Parker napszonda

(Parker Solar Probe szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 19.

A Parker Solar Probe, rövidítve PSP (magyarul: Parker napszonda), korábban Solar Probe+ vagy Solar Probe Plus amerikai űrszonda, melyet 2018. augusztus 12-én indított a NASA a Nap légkörének tanulmányozására.

Parker Solar Probe
A Solar Probe +
A Solar Probe +

Ország Egyesült Államok
ŰrügynökségNASA NASA
GyártóJohns Hopkins University Applied Physics Laboratory
Küldetés típusanapszonda
Küldetés
CélégitestNap
Indítás dátuma2018. augusztus 12.
Indítás helyeCape Canaveral Space Launch Complex 37B
HordozórakétaDelta IV Heavy
Küldetés vége2022 (tervezett)
Hivatalos weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Parker Solar Probe témájú médiaállományokat.

A NASA első űreszköze, amelyet élő személyről, Eugene Parker(wd) asztrofizikusról neveztek el.

Az űrszondát a Nap közelébe a Vénusz segítségével, hintamanőverekkel juttatják el, hét megközelítés során egyre közelebb kerülve az égitesthez. A program megvalósítása 2008-ban „A” előkészítő fázisban volt.

A legnagyobb megközelítés alkalmával mintegy 6 millió km-re lesz a Nap felszínétől (ez a Nap sugarának kb. 4-szerese). A szonda 11 cm vastag és 2,4 m átmérőjű szén-kompozit hővédő pajzsának ki kell bírnia az 1400 °C fokos hőmérsékletet és a Nap közelségéből adódó rendkívül erős sugárzást. A szondát érő sugárzás itt kb. 500-szor erősebb, mint ami a Föld körül keringő szondákat éri.

A szonda tömege 612 kg.

A szonda energiaellátását folyadékhűtésű napelemmel oldják meg, amit a hővédő pajzs mögé lehet mozgatni, ha a sugárzás túl erős lenne. A perihéliumban a Nap átmérője 23-szorosa a Földről látszónak.

A kutatókat hosszú ideje foglalkoztatja két kérdés a Nappal kapcsolatban, amikre eddig nem találtak választ: a napkorona túl magas hőmérséklete és a napszél felgyorsulása.

Rejtély 1.: a napkorona hőmérséklete

szerkesztés

A Nap felszínén a hőmérséklet körülbelül 6000 °C fok. Azt lehetne várni, hogy a Naptól távolodva a hőmérséklet csökken, a valóságban azonban emelkedik. A Nap külső légkörének, a napkoronának nagyjából 1 millió C fok a hőmérséklete. Erre a magas hőmérsékletre a tudósok 60 éve keresik a magyarázatot, azóta, hogy első alkalommal azt sikerült megmérni.

Rejtély 2.: a napszél sebessége

szerkesztés

A Nap millió km/h sebességgel lök ki magából elektromosan töltött részecskéket, ez a napszél, ami a bolygókra, aszteroidákra és üstökösökre az egész Naprendszerben hatást gyakorol. Érdekes azonban, hogy a Nap közelében nem lehet érzékelni a napszél keletkezését, holott a bolygók között már viharos sebességgel áramlik. A forrás és a megfigyelt helyek között valahol valami felgyorsítja a napszelet, amitől az óriási sebességét nyeri. A kérdés az, hogy mi ez a hatás, ami a napszél sebességét adja?

A rakomány nagyrészt műszerekből fog állni: magnetométer, plazmahullám-érzékelő, por-érzékelő, elektron- és ion-analizátorok.

A szonda egyedi műszere a „Hemispheric Imager”, ami lényegében egy olyan távcső, amivel 3D-s, vagyis térbeli képeket lehet készíteni a napkoronáról. Ezt a technikát napkorona-tomográfiának nevezik, és az a különlegesség teszi lehetővé az alkalmazását, hogy a szonda részben magában a napkoronában fog haladni és mozgása közben képeket tud készíteni a napkoronában lévő kitörésekről és áramló felhőkről.

Napciklus, napvihar

szerkesztés

2018-as felbocsátása után a szonda a fő küldetését a 25. napciklus elején kezdi meg és az előrejelzett 2022-es maximuma körül fejezi be. Ez lehetővé teszi a szonda számára, hogy a napkoronából és a napszélből a napciklus különböző fázisaiban vegyen mintát. Ugyancsak várható, hogy a küldetés vége felé számos napvihart fog megtapasztalni. Bár ez igencsak veszélyes, előre tervezett veszélyről van szó: a tudósok azt szeretnék kideríteni, hogy a legveszélyesebb részecskék hogyan jönnek létre a napkoronában; a szonda épp ezek miatt lesz ott.

Jó esetben a Solar Probe Plus képes lesz megfigyelni a keletkezés folyamatát, aminek ismeretében pontosabban előre jelezhetők lesznek a pusztító napviharok, amik elsősorban az űrhajósok egészségét és a műholdak épségét rongálják, de a Földön lévő energiaellátási- és kommunikációs vonalakat is tönkretehetik.

A Vénusz szerepe

szerkesztés

A napkorona többszöri megközelítését a Vénusz mellett végrehajtott hintamanőverek teszik lehetővé, amik segítségével módosítják a szonda pályáját, egyre közelebb vezérelve a Naphoz, illetve magához a koronához. A szonda hat év alatt hét alkalommal fog elrepülni a Vénusz közelében.

Járulékos haszonként a műszerekkel jól felszerelt szonda az elhaladások során ismereteket fog gyűjteni a Vénuszról is.

2023. szeptember 27-én a szonda 7,26 millió kilométerre közelítette meg a Nap felszínét, egyúttal 635 266 km/h-s sebességet ért el.[1][2]

További információk

szerkesztés