Perényi Adolf
Perényi Adolf, 1880-ig Pinkász Adolf[1] (Veszprém, 1855. február 10.[2] – Budapest, 1914. február 26.)[3] főreáliskolai tanár, gyorsírástanár.
| Perényi Adolf | |
| Született | 1855. február 10. Veszprém |
| Elhunyt | 1914. február 26. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása | tanár |
| Sírhelye | Farkasréti izraelita temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Pinkász Fülöp (1816–1897)[4] Ungvárról származó magánzó és Schön Rozália (1825–1899)[5] fiaként született. A gimnázium hat osztályát szülőhelyén végezte; érettségit a budapesti kegyes tanítórend főgimnáziumában tett és az egyetem bölcseleti karán modern nyelvészetet és pedagógiát hallgatott. Több évig nevelősködött. 1880-ban mint tanárjelölt Pinkász családi nevét Perényire változtatta. 1883-ban nyert tanári oklevelet. 1886-ban két évi próbaéves tanárság után a VII. kerületi állami gimnázium helyettes tanára, 1889-ben a temesvári főreáliskola rendes tanára lett. 1893-ban a budapesti I. kerüli főgimnáziumba helyeztetett át, ahol a magyar és német nyelv tanára volt.
Írásai szerkesztés
Cikkei a budapesti VII. ker. főgymnasium Értesítőjében (1878. Arany János V. Lászlójának tárgyalása az V. osztályban); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1891. Egy kis leczke a nyelvtanvból), a Délmagyarországi Közlönyben (1893. 43-46. sz. Arany és Petőfi barátsága, 1894. 39. sz. Könyvism., 1896. 297. sz. A magyar helyesírásról, 1902. 236. sz. A rovás-írás kérdéséről); Koronczy Imre gyűjteményében (Székesfejérvár, 1897. Iskolai alkalmi költemények); a Tanulók Lapjában (1895. A hazaszeretet oltáránál, 1901. Az iskoláért, dialogok); a Temesvarer Zeitungban (társadalmi s ismeretterjesztő czikkek); a Természetben (1901. Mit mondanak az állatok?); az Ethnographiában (1901. A magyar nép elméssége); a Délmagyarorsz. társaság Közlönyében (1902. A rovásírásról); a középiskolai tanáregylet Közlönyében (1902. A képzőművészetek tanításáról); a temesvári főreáliskola Értesítőjében (1902. Velencze és képzőművészeti kincsei.)
Munkái szerkesztés
- A volt iskolatársak évi jelentései. Temesvár, 1896. 1901.
- Tinódi Sebestyén válogatott históriás énekei. Rendezte és bevezetéssel ellátta. Budapest, (1899. M. Könyvtár 145.)
- Az egységes német helyesírás táblázata. Ötödik kiadás. Budapest, 1903
- Az iskolai magyar helyesírás táblázata. Budapest, 1904. (5. kiadás).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Belügyminisztérium 1880. évi 55629. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1880. év 7. oldal 33. sor.
- ↑ Születési bejegyzése a veszprémi izraelita hitközség születési akv. 4/1855. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 466/1944. folyószáma alatt.
- ↑ Pinkász Fülöp halotti bejegyzése a veszprémi polgári halotti akv. 16/1897. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
- ↑ Pinkász Fülöpné halotti bejegyzése a veszprémi polgári halotti akv. 143/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk szerkesztés
- A budapesti I. kerületi M. Kir. Állami Verbőczy István Reálgimnázium (Főgimn.) összes tanárainak és irodalmi vagy művészeti tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. Összeáll. Baumgartner Alajos. Budapest, 1927. Budai Könyvnyomda.
- Deák Gyula: Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület, 1942.
- Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Budapest, Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, 1940.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 695. o. Online elérés
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998