Protogeometrikus vázafestészet

A protogeometrikus vázafestészet az i. e. 11. század utolsó harmadától körülbelül i. e. 900-ig az ókori görög vázafestészet egyik díszítési stílusa volt. I. e. 1100 körül a bronzkori mükénéi kultúra összeomlásával a népesség drasztikus csökkenésnek indult és a legtöbb művészeti ág eltűnt. Megszűnt az írás, a monumentális építészet és a luxustárgyak előállítása, az agyagedények készítése azonban kisebb mennyiségben tovább folytatódott. Így a kerámia maradt az egyetlen művészeti ág, amelynek segítségével követni lehet az átmenetet a szubmükénéi korból a protogeometrikus korba.

Attikai protogeometrikus amfóra, i. e. 975 - 950 között

A szubmükénéi fazekasok ugyanolyan edényformákat alkalmaztak mint a késő bronzkorban, de az edények minősége gyengébb volt, és a díszítés csak hullámvonalakra korlátozódott az edények hangsúlyosabb részein. Később minden országrészben más-más stílus fejlődött ki, a legszebb műalkotások Attikából maradtak fenn. Kevés más egyszerű geometrikus elem jelenik meg rajtuk, és mivel ez még nem kialakult geometrikus stílusa Görögországnak a periódust külön névvel protogeometrikusnak nevezik. Ekkor a vázák már jobb minőségűek, szebb arányúak, és a nyak vagy has festett díszítése gondosan illeszkedik az egyszerű, hatásos formákhoz.

A mükénéi összeomlás után feltűnő a nagy területen készített edények viszonylagos egységessége, ez arra utalhat, hogy az úgynevezett sötét századokban a korábban véltnél kisebb volt az általános visszaesés.[1]

HáttérSzerkesztés

Az i. e. 11. században a mükénéi kultúra összeomlásával a nagyobb hatalmi központok túlnyomó részének drámaian lecsökkent a befolyása, vagy elnéptelenedett. A városokban és a falvakban a népesség sokkal alacsonyabb életszínvonalon élt tovább, korábbi bronzkori uralkodóiktól nagyobb függetlenségben és elszigeteltségben.

Az agyagedények gyártása tovább folytatódott, bár néhány korábbi, specializáltabb és egzotikusabb edényforma – például az illatos olajok tárolására szolgáló korsó – Kréta kivételével tartalmával együtt gyakorlatilag eltűnt.[2] Az új, protogeometrikus stílus a legkésőbbi szubmükénéi díszítésmódból fejlődött ki és körülbelül i. e. 900-ig virágzott, amikor az edényformák és a díszítésmód egy nagyobb változásával a geometrikus stílus vált uralkodóvá. Kialakulásában szerepet játszhattak az akkor már részben görög nyelvű Ciprusról érkező hatások is.[2] A korábbiaknál arányosabb formájú, jobban kiégetett edényeket gyorsabb fazekaskorongon készítették. Festésük jobban igazodott az edény alakjához és széles sávokkal, vékonyabb és vastagabb vonalak váltakozásával, valamint fekete felületekkel egyes részeit hangsúlyosabbá tette. A késői protogeometrikus korban az edények egyre nagyobb részét borították fekete festékkel.

Kevés díszítőelemet alkalmaztak. Gyakoriak a cikkcakk illetve hullámvonalak, keresztvonalakkal kiegészített háromszögek és legfőképpen a koncentrikus körök és félkörök, amelyeket egy szöghöz kötött fésűecsettel rajzoltak meg. Ez a díszítőelem a korábbi mükénéi virágmotívumok (liliomok és hasonló virágok) már akkor is stilizált, de még kézzel rajzolt, geometrikus formára leegyszerűsített változata.[3] Ez a „körzővel” rajzolt díszítőelem a görög szárazföldet kivéve már korábban is ismert volt. A görög területekre Ciprusról, vagy esetleg északi irányból terjedhetett el, viszont az, hogy ennyire hangsúlyos szerepet töltött be az edényeken újdonságnak számított.[3]

KözpontokSzerkesztés

AttikaSzerkesztés

 
Attikai oinokhoé félkörös díszítéssel, i. e. 10. század vége - i. e. 9. század eleje

Az Athénban – és kisebb mértékben Görögország más területein, köztük Euboián – készült i. e. 10. századi kerámián a legegyszerűbb mükénéi dekorációs elemeket, az íveket és a köröket láthatjuk. Ezeket a körző és a fésűecset felhasználásával alakították ki, precízebben mint a korábbi stílus szabad kézzel, pontatlanul festett elemeit.[4] Úgy tűnik Athén csak a bronzkor végén vált fontossá, de ez a város az ami a geometrikus időszak történetét meghatározza. Bizonyos mértékig az Akropolisz fellegvára túlélte azt a katasztrófát, ami más mükénéi központokat elpusztított, és a város környéke menedéket nyújtott sok elűzött görög számára.[4]

