Pünkösti Andor
Pünkösti Andor (Kassa, 1892. október 31. – Budapest, 1944. július 12.[1]) magyar színikritikus, író, újságíró, rendező, színházigazgató.
Pünkösti Andor | |
![]() | |
Született |
1892. október 31. Kassa |
Elhunyt |
1944. július 12. (51 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa |
Fischer Erzsébet (h. 1920–1944) |
Foglalkozása | színikritikus, író, újságíró, rendező, színházigazgató |
Halál oka | öngyilkosság |
Sírhelye | Farkasréti temető (19/1-1-20) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Pünkösti Andor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
ÉletpályájaSzerkesztés
Pünkösti Ferenc (1844–1935)[2] műszaki főtanácsos és Jakabházy Erzsébet gyermekeként született. Apai nagyszülei Pünkösti Mózes és Barabás Karolina voltak. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte el. 1914–1918 között katonatiszt volt; maradandó sérüléseket szerzett. 1918–1941 között Az Újság című napilap munkatársa volt. 1920-ban Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Fischer János és Auspitz Berta lányával, Erzsébettel.[3] 1923-ban kezdeményezésére megalakult a Budapesti Színikritikusok Szindikátusa, melynek főtitkára volt. 1922–1923 között az Írók Bemutató Színházát vezette. 1929-ben a Pesti Magyar Színház művészeti igazgatója volt, valamint az Országos Kamara Színház munkatársa lett. 1932–1933 között a Műhely csoportot vezette Tábori Pállal. 1934-ben az Új Thália alapító tagja volt. 1935-től az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanított. 1935 után a Nemzeti Színházban, a Belvárosi Színházban és a Művész Színházban volt rendező. 1939-től a Művész Színház igazgatója volt. 1939–1944 között a Magyar Színpad című műsorújság szerkesztője volt. 1941–1944 között a Madách Színház igazgatója volt. A színház 1942. január 23-án Felkai Ferenc: Nero című drámáját adta elő. A színházak felügyeletével megbízott kapitány körülbelül a századik előadás után beidézte, és figyelmeztette, hogy Nero az tulajdonképpen Hitler.
„ | Kapitány úr, aki azt állítja, hogy Nero egyenlő Hitlerrel, azt máris csukassák le. Felkai egy skizofréniás, perverz szadistáról írt drámát, és nem egy ma élő politikusról. Aki összehasonlítja, magára vessen. | ” |
– Pünkösti Andor[4] |
1944. július 9-én öngyilkosságot kísérelt meg altatószer-mérgezés által, s három nap múlva meghalt.
Sírja a Farkasréti temetőben található. 1976-ban sírja fölé emlékművet állítottak.
Színházi munkáiSzerkesztés
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 1; műfordítóként: 4; rendezőként: 4.[5]
SzerzőkéntSzerkesztés
- Három narancs szerelme (1940)
MűfordítókéntSzerkesztés
- Galsworthy: Életre-halálra (1928)
- Jesse-Tennyson-Harwood: A pelikán (1934)
- Mouézy-Éon-Mirande: Párizsi expressz (1943)
- Carlo Goldoni: Hazug (1952)
RendezőkéntSzerkesztés
- Carlo Goldoni: A hazug (1935)
- Tamási Áron: Énekes madár (1939)
- Gozzi: Három narancs szerelme (1940)
- Tamási Áron: Vitéz lélek (1941)
Egyéb színházi rendezéseiSzerkesztés
- Shaw: Az ördög cimborája
- Crawford: Udvari páholy
- Molnár Ferenc: Liliom
- Móricz Zsigmond: Kismadár
- Pirandello: IV. Henrik
- Felkai Ferenc: Néró
- Molière: A képzelt beteg
- William Shakespeare: Hamlet
FilmjeiSzerkesztés
- Álomsárkány (1939)
- Elkésett levél (1940)
- Erzsébet királyné (1940)
- Bűnös vagyok (1941)
MűveiSzerkesztés
- Bus Péter csodálatos kardja (regény, 1921)
- Bárczay Bella a szeretőm (regény, 1928)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 888/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
- ↑ Pünkösti Ferenc halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1920/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 934/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
- ↑ Az utolsó színházi őrségváltás 1944-ben
- ↑ 2013. november 16-i lekérdezés
ForrásokSzerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X