Peter von Bartholémy

Báró Peter von Bartholémy (Malmedy, 1771. szeptember 26. – Bécs, 1832. február 7.) Császári-királyi ezredes, a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztese. 1824-től az 51. (Mecséry) gyalogezred parancsnoka

Peter von Bartholémy
Született	1771. szeptember 26. Malmedy
Meghalt	1832. február 7. (60 évesen) Bécs
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	40 év
Rendfokozata	ezredes
Csatái	napóleoni háborúk
Kitüntetései	Katonai Mária Terézia-rend

Élete és pályafutása

1771. szeptember 26-án született Malmedyben. Édesapja Albert Josef Bartholemy, édesanyja pedig lánykori nevén Maria Leonard. Keresztségben a Peter Matthias Josef nevet kapta keresztapja, édesanyja testvére Peter Matthias Leonard után. Tanulmányai során retorikát tanult az aacheni kollégiumban majd a Pesti Egyetemen filozófiát. A kirobbanó török háború alatt 1789 júniusában belépett a 19. (Alvinczy) gyalogezredbe, mint zászlós. 1793-ban ezredével az itáliai hadszíntérre került. 1794. szeptember elsejétől alhadnaggyá léptették elő. 1796. április 15-én megvívott dego-i csatában francia hadifogságba kerül. 1796 őszén már újra az ezredénél volt, és az 1796. november 2-án Segonzanonál megvívott csatában bátorságáért tábornoki dicséretben részesült. A piazze-i ütközetben két nappal később két alhadnagy társával önként jelentkezve önkénteseikkel sikeresen rohanták meg a francia állásokat, és visszaszorították ellenséget az általa birtokolt magaslatról. 1796. november 6-án Calliano-nál újabb dicséretben részesült, de ismét francia hadifogságba esett. 1797 júniusától főhadnagy. A második koalíciós háború (1799-1802) alatt újra Itáliában harcolt. 1800. május 13-án a Monte Cretonál és Torazzonál vívott csatában megsebesült. 1805. szeptember elsejétől százados. 1809. május 8-án a Piave mellett gyalogezrede 3. zászlóaljának parancsnokaként sikeresen vert vissza két támadó francia lovasezredet, ezzel fedezve a császári-királyi csapatok visszavonulását. Tettéért 1810-ben megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. 1809-ben részt vett a június 12.-i pápai ütközetben és a június 14-én vívott győri csatában is. 1811. június 9-én bárói rangra emelték. Az 1812-es oroszországi hadjáratból kimaradt, mivel gránátos századosként az ezred gránátos osztályával Bécsben tartózkodott. Az 1813 szeptemberétől őrnagy. Az 1813. október 16-18-ig tartó lipcsei csatában ezrede 1. zászlóaljának ideiglenes parancsnokaként harcolt. 18-án a francia jobbszárny ellen indított támadás során harmadszor is francia fogságba esett. Szerencséjére két nap múlva porosz huszárok kiszabadították. Végigharcolta az 1814-es franciaországi hadjáratot, és az év májusában a 2.,19. és a 33. gyalogezred gránátos századaiból alakult zászlóalj parancsnoki posztjával jutalmazták. 1815. október 7-én alezredessé nevezték ki. 1818 tavaszán áthelyezték az 51. (Mecséry) gyalogezredbe, ahol ugyancsak az ezred gránátosait tömörítő zászlóalj parancsnoka (31.,51., 60. gyalogezredek gránátosai) lett, és részt vesz velük az 1820-as Nápoly elleni hadjáratban. 1824-ben ezredessé és az ezred parancsnokává nevezték ki. 1827-ben megkapta a szicíliai Szent György-rend parancsnoki keresztjét. 1830. június 18-án 300 guldenes éves nyugdíjjal nyugalmazták 40 éves aktív katonai szolgálat után. 1832. február 7-én hal meg Bécsben 61 évesen.

Források

• Schmidt, Alois: Peter Freiherr von Bartholemy k. u. k. Oberst und Ritter des Militär- Maria Theresienordens (1771-1832), Bonn, 1908