Pasziánsz

egyszemélyes kártyajáték

A pasziánsz az egyszemélyes kártyajátékok családja. Nagyon sok fajtája van, de a játék lényege mindegyiknél az, hogy a kártyákat véletlenszerű leosztással valamilyen rendben az asztalra helyezzük, majd pontos szabályok betartása mellett ezeket megpróbáljuk egy másik rendbe áthelyezni, egyszerre egy vagy több lapot mozgatva.

Négy példa a pasziánszok sokféleségére

Az alapelrendezés és a szabályok határozzák meg annak a valószínűségét, hogy az átrendezést végig tudjuk-e vinni, így vannak könnyebb és nehezebb játékváltozatok.[1]

A játékcsalád neve a francia patience (ejtsd: pasziansz) szóból ered, amelynek jelentése 'türelem, kitartás'. Európában ugyanez a szó angolul (ejtsd: péjsönsz) is használható a játékra, míg az amerikai angolban a játékot elsősorban solitaire (ejtsd: szoliter) néven ismerik. Ennek a szintén francia szónak az eredeti jelentése 'magányos, egyedüli'. Félreértést okozhat, hogy máshol solitaire a neve egy szintén egyszemélyes logikai játéknak, amelyben fatáblán elrendezett golyókat kell rakosgatva levenni.

A pasziánszhoz 52 lapos francia kártyát szokás használni, egy vagy két csomagot, a dzsóker lapokat ilyenkor félreteszik.

A pasziánszjáték nincs rokonságban a kártyavetéssel, más néven kártyajóslással. A pasziánsz egy időtöltésül választott játék, amely a 18. században, Franciaországban vált úri divattá, onnan érkezett hozzánk a 19. század közepén.

A játék feléledésének jele volt, hogy az 1980-as évek elején az első házi számítógépekre már készült néhány pasziánszprogram, a széles körben újbóli ismertté válásához pedig nagyban hozzájárult az, hogy a Microsoft Windows operációs rendszerek sokáig alapkiegészítőként tartalmaztak egy számítógépes programot, "Pasziánsz" néven (ez valójában a Klondike pasziánsz). A Klondike pasziánsz abszolút klasszikusnak számít a pasziánsz játékok közt. A játék célja, hogy egy pakli kártya négy halomba legyen rendezve, melyek mindegyike egy kártyasorból áll, érték szerint rendezve.[2]

A játék számítógépen történő játszásának előnyei közé tartozik, hogy nem kell hozzá asztalnyi sima felületet találni, és a kártyacsomag keverése is gyors és hatékony; nem utolsósorban pedig nem lehet benne csalni. Ugyanakkor ma is kaphatók kifejezetten pasziánszozáshoz való, kis méretű lapokból álló kártyacsomagok is, azoknak, akik élvezni akarják az asztalon játszás hangulatát.

Fogalmak szerkesztés

 
Normál méretű lapok és pasziánszkártyák

A pasziánszokban a kezdőálláshoz a megkevert csomagból véletlenszerűen leosztott lapokat kell az asztalra elhelyezni, egyedi alakzatban, de egyes játékokban megadott kártyalapokat kell a csomagból kivenni és letenni. Ezeket a lapokat általánosságban tabló, asztal vagy tábla néven emlegetik. Az osztás után megmaradt lapok csomagja a talon.[3]

Azt a területet, illetve azokat a lapokat, amelyekre az átrendezés során a többi lapot összegyűjteni fogjuk, a halom, ház vagy oszlop, esetleg csak annyit ad meg a leírás, hogy "az ászokra" kell a lapokat felhalmozni. Ha a játék megenged egy külön területet, ahová a szabad mozgás érdekében átmenetileg elhelyezhetünk lapokat, akkor ezt, illetve az ide került lapokat nevezik segédtalonnak.

Azokban a pasziánszokban, amelyekben van talon, gyakran része a szabályoknak, hogy a képpel lefelé fordított csomag a tetejéről egyenként veszünk le lapokat, és ha ezt a lapot felhasználni nem tudjuk, akkor a talon mellé letesszük, a szabálynak megfelelően képpel felfelé vagy lefelé, egy másik csomagot építve. Ezt hívják a talon átlapozásának. Egyes játékokban a talon többször is átlapozható.

Jelentősége van a kártyák értéksorrendjének is, amely a hagyományos: 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, J, Q, K. Az ász helye a sorban a játékváltozat szabályához igazodóan lehet a sor eleje vagy vége is, esetleg mindkettő.

A játék végén az eredményt nem szokás pontozni, részleteiben értékelni, csak annyit állapítunk meg, hogy "a pasziánsz sikerült" vagy nem sikerült.

Adalékok szerkesztés

Ritkaság, de létezik kétszemélyes pasziánsz is, ilyen például a sikanőz.

Pasziánszozni valójában nem csak kártyával lehet. A madzsong néven, szintén az 1980-as évek elejétől, programok révén ismertté vált egyszemélyes játék jellege teljesen megfelel a pasziánszoknak, csak kártya helyett a népszerű négyszemélyes játékban használt kövekkel játsszák.

Lásd még szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Pasziánsz témájú médiaállományokat.

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

  1. Ezek számát jellemzi, hogy a Pretty Good Solitaire v7.1 programban 370 változatból választhatunk.
  2. "A Klondike pasziánsz abszolút klasszikusnak számít a pasziánsz játékok közt" playsolitaire.io/hu.
  3. Van olyan pasziánsz, amelyben nincs talon, minden lapot leosztunk.