Főmenü megnyitása

Pesti Hírlap (napilap, 1841–1849)

(1841–1849) Kossuth lapja

A Pesti Hírlap (eredeti helyesírással Pesti Hirlap) a reformkortól, 1841-től jelent meg a szabadságharc bukásáig, 1849-ig. A Kossuth Lajos által szerkesztett sajtótermék a magyar sajtótörténet legnagyobb hatású és a korabeli ellenzék legjelentősebb orgánuma volt, mely a nemességhez szólt. Kossuthot 1844-ben a bécsi kormány eltávolította a szerkesztőségből.

Pesti Hírlap
A lap első száma a kiadó és nyomdatulajdonos Landerer Lajos előszavával
A lap első száma a kiadó és nyomdatulajdonos Landerer Lajos előszavával
Adatok
Típus napilap (1848–1849)

Ország  Magyarország
Alapítva 1841. január 2.
Megszűnt 1849. július 8.
Kiadó Landerer Lajos
Szerkesztő
Nyelv magyar
Székhely Pest

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

IndulásaSzerkesztés

Az 1830-as években a bécsi kormányzat még nem engedélyezte a hírlapok kiadását, de az 1840-es években a cenzúraviszonyok enyhülésével és Bécs kompromisszumok felé való nyitásával már megjelenhetett a politikai sajtó Magyarországon.

A Rajzolatok a Társasélet és Divatvilágból című divatlapot Munkácsy János 1840-ben átalakította Sürgöny címmel kormánypárti lappá. Ennek a lapengedélyét vette meg Landerer Lajos 1840 végén, amikor egy antiliberális lapot szándékozott elindítani. A szerkesztő mégis az éppen politikai fogságából szabaduló Kossuth lett, mivel Metternich azt remélte, ezzel megnyerheti saját érdekének, vagy legalább a cenzúra keretei közé szoríthatja tevékenységét. Landerer megígérte, ha Kossuth a kormánynak kellemetlenné válik, eltávolítja.

A Pesti Hírlap első száma 1841. január 2-án jelent meg. Az újság az 1848-as forradalom előtti évtized és a liberális ellenzék kiemelkedő orgánuma lett.

Széchenyi kritikájaSzerkesztés

Nemcsak az udvar, de Széchenyi sem nézte jó szemmel a Pesti Hírlap erős ellenzéki hangvételét. 1841-ben Széchenyi a Kelet népe c. könyvében fejezte ki aggodalmait a forradalmi izgatások és a szenvedélyek felkeltése miatt, melyek szerinte anarchiába sodorhatják a nemzetet. Kossuth előbb a Pesti Hírlap hasábjain, majd a Felelet c. könyvében válaszolt Széchenyi aggályaira. Ő úgy gondolta, a sajtónak joga és kötelessége megvitatni a törvényhozás elé tartozó ügyeket, s ez nem vezet forradalomba, csupán hangot ad a közvéleménynek. A vita innentől két politikai orgánum, a Jelenkor és a Pesti Hírlap vitájaként folytatódott.

A centralista Pesti HírlapSzerkesztés

Miután az 1843–44-es Országgyűlés az ellenzék vereségével végződött, eltávolították szerkesztői székéből Kossuthot, aki a Pesti Hírlap 1844. június 30-ai számában búcsúzott el olvasóitól. A hírlap ekkor a szintén ellenzéki (de nem Kossuth irányát képviselő) centralisták kezébe került. Szerkesztőnek Szalay Lászlót nevezték ki, akitől 1845-ben Csengery Antal vette át ezt a posztot. Csengery megújította a Fővárosi Újdonságok rovatát, a külföldi híreket Irinyi József szerkesztette, a közgazdaságiakat Trefort Ágoston. A legjelentősebb vezércikkíró ebben az időben Eötvös József volt, akinek a polgári államelméletek hazai alkalmazásáról és a közigazgatási reformokról való elmélkedései E. jellel vagy Agricola levelei címmel jelentek meg a lap hasábjain. Publicisztikájában vitázott a Kossuthtal, Széchenyivel, és a konzervatívokkal - ez utóbbiakkal leginkább az újonnan induló Budapesti Hírlap kritizálása révén. A lap veszített ugyan korábbi népszerűségéből, de még így is a legolvasottabb maradt. 1846-tól felhagyott a centralista eszmék kizárólagos hirdetésével és az ellenzék közös lapja lett. Ekkoriban került a későbbi segédszerkesztő, Kemény Zsigmond a laphoz, aki jogi és történelmi felkészültségével a centralisták programját támogatta.

