Polimerizációnak azt a kémiai szintézist nevezzük, amely során több monomer láncreakcióba lépve egymással, melléktermék keletkezése nélkül, polimerré kapcsolódik össze.

Műanyaggyártás szerkesztés

Polimerizációs reakcióban monomerként telítetlen kötést vagy feszült gyűrűt tartalmazó vegyületek vehetnek részt.

A műanyaggyártás területén a kettős kötést tartalmazó vegyületek jelentősek. Ezekben a két kötés nem ekvivalens, a pí-kötést létrehozó elektronpár nagyobb reakcióképességű, ezért különböző aktiváló ágensekkel könnyedén reakcióba lép. Ilyenek a vinil vegyületek, vagy a legegyszerűbb képviselő az etilén melyből polimerizációval polietilén hozható létre.

Példa:

Polietilén: CH2=CH2 × n = - [CH2-CH2]n-

ahol n az ún.polimerizációs fok.

Jelentősek még a konjugált diének, melyek főképp szintetikus kaucsukok, műgyanták előállításában játszanak fontos szerepet.

Láncreakcióként szerkesztés

A polimerizáció láncreakció, melyben a monomerek polimerré kapcsolódnak össze, ez bizonyos esetekben csupán iniciátorokkal és katalizátorokkal indítható meg, más esetekben akár szobahőmérsékleten bekövetkezik, (Például sztirol esetén) ezek megindulását inhibitorokkal gátolják.

A polimerizációban, mint minden láncreakcióban, három alapvető elemi reakciót különböztethetünk meg[1]

  • Láncindítás: Létrehozzuk az aktív centrumot
  • Láncnövekedés: Az aktív formában lévő növekedési centrumok reagálnak a monomer molekulákkal
  • Lánczáródás: Eltűnnek a polimerizációt vivő aktív centrumok.

Források szerkesztés

  1. Borbély Endréné dr. - Vágó Katalin: Szakmai Kémia III. Műanyagok fizikája és kémiája, műanyagok feldolgozása. 98-102 Budapest, KMF Sokszorosító, 1992

Hivatkozások szerkesztés