Pontesei-tó

mesterséges tó Észak-Olaszországban

A Pontesei-tó (olaszul: Lago di Pontesei) egy kis mesterséges duzzasztott tó az észak-olaszországi Dolomitok keleti peremén, a Zoldo-völgyben (Val Zoldana). Az itt folyó Maè patakra épített völgyzárógát 1955–1957 között épült. A völgy vízzel való feltöltése során, 1959. március 22-én földcsuszamlás következett be, mely részben feltöltötte a tó medrét, és emberéletet is követelt.

Pontesei-tó
(Lago di Pontesei)
A tó és a völgyzárógát, az eredeti üzemi vízszintre kialakított túlfolyó tölcsérrel
A tó és a völgyzárógát, az eredeti üzemi vízszintre kialakított túlfolyó tölcsérrel
Ország(ok)  Olaszország
Hely Veneto, Belluno megye
Típus mesterséges duzzasztott tó
Elsődleges források Maè
Elsődleges lefolyások Maè
Felszíni terület0.053 km2
Víztérfogat0,00357 km3
Tszf. magasság807 m
Elhelyezkedése
Pontesei-tó (Észak-Olaszország)
Pontesei-tó
Pontesei-tó
Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 46° 20′ 13″, k. h. 12° 13′ 34″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 13″, k. h. 12° 13′ 34″
Pontesei-tó (Veneto)
Pontesei-tó
Pontesei-tó
Pozíció Veneto térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Pontesei-tó
témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Zoldo-völgy középső északkelet-délnyugati lejtésű szakaszán, a Maè(wd) patak völgyében, (807 m tszf.) A völgy északi a szakaszát a Monte Pelmo csoportja, délen a Schiara-hegység határolja. A tóból kilépve a patak és völgye a Schiara-hegycsoportot megkerülve déli irányba fordul, jobb (keleti) partja fölött a Bosconero-hegység emelkedik.

Helyzeténél fogva két részre osztja a Zoldo-völgyet(wd). A tó fölötti völgyszakaszt, a Maè patak felső folyását inkább a Maè forrásvölgyének tekintik és Canal del Maè-nek nevezik. A tó alatti völgyszakasz a szorosabb értelemben vett Zoldo-völgy (Val Zoldana). A tó neve a pontesièi vagy ponticelli helyi kifejezésből származik, amely azokra régi építésű átereszekre és hidakra utal, amelyek révén a meredek hegyfalak közé zárt Zoldo-völgy veszélyes gyalogösvényein és málhás útjain közlekedni lehetett, a szilárd burkolatú országút (SP251) megépítése előtt.[1] A tó partjai mentén pisztrángot lehet horgászni.

A völgyzárógátSzerkesztés

A Maè patak völgyét 1955–57 között völgyzárógáttal rekesztették el, a kialakult tó felduzzasztásával vízerőművet működtettek. A létesítményt a nemzetközi hírű Carlo Semenza(wd) építőmérnök (1893–1961) tervezte, aki számos hasonló műtárgyat tervezett Olaszországban és külföldön is. (1926 és 1958 között ő dolgozta ki a Vajont(wd) patak 250 méter magas völgyzárógátjának(wd) egymást követő tervváltozatait is. Ez utóbbi gát építését közvetlenül a Maè-gát befejezése után, 1957-ben kezdték el Longarone város fölött.)

A gátépítés befejezése után elkezdték a Maè fokozatos duzzasztását, az új mesterséges Pontesei-tó feltöltését, biztonsági megfontolásból azonban korlátozták az üzemi vízszint magasságát. Az eredeti tervek szerint nagyobb területet árasztottak volna el, Pónt di Péez település területén a víz elérte volna a Maresón patak betorkollását.

