Főmenü megnyitása

Pék Pál (Nagykanizsa, 1939. július 26.Nagykanizsa, 2008. július 24.) magyar költő, irodalomkritikus, tanár.

Pék Pál
Született 1939. július 26.
Nagykanizsa
Elhunyt 2008. július 24. (68 évesen)
Nagykanizsa
Foglalkozása költő

ÉleteSzerkesztés

Szülei tisztviselők voltak. Az általános iskolát és a középiskola első három osztályát Nagykanizsán végezte. Az 1956-os forradalom során diákszövetségi tisztséget vállalt, emiatt később magánúton kellett érettségiznie, majd magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett Pécsett (1965).

1956-os szerepvállalása miatt kezdetben a DKG gyárban szerszámkészítő lakatosként (1960), később képesítés nélküli nevelőként dolgozott Murakeresztúron. Általános iskolai tanárként még Kiskanizsán kezdett, majd 1968-tól Nagykanizsán az Andrejka Jenő úti Általános Iskolában tanított, ahonnan az egyetem elvégzése után a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumba került nyugdíjazásáig. Közben 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári diplomát szerzett.

1959-től kezdődően ír verseket, novellákat, kritikákat. Első publikációi 1963-ban a Zalai Hírlapban, a Kortársban és Jelenkorban jelentek meg.

A Kanizsa hetilap és a Pannon Tükör kulturális folyóirat alapítója, több éven át szerkesztője (1996-2001). 2004-től a versrovat vezetője. Jelentős szerepe volt a zalai irodalmi élet szervezésében. 2000-től a Magyar Napló című irodalmi folyóirat regionális vezetője.

A Magyar Írószövetség tagja volt. Alapító tagja volt az SZDSZ-nek .

 
Emléktábla az Ady E. 12/B alatt

2010. szeptember 1-jén emléktáblát helyeztek el lakóhelyén (Nagykanizsa, Ady Endre utca 12/B)

Önálló versesköteteiSzerkesztés

  • Rapszódia a reményről (1976)
  • Nyár füstje (1984)
  • Holtág (1990)
  • Az idő metszetei (1994)
  • Havak tánca (1997)
  • A Bárány kiűzése (1999)
  • Arccal a Semminek (2001)
  • Szodoma (2004)
  • Szélcsönd és újra szél (2006 )
  • Az elmerült sziget (2008)

KitüntetéseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés