Perui borsfa
A perui borsfa (Schinus molle) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szömörcefélék (Anacardiaceae) családjának egyik faja. Rendszertanilag nem rokona a borsnak (Piper nigrum).
Perui borsfa | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Schinus molle L. | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Perui borsfa témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Perui borsfa témájú médiaállományokat és Perui borsfa témájú kategóriát. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/05/Schinus_molle02.jpg/250px-Schinus_molle02.jpg)
Származása, elterjedése
szerkesztésDél-Amerikából származik. Nemcsak Peruban honos, de nő a kontinens minden, trópusi éghajlatú részén Argentínától Mexikóig. Mexikóban az északnyugati államok és a Yucatán-félsziget kivételével szinte minden állam területén megtalálható.[1] Fűszer-, illetve dísznövényként több, trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidékre is betelepítették, így például:
Madeirán a sziget déli partján ültetik dísznövényként a tengerparti sávban, mintegy 400 m magasságig, leginkább Funchalban, ahol több parkban és kertben is megtalálható — a Szent Katalin parkban több változata is.
Megjelenése, felépítése
szerkesztésNagyjából 8 m magasra növő fa. Lecsüngő ágai a szomorúfűzre emlékeztetnek. Letört hajtásai, elmorzsolt levelei egyaránt a borséra emlékeztető illatot árasztanak. Jelentéktelen külsejű virágai fehéres árnyalatúak.
Rózsaborsnak nevezett termései körülbelül 4 mm-es, gömbölyű, egymagvas, vékony csonthéjú bogyók. A bogyókban viszonylag sok a cukor (amitől édeskések) és 3-5% az illóolaj (amitől aromásak). Terpéntartalmuk miatt ízük a borókabogyóéra emlékeztet.
Életmódja, élőhelye
szerkesztésEgyáltalán nem fagytűrő, már a 10 °C alatti hőmérsékletet is rosszul viseli.
Felhasználása
szerkesztésAz érett bogyókat megszárítják és sólében áztatják. A rózsaborssal elsősorban díszítik az ételeket: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némelyeknek légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat.
Az európai piacokon forgalmazott rózsaborsot Réunion szigetétől hozzuk be, de az nem a perui, hanem a piros rózsabors termése — ezt a szigeten nagyüzemileg termesztik.
Dísznövényként is gyakran ültetik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ CONABIO adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. október 14.)
Források
szerkesztés- Terebess fűszerkalauz
- Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 27. ISBN 3-938282-09-6