Harold Edward (Pompey) Elliott (Charlton, 1878. június 19.1931. március 23.) többszörösen kitüntetett, érdemrendekkel elismert ausztrál katonatiszt, ügyvéd és politikus.

Pompey Elliott
Született1878. június 19.[1]
Charlton
Elhunyt1931. március 23. (52 évesen)[1]
Malvern
Állampolgárságaausztrál
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • politikus
Tisztségemember of the Australian Senate (1920. július 1. – 1931. március 23.)
Iskolái
  • Melbourne Law School
  • Federation University Australia
  • Ballarat Clarendon College
Kitüntetései
  • Distinguished Service Order
  • Companion of the Order of the Bath
  • Companion of the Order of St Michael and St George
Halál okavérveszteség
A Wikimédia Commons tartalmaz Pompey Elliott témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az ausztrál kormány hivatalos háborús krónikása, C.E.W. Bean így jellemezte Elliot-ot: "szókimondó, impulzív, ingerlékeny - de egyenes, akár egy szabályos vonal".

Életének korai szakasza

szerkesztés

Victoria állambeli Charltonban született 1878. június 19-én. Édesapja Thomas Elliott gazdálkodó. Egyetemi tanulmányait a Melbourne-i Egyetemen végezte, 1906-ban diplomázott a jogi fakultáson, azt követően a H. E. Elliott és Társai néven hozott létre ügyvédi irodát. Előtte 1900-ban megszakította tanulmányait, és részt vett a dél-afrikai búr háborúban a brit hadsereg tisztjeként, ahol kitüntetéssel (Distinguished Conduct Medal) ismerték el szolgálatait. 1909 decemberében házasságra lépett Catherine Frazer Campbell-lel, akitől egy lánya és egy fia született.

Első világháború

szerkesztés

1913-ban már alezredesi rangban szolgált, a világháború kezdetekor, 1914 augusztusában pedig az Ausztrál Birodalmi Hadsereg 7. zászlóalj 2. dandárjának volt a parancsnoka. Pompey becenevét katonáitól kapta, energikus és robbanékony természete miatt. A Gallipoli partraszálláskor, 1915. április 25-én megsebesült. de már júniusban visszatért a hadszíntérre, ahol bátorságával sokak tiszteletét kivívta. Hadtestével a későbbiekben Egyiptomban is harcolt, a Szuezi-csatornánál. 1918 tavaszán már a Nyugati Fronton harcolt egységeivel, Franciaországban.

Politikai tevékenysége

szerkesztés

Elliott visszatért hazájába 1919 júniusában és bekerült Victoria állam szenátusába. Képviselői pozícióját az 1925-ös választásokat követően is megőrizte. Politikusként is elsősorban katona maradt, aki személyesen is megpróbálta segíteni egykori katonatársait.

Elliott-ot poszttraumatikus stressz szindrómával és depresszióval diagnosztizálták, halálának közvetlen oka azonban nem ez volt. 1931 márciusában vérnyomásproblémákkal kórházba került, és 23-án elhunyt. Teljes katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra. Temetésén az egykori ausztrál miniszterelnök, Stanley Bruce is részt vett.

  1. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)