Főmenü megnyitása

Pietro Paolo Giorgio Orsi (Rovereto, 1859. október 17. – Rovereto, 1935. november 8.) olasz régész.

Paolo Orsi
Orsi-Portrait.jpg
Életrajzi adatok
Született1859. október 17.
Rovereto
Elhunyt1935. november 8. (76 évesen)
Rovereto
Ismeretes mint
  • antropológus
  • művészettörténész
  • régész
  • őstörténész
  • politikus
  • ókortudós
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Orsi témájú médiaállományokat.


Tartalomjegyzék

ÉletrajzSzerkesztés

Nemesi családban, Rovereto városában született, amely abban az időben az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, s ez kedvezett közép-európai kulturális kapcsolatainak.

Nagyon fiatalon kezdett érdeklődni a régészet, epigráfia, numizmatika iránt. Mindössze tizenhat éves, amikor szülővárosa polgári Múzeum Társaságához jelentkezett, ahol 1880-ban a régészeti, numizmatikai részleg konzervátora lett.

Miután középiskolai tanulmányait a helyi Császári Királyi Gymnasiumban befejezte, Bécsbe költözött, hogy ókori történelmet és régészetet tanuljon, majd a Padovai Egyetemen diplomázott. Közben a római La Sapienza Egyetemen paleontológiát hallgatott.

Korai kutatásai közben szülőföldjén felfedezte a történelem előtti lelőhelyet, a Colombo-barlangot Moriban (Trento autonóm megye).

Miután egy rövid ideig tanított az alatri gimnáziumban, Róma megyében, a firenzei régészeti, képzőművészeti főigazgatóságán, majd a központi nemzeti könyvtárban kapott állást.

 
A Castellaccio di Lentini területén, Paolo Orsi, R. Carta és R. Santapaola

Miközben a Római Egyetem régészeti katedrájáért versenyben maradt, szerepet vállalt a közigazgatásban mint a múzeumi feltárások felügyelője. 1890-ben Siracusába küldték, ahol a történelem előtti idők tanulmányozásának szentelte idejét, különös figyelemmel a szikánok, a szikulok, italikuszok eredete és települései, valamint az olyan bronzkori központok iránt, mint Thapsos, és a görög kolóniák, mint Naxosz vagy Megara Hyblaea. Az Iblai-hegységben, és tengerig húzódó völgyében végzett ásatásai során templomokat, temetőket, városfalakat, palotákat, érméket, valamint egyéb dolgokat tárt fel és felfedezte Casmene ősi városát. Sajátos értelmezést adott a Priolo Gargallo-beli San Foca-bazilika építészetének.

19001901-ben a Nápolyi Nemzeti Múzeum (állami) biztosaként kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után, amint lefektette tíz nagy gyűjtemény globális átrendezésének alapjait (amit aztán a következő igazgató, Ettore Pais fejezett be).

1907-ben megbízást kapott, hogy szervezze meg Calabria regionális múzeumi felügyeletét Reggio Calabria székhellyel. Hozzájárult a Magna Grecia Nemzeti Múzeum megszületéséhez. Különösen Reggio Calabria, Locri, Crotone, Sibari, San Giorgio Morgeto és Rosarno városokban dolgozott sokat, ahol folytatta a Magna Graecia tanulmányozását. Városokat fedezett fel, egy ion templomot, Medma, Krimisa, Kaulon ősi falait és helyszíneit. Több éven át ásatott Monteleone di Calabria (ma Vibo Valentia) területén. 1931-ben Umberto Zanotti Biancóval megalapította az „Archivio storico per la Calabria e Lucania” folyóiratot.

 
149-es jegyzőkönyv az 1931. június 1-ji, S. Angelo Muxaro-beli feltárásról

Mindig megmaradt kettős szerepében, vagyis az 1924-ben megkapott calabriai főfelügyelősége mellett elsősorban Szicília földjét ásatta, visszautasítva az egyetem katedrát is. Nyugalomba vonulása után is folytatta munkáját Siracusa múzeumában, amely ma az ő nevét viseli. Bibliográfiája tele van alapvető művekkel az őstörténet és a középkor témájában, különös figyelemmel Kelet-Szicília és Calabria helyszínei mellett Rovereto, az Alpok és Dél-Tirol ásatásaira.

Társadalmi szerepe, tagságai, elismeréseiSzerkesztés

 
Mellszobra Siracusa múzeumi főfelügyelőségén
  • 1909-ben az Olasz Régészeti Társaság alapítója volt.
  • Tagja volt az Accademia nazionale dei Linceinek.
  • Több mint 300 alapvető fontosságú értekezést írt, amivel elnyerte a Lincei Régészeti Akadémia fődíját.
  • 1924-ben kinevezték az Olasz Királyság szenátorává.

EmlékezeteSzerkesztés

Neki emel emléket az 1990 óta évenként megrendezett Régészeti Filmfesztivál Rovereto városi múzeumában.

A Siracusai Régészeti Múzeumot róla nevezték el, a Reggio Calabria-i Magna Grecia Nemzeti Régészeti Múzeum nagy mennyiségű Szicíliában és Calabriában általa összegyűjtött leletet őriz a görög időszakból.

JegyzetekSzerkesztés

BibliográfiaSzerkesztés

  • Atti del Convegno "Paolo Orsi e l'archeologia del '900", Rovereto, 1990/5/12-13, Supplemento agli Annali del Museo Civico di Rovereto, vol.6,1990 (múzeumi évkönyv melléklete)
  • Maurina B., Sorge E. (szerk.), Orsi, Halbherr, Gerola. L’archeologia italiana nel Mediterraneo, Catalogo della mostra (Rovereto, Palazzo Alberti, 2009/10/2 – 2010/6/30), Rovereto, 2010 (kiállításkatalógus)
  • La Rosa V., 1978, Paolo Orsi: una storia accademica, Catania
  • Zanotti Bianco U., 1950, Paolo Orsi, Rovereto

Kapcsolódó tételekSzerkesztés

  • Magna Grecia Nemzeti Múzeum, Reggio Calabria
  • Paolo Orsi Regionális Régészeti Múzeum, Siracusa
  • Stefano Bottari
  • Sebastiano Agati
  • Monte Bubbonia

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paolo Orsi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Egyéb projektekSzerkesztés

További információkat találhatsz Paolo Orsi témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

  Szótári meghatározások a Wikiszótárban
  Kézikönyvek a Wikikönyvekben
  Idézetek a Wikidézetben
  Forrásmunkák a Wikiforrásban
  Képek a Commonsban
  Hírek a Wikihírekben