Pirnát Antal (Budapest, 1930. január 6.–Budapest, 1997. november. 27.) magyar irodalomtörténész, eszmetörténész, a régi magyar irodalom kutatója, egyetemi tanár.

Pályafutása szerkesztés

A kőbányai Szent László Gimnáziumban érettségizett. 1952-ben végzett magyar-latin-tanár szakon Budapesten (ELTE BTK); 1952-ben a kiskunfélegyházi I. László Gimnázium tanára. 1952–1955 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának aspiránsa (Tolnai Gábor irányításával). 1955-től az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központ, 1956–1959 az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1959–1986 tudományos főmunkatársa, 1986–1990 tudományos tanácsadója.

1955-ben Kolozsvárott értékes 16. századi latin nyelvű kézirategyüttest fedezett föl, melynek földolgozásával alapvető eredményeket ért el az erdélyi antitrinitárius mozgalom kutatása terén. Kandidátusi fokozatot 1959-ben szerzett (értekezése: Az erdélyi szentháromságtagadók ideológiája az 1570-es években, mely utóbb német nyelven önálló kötetként is megjelent). 1985-ben az irodalomtudományok doktora lett.

1958–1960 között a Szegedi Tudományegyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék adjunktusa; a JATE BTK (1976–1979), az ELTE BTK (1964–1966), a KLTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék (1984–1990) címzetes egyetemi docense. Nyugdíjba vonulása után, 1990-től 1996-ig a pécsi JPTE BTK Irodalomtörténeti Tanszékének egyetemi tanára.

Temetésére 1997. december 15-én Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben az unitárius egyház szertartása szerint került sor.

Családja szerkesztés

Szülei: Pirnát Antal gyári tisztviselő és Horn René. Nagyapja kőbányai sörfőző (főmalátamester) volt, akinek felmenői a XIX. században, szlovén nyelvterületről kerültek Kőbányára. Felesége, Mayer Erika (1928. VII. 20.−1986. július 27.),[1] aki 1952-től az ELTE BTK Latin Tanszékének docense volt. Egy lányuk (Zsuzsa, 1957) és egy fiuk született (Anta, 1959).

Munkássága szerkesztés

Kutatási területe: 16. századi irodalom- és eszmetörténet, a reformáció és unitarizmus egyháztörténete, 16-17. századi latin és magyar irodalom, erdélyi szentháromságtagadók (antitrinitáriusok), Balassi Bálint életműve, poétikája.

Közreműködött a Klaniczay Tibor-féle hatkötetes akadémiai irodalomtörténet ("spenót", 1964) első két kötetének megírásában.

1976–1992 között a latin nyelvű Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series Nova sorozat szerkesztője.

Művei szerkesztés

Önálló kötetek szerkesztés

  • Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarier in der 1570-er Jahren; németre ford. Roth Edith; Akadémiai, Budapest, 1961
  • Balassi Bálint poétikája; Balassi, Budapest, 1996 (Humanizmus és reformáció)
  • Kiadatlan tanulmányok; szerk. Ács Pál, előszó Balázs Mihály; reciti, Budapest, 2018[1]

Szerkesztések, tanulmányok szerkesztés

  • Régi magyar századok. Adatok a reneszánsz és barokk irodalom történetéhez; tan. többekkel; MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató csoport, Budapest, 1973 (Studium)
  • Antitrinitarianism in the second half of the 16th century. Proceedings of the International colloquium held on the 400th anniversary of Ferenc David's death in Siklós, May 15-19. 1979; szerk. Dán Róbert, Pirnát Antal, tan. Balázs Mihály et al.; Akadémiai–Brill, Budapest–Leiden, 1982 (Studia humanitatis)
  • Johann Sommer: Vita Jacobi despotae Moldavorum. Wittenberg, 1587; mellékletben tan. Pirnát Antal, fakszimile szöveggond. Kőszeghy Péter; MTA Irodalomtudományi Intézet–Akadémiai, Budapest, 1987 (Bibliotheca Hungarica antiqua)
  • De falsa et vera unius Dei Patris, Filii et Spiritus Sancti cognitione libri duo. Albae Juliae 1568; bev. Pirnát Antal; De Graaf–Akadémiai, Nieuwkoop–Budapest, 1988 (Bibliotheca unitariorum)
  • Rimay János: Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára; szerk., sajtó alá rend., jegyz. Ács Pál, tan. Pirnát Antal et al.; Balassi, Budapest, 1994

Fordítások szerkesztés

  • Forgách MihályJustus Lipsius levélváltása; sajtó alá rend. Stoll Béla, latinból ford. Pirnát Antal, bev., szerk. Klaniczay Tibor, jegyz. V. Kovács Sándor, életrajz Komlovszki Tibor; MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 1970 (Studium)

Díjai, kitüntetései szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Szörényi László nekrológja (ITK, 1997)[2]

Jegyzetek szerkesztés