Oligohymenophorea
Az Oligohymenophorea a csillósok egy nagy kládja. Általában ventrális sejtszájuk van külön szájcsillókkal, melyek a sejttestcsillóktól jelentősen eltérnek. A szájtól jobbra parorális membrán, balra általában 3 membranellum van. A sejtgarat nem feltűnő és nem alkot a hasonló osztályokban látható cyrtost. A sejttestcsillók általában monokinetidákból erednek, egyes helyeken azonban dikinetidák is lehetnek. Sejtszájuk körül dikinetidák vannak, melyek monokinetidaként folytatódnak.[3]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Taxonok[2] | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Oligohymenophorea témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Oligohymenophorea témájú kategóriát. |
Történet
szerkesztésElőször 1974-ben írták le a három csillósosztály egyikének a Spirotrichea, más néven Polyhymenophorea és a mára felbontott Kinetofragmophora mellett.[1]
Morfológia
szerkesztésLegtöbb csoportjukban a test csillói közel egyenlőek és gyakran sűrűn oszlanak el, míg a szájcsillók nem feltűnők, akár redukáltak is lehetnek, a Peritrichia esetén fordított a helyzet.[4] Számos helyen elterjedtek.
Legtöbb fajuk aerob, de vannak anaerob fajai is.[5] Az Astomatia és a Hymenostomatia egyes száj nélküli tagjai nem rendelkeznek sejtszájjal és kapcsolódó szerkezetekkel.[6]
A Paramecium bursaria endoszimbionta zöldmoszatokkal rendelkezik.[7]
Életmód
szerkesztésSok szabadon élő és szimbionta fajuk van. Legtöbbjük kisebb élőlényeket a csillók által a szájba helyező mikrofág, de számos más táplálkozási mód is van. Vannak például az Apostomatiában, a Peritrichiában, a Hymenostomatiában és az Astomatiában jobbára gerinctelenekben élő parazita és hisztofág fajai is.[4]
Életciklus
szerkesztésA Tetrahymenida egyes fajai összetett életciklusúak.[4] Cisztát képezhetnek, az Apostomatia például hosszú ideig cisztát képez gazdája vázán.[8]
Biológiai kapcsolatok
szerkesztésSzimbiózis
szerkesztésEgy ideiglenesen GW7-nek nevezett faja háromtagú szimbiózisban él két hidrogenoszómaasszociált endoszimbiontával, egyikük az Alphaproteobacteria Holospora nemzetséggel rokon tagja, a másik metanogén archea. Ezek az emésztő űröcske közelében vannak, a hidrogenoszómákkal határosak.[5]
Betegségek
szerkesztésAz Oligohymenophorea Scuticociliatia csoportjába tartozó fajok okozzák többek közt a korallbarnasáv-betegséget. A beteg korallokban élet- és fotoszintézisre képesek maradnak a Symbiodinium nemzetség tagjai, lehetővé téve e csillósnak az így szerzett anyagok hasznosítását.[9] A csillós másodlagosan is kerülhet a korallba annak megbetegedése után, nagy csillóssűrűség esetén azonban e csoport tagjai a szövetveszteség elsődleges okaivá válhatnak a páncélos ostorosok folyamatos elvesztése miatt.[9]
Vannak a Peritrichában halpatogén fajok.[10][11] A Zoothamnium feketekopoltyú-[12] vagy felszíni tömődéses betegségeket okoz,[13] és csökkenti gazdája szaporodási képességeit.[14]
Előrejelzés
szerkesztésEgyes hűtőtornyokban a Legionella- vagy Brevundimonas-fajok jelenléte vagy a Pseudomonas-fajok hiánya összefügg az Oligohymenophorea-fajok jelenlétével.[15]
Genetika
szerkesztésAz UAA és UAG stopkodonok az Oligohymenophorea egy nem tenyésztett, ideiglenesen PL0344-nek nevezett fajában lizint, illetve glutaminsavat kódolnak, míg az UGA mennyisége egy vizsgált leolvasási keretben magasabb, feltehetően a káros hatások csökkentéséhez. Ennek magi genomja 69 715 444 bp hosszú, 3671 kontigból áll, GC-tartalma 30,6%, 20 141 gént (ebből 7080 egyexonos gént) és 22 084 transzkriptumot kódol, míg mitokondriális genomja 35 635 bp, GC-tartalma 25,33%, végén ismétlődő szakaszok vannak. A magi gének GC-tartalma 34,12%.[16] E faj legközelebbi névvel rendelkező rokona 18S rRNS-összehasonlítás alapján a Cinetochilum margaritaceum, rRNS-eik 96,03%-ban egyeznek.[16]
Alkalmazás
szerkesztésA Paramecium a leginkább tanulmányozott csillósnemzetség. Halivadék-táplálékként használják,[17] de baktériumvektor – a Paramecium caudatum a zebradánióban növeli a Mycobacterium marinum és a Mycobacterium chelonae vektora,[18] a Paramecium multimacronucleatum a Trichorickettsia mobilisé.[17]
Taxonómia
szerkesztésA WoRMS az alábbi alosztályait és rendjeit különbözteti meg:[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Puytorac P, Batisse A, Bohatier J, Corliss JO, Deroux G, Didier P, Dragesco J, Fryd-Versavel G, Grain J, Grolière C-A, Hovasse R, Iftode F, Laval M, Rogue M, Savoie A, Tuffrau M (1974). „Proposition d'une classification du phylum Ciliophora Doflein, 1901”. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences de Paris 278, 2799–2802. o.
