Oligotróf síklápok

Az oligotróf síklápok társulástani rendje (Caricetalia fuscae Koch 1926 em. Klika 1934) a tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai közül alapvetően a síklápok a láprétek növénytársulásait fogja közös rendszertani kategóriába.

Kialakulásuk, elterjedésükSzerkesztés

Oligotrófnak az olyan síklápokat nevezzük, amelyeket csekély ásványi anyagtartalmú, jellemzően mészszegény víz táplál. Ilyenek főleg a feltöltődő lápok (németül: Verlandungsmoore) és az átszivárgásos lápok (németül: Durchströmungsmoore) között fordulnak elő.

A láprétek általában égeres láperdők helyén vagy a lápi szukcessziósor kezdeti tagjaiként alakulnak ki lefolyástalan, pangó vizes területeken.

A feketesásos láprétek az egész euroszibériai régióban elterjedt, alacsonysásos tőzegképző társulások. Közép-Európában elsősorban a középhegységekben és a dagadólápokat övező nyíltvizes zóna, az úgynevezett lagg szegélyén alakulnak ki — a Kárpát-medencében az alábbi élőhelyeken:

  • szilikátos alapkőzetű hegyvidékek forráslápos vagy lefolyástalan völgyeiben,
  • a Dunántúlon és az Alföldön a savanyú homokterületek magas talajvizű buckaközeiben,
  • elláposodó holtágakban.

Megjelenésük, fajösszetételükSzerkesztés

Jellemző rájuk a semlyéklakó tőzegmohák tömeges megjelenése.

Fő társulásalkotó fajuk a fekete sás (Carex nigra).

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

A rendnek Magyarországról egy társuláscsoportját ismerjük:

ForrásokSzerkesztés