A szabadságharc alattSzerkesztés

 
A lap 1848. március 16-án megjelent melléklete

1848. március 15-től újraindították a sorszámozást, ezzel is jelezve, hogy új korszak kezdődött. 1848. április 11-én megszületett a XVIII. tc. a sajtószabadságról, amitől nagyon megszaporodtak az újságok. A radikális sajtó megjelenésével a Pesti Hírlap a centrum felé tolódott, de álláspontján nem változtatott, a forradalom befejezése mellett állt és vitázott a radikális Marczius Tizenötödikével. Szemere felszólítására április 16-tól új rovatott nyitottak a rendeletek számára. Közvetlenül a forradalom előtt az előfizetők száma ismét elérte az 5000-et, május 27-től pedig napilapként jelent meg az eddig heti két számban kiadott orgánum.

A lap szerkesztőjének Jókait akarták felkérni, de Pest megszállása és a kormány Debrecenbe költözésével ez meghiúsult. Az 1849. január 3-ai számon már Jókai neve szerepelt, de január 23-ig Szilágyi Sándor szerkesztette, ekkor azonban Windischgrätz betiltotta a lapot. Pest felszabadulása után, április 24-én még újraindították, de nem volt túl hosszú életű, 1849. július 8-án ismét megszűnt.

TartalomSzerkesztés

RovataiSzerkesztés

Kossuth a szerkesztésen túl a cikkek nagy részének szerzője is volt. Az ő nevéhez fűződik a vezércikk meghonosítása is. A vezércikket a Fővárosi Újdonságok című rovat követte, melynek humoros-szatirikus cikkei a városi hatóságok visszaéléseit ostorozták. A vidéki, törvényhatósági életről szóló tudósítások (leginkább a bíráskodás, a népnevelés, a magyarosítás, a házadó és az örökváltság ügyeiről) a Megyei Napló és a Vidéki levéltárca rovataiban jelentek meg.

Az 1843–44-es Országgyűlés megnyitásától a legtöbb rovat átadta helyét az Országgyűlési Tudósításoknak, ahova Vahot Imre írt Pozsonyból. A Külföldi naplóban a külföld híreit olvashatták az előfizetők parlamenti vitákról és a sajtószabadság ügyéről. Forrásai külföldi újságok cikkei voltak, melyeket átfogalmaztak és néha még a forrást is megjelölték. Az Értekező volt az hírlap utolsó tárcarovata, ahova olyan szerzők írtak az örökváltság, a városi reformok, az ismeretterjesztés, a vámkérdés és a pénzügyek problémáiról, mint Szentkirályi Móric, Fáy András, Almási Balogh Pál, Szalay László és Henszlmann Imre. Az utolsó oldalakon hivatalos közlemények és kereskedők, kiadók hirdetései szerepeltek.

ÚjdonságokSzerkesztés

A Pesti Hírlap több újítással is szolgált a korabeli olvasóknak. Megjelenésében nem sokban különbözött ugyan a Jelenkortól, viszont újszerű volt háromhasábos szedése, s az, hogy egységes tartalmi mondanivaló (nemzeti reformok) megjelenítésére törekedtek egy-egy számon, illetve magán a lapon belül. A Pesti Hírlap „a nemzet életének hű tükre” kívánt lenni, s nem szórakoztatni akart, ezért száműzte lapjairól a szépirodalmat. Újítás volt az is, hogy az előfizetők az ország bármely részén történő reformtörekvésekről tájékozódhattak az újságból. Ennek hatására vidéken is nagyon népszerű lett a Pesti Hírlap, megrendelőinek száma 1844 elejére 5200-ra emelkedett, s ezzel a kor legpopulárisabb lapjává vált. A Pesti Hírlap nagy sikere több olyan, korábban virágzó folyóiratot is elhalványított, mint amilyen az Athenaeum volt.

ForrásokSzerkesztés

  • Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Budapest. Sajtóház kiadó. 2001.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés