Olekszandr Juhimovics Szirota
Olekszandr Juhimovics Szirota (ukránul: Олександр Юхимович Сирота, oroszul: Александр Ефимович Сирота; Kiselivka, Herszon, Ukrajna 1976. június 7. –) ukrán újságíró, fotográfus. Ljubov Makarivna Szirota fia.
| Olekszandr Juhimovics Szirota | |
 | |
| Született | 1976. június 7. (48 éves) Kiselivka, Herszon, Ukrajna |
| Beceneve | Sasha |
| Állampolgársága | ukrán |
| Nemzetisége | ukrán |
| Szülei | Ljubov Makarivna Szirota |
| Foglalkozása | költő, újságíró, fotográfus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olekszandr Juhimovics Szirota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szirota szemtanúja és áldozata volt az 1986-ban bekövetkezett csernobili katasztrófának, mivel 1983 óta az ukrán Pripjaty városában élt. Számos cikket, fotót és videót jelentetett meg, valamint a pripyat.com[1] internetes projekt főszerkesztője, a Központi pripyat.com Nemzetközi Szervezet elnöke. 2008 májusában a védelmi jogokról és bűnüldözésről szóló filmjeivel megnyerte a The Big Tape of George díjat. Ez évtől tagja az Ukrán Újságíró Szövetségnek és a Nemzetközi Újságírók Szövetségének is.
Élete
szerkesztésSzirota 1976. június 7-én született az ukrajnai Kiselivka településen. 1983-tól édesanyjával, Ljubov Szirotával Pripjaty városában éltek, csupán 1,5 km-re az atomerőműtől. Szirota az 1-es számú Általános Iskolában tanult az 1986. április 26-án bekövetkezett katasztrófáig.[2]
Április 27-én a város minden lakóját a katasztrófa miatt evakuálták, így mindenki kénytelen volt elhagyni a várost azzal az ígérettel, hogy hamarosan visszatérhetnek, azonban ez máig nem történt meg.
Szirota és édesanyja 1987-től Kijevben élt, ahol 1994-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait a 267-es számú gimnáziumban.
1986 áprilisában nem voltam még tízéves. Számomra a gyermekkor gondtalan volt, ugyanúgy, mint bármelyik más hasonló korú fiúé. Ismertük városunk hangulatos kis utcáit, sikátorait, az összes udvart, a fákat, a folyót.
Április 26-án a végzetes nap sem volt kivétel. Emlékszem, hogy barátaim és én az iskola után futottunk le a patakra játszani, és sötétedésig ott voltunk. Az evakuálás maga is izgalmas játéknak tűnt, akkor ezt nem tudtam felmérni, csak most, felnőttként, ahogyan a katonai helikopterek alacsonyan szálltak a háztetők felett, a valódi páncélos csapatok, a katonák, a rendőrök, akik minket, lakosokat egy számunkra ismeretlen célállomásra szállítottak.
Nem tudtuk, nem értettük, mi történik velünk, miért kell elhagyni szeretett városunkat.
Szirota első újságírói munkáját a csernobili tragédiáról közölte, Azt akarom, hogy emlékezzenek (angolul: "I Want Them to Remember") címmel, melyet angol nyelvre is lefordítottak, és megjelent az Egyesült Nemzetek Humanitárius Főosztályának magazinjában. Ezután részt vett a Greenpeace egyesült államokbeli, "Testimonies tours" nemzetközi akciójában, ahol Szirota (becenevén: Sasha) Ukrajnát képviselve részt vett a közönségtalálkozókon, a csernobili katasztrófa 10. évfordulója alkalmából.
Napjainkban Szirota cikkeit és fotóit több újság és televíziós társaság is felhasználja, többek között a Literary Ukraine, a PostChernobyl és a Your Health című lapok, illetve több ukrán és orosz televíziós csatorna is. 2006 decemberében az ukrán 5. csatorna sugárzott a Csernobilban és Pripjatyban zajló szörnyűségekről. Jelentéseinek eredményeképpen létrehoztak egy vizsgálati bizottságot a sugárzással szennyezett zónából származó, illegálisan, fosztogatók által eltulajdonított anyagok exportja miatt.[4]
2005 januárjától márciusig Szirota a Pripyat.com irodalmi és művészeti részlegének vezetője, később pedig a projekt főszerkesztője. 2006-ban Szirotát választották a "Pripyat.com" Nemzetközi Központ alelnökévé, melynek elsődleges célja Pripjaty városáról, valamint a csernobili katasztrófáról szóló valós információk terjesztése, és a következmények ismertetése. A csernobili katasztrófa helyszínére tényfeltáró kirándulásokat szerveznek, a résztvevők ellátogathatnak Pripjaty városába is.
