Gombos varjúköröm

A gombos varjúköröm vagy gombos raponca (Phyteuma orbiculare) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó, a Kárpát-medencében is honos faj.

Gombos varjúköröm
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales) Család: Harangvirágfélék (Campanulaceae) Alcsalád: Harangvirágformák (Campanuloideae) Nemzetség: Varjúköröm (Phyteuma) Faj: P. orbiculare
Tudományos név
Phyteuma orbiculare L.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gombos varjúköröm témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gombos varjúköröm témájú médiaállományokat és Gombos varjúköröm témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye

A Kárpát-medencében őshonos: védett, reliktum faj.

Megjelenése, felépítése

Gombos varjúköröm nyíló virága

15–30 cm magasra növő, lágyszárú növény. Tő- és alsó levelei lándzsásak, többnyire hosszabbak, mint amilyen szélesek, a szegélyük csipkés. A felső levelek ülő tojásdad alakúak hosszú heggyel.

Virágzata gombos, 2–3 cm átmérőjű, később gyakran tojás alakú. A csúcsuknál összenőtt, kék pártalevelek (a többi varjúkörömhöz hasonlóan) a virágzás előtt begörbülnek — erről kapta nevét a nemzetség. Csészéje ötfogú; a nyílás előtt csöves pártája, tőtől öt sallangra hasad fel: ezek vagy hátragörbülnek, vagy csúcsukon összefüggve maradnak. Portokjai teljesen szabadok. Külső murvalevelei gyöngén fűrészesek.

Életmódja, élőhelye

Évelő. Májustól júliusig nyílik. Virágait méhek és lepkék porozzák be.

A Magyar középhegységben a mészkedvelő tölgyesekben, a hegyi réteken, a mészkő- és dolomitsziklagyepekben nő.

Források

• Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 215. o. ISBN 963-9257-19-2  
• Wagner János: Magyarország virágos növényei
• D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 14.