Szebenjuharos
Szebenjuharos vagy Magascsorgó (románul: Păltiniș, németül: Hohe Rinne) magaslati üdülőtelep, télisportközpont és klimatikus gyógyhely Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
| Szebenjuharos (Păltiniș, Hohe Rinne) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyszeben megyei jogú város |
| Irányítószám | 550001 |
| Körzethívószám | +40 x69[1] |
| SIRUTA-kód | 143478 |
| Népesség | |
| Népesség | 11 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1440 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′ 15″, k. h. 23° 56′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 39′ 15″, k. h. 23° 56′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szebenjuharos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Románia legmagasabban fekvő üdülőhelye. Tengerszint feletti átlagos magassága 1440 m. A Szebeni-havasokban található, központja Resinártól 20 km-re délnyugatra. Nagyszebenből naponta négyszer közlekedő autóbusszal érhető el. Bár több más község területén fekszik, közigazgatásilag Nagyszebenhez tartozik.
Nevének eredete szerkesztés
Német nevét az azonos nevű forrásról kapta. Román nevének jelentése 'juharos'. Magyarul a német név tükörfordításával néha Magascsorgónak nevezik, de a név nem terjedt el.
Története szerkesztés
A Keresztényszigethez tartozó területen a Siebenbürgischer Karpatenverein hozott létre üdülőhelyet az 1890-es években, orvosi ellátással és fürdővel. Az építkezések vezetője Carl Conradt nagyszebeni orvos volt. 1898 és 1902 között kiépítették az idevezető utat. Az első sípályát 1914-ben adták át, az áramot 1927-ben vezették be. 1930-ig omnibusz, később autóbusz járt föl Nagyszebenből.
1975-től 1987-es haláláig itt élt Constantin Noica filozófus. A lakóhelyéül szolgáló 23-as számú turistaházban rendszeresen felkeresték tanítványai. A „păltiniși iskola” néven emlegetett kör történetét Gabriel Liiceanu írta meg (angol fordítása: The Păltiniș Diary, CEU Press, 2000). Noicát itt is temették el, az Urunk színeváltozása templom melletti remetekolostorban.
A 20-as számú (Sinaia-) villát a Ceaușescu-korszakban a diktátor fia, Nicu használta.
Képek szerkesztés
-
A Noica-ház -
Az egykori păltiniși tekepálya a nagyszebeni szabadtéri múzeumban (1920 körül resinári mesterek építették) -
-
-
A Szebeni-havasok
.jpg)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
Források szerkesztés
- Emanoil Munteanu: Istoria poștală a Sibiului pînă la unire. (Sibiu, 1980)
.svg){kind=small}