PZL.16

lengyel utasszállító repülőgép

A PZL.16 az 1930-as évek elején a varsói Állami Repülőgépgyáraknál (PZL) tervezett és megépített lengyel négyszemélyes utasszállító repülőgép.

PZL.16
A PZL.16 egyetlen megépített prototípusa
A PZL.16 egyetlen megépített prototípusa

Funkcióutasszállító repülőgép
GyártóPZL
TervezőStanisław Prauss
Gyártási darabszámegy db (prototípus)
Fő üzemeltetőkLengyelország

Első felszállás1932
A Wikimédia Commons tartalmaz PZL.16 témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A repülőgépet a PZL-nél tervezték 1931-ben Stanisław Prauss vezetésével a lengyel Közlekedési Minisztérium felkérésére, mely a LOT Lengyel Légitársaságnál üzemeltetett Junkers F 13 utasszállító gépek leváltására írt ki pályázatot. A PZL az Ł.2 futárrepülőgép legyártott, de a csökkentett rendelés miatt megmaradt részegységeinek (szárny, farokrész, futómű, motor) felhasználásával építette meg a PZL.16 gépet, amely 1932 elején hajtotta végre az első felszállását. 1932 áprilisában a repülési próbák során a csűrők szerelési hibája miatt a gép összetört. Habár a PZL.16 könnyebb és gyorsabb, valamint modernebb konstrukció volt, mint az ugyancsak a pályázatra készített PWS–24 és Lublin R–XVI, a baleset mégis megpecsételte a gép sorsát. A fejlesztését felfüggesztették, a LOT pedig a PWS–24 megvásárlása mellett döntött.

Prauss a PZL.16 alapján elkészítette a PWS–54 versenytársának szánt PZL.17 utasszállító terveit, mely szabadonhordó szárnyat kapott volna, valamint javított aerodinamikai tulajdonságú törzzsel tervezték. A tervet azonban elvetették, még a prototípust sem építették meg.

Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői szerkesztés

A PZL.16 egy hagyományos elrendezésű, felsőszárnyas, teljesen fémépítésű konstrukció. A PZL Ł.2-től származó, mechanizált, orrsegédszárnnyal és ívelőlapokkal felszerelt szárnyak dúcokkal merevítettek. A törzs acélból készült rácsszerkezet, mely vászonborítást kapott. A törzs motorhoz közeli részeit dural lemezzel burkolták. Futóműve hagyományos, hárompontos. A főfutók kerekei áramvonalas burkolatot kaptak. A repülőgép kabinja ötszemélyes. Elől a pilóta foglalt helyet, mögött két sorban a négy utas ülése helyezkedett el. A kabin bal oldalán helyezték el az ajtót. A repülőgépbe egy kilenchengeres Škoda–Wright J5–A Whirlwind csillagmotort építettek, amely egy kéttollú fém légcsavart hajtott. A motor körül Townend-gyűrű helyezkedett el. 280 l össz-térfogatú üzemanyagtartályait a szárnyban építették be. A gép üzemanyag-fogyasztása normál utazósebességnél 50 l/h volt.

Műszaki adatai szerkesztés

Tömeg- és méretadatok szerkesztés

  • Fesztáv: 14,10 m
  • Hossz: 7,95 m
  • Szárnyfelület: 25,8 m²
  • Magasság: 2,60 m
  • Üres tömeg: 780 kg
  • Legnagyobb felszállótömeg: 1450 kg
  • Hasznos tömeg: 670 kg

Motorok szerkesztés

  • Motor típusa: Škoda–Wright Whirlwind J–5A kilenchengeres csillagmotor
  • Motorok száma: 1 db
  • Maximális teljesítmény: 179 kW (240 LE)
  • Névleges teljesítmény: 164 kW (220 LE)

Repülési adatok szerkesztés

  • Utazósebesség: 175 km/h
  • Maximális sebesség: 200 km/h
  • Leszálló sebesség: 75 km/h
  • Emelkedőképesség: 4 m/s
  • Szárny felületi terhelése: 56 kg/m²
  • Maximális utazómagasság: 4000 m
  • Hatótávolság: 800 km

Hasonló repülőgépek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Andrzej Glass: Polskie konstrukcje lotnicze 1893–1939, Wydawnictwo Komunikacji i Łączności, Warszawa, 1977, pp. 241–242.
  • Andrzej Glass: Samoloty PZL 1928-1978, Wydawnictwo Komunikacji i Łączności, Warszawa, 1980, ISBN 83.206.0064.2, pp. 80–81.

További információk szerkesztés