Heinze, Paul Scholes, Ryan Giggs és Alan Smith is harcképtelenné vált. Nem múlt el azonban trófea begyűjtése nélkül az év, a csapat a Ligakupa döntőjében 4–0-ra verte a Wigant. Van Nistelrooy összeveszett Sir Alex Fergusonnal, ezért úgy döntött, a Real Madridhoz igazol.[17]

A Glazer-család színrelépése szerkesztés

2005. május 12-én Malcolm Glazer elkezdte felvásárolni a Unitedet, négy nappal később már a részvények 75 százaléka a kezében volt. Az üzletember 800 millió fontot fizetett részesedéséért.[18][19] ellenében vette meg a csapatot. Az összeg nagy részét azonban hitelből fedezte, így félő volt, hogy a klub el fog adósodni,[20] de a mai napig hatalmas bevételt könyvelhetnek el minden szezon után.

Amikor meghallották a felvásárlásról szóló híreket, rengeteg United-szurkoló kezdett tüntetésbe, többen elégették szezonbérletüket, mások „United not for sale!”, azaz „A United nem eladó!” feliratú zászlókat lengettek. Egy csoport új csapatot alakított FC United of Manchester néven. A 2009–2010-es szezonban terjedt el a zöld-sárga sávos (a Newton Heath színei voltak) mintázatú sál, amely a Glazer-család elleni tiltakozást fejezte ki.

2007–2010 szerkesztés

2006–07-re Ferguson úgy döntött, visszatér a támadó taktikához, amely az 1990-es években bevált. Ez most sem volt másképp, 32 meccs alatt majdnem hússzal több gólt szereztek, mint a második helyezett Chelsea. 2007 januárjában két hónapra kölcsönvették a legendás csatárt, Henrik Larssont a svéd Helsingborgstól, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a United bejutott a BL elődöntőjébe,[21] ahol végül 5–3-as összesítéssel kiesett az AC Milan ellen.[22]

Az UEFA szervezett egy barátságos meccset az Európa-válogatott és a Vörös ördögök között az Európai Unió fennállásának 50. évfordulójára. A United 4–3 arányban legyőzte a Marcello Lippi által vezényelt ellenfelet.[23]

2007. május 6-án, négy év után először, biztossá vált, hogy bajnokok lesznek a manchesteriek, miután a címért versenyben lévő Chelsea döntetlent játszott az Arsenallal. A negyedik dupla azonban nem adatott meg nekik, mivel az FA-kupa döntőjében hosszabbítás után kikaptak a Chelsea-től.

A 2007–08-as bajnoki rajt nem sikerült túlságosan jól a United számára, de végül megelőzték a hosszú ideig magabiztosan vezető Arsenalt, és a hajrában őket beérő Chelsea-t. Az utolsó forduló előtt pontegyenlőség állt fenn, csak jobb gólkülönbségük miatt lettek elsők a manchesteriek. Teljesítették kötelező feladatukat, a Wigan legyőzését, londoni riválisaik ezzel szemben döntetlent játszottak a Boltonnal. Ez azt jelentette, hogy a Vörös ördögök kétpontos előnnyel lettek bajnokok.

 
Ryan Giggs 24 éven át szolgálta a Manchester Unitedet

A Barcelona legyőzése után az MU a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott, ahol a bajnokság utolsó feléhez hasonlóan a Chelsea volt az ellenfél. A moszkvai finálét a vörös mezesek kezdték jobban, a 26. percben a vezetést is megszerezték Cristiano Ronaldo révén. A meccs ezen szakaszában nagyobb előnyre is szert tehettek volna, de Frank Lampard egy szerencsés helyzet után egyenlített. A második játékrész már a londoniaké volt, akik kétszer a kapufát is eltalálták, de újabb gól sem a rendes játékrészben, sem a kétszer 15 perces hosszabbításban nem született. A büntetőrúgások során előbb Ronaldo lövését védte Petr Čech, majd az utolsóként lövő John Terry a kapufát találta el, végül Nicolas Anelka lövését kiütötte Edwin van der Sar, így a Manchester United nyerte a BL 2007–08-as kiírását.

A triplázás azonban elmaradt, mert a csapat a negyeddöntőben kikapott a Portsmouth-tól, így a kikötővárosiak kerültek három másodosztályú csapat társaságában az elődöntőbe. Végül a Pompey a döntőig menetelt, amelyet meg is nyert a Cardiff City ellen.

A következő szezon előtt a Unitednek az FA Community Shieldben lehetősége nyílt, hogy visszavágjon a Portsmouth-nak. A mérkőzés rendes játékideje és a hosszabbítás is 0–0-s eredménnyel zárult. A Vörös ördögök ezután 3–1-re nyertek a büntetőpárbajban. A BL-győzelem után a csapat az Európai Szuperkupát is megnyerhette volna, de 2–1-es vereséget szenvedett az UEFA-kupa-győztes FK Zenyit Szankt-Petyerburgtól.

A Bajnokok Ligája csoportköreinek sorsolásán Cristiano Ronaldót választották az előző kiírás legjobbjának. A portugál később még több egyéni díjat besöpört, köztük az Aranylabdát is. A BL-ben az E jelű csoportba került a United a Villarreal, az Aalborg és a Celtic mellett.

2008. december 21-én újabb trófeát nyert a csapat, ezúttal a Klubvilágbajnokság serlegét hódították el. A döntőben az ecuadori LDU Quitót verték 1–0-ra, Wayne Rooney góljával.

A csoportjukból elsőként jutottak tovább a Bajnokok Ligájában, a nyolcaddöntőben az Internazionaléval sorsolták össze őket. Az első meccs Milánóban 0–0-val ért véget úgy, hogy Jonny Evans és John O’Shea kisebb sérüléssel lépett pályára. A visszavágót március 11-én rendezték, amelyet a Manchester Vidic és Ronaldo góljaival 2–0-ra nyert meg, így bejutott a sorozat negyeddöntőjébe. Ott az FC Portóval kellett mérkőzniük: a hazai 2–2-t követően Portugáliában nyertek 1–0-ra, Cristiano Ronaldo góljával. Az elődöntőben az Arsenal FC volt az ellenfél. Az első mérkőzésen 1–0-ra nyert a Manchester az Old Traffordon, John O'Shea góljával. A visszavágón 3–1-re nyertek idegenben [Van Persie (76. – 11-esből), illetve Pak (8.), C. Ronaldo (11., 61.)]. A Bajnokok Ligája döntőjében az FC Barcelona volt az ellenfelük, amelytől 2–0 arányú vereséget szenvedtek Samuel Eto’o, illetve Lionel Messi góljának köszönhetően. A manchesteriek a 2008–09-es szezonban a Ligakupa döntőjéig jutottak, ahol 2009. március 1-jén büntetőkkel 4–1-re verték a Tottenham Hotspurt. A menetelés során a Middlesbrough-t, a Queens Park Rangerst, a Blackburn Roverst és a Derby Countyt győzték le. Az FA-kupában az elődöntőig jutottak, ott azonban tizenegyespárbajban az Everton jobbnak bizonyult.

2010–2013 szerkesztés

 
Cristiano Ronaldo a Manchester United mezében

A 2009–2010-es szezon előtt több klasszis távozott, mint például Cristiano Ronaldo, aki akkori átigazolási rekordnak számító 94 millió euróért ment a Real Madridhoz, és sokan azt gondolták, hogy a Manchester nem lesz képes versenyezni a bajnoki címért. Pár meglepő vereségtől eltekintve viszont végig a Chelsea-vel és az Arsenallal meneteltek, elsősorban Wayne Rooney fantasztikus góltermelésének köszönhetően. 2010-ben megnyerték a Ligakupát 2–1-re, a meccsen lesérülő Owen és Rooney góljával, viszont kiestek a Bajnokok Ligájából a Bayern München ellen idegenben kapott góllal, és már a 3. fordulóban búcsúztak az FA-kupától is, a régi nagy rivális, harmadosztályú Leeds United elleni hazai 1–0-s vereség miatt. Az utolsó bajnoki fordulóban egy pont volt a hátránya a Unitednek, nyert is a Stoke City ellen 4–0-ra, de a Chelsea is parádézott, és 8–0-ra legyőzte a Wigant. A csapatnak így nem sikerült zsinórban negyedszerre megnyernie az angol bajnokságot. A 2009–2010-es idény bajnoka a Chelsea FC lett.[24]

