Olosz Egon (Kisjenő, 1920. február 5.Marosvásárhely, 1995. december 18.) erdélyi magyar orvos, szakíró. Olosz Lajos költő fia.

Olosz Egon
Született1920. február 5.
Kisjenő
Elhunyt1995. december 18. (75 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
szakíró,
egyetemi oktató
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Középiskoláit Kolozsvárt és Aradon végezte, az aradi Moise Nicoară Líceumban érettségizett (1938). Orvosi oklevelet a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett (1944). Gyakornokként kezdte pályáját a Miskolczy Dezső vezette marosvásárhelyi ideg- és elmegyógyászati klinikán, 1947-től a Láng István vezette belgyógyászati klinikára került. 1950-től tanársegéd, majd adjunktus a Dóczy Pál, 1957-től a Horváth Endre irányította belgyógyászati klinikán. Elnyerte az orvostudományok doktora címet (1972), és kinevezték előadótanárnak. 1978-tól professzor és a klinika vezetője, néhány éven át dékánhelyettes, nyugdíjazásig (1990). Az Európai Szívgyógyászati Társaság tagja. Az Orvosi Szemle szerkesztőbizottsági titkára.

Munkássága szerkesztés

Kutatási területei: a vesebetegségek, a szív- és érbetegségek kórtana és kezelése. Tanított sportorvostant, dietetikát, endokrinológiát is. A klinikai tünettanba a diagnosztikai logika matematikai nyelven történő kifejezésére bevezette a halmazelmélet és a valószínűségszámítás módszereit, ezzel Marosvásárhelyen belgyógyászati tünettani iskolát alapított. Tanulmányait közölte az Orvosi Szemle, Medicina Internă és a Revue Roumaine de Medicine Interne. Értekezett az orvosképzés korszerűsítéséről; ismeretterjesztő cikkei az Új Életben jelentek meg.

Kőnyomatos jegyzetei: Semiologie medicală (1970); Belgyógyászati tünettan I-II. (1978, 1981).

Források szerkesztés