Az Athénból előkerült darabokon követhető legjobban nyomon a protogeometrikus vázafestészet fejlődése és itt tárták fel a legszebb darabokat is. Ez nem azt jelenti, hogy biztosan Athén lenne a központ ahol ez a fajta díszítésmód kialakult, de az itt készült darabok magas színvonalúak és egy már megváltozott díszítésmód termékei.[2] Athén körzetében is számos helyen készítettek protogeometrikus vázákat ezért a terület termékeit összefoglaló néven attikainak nevezik. Athén volt a legelső település ami a bronzkor végi összeomlás után visszanyerte kulturális identitását, az újfajta díszítésmód társadalmi változásokkal (például hamvasztásos temetkezés elterjedése) együtt kezdett el terjedni.[2]

Az attikai protogeometrikus edényeknek számos formája létezett. Közéjük tartozik a nyakamfóra és a gyakran feketére festett nyakú hasamfóra. Egy harmadik típusú, kisméretű amfórán a fogók az edény vállrészén helyezkednek el. Viszonylag ritkák voltak a két vízszintes és egy függőleges fogóval ellátott vizeskorsók, a hüdriák. A korábbi, illatos olajok tárolására használt edényt a kisméretű, gömbszerű, vékony nyakú korsók, a léküthoszok váltották fel, valamint ezeknek egy szélesebb testű, kerek vagy háromkaréjos kiöntővel rendelkező változata. Jellegzetes kitöltőedénynek számított az oinokhoé - legtöbbször bort tároltak benne - és népszerűek voltak a fogó nélküli henger alakú dobozok a püksziszek is.[3] Az ambiciózusabb formák közül ismertek mély, két vízszintes fogóval ellátott tálak (szküphoszok), és egy vagy két függőleges fogóval kiegészített csészék (kantharoszok). A csészék és tálak időnként kúp alakú talprészen állnak.[3] A nagyobb méretű kratérok (borvegyítő edények) a szküphoszokhoz hasonlítanak, vagy fogójuk az edény pereme mellett helyezkedik el. Az egzotikus alakú kerámiák, például a kacsa alakú vázák ciprusi eredetűek lehettek. A felsorolt edényformák a görög vázafestészet története során végig használatban maradtak.[3]

Az attikai vázafestészet fejlődése legjobban az athéni Kerameikosz-temetőben előkerült darabokon tanulmányozható. A temető a város északnyugati kapujánál helyezkedett el a fazekasnegyed közelében. Az alapanyagot távolabbról, a mai Athén egyik külvárosi körzetéből szállíthatták a helyszínre. A korai időkben, egészen az i. e. 6. századig az edényeket egy világosabb színre égették ki.[5] Az absztrakt díszítőelemek mellett minimális mértékben már megjelentek rajtuk a figurális ábrázolások is. A vázák távolabbi területekre is eljutottak, exportált vázák máshol csak kis számban kerültek elő, viszont egyértelműen felismerhető az attikai edényeknek a helyi fazekasárura gyakorolt hatása.[5]

EuboiaSzerkesztés

 
Euboiai amfóra, i. e. 10. század

A másik jelentős központ Euboia volt, az Attika keleti partjainál fekvő sziget. Legfontosabb történelmi városát Eretriát csak később, az i. e. 8. században alapították. A másik központ Halkída ebből a szempontból még nem kellően ismert, így Lefkandi számít a legfontosabb protogeometrikus lelőhelynek.[5] Az itteni fazekasok a késői protogeometrikus korban, i. e. 950 körül utánozni kezdték az import attikai vázákat, de emellett a díszítőminták új attikában ismeretlen formáit fejlesztették ki. Korai figurális ábrázolások is feltűnnek, de valószínű hogy ezek az edények nem helyben készültek.[5] Nagyon kedvelt volt a fésűecset körzőszerű használata. Az euboiai vázafestők által kifejlesztett díszítésmód (szküphoszok két oldalukon többszörös félkörökkel) a görög vázák és konkrétan a görögök jelenlétének egyik első számú bizonyítékává vált a mediterráneum keleti és később (kisebb mértékben) a nyugati részén. Ez a jellegzetes, a tengeri kereskedelemnek köszönhetően széles körben elterjedt díszítésmód egészen az i. e. 8. század közepéig használatban maradt, ennek következtében az euboiai szubprotogeometrikus kor egybeesett az attikai korai és kisebb mértékben a középső geometrikus korral.[5] Ebben a szubprotogeometrikus korban már megjelenik néhány figurális ábrázolás is valamint ciprusi exportra szánt nyitott szküphoszok is készültek a többszörös félkörös díszítéssel. Népszerűek voltak a csészék, ezek egy részét Thesszáliába exportálták és még északabbra is utánozták. Jelentős piacok voltak a Kükládok szigetei, ezek egy része ekkor ciprusi befolyás alatt állt. Nagyobb mennyiségű csészét tártak fel Szíriában, ahova feltételezhetően a görögökkel együtt kerültek. Valószínűleg görög használati tárgyak voltak, mivel a keleti ivási szokások előnyben részesítették a fogó és talp nélküli kisméretű ivóedényeket.[5]