A következő szezon előtt ismét nem érkeztek sztárok az Old Traffordra, de a klub megszerezte Javier „Chicharito” Hernándezt, a mexikói válogatott csatárát a Guadalajarától és az ifjú angol középhátvédet, Chris Smallingot a Fulhamtől. Kettejük közül különösen Hernández első manchesteri tétmeccse, a Chelsea elleni Community Shield döntője lett emlékezetes, amikor a fiatal támadó úgy szerzett gólt, hogy estében fejbe rúgta saját magát. A mérkőzésen a Manchester volt jobb fizikális állapotban, és 3–1-re győzött Valencia, Hernández és Berbatov góljával. A szezont egy 3–0-s, Newcastle elleni győzelemmel nyitotta a United, majd egy idegenbeli 2–2-vel folytatta a Fulham ellen, így összességében jól kezdett. A manchesteriek hazai pályán elsöprő fölénnyel hozták a győzelmeket, de idegenben szokatlanul sok döntetlen csúszott be, leginkább a mérkőzés végén kapott gólok miatt. Hernández általában csereként beállva folyamatosan lőtte a gólokat, Smalling jól tudta helyettesíteni a sérülésekkel küszködő Rio Ferdinandot, kiszorítva a gyengébb szezont kifogó Jonny Evanst. Wayne Rooney sérülése és magánéleti botrányai miatt nem teljesített jól, de a helyét átvette a pálya jobb szélén Nani és a fő gólgyáros, Dimitar Berbatov. A United nem teljesített kiemelkedően, mint a villámrajtot vevő Chelsea, de nagyon kiegyensúlyozott volt, utolérte, majd megelőzte az idény végére gyengébb formába kerülő londoni riválist. A Carling kupában gyorsan és megalázóan estek ki: a cserékkel kiálló MU idegenben 4–0-ra kapott ki a szezon végén kieső West Ham Unitedtől, de az is rossz hír volt a Unitednek, hogy az első számú kapus, Edwin van der Sar decemberben bejelentette, nem hosszabbítja meg az év végén lejáró szerződését. Berbatov mesterhármast lőtt a Liverpool elleni rangadón és a Birmingham elleni, 5–0-ra megnyert meccsen, illetve ötöt rúgott a Blackburn elleni 7–1-es győzelem során. Ugyanakkor idegenben továbbra sem ment igazán a Unitednek, alig-alig győzött, de egészen februárig nem kapott ki. Első vereségét a Wolverhampton Wanderers FC ellen szenvedte el a csapat, viszont ugyanabban a hónapban legyőzte a Manchester City-t Wayne Rooney szépségdíjas góljával. A március nem indult a legjobban a Unitednek, először a Chelsea, majd a Liverpool otthonában kapott ki. Ez után viszont a csapat kezdett újra magára találni, a Bajnokok Ligájaban megverte a Chelsea-t és a döntőig jutott, ahol viszont az FC Barcelona nyert 3–1-re a Wembley stadionban. Az FA-kupában az elődöntőig meneteltek, a bajnokságot pedig május végén megnyerték.

 
Wayne Rooney 2004-ben 18 évesen érkezett az Old Traffordra

A 2011–2012-es szezon rajtja kifejezetten jól kezdődött a csapatnak, annak ellenére, hogy Edwin van der Sar, majd Paul Scholes is visszavonult a nyáron. A csapat 3–2-re megnyerte a szuperkupát, legyőzve a városi riválist. A manchesteriek ezután legyőzték a Tottenham Hotspur FC-t, majd történelmi, 8–2-es vereséget mértek az Arsenalra, és legyőzték a Chelsea-t is. De ezek után a klub történelmének egyik legnagyobb veresége következett, amikor október 23-án a Manchester City az Old Traffordon 6–1-re győzött. Közben hatalmas sérülési hullám is nehezítette Sir Alex Ferguson dolgát. Ősz és karácsony között a csapat kiesett a ligakupából, amit a Bajnokok Ligája-kiesés követett, miután az FC Basel legyőzte a vörös ördögöket. Így a csapatnak először kellett az Európa-ligában szerepelnie. Még nagyobb csapás volt, hogy a csapatkapitány, Nemanja Vidić az egész szezonra, Darren Fletcher pedig betegsége miatt hosszabb időre kidőlt. 2012 januárjában viszont visszatért Paul Scholes, enyhítve a középpályán kialakult gondokon. Visszatérése nagy hatással volt a csapatra. A rangadókat ezután egymás után húzta be a csapat, csupán a Chelsea ellen játszott döntetlent, 3–0-ról felállva 3–3-ra javított. Ezek után egyértelmű lett, hogy Manchesterbe kerül a Premier League trófeája, csak az volt a kérdés, hogy a Manchester City vagy a United otthonába kerül a serleg. Az Európa-liga-szereplést nagyon gyorsan letudta a csapat. Idegenben nyertek az AFC Ajax ellen, majd hazai pályán kikaptak, de továbbjutottak. A Bilbao Athletic ellen viszont kiestek, kettős vereséggel. A sok sérülés ellenére a csapat mindvégig harcban volt, hogy megvédhesse címét, végül azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbsége miatt alulmaradt városi riválisával szemben.

A 2012–2013-as szezon elején erősödött a MU, többek között a csapathoz érkezett az Arsenal korábbi gólvágója, Robin van Persie és a Borussia Dortmund középtámadója, Kagava Sindzsi. Ennek ellenére már rögtön az első fordulóba kikapott a csapat az Everton otthonában. Novemberig a United rekordot döntött a vesztes helyzetből való feltámadásokból, ezek közül az Aston Villa elleni 2–3 emelkedik ki, ahol 2–0-ra vezetett a Villa, mégis kikapott. A csapat sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy Wayne Rooney és van Persie remek kettőst alkotott, a holland pedig ontotta a gólokat. Novemberig három vereség és egy döntetlen volt a mérlege a csapatnak, sok volt a győzelem, de elég sok volt a kapott gól is. A Reading FC ellen például úgy nyertek, hogy az első 35 perc után már 3–4 volt az állás. Decembertől februárig viszont nagyon beindultak a vörös ördögök. Ezt a Real Madrid elleni, máig vitatott 1–2-es hazai BL-búcsú szakította meg (Nani pirosának jogosságát ma is sokan vitatják). Ezután kissé leeresztett a csapat, kiestek az FA-kupából, az MU hazai pályán 2–0-ról játszott döntetlent, majd idegenben kikapott a Chelsea-től. A szurkolók mégsem csüggedhettek, mert miután a Tottenham Hotspur FC legyőzte a városi rivális Cityt, az MU 3–0-ra megverte az Aston Villát, Robin van Persie másodszor is mesterhármast szerzett a United színeiben, és megszerezte pályafutása első, a United 13. Premier League-győzelmét.

2013. május 8-án Ferguson bejelentette, hogy az idény végén visszavonul. Továbbra is a Unitednál marad, a vezetőségben ténykedik tovább.[25]

A Ferguson-érát követő évtized (2013–2023) szerkesztés

Ferguson utódja David Moyes, az Everton edzője lett, és bár vele is hosszú távra terveztek – hatéves szerződést kötöttek –, 10 hónap múlva már az időközben visszavonult Ryan Giggs volt a megbízott menedzser, Moyest a gyenge eredmények miatt 2014. április 22-én menesztették. A bajnokságban csak a 7. helyen végeztek, ami azt jelentette, hogy 1990 óta először nem indulhattak egyik nemzetközi kupában sem.

2014. május 19-én Louis van Gaalt nevezték ki a csapat élére, és olyan játékosok érkeztek, mint a kolumbiai gólzsák, Radamel Falcao és a Real Madrid argentin szélsője, Ángel Di María. Azonban mindkettőjük játéka csalódást okozott, ahogy a csapat szezonja is, bár a bajnokságban elért 4. hely azt jelentette, hogy a következő szezonban újra a Bajnokok Ligájában indulhattak. Ott azonban a csoportkört sem sikerült túlélniük, és hiába érkeztek fontmilliókért olyan játékosok, mint a világbajnok Bastian Schweinsteiger, a csodatininek tartott Anthony Martial vagy a holland gólkirály, Memphis Depay, az eredmények nem javultak. December végén csak ötödikek voltak a bajnokságban, egy nyolcmeccses nyeretlenségi szériát is bemutatva, amire a klub történetében legutóbb az 1961–1962-es szezonban volt példa. Az Európa-ligából hamar kiestek, a dán Midtjyllandot még búcsúztatták, azonban az ősi rivális Liverpool kiejtette őket. A bajnokságot az 5. helyen fejezték be, így lemaradtak a következő évi BL-indulásról. A szezont a Crystal Palace ellen hosszabbítás után 2–1-re megnyert FA-kupa döntővel zárták, közel három év után újra jelentős trófeát nyerve.

