Pókhálósgomba

gombanemzetség

A pókhálósgombák (Cortinarius) a bazídiumos gombák közé tartozó pókhálósgombafélék családjának egyik nemzetsége (genusa). Mintegy 3180 fajával a kalaposgombák egyik legnagyobb nemzetsége.[1] Fajai az egész világon elterjedtek. Közös jellemvonásuk, hogy a fiatal példányok kalapjának széle és tönkje között pókhálószerű fonalakból álló részleges burok, kortina (cortina latinul függöny) húzódik. Mire a termőtest kifejlődik, a kortina többnyire eltűnik, esetleg csak maradványai láthatók a kalap peremén és a tönkön. A nemzetség minden tagjának rozsdabarna a spórapora. Egyes fajok (mint a mérges pókhálósgomba) súlyos, akár halálos kimenetelű mérgezést okozhatnak, ezért – bár vannak a nemzetségen belül ehető fajok is – fogyasztásuk nem ajánlott.

Pókhálósgomba
Barna pókhálósgomba
Barna pókhálósgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Cortinariaceae
Nemzetség: Cortinarius
(Pers.) Gray (1821)
Típusfaj
Cortinarius violaceus
(L.) Gray (1821)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pókhálósgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálósgomba témájú kategóriát.

Sötétlila pókhálósgomba

Jellegzetességek szerkesztés

A pókhálószerű kortina, amelyről a nemzetség magyar és tudományos nevét is kapta, a kifejlett gombák többségénél nyomtalanul eltűnik. Jellemző a spórapor is, amely szinte mindig rozsdabarna vagy barnásvörös. Nemzetségszinten viszonylag könnyű felismerni, de az egymáshoz igen hasonló és nagyszámú fajok között különbséget tenni esetenként a szakértőnek is kihívást jelenthet. Minden ide tartozó faj a növények gyökereivel mikorrhizát képez.[2]

Viszonylag gyakoriak körükben az élénk színek, egyes fajokat (pl. vérvörös pókhálósgomba) régebben festékanyagként hasznosítottak.

Méreganyagok szerkesztés

Számos pókhálósgombafaj vesekárosító méreganyagot, orellanint tartalmaz. A mérgezés egyes esetekben (pl. mérges pókhálósgomba, csúcsos pókhálósgomba) halálos is lehet. Mivel könnyen összetéveszthetők más fajokkal, általánosságban elmondható, hogy a genus egyik faját sem ajánlott elfogyasztani (a kevés kivételhez tartozik a gyűrűs ráncosgomba és az óriás pókhálósgomba). A lilás árnyalatú fajokat az ehető lila pereszkével is össze lehet téveszteni.

Az orellanin laboratóriumi kimutatása egyszerű, mert fluoreszkál. A méreganyagot legalább 34 fajból kimutatták már.[3]

Osztályozás szerkesztés

A nemzetség a legnagyobbak közé tartozik a kalaposgombák között, egyes források szerint 3108 faj tartozik ide.[4] Magyarországon legalább 158 faja honos.[5]

Molekuláris genetikai vizsgálatok alapján a korábban önálló Rozites genust a Cortinarius genusba olvasztották.[6] A nemzetségen belül elkülönítik a Dermocybe csoportot.[7]

Magyarországon is előforduló fajok:[5]

 
Bakszagú pókhálósgomba
 
Pompás pókhálósgomba
 
Mérges pókhálósgomba
 
Szagos pókhálósgomba

Jegyzetek szerkesztés

  1. Dictionary of the Fungi, 10th, Wallingford, UK: CAB International, 173. o. (2008). ISBN 978-0-85199-826-8 
  2. Singer R.. The Agaricales in Modern Taxonomy, 4th, Königstein im Taunus, Germany: Koeltz Scientific Books, 441. o. (1986). ISBN 3-87429-254-1 
  3. (1997) „Novel methods for identification and quantification of the mushroom nephrotoxin orellanine. Thin-layer chromatography and electrophoresis screening of mushrooms with electron spin resonance determination of the toxin”. Journal of Chromatography 758 (1), 145–57. o. DOI:10.1016/S0021-9673(96)00695-4. PMID 9181972.  
  4. Cortinarius Catalogue of Life
  5. a b Latin-magyar névjegyzék Magyar Mikológiai Társaság
  6. (2002) „Rozites, Cuphocybe and Rapacea are taxonomic synonyms of Cortinarius: New combinations and new names”. Mycotaxon 83, 447–51. o.  
  7. Høiland K, Holst-Jensen A (2000). „Cortinarius Phylogeny and Possible Taxonomic Implications of ITS rDNA Sequences”. Mycologia 92 (4), 694–710. o. DOI:10.2307/3761427.  

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cortinarius című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.