KrétaSzerkesztés

Kréta protogeometrikus művészete eltér a többi központétól. Itt a minószi tradíciók voltak ugyanolyan erősek mint a mükénéiek a szárazföldi görög területeken, bár később a sziget is mükénéi fennhatóság alá került. Úgy tűnik az összeomlás után Kréta lakossága az átlagosnál kisebb mértékben csökkent, és a Ciprussal fennmaradt szorosabb kapcsolatok elősegítették egyes iparművészeti ágak megmaradását. A korábbi minószi központok (Knósszosz, Phaisztosz és Gortüsz) jelentősége megmaradt, bár lakóinak jelentős része távolabbra költözött.[1]

A vázafestészetben erősen érzékelhető a szárazföldi protogeometrikus hatás, de ez nem akadályozta meg a korábbi, a szárazföldön már nem készített formák (olaj tárolására szolgáló korsók, egyenes oldalú püksziszek és széles kratérek) használatát. Ezen kívül gyártottak ciprusi mintára kacsa alakú edényeket is. Az itteni vázafestészet legfontosabb jellegzetessége a figurális díszítés alkalmazása ami edények egy részén uralkodó motívummá válik.[1] A korai darabokon legtöbbször sziluettrajzok jelennek meg, hajók, kecskék, később a bronzkori ikonográfiából újra felbukkanó szfinxek, emberre támadó oroszlánok stb. Az egyes darabok nem alkotnak egy egységes krétai vázafestészeti stílust, esetenként csak sziluett, vagy néha gondosabban kidolgozott ábrázolások láthatók rajtuk. A krétai edénykészítők feltételezhetően máshogy viszonyultak mesterségükhöz mint szárazföldi kollégáik, ez lehet az oka hogy kortársaikkal ellentétben figurális díszítéseket is alkalmaztak.[1]

Többi központSzerkesztés

 
Szküphosz, i. e. 10 - 9. század

Thesszáliában a koncentrikus félkörökkel díszített edények attikai befolyásra utalnak. Feltártak néhány elegáns formájú kratért is. A helyiek kedvelték az euboiai mintákra készített levágott peremű korsókat és az itteni protogeometrikus díszítésmód az i. e. 9. század jelentős részében divatban maradt.[5] Északabbra, Makedóniában a protogeometrikus festészet idegen elemként jelenik meg egy főleg nem görög kultúrában, az itt készített fazekasáru bár jó minőségű és feltűnő darabokból áll nagyrészt utánzat.[1] Ezeket a területeket a görögök gyakran látogatták, egyes részeit később kolonizálták. Délen a peloponnészoszi központokat leginkább azokról a technikákról lehet megkülönböztetni egymástól ahogy az attikai edényeket utánozták. A keleti irányban ekkor még legtöbb helyen csak kisebb part menti kolóniák léteztek ahol az otthoni protogeometrikus díszítőelemeket alkalmazták, ezen kívül jó minőségű attikai utánzatokat készítettek elismerve ezzel Athén kezdeményező szerepét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Boardman: Early Greek vase painting, 16. oldal
  2. a b c d Boardman: Early Greek vase painting, 13. oldal
  3. a b c d e Boardman: Early Greek vase painting, 14. oldal
  4. a b Boardman: Görög művészet, 32. oldal
  5. a b c d e f g Boardman: Early Greek vase painting, 15. oldal

ForrásokSzerkesztés

  • Boardman, John. Early Greek vase painting, World of Art (angol nyelven). London: Thames and Hudson Ltd. (1998). ISBN 0-500-20309-1 
  • szerk.: Sarti, Susanna: Görög művészet, A művészet története (16/3). Budapest: Corvina Kiadó (2007). ISBN 978-963-13-5654-0 
  • Boardman, John. Görög művészet, A művészet világa. Budapest: Glória Kiadó (2006). ISBN 963-9587-22-2 
A Wikimédia Commons tartalmaz Protogeometrikus vázafestészet témájú médiaállományokat.