Páfrányos
Páfrányos (Brusturi) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.
| Páfrányos (Brusturi, Huffladen) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Nagyhalmágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyhalmágy |
| Irányítószám | 317163 |
| SIRUTA-kód | 11094 |
| Népesség | |
| Népesség | 258 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 20′ 39″, k. h. 22° 38′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 39″, k. h. 22° 38′ 33″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Nagyhalmágytól északra, a bihari havasok alatt, Mermesd és Zarándbánya közt fekvő település.
Története szerkesztés
Páfrányos nevét 1464-ben említette először oklevél Borosthfalwa néven. 1525-ben Brosd, 1760–1762 között Bruszturi, 1808-ban Brusztur, Huffladen, 1888-ban Brusztúr, 1913-ban Páfrányos néven írták.
1560-ban Borosjenőhöz tartozott, 1601-ben Breztur néven volt említve, ekkor Toldy István birtoka volt. 1608-ban nevét Buroztónak írták és Petneházyak kapták meg. 1764-ben a Bethlen-család birtoka volt.
A fennmaradt hagyományok szerint lakossága török eredetű volt, gyakori volt itt a Budugán, Nikodin és Szleo családnév.
Egykori lakosai földműveléssel és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Híres volt az itt termett dió és fekete cseresznye, melyet Mokre-nak neveztek. Híres volt a falu háziipara is: a lakosság kapa-, kasza-, fejszenyél-, valamint fagereblye-készítéssel is foglalkozott.
A település határában bővizű források; a Funtînă albă és Blidu-ér eredtek, utóbbinak kőmedencéje is volt. Egykor s faluhoz tartoztak a Dózsa-féle dobrini és ulmi vasérc- és ólombányák is.
Az 1800-as években a leírások szerint a község rendetlen telepítésű volt, keskeny utcákkal, és szétszórt házakkal. Feljegyzett falurészeinek nevei: Buciava, Nicodinetti, Buduganiesti, Florinesti, Paşculesti, Prihodesti, Tulesdi voltak.
Régi görögkeleleti temploma érdekes építésű volt.
1910-ben 1118 lakosából 1111 román, 5 magyar, volt. Ebből 1110 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Nagyhalmágyi járásához tartozott.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
Források szerkesztés
- Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szab. kir. város monographiája. Szerk. Jancsó Benedek, a 3. kötettől Somogyi Gyula. Arad: Monographia-Bizottság. 1892–1895.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}