Tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai

Magyarország mocsári és lápi növényzetében a tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai (Scheuchzerio-Caricetea fuscae R. Tx., 1937) növénytársulástani osztálya a síklápok, az átmeneti lápok és a láprétek növényzetét, valamint a dagadólápok semlyéktársulásait öleli fel. A dagadólápok karakteres társulásait az önálló Oxycocco-Sphagnetea társulástani osztályban (Br.-Bl. & R. Tx. ex Westhoff & al., 1946) foglalják össze.

A síklápok vize a bázikustól a mérsékelten savanyúig változik. Az átmeneti lápok formailag a síklápokra hasonlítanak, de a dagadólápokhoz hasonlóan igen savanyúak, mert tőzegmohaszőnyeg borítja őket. A síklápok vize túlnyomórészt a láp határán kívülről származik, míg a dagadólápoknak tipikus esetben nincs vízgyűjtő területe, és csak a közvetlenül a láp felületére eső víz befolyásolja őket. A síklápokat régebben a rétlápnak (németül Wiesenmoor) is nevezték, különösen a földrajzi-földtani szakirodalomban. A láprétek lefolyástalan, pangó vizes területeken alakulnak ki égerláperdők helyén vagy a láp szukcessziójának kezdeti fázisában.

ElterjedésükSzerkesztés

Ez a vegetációtípus az egész északi félgömbön elterjedt.

Megjelenésük, fajösszetételükSzerkesztés

Főleg alacsony termetű sásokból álló gyepek jól fejlett mohaszinttel. A mohaszint főleg:

Életmódjuk, termőhelyükSzerkesztés

A termőhelyeik igen változatosak; egyaránt találunk szélsőségesen savanyú, oligotróf és bázikus kémhatású, csaknem mészgazdag mezotróf biotópokat; a síkságoktól egészen a magashegységekig bárhol feltűnhetnek. Eredeti termőhelyeik olyan erdőtlen, gyakran kis kiterjedésű refúgiumok, amelyekben az egyébként kevéssé versenyképes fajok — Közép-Európában a jégkorszaki reliktumok — sokáig fennmaradhatnak.

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

Az osztályt három, ökológiailag jól elkülönülő rendre bontják:

ForrásokSzerkesztés