Az 1959-es földcsuszamlásSzerkesztés

 
Arcangelo Tiziani, a szökőár áldozata

Az elárasztás során egyre több jele mutatkozott, hogy a tó melletti hegyoldal instabillá vált. Partszakaszok elmozdultak, emiatt repedések keletkeztek a víztározó partján haladó közúton. 1959. március 22-én reggel 7 órakor a Castellin-hegy és a Spiz-hegy lejtői leszakadtak. A hegyomlás következtében a tó bal partjára földcsuszamlás zúdult. 500 méter széles fronton, 2-3 perc alatt mintegy 3 millió köbméter kőzet és föld zuhant a tóba, részben feltöltve annak medrét. Bár a víztározó medencéje még nem volt teljesen feltöltve (13 méterrel volt a teljes feltöltés szintje alatt), a földcsuszamlás olyan magas hullámot indított el, mely átcsapott a gát koronáján, és elsodorta a gát védett oldalán dolgozó Arcangelo Tiziani ácsmestert. Holttestét sohasem találták meg.[2][3]

A szakértők megállapították, hogy a megcsúszott kőanyag forrása egy laza törmeléktakaró volt, amelynek vastagsága több helyen a 20 métert is meghaladta.[4] A tómeder egy részét kitöltötte a törmelék, összefüggő hegygerincet képezve a meder alján. Ennek ellenére az üzemeltető a tavat a tervezett legmagasabb szintre töltötte fel, és a vízerőművet több éven át maximális kapacitással működtette. 1966-ban a Maè patak és a tó kiáradása súlyos károkat okozott, az 1962-ben alakított nemzeti energiatársaság, az ENEL ezután korlátozta a duzzasztás megengedett szintjét.[1][5] Az 1959-es földcsuszamlás nyomai ma is jól láthatók a tóparti útról.

Longarone, 1963Szerkesztés

A Pontesei-tó gátjánál bekövetkezett baleset híre nyugtalanságot keltett Longarone város lakosságában, akik az 1957 óta épülő, 250 méter magas Vajont-gát alatt éltek. A körülmények szembeötlő hasonlósága (azonos geológiai környezet, a hegyoldalt megbolygató munkák) aggodalomra adtak okot. Vizsgálatokat végeztek, de úgy döntöttek, az építést a tervek szerint folytatják. A mulasztás négy évvel később olyan méretű katasztrófát okozott, amelynek képest a Pontesei-tavi incidens eltörpült.[6][7]

A Vajont-gát 1960-ra megépült, 1961-ben megkezdték a Vajont-tó feltöltését. 1963-ban észlelték a szomszédos Toc-hegy oldalának elmozdulását. Az ENEL mérnökei a tó szintjének mozgatásával megkísérelték szabályozni a csúszást, de 1963. október 9-én éjszaka a Toc-hegy oldala beleszakadt a Vajont-tóba. A földcsuszamlás által kiváltott szökőár elpusztította Longarone városát, Erto e Casso községeket, legalább 2000 ember halálát okozva.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Paolo Bonetti, Paolo Lazzarin. La val di Zoldo. Itinerari escursionistici. Verona: Cierre Edizioni, 129. o. (1997) 
  2. Edoardo Semenza, Michele Semenza, P. Semenza. 4., La storia del Vaiont raccontata dal geologo che ha scoperto la frana (A Vajont-történet, ahogy a földcsuszamlást felfedező geológus mesélte) (olasz nyelven). Ferrara: K-Flash/Michele Semenza, 36. o. (2005). ISBN 8889288019 
  3. La galleria fotografica degli utenti di ProgettoDighe. Veneto, Pontesei (BL). Tiziani emléktáblája. (és további fotók. ProgettoDighe. Gallery. (progettodighe.it). (Hozzáférés: 2019. november 6.)
  4. La frana di Pontesei (A Pontesei-tavi földcsuszamlás) (olasz nyelven). vajont.net. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  5. Tina Merlin. Sulla pelle viva. Come si costruisce una catastrofe: il caso del Vajont (olasz nyelven). Caselle di Sommacampagna: Cierre Edizioni, 67-68. o. (2001). ISBN 88-8314-121-0 
  6. Edoardo Frittoli: Diga di Pontesei: 60 anni fa l’incidente che anticipò il Vajont (olasz nyelven). panorama.it/news, 2019. március 22. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. Lorenzo Pasqualini: Accadde oggi: il 22 marzo 1959 l’incidente alla diga di Pontesei, un’anticipazione del disastro del Vajont. meteoweb.eu, 2017. március 22. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. Disastro del Vajont. 9 ottobre 1963 (olasz nyelven). vajont.net. (Hozzáférés: 2011. november 6.)

Kapcsolódó információSzerkesztés