Posztkeynesiánus közgazdaságtan

A posztkeynesi gazdaságtan a közgazdasági gondolkodás iskolája, amelynek eredete John Maynard Keynes általános elméletéből származik, a későbbi fejlődését pedig nagymértékben befolyásolta Michał Kalecki, Joan Robinson, Nicholas Kaldor, Sidney Weintraub, Paul Davidson, Piero Sraffa és Jan Kregel. Robert Skidelsky gazdaságtörténész, Keynes életrajzírója szerint a Keynes utáni iskola továbbra is a legközelebb áll Keynes eredeti munkájának szelleméhez.[1][2]

A "posztkeynesiánus" kifejezést először Eichner és Kregel (1975),[3] valamint a Journal of Post Keynesian Economics folyóirat 1978-ban történő megalapításával használták.

A posztkeynesi közgazdászok egyetértenek abban, hogy Keynes elméletét a két másik vezető keynesiánus iskola súlyosan félremagyarázza: a neo-keynesiánus közgazdaságtan, amely az 1950-es és 60-as években ortodox volt, és az új keynesiánus közgazdaságtan, amely a neoklasszikus közgazdaságtan különféle ágaival együtt az 1980-as évek óta meghatározó a főáramú makrogazdaságtanban. A posztkeynesiánus közgazdaságtan a gazdaságelmélet újjáépítésére tett kísérletnek tekinthető Keynes elképzeléseinek és meglátásainak fényében. Egyes posztkeynesiánusok progresszívabb nézetet vallottak, mint maga Keynes, nagyobb hangsúlyt fektetve a munkavállaló barát politikákra és az újraelosztásra. Robinson, Paul Davidson és Hyman Minsky hangsúlyozták a különböző típusú befektetések közötti gyakorlati különbségek gazdaságra gyakorolt hatásait, ellentétben, Keynes elvontabb nézeteivel.

A posztkeynesi gazdaságtan elméleti alapja a hatékony kereslet elve, amely a keresletnek hosszú és rövid távon is fontos, így a versenyképes piacgazdaságnak nincs természetes vagy automatikus tendenciája a teljes foglalkoztatás felé.[4] A neoklasszikus hagyományban dolgozó új-keynesiánus közgazdászok nézeteivel ellentétben a posztkeynesiánusok nem fogadják el, hogy a piaci teljes foglalkoztatás elmaradásának elméleti alapja a merev vagy ragadós ár vagy bér. A posztkeynesiánusok elutasítják John Hicks IS-LM modelljét, amely nagyon fontos a neo-keynesi gazdaságban, mert szerintük a banki hitelezés miatt a pénzteremtés endogén és nem exogén.[5]

A posztkeynesiánus közgazdaságtan[6] hozzájárulása az aggregát foglalkoztatás elméletén túl kiterjedt a jövedelemelosztás, a növekedés, a kereskedelem és a fejlődés elméleteire is, amelyekben a pénzigény kulcsszerepet játszik, míg a neoklasszikus közgazdaságtanban ezeket a technológia erői határozzák meg, a preferenciák és az adottságok. A monetáris elmélet területén a posztkeynesiánus közgazdászok az elsők között hangsúlyozták, hogy a pénzkínálat reagál a banki hitel iránti keresletre,[7] így a központi bank nem tudja ellenőrizni a pénz mennyiségét, csak a kamatlábat tudja kezelni a monetáris tartalékok mennyiségének menedzselésén keresztül.

Ez a nézet nagyrészt beépült a monetáris politikába,  amely most a kamatlábat célozza meg eszközként, nem pedig a pénz mennyiségét. A pénzügyek terén Hyman Minsky a pénzügyi törékenységen alapuló pénzügyi válságelméletet terjesztett elő, amely 2008 után jelentős figyelmet élvezett.[8]

Irányzatai szerkesztés

A posztkeynesiánus elméletnek számos irányzata van, különféle hangsúlyokkal. Joan Robinson Michał Kalecki tényleges kereslet-elméletét felsőbbrendűnek tartotta Keynes elméleteinél. Kalecki elmélete a munkások és a tőkések közötti osztályharcon és a tökéletlen versenyen alapul.[9] Robinson a homogén tőkén alapuló összesített termelési funkciók kritikáját is vezette - a cambridge-i tőke vitája - megnyerte az érvet, de nem a csatát.[10] Piero Sraffa írásai jelentősen befolyásolták a posztkeynesi posztot ebben a vitában, bár Sraffa és neoricardiai hívei több inspirációt merítettek David Ricardótól, mint Keynes. Nicholas Kaldor munkájának nagy része a skála megtérülésének növelésére, az útfüggőségre és az elsődleges és az ipari szektor közötti legfontosabb különbségekre épülő elképzeléseken alapult.[11]

Paul Davidson[12] szorosan követi Keynest, amikor az időt és a bizonytalanságot helyezi az elmélet középpontjába, amelyből a pénz és a monetáris gazdaság jellege fakad. Az eredetileg kontinentális Európában kifejlesztett monetáris áramkör-elmélet különös hangsúlyt fektet a pénz mint fizetési eszköz megkülönböztető szerepére. E szálak mindegyike a későbbi közgazdász generációk további fejlődését látja.

