Főmenü megnyitása

A pszithüra (ψιθύρα)[1] ókori görög hangkeltő eszköz, minden bizonnyal az idiofon hangszerek családjába tartozott.

Pszithüra
Sitting woman Apulia SMS.jpg

Más nyelveken
görög: ψιθύρα
Besorolás
idiofon
Hangolás meghatározatlan

Neve szerepel a Kr. u. 2. században élt Pollux Onomasztikon című szótárában. Eszerint a hangszer afrikai eredetű, a „trógloditák”[2] találmánya; egy rőf hosszúságú téglalap formájú keretből áll, melyen forgatható orsók vannak, amik a krotalonhoz[3] hasonló hangot adnak. Pollux megjegyzi még, hogy vannak, akik az aszkarosszal[4] azonosítják.[5]

A pszithüra a ’suttog, susog’ jelentésű pszithürizó[6] igéből képzett hangutánzó szó.[7]

Dél-itáliai, apúliai vázafestményeken Kr. e. 360-tól kezdve gyakran tűnik fel egy furcsa tárgy, amely leginkább kis létrára hasonlít. Az emberi alakokkal összevetve az eszköz nagyjából 45–60 cm hosszú, 15–20 cm széles lehetett, a 6-20 sűrűn elhelyezkedő „létrafok” közepén egy-egy kis fehér pötty látható.[8] Nőkkel, Aphroditével, Erósszal kapcsolatos jelenetekben szerepel, a helyszín sokszor egy ház női lakosztálya, a háttérben néha kis szentély (aedicula) vagy oszlopos tornác ábrázolódik.[9]

A pszithürával valószínűleg azonosítható hangszer maradványa

Több esetben lírák, hárfák között látható. Egy vázafestményen egy nő ülő helyzetben az eszköz egyik sarkát a bal kezében tartva a jobb kezének szétterpesztett ujjaival olyan mozdulattal érinti a „létrafokokat”, mintha húrokat pengetne, miközben vele szemben egy másik nőalak táncol. Mindezek alapján megalapozottnak tűnik hangszerként való azonosítása, bár korábban hajgöndörítőnek vagy kötőeszköznek is gondolták.[8] A 20. századi irodalomban gyakran „apúliai hangszerként” említik.

Hangszertani besorolása ugyanakkor sokáig vitatott volt. Vélték sokhúrú hárfa- vagy citeraféle húros hangszernek, xilofonhoz hasonló dallamjátszó idiofon hangszernek, sok helyen „apúliai szisztrum” néven említik, feltételezve, hogy az óegyiptomi szisztrumhoz hasonlóan valamiféle rázó-csörgő hangszer lehetett.[10]

Egy elképzelés szerint a létraszerű eszköz „fokai” úgy vannak felszerelve, hogy hosszanti furatukon át egy-egy vékony rúdra vannak lazán felfűzve, hogy akörül elforgatva zeneileg értékes zörejhangot adjanak ki.[11] Ez jól egyezik Pollux hangszerének leírásával: valószínű, hogy az apúliai vázafestményeken ábrázolt titokzatos tárgy nem más, mint a pszithüra.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Greek-English Lexicon – ψιθύρα
  2. Greek-English Lexicon – Τρωγοδύται az ókori írók szerint a Vörös-tenger afrikai partvidékén élő nép; a Τρωγλοδύται szó szerint ’barlanglakók’.
  3. Greek-English Lexicon – κρόταλον
  4. Greek-English Lexicon – ἄσκαρος
  5. West, i. m. 128. old. szerint Onomasticon 4.60
  6. Greek-English Lexicon – ψιθυρίζω
  7. Landels, i. m. 85. old.
  8. a b West, i. m. 127. old.
  9. Landels, i. m. 83, 84. old.
  10. Landels, i. m. 84. old.
  11. Landels, i. m. 84, 85. old. szerint Martin Litchfield West meglátása

ForrásokSzerkesztés

  • West, Martin Litchfield. Ancient Greek Music. Oxford University Press (1992). ISBN 019-814-975-1 
  • Landels, John Gray. Music in ancient Greece and Rome. Routledge (1999). ISBN 041-516-776-0 

Külső hivatkozásokSzerkesztés