 
David de Gea évekig a United egyik legjobbja volt, sorozatban négyszer elnyerve az év játékosa díjat 2014 és 2018 között

Van Gaal a szezon végén távozott, helyére a Chelsea korábbi trénere, José Mourinho érkezett.[26] Az új menedzserrel klasszis játékosok is érkeztek, többek közt Zlatan Ibrahimović a Paris Saint-Germaintől és Henrih Mhitarján a Borussia Dortmundtól.[27] A 2016–17-es idény első tétmérkőzése augusztus 7-én a Leicester City elleni Community Shield mérkőzés volt, amelyet Jesse Lingard és Ibrahimović góljaival 2–1-re megnyert a United.[28] Augusztus 8-án Paul Pogba szerződtetését is bejelentette a klub. A francia válogatott középpályásért 105 millió eurót fizetett a United, ami új átigazolási világrekord.[29] A Vörös Ördögök szezonja felemásra sikeredett. Megnyerték a Ligakupát,[30] és megdöntve a korábbi klubrekordot, 25 meccses veretlenségi sorozatot állítottak be a bajnokságba,[31] ugyanakkor rengeteg döntetlent értek el, valamint sok szurkoló elégedetlen volt a csapat játékstílusával. Végül a klub csupán a 6. helyen végzett a Premier League-ben. Ugyanakkor (a klub történelme során először) megnyerték az Európa-liga 2016-2017-es kiírását,[32] miután a döntőben az Ajaxot verték 2-0-ra Paul Pogba és Henrih Mhitarján góljaival Stockholmba, a Friends Arénában. Ezzel kiharcolták a következő évi Bajnokok-ligája indulást, ráadásul a United egy igen szűk elithez csatlakozott: a Juventus, Chelsea, Bayern München és az Ajax után ők lettek az 5. klub, akik mindhárom európai kupát megnyerték történelmük során. A nyári átigazolási szezonban Wayne Rooney tizenhárom év után elhagyta a csapatot és visszatért nevelőklubjához, az Evertonhoz.[33]

A Ferguson-érát követő évtized sztárjai, Bruno Fernandes (balra) és Marcus Rashford (jobbra)

A 2017-es UEFA-szuperkupa mérkőzésen a Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid volt a Nemanja Matićcsal, Romelu Lukakuval és Victor Lindelöffel megerősített United ellenfele. A találkozót a spanyol csapat nyerte 2–1 arányban, miután Lukaku csak szépíteni tudott, miután a Real Madrid Casemiro és Isco góljaival kétgólos előnyt szerzett.[34] A 2017–2018-as bajnoki idényt a második helyen zárta a csapat, újabb trófeát azonban nem sikerült nyernie.

2018. december 18-án, a Liverpooltól elszenvedett vereséget követően a klub vezetősége menesztette Jose Mourinhót.[35] A Manchester United ekkor tizenkilenc pontos hátrányban volt a bajnoki tabellát vezető riválistól, illetve 11 pontra a még Bajnokok Ligája indulást érő negyedik helytől. December 19-én a klub volt játékosát, Ole Gunnar Solskjært nevezték ki az idény végéig a csapat élére.[36] Solskjær első tizenkilenc tétmérkőzéséből tizennégyet megnyert, így 2019. március 28-án három évre szóló szerződést kötött vele a klub vezetősége.[37]

2021 áprilisában a United egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában,[38] azonban a rajongók felháborodását követően, a többi angol csapattal együtt, elállt csatlakozási szándékától.[39] A negatív fogadtatás után Ed Woodward, a csapat alelnöke bejelentette, hogy év végén elhagyja pozícióját,[40] illetve szóba került, hogy a Glazer család eladja a csapatot.[41][42]

A 2020–2021-es idényt a Premier League-ben a második helyen zárta a csapat, és bejutott az Európa-liga-döntőbe, ahol a Villarreal volt Ole Gunnar Solskjaer csapatának ellenfele. A spanyol klub büntetőpárbajban múlta felül a Unitedet,[43] amely így sorozatban negyedik szezonját zárta kupagyőzelem, illetve bajnoki cím nélkül. Ennek ellenére ebben a szezonban a csapat beállított saját rekordját a legnagyobb Premier League-győzelemért, mikor 9–0 arányban megverte a Southampton csapatát 2021. február 2-án.[44] 2021. november 20-án Solskjær közös megegyezéssel lemondott menedzseri pozíciójáról.[45] Átmenetileg Michael Carrick vette át a helyét, mielőtt bejelentették volna Ralf Rangnick német edzőt, mint a csapat megbízott menedzsere.[46]

2022 júniusától a csapat menedzsere Erik ten Hag,[47] asszisztensei pedig Mitchell van der Gaag és Steve McClaren lettek.[48] A holland menedzser első trófeáját 2023 februárjában nyerte meg, mikor csapata 2–0-ra diadalmaskodott a Newcastle United ellen a ligakupa döntőjében.[49] A Vörös Ördögök csapata közel hat év elteltével nyert újból trófeát.[49] 2023. március 5-én történelmi vereséget szenvedett a csapat a rivális Liverpooltól az Anfielden, 7–0-ra kaptak ki, 1931 óta a legnagyobb gólkülönbséggel.[50] A bajnokságot a 3. helyen zárta a United, míg bár bejutott az FA-kupa döntőjébe, ott azonban 2–1 arányban alulmaradt a városi rivális Manchester City-vel szemben.[51] 2023. november 26-án az első csapat lett a United a Premier League történetében, akik 500 mérkőzést lehoztak kapott gól nélkül.[52]

A Ratcliffe-éra (2023–napjainkig) szerkesztés

Tulajdonosváltás szerkesztés

2022 novemberében, Cristiano Ronaldo második távozásának napján a SkySports kiadott egy cikket, amiben bejelentették, hogy a United tulajdonosa, a Glazer-család 17 év után eladni tervezi a csapatot vagy el fog fogadni befektetést a cégbe,[53] amit mindössze órákkal később meg is erősített a klub.[54] 2023 januárjában és februárjában több hivatalos ajánlat is érkezett a csapat megvételére, többek között a Sir Jim Ratcliffe tulajdonában álló INEOS-tól és Dzsászim bin Hamad ál-Szání katari bankártól.[55][56][57]

A tranzakciót a The Raine Group tanácsadócégen keresztül végezte el a csapat. Az első határidő február 17. volt, hogy az érdekelt felek bejelentkezzenek a Glazer-családnál. A két fő ajánlattevő mellett az Elliott amerikai hedge fund, illetve az Ares, a Carlyle és a Sixth Street befektetési cégek is közölték, hogy megvásárolnák a klub egy kisebb részét.[58] Az első liciteket követően az amerikai tulajdonosok április 28-át jelölték meg, mint az időpont, ameddig a felek emelhették ajánlatukat, amit Ratcliffe és Dzsászim sejk is megtettek. Ratcliffe ajánlata szerint a Glazer-család megtarthatta volna a csapat tulajdonjogának egy kisebb százalékát és az angol milliárdos 51%-ot kapott volna az egyezményben.[58] Ratcliffe utolsó ajánlata, aminek következtében bin Hamad ál-Szání elhagyta a versenyt a csapatért, a klub 25%-ért és a cég labdarúgással foglalkozó ága fölötti teljes irányításért szólt, amely arányt a megegyezés utáni években növelni tervez.[58] A katari bankár a folyamat során soha nem adta le a papírokat, amik bizonyították volna, hogy tényleg van pénze a klub megvásárlására, így a Glazer-család figyelmen kívül hagyta ajánlatát.[59] A megegyezést végül 2023 karácsony estéjén jelentették be,[6][7] mivel Ratcliffe ezt a napot tette meg végső határidőnek ajánlata elfogadására.[59] A folyamat részeként november 15-én távozott a csapat vezérigazgatója, Richard Arnold. Helyére megbízott vezérigazgatóként a cég jogi tanácsadóját Patrick Stewartot,[60] majd 2024 januárjában a City Football Group labdarúgással foglalkozó igazgatóját, Omar Berradát nevezték ki.[61]

A hivatalos jóváhagyást a tulajdonosi teszt elvégzése után a Premier League 2024. február 13-án, az Angol labdarúgó-szövetség pedig másnap adta meg Ratcliffe-nek.[62][63] A megegyezés hivatalos bejelentésére 2024. február 20-án került sor, miután a Manchester United egy sajtóközleményben bejelentette, hogy a Trawlers Ltd. (a Sir Jim Ratcliffe által létrehozott cég) megvásárolta a csapat 27,7%-át. A közleményben azt is bejelentették, hogy az év végére további 100 millió dollárt fog részvényekre költeni a Trawlers.[64]

Klubszínek és címerek szerkesztés

Amikor még Newton Heath volt a gárda neve, a csapat játékosai zöld és aranyszínű csíkozással ellátott mezt viseltek. Ez a színösszeállítás az 1990-es években visszaköszönt néhány idegenbeli mezen. 1902-ben Manchester United lett az új név, és a színek is megváltoztak. A mez vörös, a nadrág fehér, a sportszár pedig fekete lett. Ezt a színösszeállítást használják mindmáig, innen a Vörös ördögök becenév. Voltak kivételek, mint például az 1909-es FA-kupa-döntő, ahol fehér mezt viseltek piros V-nyakkal. Ez a dizájn az 1920-as években is visszatért.