- ↑ a b Oligohymenophorea. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2019. január 7.)
- ↑ Zhang G, Sheng Y, Liu Y, Cao X, Al-Farraj SA, Vďačný P, Pan H (2022. november 28.). „Integrative studies on three new freshwater Amphileptus species (Ciliophora, Pleurostomatida) discovered in northern China”. Mar Life Sci Technol 4 (4), 452–470. o. DOI:10.1007/s42995-022-00143-0. PMID 37078086.
- ↑ a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078.
- ↑ a b Takeshita K, Yamada T, Kawahara Y, Narihiro T, Ito M, Kamagata Y, Shinzato N (2019. november 27.). „Tripartite Symbiosis of an Anaerobic Scuticociliate with Two Hydrogenosome-Associated Endosymbionts, a Holospora-Related Alphaproteobacterium and a Methanogenic Archaeon”. Appl Environ Microbiol 85 (24), e00854-19. o. DOI:10.1128/AEM.00854-19. PMID 31585988.
- ↑ Pitelka, D. R. Electron-Microscopic Structure of Protozoa, 189. o. (2013. október 22.). ISBN 9781483184746
- ↑ Spanner C, Darienko T, Filker S, Sonntag B, Pröschold T (2022. október 27.). „Morphological diversity and molecular phylogeny of five Paramecium bursaria (Alveolata, Ciliophora, Oligohymenophorea) syngens and the identification of their green algal endosymbionts”. Sci Rep 12. DOI:10.1038/s41598-022-22284-z. PMID 36302793.
- ↑ Souidenne D, Florent I, Dellinger M, Justine JL, Romdhane MS, Furuya H, Grellier P (2016. augusztus 17.). „Diversity of apostome ciliates, Chromidina spp. (Oligohymenophorea, Opalinopsidae), parasites of cephalopods of the Mediterranean Sea”. Parasite 23. DOI:10.1051/parasite/2016033. PMID 27530149.
- ↑ a b Bourne DG, Boyett HV, Henderson ME, Muirhead A, Willis BL (2007. december 14.). „Identification of a ciliate (Oligohymenophorea: Scuticociliatia) associated with brown band disease on corals of the Great Barrier Reef”. Appl Environ Microbiol 74 (3), 883–888. o. DOI:10.1128/AEM.01124-07. PMID 18083868.
- ↑ Esch GW, Hazen TC, Dimock RV, Gibbons JW (1976). „Thermal effluent and the epizootiology of the ciliate Epistylis and the bacterium Aeromonas in association with centrarchid fish”. Transactions of the American Microscopical Society 95 (4), 687–693. o. DOI:10.2307/3225393.
- ↑ Pickering, A. D. (1985). „Differences in the susceptibility of brown trout, Salmo trutta L., and American brook trout, Salvelinus fontinalis (Mitchill), to infestation by the peritrich ciliate, Scyphidia sp.” (angol nyelven). Journal of Fish Biology 26 (2), 201–208. o. DOI:10.1111/j.1095-8649.1985.tb04257.x. ISSN 1095-8649.
- ↑ Lightner, D.V. (1975). „Some Forms of Gill Disease in Penaeid Shrimp”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 6 (1–4), 347–365. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1975.tb00030.x.
- ↑ Disease Management. Centre for e-Learning. Kerala Agricultural University. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
- ↑ Johnson, S.K. (2009). „Ectocommensals and parasites of shrimp from Texas Rearing Ponds”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 5, 251. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1974.tb00194.x.
- ↑ Paranjape K, Bédard É, Shetty D, Hu M, Choon FCP, Prévost M, Faucher SP (2020. november 12.). „Unravelling the importance of the eukaryotic and bacterial communities and their relationship with Legionella spp. ecology in cooling towers: a complex network”. Microbiome 8, 157. o. DOI:10.1186/s40168-020-00926-6. PMID 33183356.
- ↑ a b McGowan J, Kilias ES, Alacid E, Lipscombe J, Jenkins BH, Gharbi K, Kaithakottil GG, Macaulay IC, McTaggart S, Warring SD, Richards TA, Hall N, Swarbreck D (2023. október 5.). „Identification of a non-canonical ciliate nuclear genetic code where UAA and UAG code for different amino acids”. PLoS Genet 19 (10), e1010913. o. DOI:10.1371/journal.pgen.1010913. PMID 37796765.
- ↑ a b Modeo L, Salvetti A, Rossi L, Castelli M, Szokoli F, Krenek S, Serra V, Sabaneyeva E, Di Giuseppe G, Fokin SI, Verni F, Petroni G (2020. április 23.). „"Candidatus Trichorickettsia mobilis", a Rickettsiales bacterium, can be transiently transferred from the unicellular eukaryote Paramecium to the planarian Dugesia japonica”. PeerJ 8, e8977. o. DOI:10.7717/peerj.8977. PMID 32351785.
- ↑ Peterson TS, Ferguson JA, Watral VG, Mutoji KN, Ennis DG, Kent ML (2013. november 6.). „Paramecium caudatum enhances transmission and infectivity of Mycobacterium marinum and M. chelonae in zebrafish Danio rerio”. Dis Aquat Organ 106 (3), 229–39. o. DOI:10.3354/dao02649. PMID 24192000.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Oligohymenophorea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.