Pericrocotus solaris

madárfaj

A Pericrocotus solaris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Pericrocotus solaris
Pericrocotus solaris -Taiwan -pair-8.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tüskésfarúfélék (Campephagidae)
Nem: Pericrocotus
Faj: P. solaris
Tudományos név
Pericrocotus solaris
Blyth, 1846
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pericrocotus solaris témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pericrocotus solaris témájú médiaállományokat és Pericrocotus solaris témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Edward Blyth angol ornitológus írta le 1846-ban.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Pericrocotus solaris cinereigula Sharpe, 1889
  • Pericrocotus solaris deignani Riley, 1940
  • Pericrocotus solaris griseogularis Gould, 1863
  • Pericrocotus solaris montanus Salvadori, 1879
  • Pericrocotus solaris montpellieri La Touche, 1922
  • Pericrocotus solaris nassovicus Deignan, 1938
  • Pericrocotus solaris rubrolimbatus Salvadori, 1887
  • Pericrocotus solaris solaris Blyth, 1846[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők, valamint vidéki kertek. Állandó, de magassági vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 19 centiméter, testtömege 11–17 gramm.[5]

 
A hím
 
és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Gerinctelenekkel táplálkozik.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 10.)

További információkSzerkesztés