Olivier de la Marche
Olivier de la Marche (Burgundi Hercegség, 1425 körül – Brüsszel, 1502. február 1.) középkori krónikaszerző, elsősorban Mémoires című munkájáról ismert. Ebben a munkájában személyes tapasztalatait és visszaemlékezéseit írta meg a burgundi hercegi udvarról.
| Olivier de la Marche | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1425 körül Saône-et-Loire |
| Elhunyt | 1502 Brüsszel |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Nemzetiség | burgundiai |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Kutatási terület | burgundi hercegi udvar |
| Jelentős munkái | Mémories |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olivier de la Marche témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása szerkesztés
Marche burgundi nemesi családban született, amely régóta tett szolgálatokat a hercegeknek. 1439-ben apródként lépett be az udvarba. III. Fülöp burgundi herceg fia, a későbbi Merész Károly háztartásába került, ahol első komolyabb feladataként écuyer tranchant-ként tevékenykedett, vagyis ő felelt az étkek felvágásáért. Marche gyorsan lépdelt felfelé az udvari hierarchiában. 1461-ben a hercegi háztartás négy felügyelőjének egyik, szertartásmester lett, majd 1467-re, Károly trónra lépésekor már tanácsadóként tevékenykedett. Az 1460-as években követként képviselte uralkodóját Angliában, Normandiában és Bretagne-ban. Küldetéseivel részt vett az angol-burgundi szövetség megteremtésében.[1]
Az évtized végén és az 1470-es években katonai feladatokat kapott, egyike lett a négy új, Károly rendeletei által létrejött katonai egység vezetőinek. Több hadjáratban részt vett, és ott volt az 1477-es, a burgundiakra nézve katasztrofális végeredményű nancyi csatában, amelyben elesett Merész Károly. A herceg halála nem vetette vissza Marche karrierjét: a herceg örököse, I. Mária burgundi hercegnő udvartartásának irányítását vezette. Aktívan szolgálta a hercegi családot még az 1490-es években is, amikor IV. Fülöp burgundi herceg volt hatalmon. 1501-ben, a halála előtti évben vonult vissza. Marche egész életében hűségesen szolgálta uralkodóját, lojalitását Jean Molinet, a hercegek hivatalos történetírója is feljegyezte, amikor Jó Fülöp szerencséjének nevezte, hogy olyan hűséges tanácsadója van, mint Marche. Visszaemlékezéseiben elsősorban az udvari életről, saját karrierjéről írt, de megörökítette például a valenciennes-i bajvívást is.[1]
IV. Eduárd angol király számára Károly burgundi herceg házi szokásai (L’état de la maison du duc Charles de Bourgogne) címmel értekezést írt, amelyben részletes leírást adott arról, hogyan zajlik a hercegi étkezés előkészítése, lebonyolítása, mi a feladata például a kenyeresgazdának, a pohárnoknak, miként jelölik ki a főszakácsot.[2]
Művei szerkesztés
- De la puissance de nature et comment les corps célestiaux gouvernent naturellement le monde.
- Estat de la maison du duc de Bourgogne, 1474.
- Traité de la Manière de célébrer la noble fête de la Toison d'or.
- La Source d'Honneur pour maintenir la corporelle élégance des Dames.
- Traité et Avis de quelques gentilhommes sur les duels et gages de bataille.
- Le chevalier délibéré (1483).online
- Le Parement et le Triomphe des Dames d'Honneur (1501).
- Mémoires de Messire Olivier de La Marche.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Alistair Millar
- ↑ Huizinga 40. oldal
Források szerkesztés
- ↑ Alistair Millar: Alistair Millar. Olivier de la Marche and Urban Culture in Late Medieval Brussels. Persee. Hozzáférés ideje: 2022. november 5.
- ↑ Huizinga: Johan Huizinga. A középkor alkonya. Európa Könyvkiadó (1979)