Politikai törésvonalak

Politikai törésvonalak olyan embereket (csoportokat) választanak el egymástól, akik különböznek egymástól fő társadalmi jellemzőik szempontjából, mint a foglalkozás, a státusz/osztály, a vallás, az etnikum, a nem. Más tekintetben az egymástól különböző csoportok tudatában vannak kollektív azonosságuknak, ami lehetővé teszi a konfliktust: ideológiai megosztottság. Harmadjára a társadalmi törésvonal, csak akkor lesz politikai törésvonallá, ha a cleavage egy oldalán levők mint kollektív aktorok szervezeti formát találnak érdekeik, értékeik, „ügyeik” kifejezésére: csoportok, mozgalmak, pártok. Ez a strukturális és tudati törésvonalak politikai „lefordítása”. (Cleavage translation.)

A törésvonalak a pártverseny tengelyei: tartós strukturális konfliktusok (nem egyszerűen vitatémák), amelyek szembenálló politikai álláspontokat alapoznak meg. Politika: terület – gazdaság – kultúra történetileg kialakult kölcsönhatása.

Az európai politika „koncepcionális” térképe (16 – 18. század)

A nyugat – kelet tengely: gazdaság Atlanti Kapitalizmus és központi városöv. Ezek mentén és közelében: kapitalista, polgári evolúció Keleten elmaradottság -- agrártúlsúly, államközpontúság (a határ a nyugati kereszténység)

Atlanti kapitalizmus

Tengerközeli perifériák: Skócia, Írország stb. Tengermenti birodalmak: Norvégia, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Portugália

• Városöv: Hanza, Németalföld, Rajnavidék, Olaszo. • Kontinentális nemzetek: Poroszország, Bajorország, Ausztria • A városövtől távolabbi keleti perifériák – ütköző zónák : Finnország, Balti államok, Lengyelo., Magyarország

Észak– Dél tengely – vallás (kultúra)

• Katolicizmus: nemzetek feletti orientáció
• Reformáció: nemzeti orientáció + « protestáns etika = a kapitalizmus szelleme »

Területek északról délre:

• Protestáns
• Vegyes
• Katolikus
• Ellenreformáció

2. Funkcionális tengely (gazdaság – kultúra) • Érdekellentétek -- gazdaság Osztályok, rétegek „Mi az, ami hasznos nekem?” Racionális alkudozás

• Kultúra – értékek -- világnézeti ellentétek Ki vagyok én, ki a barát ki az ellenség? Identitás, ellenségkép, /kultúr/harc Hitek, erkölcsi igazságok, vallások

A törésvonalak történelmi beágyazottsága

Európa politikai fejlődésének nagy szakaszai Mai konfliktusok, politikai rendszerek történelmi gyökerei. Előzmény: nemzetek feletti Római Birodalom bukása 1. Center (state) formation – államalapítások Határok meghúzása, hódítás, ellenállás. 2. Nation building – nemzetté válás. Kulturális homogenizálás: nemzeti identitás, egység teremtése. 2. Kapitalizálódás: „nemzeti” piac, osztályok. 3. Demokratizálódás: jogi egyenlőség 4. Jóléti állam: nemzetállami újraelosztás a piac egyenlőtlenségeinek mérséklésére. 5. Európaizálás: radikális fordulat – a politika nacionalizálódását tendenciaként a nemzetállam erodálása, a határokon való túllépés követi.

A "klasszikus" négy törésvonal

Állam és nemzet kialakításához kapcsolódó két törésvonal:

Centrum – periféria

Centrum terjeszkedése és a kisebbségi kultúrák ellenállása Hatalmi (állami, birodalmi) adminisztratív centrum kialakítja határait és több dimenzióban – politikailag, gazdaságilag, kulturálisan -- behatol, a területeket aláveti a domináns elitnek és kultúrájának. Törésvonal politikai kifejeződése:

• Centrum-pólus
  • Hódító, határokat kiterjesztő mozgalmak, nemzetegyesítő, nacionalista, revizionista politikai aktorok (például Napoleon, gyarmatosítók, északír unionista pártok, Szlovák Nemzeti Párt)
  • Globalizációt, nemzetek feletti integrációt képviselő pártok
• Periféria-pólus:
  • függetlenségi, szecesszionista (elszakadást akaró), antikolonialista,
  • autonómiát, regionális, kisebbségi érdekeket és kulturális identitást képviselő,
  • globalizációt, integrációt elutasító politikai aktorok.

Állam – egyház

Egyházi előjogok védelme vagy visszaszorítása, szekularizáció, világi állam. Központi téma: oktatás ellenőrzése. Bismarck idején: „kultúrharc”. Ma: vallási szimbólumok kitiltása a közintézményekből: kereszt, „fejkendő”. Egyház politikai szerepe körüli vita.

Szekularizáció mint pólus: Liberális és szociáldemokrata, illetve nyugatosító-modernizáló pártok (Török „kemalista” út: diktatórikus szakítás az Iszlám társadalmi dominanciájával).

Klerikalizmus mint pólus: Küzdelem az egyház társadalmi befolyásáért.

Fundamentalista mozgalmak szerint az államot és a társadalma vallási elvek szerinti működtetni.

Ezek az ipari kapitalizmus két érdekalapú törésvonala

Város – vidék, ipar - mezőgazdaság

• ipari (kereskedelmi) vs. mezőgazdasági érdekek
• városi és falusi életmód, értékrendek.

Liberálisok, munkásmozgalom és konzervatívok, agrárpártok, parasztmozgalmak.

Munka - tőke

Evolúció: géprombolás, sztrájkok, forradalmak, szociális reformok, kollektív szerződések, szociális partnerség, jóléti-korporatív állam. Választójog kiterjesztése az alsóbb osztályokra: Nyugat-európai tömegdemokráciákban munka – tőke ellentét központi törésvonal lesz. Szocialista oldal: „Politika a piacok ellen.” Tőke-oldal: piacpárti (neo-)liberálisok, neokonzervatívok. Nemzeti politikai rendszerek hasonulása Európában. Európai társadalommodell (rajnai kapitalizmus vs. angolszász országok) -- hatékonyság és társadalmi igazságosság összekapcsolása. Három alapelv: • gazdasági növekedés • liberális demokrácia • társadalmi szolidaritás. Globalizáció: tőke erősítése, munka és nemzetállam gyengítése. Európai modell megkérdőjelezése.