Az idegenbeli összeállítás általában fehér mezből, fekete rövidnadrágból és fehér sportszárból áll. Előfordult már az is, hogy kék-fehér csíkos, teljesen fekete vagy tengerészkék mezben szerepeltek idegenben.

A Manchester United jelenlegi mezét az Adidas tervezte. Mezszponzoruk a TeamViewer, amelynek logója fehér színnel szerepel a vörös mezen.[65][66]

A klub címere többször megváltozott az évek során, de az alap mindig ugyanaz maradt. Az alapötlet és egyes motívumok Manchester városának címeréből származnak. Az ördög a Vörös ördögök becenév miatt kapott helyet rajta. Az utolsó átalakítás 1998-ban történt, ekkor a „Football Club” szavakat távolították el, a magyarázatok szerint ez azt jelzi, hogy a Manchester United több mint egy futballcsapat.

Játékosok szerkesztés

A jelenlegi keret szerkesztés

2024. január 15. szerint.[67]

# Poszt Név
1   K Altay Bayındır
2   V Victor Lindelöf
4   KP Szofjan Amrabat (kölcsönben a Fiorentinától)
5   V Harry Maguire
6   V Lisandro Martínez
7   KP Mason Mount
8   KP Bruno Fernandes  
9   CS Anthony Martial
10   CS Marcus Rashford
11   CS Rasmus Højlund
12   V Tyrell Malacia
14   KP Christian Eriksen
16   KP Amad
# Poszt Név
17   CS Alejandro Garnacho
18   KP Casemiro
19   V Raphaël Varane
20   V Diogo Dalot
21   CS Antony
22   K Tom Heaton
23   V Luke Shaw
24   K André Onana
29   V Aaron Wan-Bissaka
35   V Jonny Evans
37   KP Kobbie Mainoo
39   KP Scott McTominay
47   CS Shola Shoretire

Kölcsönben lévő játékosok szerkesztés

# Poszt Név
  V Will Fish (A Hibernian csapatában)
  CS Mason Greenwood (A Getafe csapatában)
25   CS Jadon Sancho (A Borussia Dortmund csapatában)
28   KP Facundo Pellistri (A Granada csapatában)
33   V Brandon Williams (Az Ipswich Town csapatában)
34   KP Donny van de Beek (Az Eintracht Frankfurt csapatában)
42   V Álvaro Fernández (A Granada csapatában)
46   KP Hannibal Medzsbrí (A Sevilla csapatában)
56   CS Charlie McNeill (A Stevenage csapatában)

Edzői stáb szerkesztés

Pozíció Név
Menedzser   Erik ten Hag
Másodedzők   Steve McClaren[68]
  Mitchell van der Gaag[68]
Egyéni játékosedző   Darren Fletcher[69]
Kapusedző   Richard Hartis[70]
Asszisztens kapusedző   Craig Mawson[71]
Csatáredző   Benni McCarthy[72]
Erőnléti edző   Richard Hawkins
Elemző   Paul Brand
Videóelemző   Anthony Bates
  Stewart Heppinstall
Mérkőzéselemző   Tom Green
  Luke Lazenby
  Kevin Keji
A felnőtt keret orvosa   Gary O’Driscoll[73]
A rehabilitációs és a fizioterápiai stáb vezetője   Robin Sadler[74]
Fitneszedző   Paulo Gaudino
  Charlie Owen[75]
A felnőtt keret erőnléti edzője   Michael Clegg[76]
A felnőtt keret fejlesztéseinek vezetője   Edward Leng[77]
Az Akadémia vezetője   Nick Cox[78]
Játékosfejlesztési igazgató (U17–U23)   Travis Binnion[79][80]
U21-es csapat edzője
U18-as csapat edzője   Adam Lawrence[80]
Az U23-as csapat edzője   Mark Dempsey[79]
Utánpótlásedző   Lee Unsworth
  Clayton Blackmore
  Tommy Martin
  Martin Drury
  Paul McShane[80]
  Tom Huddlestone[80]

Vezetőség szerkesztés

  • Tulajdonos
    • Glazer-család a Red Football Shareholder Limited cégen keresztül
    • Ineos vegyipari cég a Trawlers Limited cégen keresztül
Manchester United Limited
Pozíció Név[81]
Elnök Avram Glazer
Joel Glazer
Vezérigazgató Patrick Stewart (megbízott; 2024. május 25-ig)[82]
Jean-Claude Blanc[82] (2024. május 25. és július 13. között)
Omar Berrada[61] (2024. július 13-tól)[82]
Pénzügyi igazgató Cliff Baty[83] (2024. május 25-ig[82])
Roger Bell (2024. május 25-től)[82]
Műveleti igazgató Collette Roche[84]
Jogi igazgató / Jogtanácsadó Patrick Stewart (2024. május 25-ig)[82]
További igazgatók Bryan Glazer
Kevin Glazer
Edward Glazer
Darcie Glazer Kassewitz
John Reece
Rob Nevin
Robert Leitão
John Hooks
Manu Sawhney
Manchester United Football Club
Pozíció Név
Tiszteletbeli elnök Martin Edwards[85]
Igazgatók David Gill
Michael Edelson
Sir Bobby Charlton
Sir Alex Ferguson[86]
Klubtitkár Rebecca Britain[87]
Sportigazgató Nincs
Szakmai igazgató Jason Wilcox[88]
Labdarúgás-műveleti igazgató David Harrison[89]
Helyettes szakmai igazgató Andy O’Boyle[90]
Technikai igazgató Darren Fletcher[91]

Rekordok szerkesztés

A jelenleg is United-mezben aktív játékosok félkövérrel vannak kiemelve.

Legtöbbször pályára lépők szerkesztés

Név Évek Nemzetiség Meccsek Gólok
1 Ryan Giggs 1991–2014   Wales 963 168
2 Bobby Charlton 1956–1973   Anglia 758 249
3 Paul Scholes 1994–2011, 2012–2013   Anglia 718 155
4 Bill Foulkes 1952–1970   Anglia 688 9
5 Gary Neville 1992–2011   Anglia 602 7
6 Wayne Rooney 2004–2017   Anglia 559 253
7 David de Gea 2011–2023   Spanyolország 545 0
8 Alex Stepney 1966–1978   Anglia 539 2
9 Tony Dunne 1960–1973   Írország 535 2
10 Denis Irwin 1994–2002   Írország 529 33

Legeredményesebbek szerkesztés

Név Évek Nemzetiség Meccsek Gólok
1 Wayne Rooney 2004–2017   Anglia 559 253
2 Bobby Charlton 1956–1973   Anglia 758 249
3 Denis Law 1962–1973   Skócia 404 237
4 Jack Rowley 1937–1955   Anglia 424 212
5 Dennis Viollet 1953–1962   Anglia 293 179
George Best 1963–1974   Észak-Írország 470 179
7 Ryan Giggs 1990–2014   Wales 963 168
Joe Spence 1919–1933   Anglia 510 168
9 Mark Hughes 1983–1986, 1988–1995   Wales 466 164
10 Paul Scholes 1993–2011, 2012–2013   Anglia 718 155

Aranylabdások szerkesztés

Dátum Név
1964 Denis Law
1966 Bobby Charlton
1968 George Best
2008 Cristiano Ronaldo

