Lisztszagú pókhálósgomba

gombafaj

A lisztszagú pókhálósgomba (Cortinarius dionysae) a pókhálósgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, lombos erdőkben és fenyvesekben élő, nem ehető gombafaj.

Lisztszagú pókhálósgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Cortinariaceae
Nemzetség: Cortinarius
Tudományos név
Cortinarius dionysae
Rob.Henry 1933
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lisztszagú pókhálósgomba témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

 

A lisztszagú pókhálósgomba kalapja 4-8 cm széles, kezdetben félgömb alakú, majd domborúan, idősen laposan kiterül. Felszíne sugarasan szálas, nedvesen nyálkás. Színe fiatalon szürkéskék, esetleg olív árnyalattal; kifejletten szürkésbarna vagy barna.

Húsa fehéres, a tönkjében fiatalon lilás. Szaga és íze lisztes. Kálium-hidroxiddal barna, nátrium-hidroxiddal sárgás színreakciót ad.

Sűrű lemezei felkanyarodva tönkhöz nőttek. Színük fiatalon szürkéskék, éretten rozsdabarna. A fiatal lemezeket védő pókhálószerű kortina fehéres vagy kékesszürkés.

Tönkje 4-8 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Alakja hengeres, tövénél kiszélesedő, itt 3 cm vastag is lehet. Színe eleinte szürkéskék vagy szürkéslila, később fokozatosan kiszürkül. Felszínén kortinamaradványok lehetnek, amelyek a spóráktól barnásan elszíneződnek.

Spórapora halvány rozsdabarna. Spórája mandula formájú, durván szemölcsös, mérete 8,5-10,5 x 5-6 µm.

Hasonló fajok szerkesztés

A szálaskalapú pókhálósgomba, a liláslemezű pókhálósgomba, az elegáns pókhálósgomba, a bíborlila pókhálósgomba hasonlít hozzá. A kékes pókhálósgombák között lisztszaga alapján jól felismerhető.

A lisztszagú pókhálósgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
 
Életmód
Tráma
Spórapor
 
mikorrhizás
 
lemezes
 
vörösesbarna
Kalap
Lemezek
Tönk
 
domború
 
tönkhöz nőttek
 
kortinás

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon veszélyeztetett.

Meszes talajú lomberdőkben és fenyvesekben található meg. Augusztustól novemberig terem.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés