Portál:Arab világ/Kiemelt szócikk

Hathúros úd

Az úd (arab írással عود – ʿūd) pengetős hangszer, a muszlim világ zenekultúrájának egyik legfontosabb hangszere. A rövidnyakú lantok családjába sorolható, háta domború, fogólapja is van. Az európai lant az údból alakult ki.

A 10. századi arab szerzők a hangszert egy barbat nevű perzsa hangszerből származtatják, sőt azonosítják vele. 14. századbeli arab történetírók kifejlődését a 3. századra teszik, és összefüggésbe hozzák a manicheizmussal, sőt magával Manival, ami hihető, mivel a vallás követői fontos szerepet tulajdonítottak a zenének, másfelől ez meg is felel a hangszer feltételezett keletkezési helyének és idejének. Kelet felé a Selyemutat követve terjedt el. Az Arab-félszigeten viszonylag későn, először a 9. században említik az údot írásos források.

A hangszer szigorú harmóniai arányok szerint épül fel. Egy 10. századi enciklopédia szerint a test hosszúsága másfélszerese a szélességnek, a szélesség fele a mélységnek, a nyak hossza negyede a test hosszúságának. Ezeket a szabályokat a korpuszra vonatkozólag napjaink hangszerei is elég pontosan betartják.

A régi úd négyhúros volt, ma leggyakrabban öt pár bél- vagy selyemhúrral van felszerelve, de lehet rajta még egy hatodik, szimpla húr is.