Legdrágább átigazolások szerkesztés

Csapatkapitányok szerkesztés

Dátum Név
1878–1882 Nem ismert
1882–1883   E. Thomas
1883–1887   Sam Black
1887–1891   Jack Powell
1891–1892   Bob McFarlane
1892–1893   Joe Cassidy
1893–1894 Nem ismert
1894–1896   James McNaught
1896–1897   Caesar Jenkyns
1897–1903   Harry Stafford
1903–1904   John Willie Sutcliffe
1904–1905   Jack Peddie
1905–1913   Charlie Roberts
1913–1914   George Stacey
1914–1915   George Hunter
1915–1917   Patrick O’Connell
1917–1918   George Anderson
1918–1919   Jack Mew
1919–1922   Lal Hilditch
1922–1928   Frank Barson
1928–1929   Jack Wilson
1929–1930   Charlie Spencer
1930–1931   Jack Silcock
1931–1932   George McLachlan
1932   Louis Page
1932–1934   Jack Silcock
1934–1935   Bill McKay
1935–1937   James Brown
1937–1939   George Roughton
1939–1940   Bill McKay
1940–1944 Második világháború
1944–1945   George Roughton
1945–1953   Johnny Carey[a]
1953   Stan Pearson
1953–1955   Allenby Chilton
1955–1958   Roger Byrne
1958–1959   Bill Foulkes
1959–1960   Dennis Viollet
1960–1962   Maurice Setters
1962–1967   Noel Cantwell
1964–1968   Denis Law
1968–1973   Bobby Charlton
1973–1974   George Graham
1974–1975   Willie Morgan
1975–1982   Martin Buchan
1982   Ray Wilkins
1982–1994   Bryan Robson[b]
1992–1996   Steve Bruce
1996–1997   Éric Cantona[c]
1997–2005   Roy Keane
2005–2010   Gary Neville
2010–2014   Nemanja Vidić
2014–2017   Wayne Rooney
2017–2018   Michael Carrick
2018–2019   Antonio Valencia[d]
2019–2020   Ashley Young
2020–2023   Harry Maguire
2023–   Bruno Fernandes
  1. Első nem brit csapatkapitány
  2. A csapat történetében leghosszabb ideig csapatkapitányként szolgáló játékos
  3. Első csapatkapitány, aki nem a brit-szigetekről származott
  4. Első csapatkapitány Európán kívülről és egyben az első dél-amerikai csapatkapitány

Menedzserek szerkesztés

Évek Név Nemzetiség
1892–1900 A. H. Albut   Anglia
1900–1903 James West   Anglia
1903–1912 Ernest Mangnall   Anglia
1912–1914 John James Bentley   Anglia
1914–1922 Jack Robson   Anglia
1922–1927 John Chapman   Anglia
1926–1927 Lal Hilditch   Anglia
1927–1931 Herbert Bamlett   Anglia
1931–1932 Walter Crickmer   Anglia
1932–1937 Scott Duncan   Skócia
1937–1945 Walter Crickmer   Anglia
1945–1969 Matt Busby   Skócia
1958 Jimmy Murphy (megbízott)   Wales
1969–1970 Wilf McGuinness   Anglia
1970–1971 Matt Busby   Skócia
1971–1972 Frank O’Farrell   Írország
1972–1979 Tommy Docherty   Skócia
1977–1981 Dave Sexton   Anglia
1981–1986 Ron Atkinson   Anglia
1986–2013 Sir Alex Ferguson   Skócia
2013–2014 David Moyes   Skócia
2014 Ryan Giggs (megbízott)   Wales
2014–2016 Louis van Gaal   Hollandia
2016–2018 José Mourinho   Portugália
2018–2021 Ole Gunnar Solskjær   Norvégia
2021–2021 Michael Carrick (megbízott)   Anglia
2021–2022 Ralf Rangnick (ideiglenes)   Németország
2022– Erik ten Hag   Hollandia

Szponzorok szerkesztés

Jelenlegi támogatók szerkesztés

2023. szeptemberi adatok alapján.[113]

Márka Szponzor
TeamViewer A United főszponzora (mellkas)
Adidas A United mezeinek gyártója
DXC Technology A United főszponzora (kar) és digitális partnere
Tezos A United hivatalos blokklánc-, és edzőmez-szponzora
Apollo Tyres A United hivatalos gumiabroncs-gyártója
Betfred A United hivatalos fogadópartnere
Cadbury A United hivatalos partnere
Canon Medical Systems A United egészségügy-rendszer-szponzora
Casillero del Diablo A United hivatalos borszponzora
Chevrolet A United hivatalos globális partnere
Chivas A United hivatalos whisky-szponzora
DHL A United hivatalos logisztikai partnere
Doo Group A United hivatalos pénzügyi kereskedelmi partnere
Ecolab A United hivatalos globális partnere
Estée Lauder A United hivatalos bőrápolási partnere
Extreme Networks A United hivatalos Wi-Fi és Wi-Fi-adatelemzési partnere
Kohler A United hivatalos globális partnere
Konami A United hivatalos videójáték-partnere
Marriott Bonvoy A United hivatalos hotelpartnere
Maui Jim A United hivatalos szemüveggyártója
Melitta A United hivatalos kávépartnere
Mlily A United hivatalos matrac-, és párnapartnere
Paul Smith A United hivatalos öltönypartnere
Remington A United hivatalos elektronikai szépségpartnere
Snapdragon A United hivatalos globális partnere
Therabody A United hivatalos masszázsterápiás partnere
Visit Malta A United hivatalos globális partnere

A klub eddigi mezszponzorai szerkesztés

Márka Évek
Sharp 1982–2000
Vodafone 2000–2006
AIG 2006–2010
AON 2010–2014
Chevrolet 2014–2021
TeamViewer[114] 2021–2024
Snapdragon 2024–

Az első mezgyártó az Umbro volt, amelyet az 1975-ben az Admiral váltott fel. 1980-tól körülbelül 12 évig az Adidas készítette a vörös mezeket, aztán 1992-ben átvette megint a mezek készítését a helyi Umbro. Ezt követően a csapat 13 éves, 302,9 millió fontos szerződést kötött a Nike-val. A szerződés lejártával, 2015-ben, a csapat 10 éves, 750 millió fontos szerződést kötött az Adidasszal.[115] 2023 augusztusában ezt a szerződést meghosszabbították további tíz évre (2025–2035), 1,1 milliárd dollárért (900 millió font), ami az eredeti megegyezéshez hasonlóan rekordnak számított.[115][116]

Testvér csapatok szerkesztés

Női csapat szerkesztés

A Manchester United női csapata, a Manchester United Ladies FC 1977-ben alakult, de csak a 2001–02-es szezontól vált a United hivatalos tagjává. Az angol harmadosztályban szerepeltek egészen a 2004–05-ös idényig, amikor pénzügyi okok miatt feloszlottak. Sok kritika érte a Manchester Unitedet, amiért hatalmas éves bevételeiből nem segített rajtuk.[125] 2018 májusában újra létrehozták a csapatot, amit a másodosztályba soroltak.[126]

Szurkolók szerkesztés

A második világháború előtt kevés szurkoló kísérte el Angliában a csapatokat az idegenbeli meccsekre, mivel költséges és időigényes volt az utazás, ráadásul sokkal kevesebb embernek volt autója. Amíg a City és a United felváltva játszotta hazai meccseit, a manchesteriek egyik héten az egyik, másik héten a másik csapat meccsére látogattak ki, de a háború után komoly rivalizálás alakult ki, és ettől kezdve mindenki csak az egyik csapatért szorított.

1956-ban, amikor a United bajnok lett, az ő hazai meccseiket nézték meg a legtöbben, megdöntve a Newcastle United addigi csúcsát. Az 1958-as katasztrófa után egyre többen kezdtek a Vörös ördögöknek szurkolni, és többen jártak mérkőzésekre. Ennek köszönhető, hogy azóta szinte minden évben a Unitedet nézik meg a legtöbben Angliában. Ez akkor is így volt, amikor a csapat a másodosztályban szerepelt (1974–75).

Az 1990-es években és a 2000-es évek elején egyre több szurkolóban, szurkolói csoportban merültek fel ellenséges érzések a klub lehetséges felvásárlásáról hallván. A legaktívabb ilyen csoport az IMUSA (Independent Manchester United Suporters' Association, magyarul: Független Manchester United-szurkolók Szövetsége) volt, amely folyamatosan keményen támadta Rupert Murdoch-ot, aki 1998-ban tervezte a felvásárlást. A másik híres csoportosulás a Shareholders United Against Murdoch (Részvényesek Egyesülete Murdoch Ellen) volt, amelyet mára átneveztek Manchester United Supporters' Trustra. Utóbbiak lehetővé tették a szurkolók számára, hogy vásároljanak a klub részvényeiből, akiknek így nagyobb beleszólásuk lett az őket is érintő ügyekbe, például a jegyek, szezonbérletek árába. 2005-ben hatalmas volt a felháborodás, végül azonban Malcolm Glazer mégis többségi tulajdonossá vált. Ezért a drukkerek egy csoportja új csapatot alapított FC United of Manchester néven. Mindezek ellenére az átlagos nézőszám továbbra is emelkedik.

A Man United szurkolói által teremtett légkört többen kritizálták. 2000-ben a csapat akkori kapitánya, Roy Keane azt mondta róluk, hogy egy „szendvicszabáló csürhe, akik azt sem tudják, mi folyik a pályán”, Sir Alex Ferguson pedig egy 2008. január 1-jei nyilatkozatában panaszkodott a „temetői hangulatra”.[127]

Szezonok szerkesztés

Stadionok szerkesztés

 
Az Old Trafford 2006-os kibővítése után

A Newton Heath megalakulása után a North Roadon lévő pályán játszotta meccseit, de a vendégcsapatok gyakran panaszkodtak, amiért az egyik kapunál „mocsár” volt, a másiknál meg „több volt a kavics, mint egy kőbányában”. Öltöző sem volt, a játékosok a tíz percre lévő kocsmában vették fel szerelésüket.

