Pamacslaboda

növényfaj

A pamacslaboda vagy gyapjaslaboda[2] (Krascheninnikovia ceratoides) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodiaceae) alcsaládjába tartozó Krascheninnikovia nemzetségbe sorolt növényfaj. Magyarországon jelenleg védett növénynek számít még,[3] de feltehetően kipusztult.[4]

Infobox info icon.svg
Pamacslaboda
Pamacslabodák Alsó-Ausztriában
Pamacslabodák Alsó-Ausztriában
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)
Alcsalád: Libatopformák (Chenopodioideae)
Nemzetség: Krascheninnikovia
Faj: K. ceratoides
Tudományos név
Krascheninnikovia ceratoides
(L.) Gueldenst.
Szinonimák
Szinonimák
  • Axyris ceratoides L.[1]
  • Ceratoides latens (J.F.Gmel.) Rev. et Holm.[1]
  • Ceratoides papposa Botsch. et Ikonn.[1]
  • Diotis ceratoides (L.) Willd.[1]
  • Diotis ferruginea T.Nees[1]
  • Eurotia ceratoides (L.) C.A.Mey.[1]
  • Eurotia ceratoides (L.) Hook.[1]
  • Eurotia pungens (Popov) Pazij[1]
  • Krascheninnikovia latens J.F.Gmel.[1]
  • Krascheninnikovia pungens Podlech[1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pamacslaboda témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pamacslaboda témájú kategóriát.

JellemzéseSzerkesztés

Évelő, 0,8–1,0 m magas, fásodó szárú növény, félcserje. Az egész növény csillagszőrökkel sűrűn borított, amitől szürkés árnyalatú és molyhos. Szára vastag, tőből elágazó, ágai felállók vagy heverők. 12–40 mm hosszú levelei keskeny-lándzsásak, ülők. Júliusban és augusztusban virágzik, de megfigyelték augusztustól októberig tartó másodvirágzását is. Apró, egyivarú virágai csomókban állnak, a virágcsomók pedig tömött, vastag füzérvirágzatot alkotnak; a növény egylaki. A porzós virágoknak négy lepellevele van, s nincsenek előlevelei. A termős virágnak nincsenek lepellevelei, csak két, mintegy 3 mm hosszú előlevele, melyek terméséréskor egymáshoz lapulva a toktermés[5] részét képezik. Az előleveleket dúsan borító, ecsetszerűen elálló, eleinte fehér szőrök később, megszáradva rőtbarna színűek lesznek.

ElterjedéseSzerkesztés

Az északi flórabirodalomban fordul elő, összességében ritka növénynek számít.[4] Elsősorban Belső-Ázsia félsivatagos területein, mint például a közép-ázsiai Aral-tó és a Kaszpi-tenger vidékén, azaz a turáni flóraterületen (aralo-kaspi flóraterület) gyakori, de Spanyolországig, illetve Kína északi részéig, valamint Észak-Afrikában (Egyiptom, Marokkó) is megtalálható. Közép-Európában Alsó-Ausztriában, Morvaországban és Romániában (az erdélyi Borsaújfalu mellett), Délkelet-Európában pedig Macedónia területén lelhető fel.[6][7] Magyarországról a 20. század végére feltehetően kipusztult.[4]

ÉlőhelyeSzerkesztés

Félsivatagi és száraz kontinentális területek növénye, a talaj mésztartalma közömbös számára. Magyarországon pontusi–közép-ázsiai flóraelem volt, a jégkorszak interglaciálisában vagy a korai posztglaciálisban elterjedt sztyeppnövényzet maradványfaja lehetett. Az ország területén egyedül a Mezőföldön, Nagyhörcsökpuszta közelében élt a legszárazabb löszpusztagyep-típusban, a kunkorgó árvalányhajasban: a 19. század végén fedezték fel ottani élőhelyét, s 1957. október 14-én gyűjtötték utoljára.[8][9] Magyarországi jelenléte azóta kétséges: feltehetően kipusztult onnan, s egyúttal az országból is.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j TPL – Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst.
  2. Priszter 1999
  3. nmhh.hu
  4. a b c d MVN, 263. o.
  5. Archivált másolat. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 13.)
  6. Csapody
  7. http://www.ars-grin.gov
  8. Lendvai-Horváth 1994
  9. Lendvai-Horváth 2011

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés