Pannotípia
A pannotípia vagy panotípia egy fotográfiában használt direktpozitív képrögzítési eljárás. Elnevezése a latin „pannus” (viaszosvászon) szóból ered. A wittípia ennek egy alternatív formája.
Története szerkesztés
Feltalálta Jean Nicolas Truchelut francia fotós 1852-ben. Az eljárást 1854-ban a párizsi Wulff & Co. cég jelentette be. A receptet és a módszert 100 frankos licencdíj ellenében adták tovább, nem vált igazán elterjedtté, az 1880-es évek elejéig volt használatban.
Az eljárás szerkesztés
A felvétel kollódiumos nedveseljárású üvegnegatívra készült, melyet savas vízben (például kénsav 1:20 oldata) áztatták, majd az üveget egy kicsit nagyobb fekete viaszosvászon darabbal összepréselték. Néhány óra múltán a vászon és a kép összetapadt, így az lehúzhatóvá vált az üvegről. A sötét anyagon pozitívként jelent meg a negatív kép. A meglehetősen igénytelen eljárás hibáit sokszor pótolták színezéssel, főleg olajfestékkel vagy akvarellel.
Wittípia: A panotípia egy alternatív formáját Witte berlini fényképész fejlesztette ki a századforduló környékén, és önmagáról wittípiának nevezte el. Ő a kollódiumos lemez emulziós oldalára jó erősen rápréselt egy darabka fekete viaszosvásznat, majd rövid idő elteltével a kollódiumréteget egy kis késsel óvatosan megemelte és széleit a kicsit kisebbre vágott viaszosvászon köré hajtogatta. Miután megszáradt, spirituszlámpa fölött óvatosan addig melegítette, míg egyik sarkánál fogva lehúzhatóvá nem vált az üvegről.
Anyaga szerkesztés
Viaszolt lenvászon (viaszosvászon), ritkábban fekete bőr hordozóra készült, általában védőlakkal bevont kollódiumos gyorsfénykép, valamint különböző installációs (rögzítő, konzerváló) anyagok. (Hasonló célra aszfaltbevonatú papírt is használtak)
Méretei szerkesztés
Leggyakrabban 6,3×10,5 cm (vizitkártya) illetve 10×13,7 cm vagy 11,5×16 cm-es (kabinet) méretben készültek. Mivel nem volt túl elterjedt, mára kevés példány maradt fenn belőlük.
Hivatkozások szerkesztés