1893-ban átköltöztek a Claytonhoz közeli Bank Streetre. A helyzet itt sem volt sokkal jobb, alig néhány fűcsomó volt a homokos talajon, és alig lehetett látni a füsttől, amely a szomszédos gyárból jött. Egy alkalommal a Walsall Town Swifts nem volt hajlandó pályára lépni a körülmények miatt, ezért a gondnok leterített egy réteg homokot, így megrendezhették a meccset. A Swifts 14:0-ra kikapott, később tüntettek az eredmény ellen a pálya állapota miatt. A találkozót újra le kellett játszani, a vendégek ezúttal is vesztettek, 9:0-ra.

1902-ben közel került a csődhöz a Heath, és a végrehajtók bezárták a Bank Streetet. A klub az utolsó pillanatban mégis megmenekült, de szüksége volt egy pályára, amelyet ideiglenesen hazai meccseiken használhatott. A választás a szomszédős Hauphrey-ben lévő létesítményre esett.

A pénzügyi segítség után a már Manchester United néven futó csapat még mindig saját otthont keresett. 1909 áprilisában nagyobb földterületet vásároltak körülbelül 60 000 fontért. Ezután Archibald Leitch építészt bízta meg az elnök az új stadion (Old Trafford[128]) megtervezésével, és 30 000 fontot adott neki az építési munkálatokra. Az avatóra 1910. február 19-én került sor egy Liverpool elleni meccs keretében, amelyet a United 4:3 arányban elveszített. A költözés nem is jöhetett volna jobbkor, néhány nappal az után, hogy lejátszották utolsó mérkőzésüket a Bank Streeten, a főlelátót lerombolta egy vihar.

1941. március 11-én, amikor a németek Angliát bombázták, két találat érte az Old Traffordot, a legnagyobb lelátó szinte megsemmisült. Az újjáépítés 1949-ben kezdődött, amelynek idejére ki kellett költözniük. Közel tíz évig a Manchester City pályáját, a Maine Roadot használták. Az éves bérleti díj közel 5000 font volt. Az építési munkálatokra 22 278 fontot kaptak a Vörös ördögök, egy háborús károk helyreállítását segítő szervezettől.

Az első komolyabb felújítás keretében a Stretford End és a nézőtér keleti fele fölé tető került, de a régi stílusú tartószerkezetek gátolták rálátást a pályára. Ennek kiküszöbölése érdekében újabb átalakításokra volt szükség, amelyek csak az 1993–1994-es szezonra készültek el.

A reflektorok felszerelésére az 1950-es években került sor, ekkor négy 55 méter magas oszlop került a pálya négy szegletébe, amelyekben egyenként 54 reflektor volt. Ez 40 000 fontjába került a csapatnak. A régi világítórendszert 1987-ben leszerelték, és egy sokkal modernebbet építettek be. Az új világítótesteket a tetőbe szerelték, ezek máig használatban vannak.

1990-ben, a Hillsborough-katasztrófa után elrendelték, hogy minden élvonalbeli csapat stadionjában csak ülőhelyek lehetnek. Emiatt az Old Trafford befogadóképessége 44 000 főre csökkent. 1995-ben az északi lelátót háromemeletesre bővítették, további 11 000 helyet létrehozva. Ezután folyamatos átalakítások következtek, a legutóbbi 2006-ban ért véget, amikor 68 000-ről 76 212-re nőtt a befogadóképesség. A vezetők további bővítéseken gondolkodnak, amelyek után az Old Trafford nagyobb lehetne még a Wembleynél is.

Riválisok szerkesztés

Nehéz lenne megnevezni a Manchester United első számú vetélytársát. A három hagyományos riválisa a Liverpool, a Manchester City és a Leeds United, bár a 2000-es években az Arsenallal és a Chelsea-vel is komoly versengés alakult ki.[129] A legtöbb szurkoló szemében a 'Pool[130] a legnagyobb „ellenség”, ez főleg a két csapat hatalmas sikereinek köszönhető, de vannak olyanok is, aki a városi rivális Cityt utálják a leginkább. A Liverpoollal való versengés története az 1960-as évekig nyúlik vissza, akkoriban e két klub volt Anglia legerősebb klubja, és általában fej-fej mellett harcoltak a bajnoki címért. Mivel a United és a City általában egyazon osztályban szerepelt, a rivalizálás már az 1890-es években elkezdődött.

A Leeds Uniteddel való ellentét a YorkshireLancashire szembenállásra vezethető vissza. A kettejük közötti harc az 1960-as évek végén kezdődött, amikor a LUFC feljutott az élvonalba. A kapcsolatuk 1992-ben volt a legrosszabb, amikor a Leeds legyőzte a Manchestert a bajnoki címért folyó versengésben. Az Arsenallal szembeni ellenszenv már inkább a pályán történt dolgok eredménye, az 1990-es években szinte minden trófeáért ez a két csapat vívott harcot.

Sikerlista szerkesztés

Áttekintés szerkesztés

 
Az 1998–1999-es triplázás során megszerzett érmek a Manchester United Múzeumban

A Manchester United Európa egyik legsikeresebb labdarúgócsapata trófeákat tekintve.[131] A csapat első címe az 1886-os Manchester-kupa volt, amit még Newton Heath LYR néven nyertek el.[132] 1908-ban volt először bajnok a United, majd a következő évben első kupagyőzelmét is bejegyezte a csapat. Azóta rekordnak számító húsz bajnoki címet nyertek meg (szintén rekord – 13 – Premier League-címmel) és tizenkét FA-Kupa-címüket mindössze az Arsenal (14) előzi meg. Ezeknek a címeknek köszönhetően a United rekordnak számító harminc alkalommal szerepelt az angol szuperkupában (amit az előző szezon bajnoka és kupagyőztese játszik), amit szintén rekord huszonegy alkalommal nyert meg a csapat. A huszonegy döntőből négyszer döntetlen lett. végeredmény, így megosztotta a két csapat a trófeát.

A csapat kiemelkedően sikeres volt Matt Busby vezetése alatt, kinek első trófeája az 1948-as FA-Kupa volt, majd két évtizeddel később edzősége elérte a csúcspontot, mikor a United lett az első angol csapat, ami európai kupát nyert. A két trófea közötti időszakban ötszörös bajnokok lettek a Vörös Ördögök. A csapat legsikeresebb évtizede viszont az 1990-es évek voltak, Alex Ferguson irányítása alatt, öt bajnoki címet, négy FA-Kupát, egy ligakupát, öt angol szuperkupát, egy UEFA-bajnokok ligáját, egy Kupagyőztesek Európa-kupáját, egy UEFA-szuperkupát és egy Interkontinentális kupát megnyerve. A csapat háromszor duplázott (megnyerve a bajnokságot és az FA-Kupát), 1995–1996-ban az első csapat lettek, akiknek ez kétszer is sikerült, így ez a szezonjuk dupla-dupla néven lett ismert.[133] 1999-ben az egyetlen brit csapat lett a United, ami elnyerte az Interkontinentális kupát és egyike annak a három brit csapatnak, ami klubvilágbajnok lett, 2008-ban. 1999-ben az első angol csapat lett a Manchester United, ami triplázott. 2017-ben a United legyőzte a holland Ajax csapatát az Európa-liga döntőjében, amivel a United az ötödik csapat lett a Juventus, az Ajax, a Bayern München és a Chelsea után, ami megnyerte az európai triplát, azaz magáénak tudhatta legalább egyszer a Bajnokcsapatok Európa-kupája/UEFA-bajnokok ligája, a Kupagyőztesek Európa-kupája és az UEFA-Kupa/Európa-liga címeket.[134][135]

A csapat a legutóbbi trófeáját 2023 februárjában nyerte el, a 2022–2023-as ligakupa döntőjében.[136]

Lista szerkesztés

Duplák és triplák szerkesztés

Olyan rövid ideig (esetleg csak egy-egy mérkőzésig) tartó kiírásokat, mint az angol vagy az európai-szuperkupák, az interkontinentális kupa és a klubvilágbajnokság általában nem tekintik duplák vagy triplák részeinek, így itt sincsenek felsorolva.[140]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ezt a becenevet Matt Busby idejében egy salfordi rögbicsapatról kapták.
  2. A Man United megnyerte 11. FA-kupáját”, cbc.ca, 2004. május 22. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  3. A United szurkolóinak száma 333 millióra emelkedett”, Daily Mail, 2007. december 15. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  4. Rekordbevételeket könyvelhet el a United”, ManUtd.com, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  5. Ferguson 1986-os hivatalban lépése óta a Manchester United tizenegy bajnoki címet, két BL-t, egy KEK-et, öt FA-kupát és két Ligakupát nyert.
  6. a b Manchester United Yearlong Deal to End With Ratcliffe Purchase”, Bloomberg.com, 2023. december 24. (Hozzáférés: 2023. december 24.) (angol nyelvű) 
  7. a b MANCHESTER UNITED PLC REACHES AGREEMENT FOR SIR JIM RATCLIFFE, CHAIRMAN OF INEOS, TO ACQUIRE UP TO A 25% SHAREHOLDING IN THE COMPANY (angol nyelven). ir.manutd.com. (Hozzáférés: 2023. december 24.)
  8. Murphy, Alex (2006): "A Newton Heath-től az Old Traffordig" című könyve kiváló képeket tartalmaz a klub korai történetéből.
  9. Az MU pénzügyi története”, BBC News, 2005. június 29. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  10. Az első Charity Shield”, FootballSite.co.uk (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  11. Az 1958-as müncheni katasztrófa”, BBC News (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  12. Cantona segítségével duplázott a United”, Telegraph.co.uk, 2003. május 16.. [2006. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  13. Európa trónjára kerültek a Vörös Ördögök”, BBC News, 1999. május 26. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  14. Bajnokká avatták a Manchestert”, SportsIllustrated, 1999. május 17.. [2008. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  15. Ole Gunnar Solskjaer leaves golden memories”, telegraph.co.uk (Hozzáférés: 2013. február 23.) 
  16. Intercontinental Club Cup”, rsssf.com 
  17. Ruudnak fáj, hogy kimaradt a döntőből”, BBC Sport, 2006. szeptember 17. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  18. A United 75%-a Glazeré”, BBC News, 2005. május 16. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  19. Az MU új tulajdonosa”, cbc.ca, 2005. június 22.. [2005. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  20. Hatalmas összegeket kell visszafizetnie Glazernek”, FootballEconomy.com, 2006. július 21.. [2016. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  21. A United hetet vágott a Romának”, BBC Sport, 2007. április 11. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  22. AC Milan 3-0 Man Utd (össz.:5-3)”, The Guardian, 2007. május 2. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  23. Man Utd 4-3 EU XI”, ManUtd.com, 2007. március 13.. [2008. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  24. Álomfocival lett bajnok a Chelsea, Drogba lepipálta Rooney-t”, Origo, 2010. május 9. (Hozzáférés: 2010. május 24.) 
  25. Sir Alex Ferguson visszavonult”, sportgeza.hu, 2013. május 8. (Hozzáférés: 2013. május 8.) 
  26. elfelejtenem-az-elmult-harom-evet-gyozni-jottem-ide-mourinho. nso.hu, 2016. május 27. (Hozzáférés: 2016. május 27.)
  27. mu-zlatan-ibrahimovic-nem-var-tovabb-hivatalos. nso.hu, 2016. június 30. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
  28. angol-szuperkupa-ibra-gollal-mourinho-trofeaval-debutalt. nso.hu, 2016. augusztus 7. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  29. Pogba-ujra-a-voros-ordogok-jatekosa-hivatalos. nso.hu, 2016. augusztus 8. (Hozzáférés: 2016. augusztus 8.)
  30. http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/angol-ligakupa-az-mu-szenzacios-meccsen-szerezte-meg-a-trofeat-2554463
  31. Archivált másolat. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 27.)
  32. http://24.hu/sport/foci/2017/05/24/europa-liga-donto-ajax-manchester-united/
  33. Wayne Rooney: Everton re-sign striker after 13 years at Manchester United. BBC Sport, 2017. július 9. (Hozzáférés: 2017. július 9.)
  34. Későn ébredt az MU, a Real Madrid lett Európa királya. Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  35. Jose Mourinho: Manchester United sack manager”, BBC Sport, 2018. december 18. (Hozzáférés: 2018. december 18.) 
  36. Ole Gunnar Solskjaer: Man Utd caretaker boss will 'get players enjoying football' again”, BBC Sport, 2018. december 20. (Hozzáférés: 2018. december 21.) (brit angol nyelvű) 
  37. Ole Gunnar Solskjaer appointed Manchester United permanent manager”, Sky Sports (Hozzáférés: 2019. március 28.) 
  38. The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  39. Manchester United to withdraw from European Super League (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  40. Man Utd announces Ed Woodward to leave role at end of 2021 (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  41. Journalist thinks Glazers could be about to sell Manchester United (angol nyelven). Stretty News, 2021. április 20. (Hozzáférés: 2021. április 21.)
  42. Morgan, Tom. „After Ed Woodward's Man Utd departure and Super League crisis, will the Glazers sell?”, The Telegraph, 2021. április 20. (Hozzáférés: 2021. április 21.) (brit angol nyelvű) 
  43. El: Egyre közelebb kerülünk egy cím megszerzéséhez – Solskjaer”, NSO, 2021. május 27. 
  44. Man Utd beat nine-man Southampton 9-0”, BBC Sport (Hozzáférés: 2022. április 21.) (brit angol nyelvű) 
  45. Club statement (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. április 21.)
  46. Man Utd appoint Rangnick as interim boss”, BBC Sport (Hozzáférés: 2022. április 21.) (brit angol nyelvű) 
  47. Official statement: Erik ten Hag (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. április 21.)
  48. Van der Gaag and McClaren appointments confirmed (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
  49. a b McNulty, Phil: Man Utd win EFL Cup to end six-year trophy wait. BBC, 2023. február 26. (Hozzáférés: 2023. február 26.)
  50. Liverpool smash seven past shambolic Man Utd”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 5.) (angol nyelvű) 
  51. A City Gündogan duplájával legyőzte az MU-t az FA-kupa döntőjében”, NSO (Hozzáférés: 2023. június 3.) (magyar nyelvű) 
  52. @premierleague: The only Premier League side to the milestone 🔴 (magyar nyelven). X (formerly Twitter). (Hozzáférés: 2023. november 27.)
  53. Manchester United owners to explore sale as Glazers seek new investment”, Sky Sports (Hozzáférés: 2022. november 22.) (brit angol nyelvű) 
  54. United to explore strategic alternatives (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. november 22.)
  55. Manchester United takeover: Qatari Sheikh Jassim Bin Hamad Al Thani makes 'substantial' bid for club (angol nyelven). Sky Sports. (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  56. Crafton, Adam: Sir Jim Ratcliffe makes official Manchester United bid (angol nyelven). The Athletic. (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  57. Crafton, Adam: Ineos confirm Sir Jim Ratcliffe’s bid to buy Manchester United (angol nyelven). The Athletic. (Hozzáférés: 2023. február 18.)
  58. a b c Ornstein, David; Whitwell, Laurie: Explained: Man Utd to vote on selling minority stake to Sir Jim Ratcliffe as Qataris pull out (angol nyelven). The Athletic. (Hozzáférés: 2023. október 14.)
  59. a b Manchester United filings: Ratcliffe almost walked and Sheikh Jassim never provided proof of funds (angol nyelven). The Athletic. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  60. Club Statement: Manchester United announces management transition. Manchester United, 2023. november 15. (Hozzáférés: 2023. november 15.)
  61. a b Omar Berrada appointed as CEO, 2024. január 20. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  62. Premier League statement. Premier League, 2024. február 13. (Hozzáférés: 2024. február 13.)
  63. Critchley, Mark: INEOS Manchester United takeover gets FA and Premier League approval. The Athletic, 2024. február 14. (Hozzáférés: 2024. február 14.)
  64. MANCHESTER UNITED PLC AND TRAWLERS LTD ANNOUNCE THE SUCCESSFUL COMPLETION OF SIR JIM RATCLIFFE’S MINORITY INVESTMENT. Manchester United Investor Relations, 2024. február 20. (Hozzáférés: 2024. február 20.)
  65. A United mezei egészen a kezdetektől”, HistoricalKits.co.uk (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  66. Meztörténelem képekben”, PrideOfManchester.com. [2011. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  67. Man Utd First Team Squad & Player Profiles| Roster (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2023. július 19.)
  68. a b Van der Gaag and McClaren appointments confirmed (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. május 23.)
  69. New coach appointed (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  70. Richard Hartis appointed senior goalkeeping coach. ManUtd.com . Manchester United, 2019. június 22. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  71. Man Utd appoint Craig Mawson as new assistant goalkeeping coach”, Manchester United, 2019. december 30. (Hozzáférés: 2019. december 30.) 
