Piccolo oboa
A piccolo oboa, korabeli nevén musette oboa (magyarul:kis oboa), az oboa család legkisebb méretű, és legmagasabb hangfekvésű (szopranínó) tagja. E hangszer Esz- és F-hangolású változata létezik, míg a hagyományos oboa C-hangolású.
| Piccolo oboa | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol: Piccolo oboe német: Musette spanyol: Oboe pícolo francia: Musette | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → nádnyelves fafúvós | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.112-71 |
| Csőhossz | 30 cm |
| Hangolás | Esz, F |
| Rokon hangszerek | oboa |
| Hangszerjátékos | oboista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Piccolo oboa témájú médiaállományokat. | |
Készítői szerkesztés
Két ország készít piccolo oboákat. Mindkét országban eltérő hangolású hangszereket gyárt. Olaszországban az Esz-hangolásút a Fratelli Patricola műhely, Franciaországban pedig az F. Lorée és a Marigaux cég az F-hangolású piccolo oboákat készíti a mai napig. Lorée piccolo oboaként, Marigaux és Patricola musette oboa névvel árusítja ezt a hangszert. Egy piccolo oboa 6000-7500 amerikai dollár (1 300 000-1 600 000 forint) között vásárolható meg.
Felhasználása és irodalma szerkesztés
A hangszer szokatlan hangszínét leginkább a kortárs kamara- és a kortárs zenében alkalmazzák. Legfőképpen a duplanádas együttesekben szerepel, valamint filmzenében is használatos hangszer.
Talán a legismertebb darabok, amikben piccolo oboa is szerepel, Bruno Maderna 1971-ben írt Szóló Oboákra kamaraműve, vagy Paolo Renosto 1967-es Ar-Loth-ja.
Lásd még szerkesztés
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Piccolo oboe című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