A modern monetáris elmélet egy viszonylag friss ága a minskyánus közgazdaságtan. Ide tartozik Wynne Godley és Hyman Minsky válságelméleteinek makrogazdasági modellezése. Ennek első számú képviselője Steve Keen ausztrál közgazdász.

A posztkeynesiánus fontos ága a Modern Monetáris Elmélet (MMT), melyre a chartizmus és a funkcionális finanszírozás elmélete volt hatással.

Aktuális állapota szerkesztés

Sok posztkeynesi kutatást publikál a Review of Keynesian Economics (ROKE), a Journal of Post Keynesian Economics (alapító: Sidney Weintraub és Paul Davidson), a Cambridge Journal of Economics, a Review of Political Economy és a Journal of Economic. Kérdések (JEI).

Az Egyesült Királyságban létezik a Post Keynesian Economics Society (PKES) is.[13] Ezt korábban Post Keynesian Economics Study Group-nak (PKSG) hívták, de 2018-ban megváltoztatta a nevét. Az Egyesült Királyságban posztkeynesiánus közgazdászok a következő egyetemeken találhatók:

  • SOAS London Egyetem
  • Greenwichi Egyetem
  • Leedsi Egyetem
  • Kingston Egyetem
  • King's College London
  • Goldsmiths, Londoni Egyetem
  • Anglia nyugati egyeteme, Bristol
  • Hertfordshire-i Egyetem
  • Cambridge University, Land Economy
  • Birmingham Városi Egyetem
  • University College London, Institute for Innovation and Public Purpose
  • Nyitott Egyetem, Milton Keynes
  • Winchesteri Egyetem

Az Egyesült Államokban számos egyetem működik posztkeynesiánus irányzattal: 

  • A New School, New York City
  • A Massachusettsi Amherst Egyetem
  • Utah Egyetem, Salt Lake City
  • Bucknell Egyetem, Lewisburg, Pennsylvania
  • Denison Egyetem, Granville, Ohio
  • Levy Közgazdaságtudományi Intézet a Bard College-ban, Annandale-on-Hudson, New York
  • Missouri Egyetem – Kansas City
  • Denveri Egyetem
  • Colorado Állami Egyetem, Fort Collins
  • A Massachusettsi Boston Egyetem
  • John Jay Büntető Igazságügyi Főiskola, New York City University, New York City

Kanadában a posztkeynesiánusok megtalálhatók az Ottawai Egyetemen és a Laurentian Egyetemen.

Németországban a posztkeynesianizmus nagyon erős a Berlin School of Economics and Law-n[14] és annak mesterképzésén: Nemzetközi Közgazdaságtan [MA]. Sok német posztkeynesiánus szerveződik a Forum makroökonómiai és makroökonómiai politikájában.[15]

Az ausztráliai Új-Dél-Wales-i Newcastle-i Egyetemen található a posztkeynesiánus agytröszt, a Teljes Foglalkoztatás és Tőke Központja (CofFEE).

Fontosabb posztkeynesiánus közgazdászok szerkesztés

A Keynes utáni első és második generáció legfontosabb posztkeynesiánus közgazdászai a következők:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Skidelsky 2009
  2. Financial markets, money and the real world, by Paul Davidson, pp. 88–89
  3. Eichner and Kregel 1975
  4. Arestis 1996
  5. Palley (2008. január 1.). „Macroeconomics without the LM: A Post-Keynesian Perspective”. PERI Working Papers.  
  6. For a general introduction see Holt 2001
  7. Kaldor 1980
  8. Palley (2010. április 1.). „The Limits of Minsky’s Financial Instability Hypothesis as an Explanation of the Crisis”. Monthly Review 61.  
  9. Robinson 1974
  10. Pasinetti 2007
  11. Harcourt 2006, Pasinetti 2007
  12. Davidson 2007
  13. http://www.postkeynesian.net
  14. HWR Berlin - Campus4U. campus4u.hwr-berlin.de
  15. Hein (2009). „Forum: The Research Network Macroeconomics and Macroeconomic Policies (FMM) – Past, present and future”. European Journal of Economics and Economic Policies: Intervention 6 (2), 166–173. o. DOI:10.4337/ejeep.2009.02.04.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Post-Keynesian economics című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.