Ahogy Alexander egy interjúban elmondta Ivan Szeglov tudósítónak:
„Hiszem, hogy azok, akik Pripjatyba látogattak, nem tudnának úgy élni, hogy halott városokat hagyjanak maguk után."[5]
Amikor Szirota a Pripyat.com főszerkesztője volt, a "Literary Ukraine"-nal együtt írt egy petíciót a világ országai, az Európa Tanács, az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Szervezete[6] szervezetekhez, hogy Pripjaty városi műemlékké váljon, és a városmúzeum nemzetközi státuszt kapjon. Továbbá kérték, hogy védelem alá vonják Pripjaty és Csernobil város 15 km-es övezetét. Fellebbezésként azt kérték, hogy a védelmi zóna egy történelmi ökológiai fenntartás állapotát adja, és emlékműve a bolygón a legnagyobb technológiai baleset helyévé tegye.[7]
Emellett a Pripyat.com számos projektje között szerepel egy különleges projekt Az otthon fotója címmel, mely az egykori város lakóinak készült.[8]
Cikkek, interjúk, fotók és videók
szerkesztés- Pripyat 2006 tél[9][10]
- Pripyat 2006 – A zóna – videó[11]
- Interjú Rollan Sergienkoval a Csernobil film kapcsán[12]
- Tavaszi séta Pripyatban 2006 – videó[13]
- Video riport a csernobili zóna látogatásáról[14]
- 2006. november 30. – látogatás a csernobili atomerőműnél (fotó és videó)[15]
- Csernobil magasból 2007-ben – videó[16]
- Pripyat egy "madár szemével" 2007-ben[17]
- A Pripyat Városi Végrehajtó Bizottság korábbi elnökhelyettese, Alexander Esaulov videóinterjúja[18]
- Fotójelentés 2007-ből[19]
- Pripyat 2007. május 9. fotósorozat[20]
- Prezentáció 2007[21]
- "Később fogjuk megérteni" – film a még mindig "élő" Pripyatról[22]
- Pripyat a városi múzeum[7]
- "Régi" – "Új" Pripyat – fotósorozat[23]
Források
szerkesztés- ↑ Archivált másolat. [2015. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
- ↑ http://news.bbc.co.uk/hi/russian/news/newsid_4937000/4937306.stm
- ↑ Alexander Sirota "I want them to remember" — DHA NEWS *September/October 1995* No. 16
- ↑ https://archive.today/20120720124511/http://new.pripyat.com/en/publications/2007/01/05/1454.html
- ↑ https://web.archive.org/web/20111009104826/http://www.ua.rian.ru/analytics/20090424/78140565-print.html
- ↑ https://web.archive.org/web/20090522015144/http://www.ogoniok.com/4998/18/
- ↑ a b https://www.youtube.com/watch?v=TpRqrEc1QV4
- ↑ https://web.archive.org/web/20090310024809/http://lost.co.ua/en/reports/3-report/70-pripyat
- ↑ https://archive.today/20130201075611/http://new.pripyat.com/en/visit_in_an_area/tschernobyl/2006/02/05/530.html
- ↑ https://archive.today/20130131214942/http://new.pripyat.com/en/visit_in_an_area/tschernobyl/2006/02/06/532.html
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=uvq7-S1qcrs
- ↑ https://archive.today/20130131202918/http://new.pripyat.com/en/publications/2006/02/02/525.html
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=3VW5a457Avo
- ↑ Archivált másolat. [2019. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
- ↑ https://archive.today/20130104164413/http://new.pripyat.com/ru/news/journal/2006/12/02/1342.html
- ↑ https://archive.today/20130104111428/http://new.pripyat.com/ru/media/studio/2007/01/24/1489.html
- ↑ https://archive.today/20130104154538/http://new.pripyat.com/ru/news/journal/2008/08/21/1940.html
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=LIGgzHmq4iI
- ↑ https://archive.today/20130104094729/http://new.pripyat.com/ru/news/journal/2007/04/20/1652.html
- ↑ https://archive.today/20130104120811/http://new.pripyat.com/ru/news/journal/2007/05/12/1691.html
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=JZQkcNXoviI
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=SZRpOWAUq8Q
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 14.)