  72. Man Utd name Benni McCarthy as striker coach (angol nyelven). ESPN.com, 2022. július 30. (Hozzáférés: 2022. július 30.)
  73. O’Driscoll starts as head of sports medicine. Manchester United, 2023. szeptember 22. (Hozzáférés: 2023. szeptember 22.)
  74. Robin Sadler joins Manchester United”, Manchester United, 2021. január 4. (Hozzáférés: 2021. január 4.) 
  75. How Manchester United are getting their players fitter for the new season”, Manchester Evening News, 2019. július 22. (Hozzáférés: 2019. november 24.) 
  76. Marshall, Adam. „Reds confirm additions to first-team staff”, Manchester United, 2019. július 6. (Hozzáférés: 2019. július 6.) 
  77. Michael Clegg and Ed Leng appointed to Man Utd first-team staff (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 29.)
  78. Club announces academy restructure”, Manchester United, 2019. július 22. (Hozzáférés: 2019. július 23.) 
  79. a b Academy coaching update (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
  80. a b c d Man Utd announce Academy coaching changes (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2023. július 19.)
  81. Board of Directors. ManUtd.com . Manchester United. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
  82. a b c d e f Club Statement: Changes to executive leadership. Manchester United, 2024. április 30. (Hozzáférés: 2024. április 30.)
  83. Manchester United appoints Cliff Baty as Chief Financial Officer”, Manchester United, 2015. október 26. (Hozzáférés: 2015. október 26.) 
  84. The appointment of Collette Roche at Manchester United is a step forward for football – a game blighted by sexism”, iNews, 2018. április 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 18.) 
  85. Gardner, Neil. „Martin Edwards voices concerns over Manchester United's future”, The Times, 2009. október 8. (Hozzáférés: 2010. június 11.) 
  86. Sir Alex Ferguson latest: Manager retires but will remain a director. The Independent , 2013. május 8.
  87. Manchester United appoint Rebecca Britain as club secretary”, 2018. március 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 5.) 
  88. Jason Wilcox appointed Technical Director at Man Utd club statement (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
  89. Harrison appointed director of football operations”, Manchester United, 2023. február 17. (Hozzáférés: 2023. február 17.) 
  90. United appoint Deputy Football Director”, Manchester United, 2022. május 31. (Hozzáférés: 2022. május 31.) 
  91. United appoint Football and Technical Directors”, Manchester United, 2021. március 10. (Hozzáférés: 2021. március 10.) 
  92. Paul Pogba: Manchester United re-sign France midfielder for world-record £89m”, 2016. augusztus 9. (Hozzáférés: 2018. július 24.) 
  93. Paul Pogba: Man Utd signing of Juventus midfielder subject of Fifa inquiry”, 2017. május 10. (Hozzáférés: 2018. július 24.) 
  94. Ronaldo completes £80m Real move”, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  95. Man Utd transfer news: Antony signs from Ajax for £82m as Dubravka also joins”, 2022. szeptember 1. (Hozzáférés: 2022. szeptember 20.) 
  96. Inter sign Lukaku from Man Utd for £74m”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  97. Harry Maguire: Man Utd sign Leicester defender for world record £80m”, 2019. augusztus 5. (Hozzáférés: 2019. augusztus 5.) 
  98. Di Maria completes £44m PSG move”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  99. Romelu Lukaku: Man Utd sign Everton striker for initial £75m”, 2017. július 10. (Hozzáférés: 2017. július 10.) 
  100. Leeds complete signing of James”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  101. Jadon Sancho: England winger completes £73m move to Manchester United from Borussia Dortmund”, BBC Sport, 2021. július 23. (Hozzáférés: 2021. július 23.) 
  102. Beckham joins Real Madrid”, 2003. június 18. (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  103. Angel Di Maria: Man Utd pay British record £59.7m for winger”, 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.) 
  104. Everton complete £24m Schneiderlin deal”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  105. Lisandro Martinez: Manchester United complete Lisandro Martinez signing from Ajax in £57m deal”, 2022. július 27. (Hozzáférés: 2022. július 29.) 
  106. Crystal Palace sign Henderson from Manchester United (angol nyelven). The Athletic, 2023. augusztus 31. (Hozzáférés: 2023. augusztus 31.)
  107. Ornstein, David. „Aaron Wan-Bissaka: Man Utd sign Crystal Palace defender in £50m deal”, 2019. június 29. (Hozzáférés: 2019. július 1.) 
  108. Depay leaves Man Utd to join Lyon”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  109. Manchester United: Brazilian Fred joins from Shakhtar Donetsk for £47m”, 2018. június 21. (Hozzáférés: 2018. július 18.) 
  110. Arsenal sign Welbeck from Man Utd”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  111. Bruno Fernandes: Manchester United sign Sporting Lisbon midfielder”, 2020. január 30. (Hozzáférés: 2020. január 30.) 
  112. Stam anger at Sir Alex snub”, 2001. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  113. Man Utd Global Partners & Sponsors (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
  114. UNITED AND TEAMVIEWER ANNOUNCE NEW PRINCIPAL SHIRT PARTNERSHIP”, Manchester United FC, 2021. március 19. (Hozzáférés: 2021. március 19.) 
  115. a b Manchester United sign $1.1 billion Adidas kit deal for 10 years”, Reuters, 2023. augusztus 1. (Hozzáférés: 2023. szeptember 26.) (angol nyelvű) 
  116. 8 Biggest Football Kit Deals - Manchester United New #1 Ahead of FC Barcelona & Real Madrid. Footy Headlines. (Hozzáférés: 2023. szeptember 26.)
  117. a b c d e f Nomads seal Man Utd deal”, BBC, 2003. július 4. (Hozzáférés: 2022. július 26.) 
  118. Michael Calvin - Mirror Online. www.mirror.co.uk
  119. FC Twente to help United on Brazilians”, ESPN Soccernet, 2011. március 24.. [2011. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 26.) 
  120. Fluminense Announce Partnership with Man Utd. sambafoot.com. (Hozzáférés: 2022. július 26.)
  121. Livi to link up with Man Utd”, BBC, 2003. július 27. (Hozzáférés: 2022. július 26.) 
  122. County seal Man Utd deal”, BBC, 2003. augusztus 15. (Hozzáférés: 2022. július 26.) 
  123. Scottish champions establish partnership with Belgian club. The Scotsman. (Hozzáférés: 2022. július 26.)
  124. Allardyce runs rule over Rector”, BBC, 2005. augusztus 4. (Hozzáférés: 2022. július 26.) 
  125. A United felfüggesztette női csapatának működését”, joinmust.org, 2005. május 12.. [2009. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  126. Női foci: újjáalakult a Manchester United női csapata”, nemzetisport.hu, 2018. május 28. (Hozzáférés: 2018. május 29.) 
  127. A szurkolók elkeserítették Fergie-t”, BBC Sport, 2008. január 2. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  128. Old Trafford 1909–2006”, ManUtdZone.com. [2008. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  129. A Manchester United riválisai”, ManchesterEveningNews.co.uk, 2005. szeptember 16. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  130. Liverpool-Man United beharangozó”, SkySports.com, 2007. december 14. (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  131. Europe's top 10 most successful clubs ever revealed! See where your club ranks (amerikai angol nyelven). talkSPORT, 2015. augusztus 13. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  132. Shury, Alan; Landamore, Brian: The Definitive Newton Heath: Manchester United to 1902. Brian Landamore. 2002. 8. o. ISBN 1-899468-16-1 Hozzáférés: 2023. február 27.  
  133. Story of the 1996 FA Cup win for Man Utd (angol nyelven). www.manutd.com. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  134. Manchester United win the UEFA Europa League. manutd.com. [2018. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  135. Man United on the brink of unique achievement no other club could ever match (amerikai angol nyelven). talkSPORT, 2017. május 23. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  136. Man Utd win EFL Cup to end six-year trophy wait”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  137. Az eddig megnyert trófeák”, ManUtd.com. [2008. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.) 
  138. 1992-ig az angol futballbajnokság legfelsőbb osztályát a Futballiga Első Osztálya, azaz First Division néven emlegették, de azóta FA Első Liga, vagyis Premier League a neve.
  139. A Premier League megalakulásakor a másodosztály neve lett első osztály, First Division.
  140. Treble treble: The teams that won the treble (angol nyelven). The Independent, 2010. május 19. (Hozzáférés: 2023. február 27.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • ManUtdFanatics.hu – Manchester United szurkolói oldala
  • Manutd.hu – Manchester United rajongói oldal
  • Dénes András–Dénes Tamás: Man United; közrem. Szabados Gábor, Urbán Ágnes; Aréna 2000, Budapest, 1999 (Stadion könyvtár)
  • Dévényi Zoltán–Harmos Zoltán: Manchester United; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Budapest, 2007 (A világ leghíresebb futballklubjai)
  • Kormanik Zsolt–Moncz Attila: A Manchester United legjobb 50 futballistája, 1878–2007; Aréna 2000, Budapest, 2007 (Világhírű klubok világhírű játékosai)
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester United FC témájú médiaállományokat.