Székely Péter (szobrász)

Székely Péter (külföldön ismert nevén: Pierre Székely) (Budapest, 1923. június 11. – Párizs, 2001. április 3.) Franciaországban élt magyar szobrász, építész. Érmészettel és grafikával is foglalkozott.

Székely Péter
Született	1923. június 11. Budapest
Elhunyt	2001. április 3. (77 évesen) Párizs
Állampolgársága	magyar francia
Házastársa	Harsányi Vera
Gyermekei	Martin Szekely
Foglalkozása	szobrász festőművész
Kitüntetései	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (1990) a francia Becsületrend lovagja (1998)
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1936 és 1941 az Atelier-iskolában tanult Budapesten, ahol tanára Orbán Dezső volt. 1941 és 1944 között Dallos Hanna műtermében dolgozott, emellett egy budapesti faszobrász műhelyében tanult fafaragást. Munkaszolgálatosként részt vett a várpalotai vár műemléki helyreállítási munkáiban. 1946-tól Franciaországban élt. 1972-ben kapta meg a francia állampolgárságot.

Első absztrakt köztéri szobrát, a Fekete formát 1953-ban állították fel Párizsban. A kőfaragás mellett az első franciaországi periódusában szürreális assemblage-okat készített talált tárgyakból.

Díjai, elismerései

• a Hágai Királyi Képzőművészeti Akadémia díszdoktora (1978)
• Az Utca Művészete I. Nemzetközi Biennálé nagydíja, Párizs (1998),
• Francia Állami Becsületrend (életművéért)

Egyéni kiállításai

• 1950 • Galerie Maxime Old, Párizs
• 1951 • Galerie Mai, Párizs
• 1955 • Galerie Colette Allendy, Párizs
• 1958 • Galerie Marcel Michaud, Lyon
• 1960 • Galerie Jacques Peron, Párizs
• 1964 • Galerie Nouvelles Images, La Haye (NL)
• 1967 • Cloitre Saint Séverin, Párizs
• 1969 • G. Caleidoscopo, Padova
• 1971 • Centre Culturel de Toulouse • Egyetem, Mexico City
• 1972 • Galerie L55, Párizs • Musée Saint Denis, Reims • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
• 1973 • Francia Intézet, Theszaloníki, Athén
• 1974 • Galerie Jacqueline Blanquet, Párizs
• 1976 • Bibliothèque Nationale, Nanterre (FR)
• 1977 • Chapelle de la Grande-Rue, Dreux (FR), Vármúzeum, Esztergom
• 1978 • Egyetem, Kanazawa (JP) • Maison Franco-Japonaise, Tokio • Alliance Française, Delhi (IND) • Francia Intézet, Calcutta • Egyetem, Izmir (TR)
• 1981 • Musée de la Monnaie, Párizs (gyűjt., kat.)
• 1983 • Vigadó Galéria, Budapest • Budapest Galéria, Budapest • Fészek Klub, Budapest
• 1984 • Galerie Gérard Laubie, Párizs
• 1987 • Maison de France, Santo-Domingo
• 1988 • Nemzetközi Gránitfesztivál, Aji (JP)
• 1990 • Magyar Intézet, Párizs
• 1991 • Saint Charles kórház, Rosny sur Seine (FR) • Művészetek Háza, Pécs
• 1992 • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest • Francia Intézet, Pozsony
• 1993 • Galerie de l'Odéon, Párizs • Művészeti Múzeum, Taipei
• 1994 • Château de Vascoeuil (FR) • Musée de la Monnaie, Párizs
• 1996 • Marcoussis (FR) • Komatsu (JP) • Francia Intézet, Budapest.
• 1997 • Musée de la Tour, Saint-Amand-les-Eaux (FR)
• 1998 • Frac Orleans (FR).

Csoportos kiállításai (válogatás)

1949-1997 között 268 kollektív tárlaton vett részt Európa, Afrika, Ázsia és Észak-Amerika különböző városaiban.

Művei közgyűjteményekben

• Centre Georges Pompidou, Párizs
• Fundação Calouste Gulbenkian, Lisszabon
• Janus Pannonius Múzeum, Pécs
• Musée des sculptures en granit, Perros-Guirec (FR)
• Művészeti Múzeum, Taipei (Tajvan)
• Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
• Szépművészeti Múzeum, Budapest
• Yabashi Institut, Sekigahara (JP).

Köztéri művei

Három földrészen 110 köztéri szobra áll. A legjelentősebbek:

• Fekete forma (kerámia műgyantával, 1953, Párizs)
• Szellem (lángolt gránit, 1968, Sidobre)
• Az emberi életkorok meditációs kertje (gránit, 1973, Valentoni temető)
• A Tó asszonya (sziklamászó szobor, beton, 1975, Courcouronne-Evry)
• A szabad ember (lángolt gránit, 1978, La Défense, Párizs, 1991-től Kőkert, Pécs)
• Változat a címerpajzsra (gránit és beton, 1978, Granville)
• Béke (gránit, 1983, Budapest)
• Együttműködés (gránit, 1985, Boningles-Calais)
• Szent szoba (gránit, 1988, Aji)
• Kőkert (3 gránit és 2 lávakő szobor [Várnagy Péter építésszel], felállítva 1991, Pécs)
• Székely Múzeum (12 gránit és mészkő, szobor, 1993, Sekigahara)
• Árnyékmadár (gránit, 1995, Párizs)
• Rokonszenv (gránit, 1996, Budapest).

További információk

• Seuphor, M.: Le livre de l'architecture moderne, Laffont, 1958
• Blanc, J.-~: Livre de la pierre, Nouvelles images, 1965
• Pierre Joly: Une architecture á l'image du Carmel, Plaisir de France, 1968/5.
• Redstone, L. G.: Art in architecture, Mc Graw-Hill Book comp., 1968
• Mathiue, M. T.: ~, sculpteur, Recherce et architecture №8., 1971
• Ragon, M.: Histoire mondiale de l'architecture et de l'urbanisme modernes, Castermann, 1972
• Pierre Joly: Pierre Székely. Corvina Kiadó, Budapest, 1977
• Dehaye, P.-Joly, P.-Cabonne, P.-Échapasse, M.-Ragon, M.: ~ á la Monnaie (gyűjt. kat., bev. tan., Ministére de l'Economie et des Finances, Párizs, 1981)
• Sinkovits P.: Mozgás és stabilitás,
• Passuth Krisztina: ~ szobrászata, Művészet, 1983/10.
• Várkonyi Gy.: ~ kőkertje, Jelenkor, 1991/2.
• Pierre Joly: Contribution á l'histoire de l'art présent, Ars Librorum, 1993/5.
• Gülch Cs.: Érzelmes útinapló, párizsi lapok, Árgus, 1994
• Gaillaguet, S.: Székely, életmű, Budapest 1998
• Kőrössi P. J.: Nőkentaur és hímmadár. ~ 1923-2001, Élet és Irodalom, 2001. április 13.

Források

• artportal.hu Archiválva 2017. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Pierre Joly: Pierre Székely. Corvina Kiadó, Budapest, 1977, ISBN 963 13 1072 8
• a művész honlapja