Dzsedefptah

ókori egyiptomi herceg vagy fáraó
(Ptahdzsedef szócikkből átirányítva)

Dzsedefptah egyiptomi herceg, Sepszeszkaf és Bunefer fia. Egyes adatok szerint Sepszeszkaf után mintegy két évig uralkodott is. Névgyűrűbe írt neve nem maradt fenn, vagy a királylisták olvashatatlan részein van. Mind Hafré, mind Sepszeszkaf neve után a torinói királylistán nagy hézag van. A szakkarai királylista a IV. dinasztiában kilenc uralkodót tartalmaz, az abüdoszi királylista viszont csak hatot. Kortárs adat egyáltalán nincs róla, ezért uralkodása nem bizonyos, az egyiptológusok egy része egyáltalán nem említi a királyok között. Manethónnál és Sextus Iulius Africanus királylistáján talán a Thamphthisz (ógörögül: Θαμφθις) névvel azonosítható.

Dzsedefptah
Ptahdzsedef
előd
egyiptomi fáraó
utód
Sepszeszkaf
IV. dinasztia
Uszerkaf

Uralkodásai. e. 2500 körül
Nomen
p
t
HDdf

C19I9R11
ApjaSepszeszkaf(?)
AnyjaBunefer(?)

A IVV. dinasztia váltásának körülményei összességében a homályba vesznek. Annyi látszik bizonyosnak, hogy Sepszeszkaf főfeleségét, I. Hentkaueszt Uszerkaf, főpapja vette feleségül, és ennek eredményeképp ő lett az V. dinasztia megalapítója. Nem tudjuk, hogy Sepszeszkaf fiai – köztük Dzsedefptah – hogyan estek ki a trónöröklésből, és miért kellett elfogadniuk Uszerkaf hatalmát. Van olyan elképzelés, miszerint Uszerkaf valójában nem alapított dinasztiát, hanem Hentkauesz és Sepszeszkaf gyermekei voltak a következő királyok. Ez esetben feltehető, hogy Dzsedefptah korai halála miatt Uszerkaf csak régensként uralkodott az anyakirálynő mellett, majd a trónöröklés szabályos rendben folytatódott a halála után.

Az egyiptológusok Dzsedefptah személyét a későbbi történetírók (Manethón és Africanus) Thamphthisz nevű uralkodójának azonosítása során vetették fel, aki náluk a IV. dinasztia utolsó uralkodója. Euszebiosz viszont már csak annyit írt róla, hogy „nem csinált semmi említésre méltót”, majd Eratoszthenész Pentatlosz egyáltalán nem említette. Edward Meyer 1887-ben egyszerű trónbitorlónak tartotta, akit ezért nem vettek fel a királylistákra. Jánosi Péter véleménye szerint Thamphthisz teljesen fiktív személy, ezért egyáltalán nem kell figyelembe venni. Wilfried Seipel és Hermann Schlögl Hentkauesszel azonosították. Wolfgang Helck viszont Hentkauesz egyik fiával, a papi tisztséget is viselő Dzsedefptahhal azonosította.

Titulatúra

szerkesztés
A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Ré fia
G39N5
 
 
C19I9R11
 
pt.ḥ-ḏd.f („Ptah örökkévalósága”)
  • Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, von Zabern, Mainz 1999, ISBN 3-422-00832-2
  • Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägypten, von Zabern, Mainz 1997 ISBN 3-8053-2310-7
  • Iowerth Eiddon Stephen Edwards: The Cambridge ancient history, Band 3. Cambridge University Press, Cambridge 2000, ISBN 978-0-521-07791-0
  • William C. Hayes: The Scepter of Egypt, Band 1: From the Earliest Times to the End of the Middle Kingdom. Yale University Press, New York 1990 (Neuauflage), ISBN 978-0-300-09159-5
  • Wolfgang Helck: Geschichte des Alten Ägypten. BRILL, Leiden 1981, ISBN 90-04-06497-4
  • Peter Jánosi: Giza in der 4. Dynastie. Die Baugeschichte und Belegung einer Nekropole des Alten Reiches. Band I: Die Mastabas der Kernfriedhöfe und die Felsgräber. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2005, ISBN 3-7001-3244-1
  • Alan B. Lloyd: Herodotus, book II: commentary 99-182. BRILL, Leiden 1988, ISBN 978-90-04-04179-0
  • Eduard Meyer, Johannes Duemichen: Geschichte des alten Aegyptens. Band 1 von: Allgemeine Geschichte in Einzeldarstellungen. Grote, Hamburg 1887
  • Kim Ryholt, Adam Bülow-Jacobsen: The political situation in Egypt during the second Intermediate Period. Museum Tusculanum Press, 1997, ISBN 978-87-7289-421-8
  • Wilfried Seipel: Untersuchungen zu den ägyptischen Königinnen der Frühzeit und des Alten Reiches. University of California, 1980
  • szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004). ISBN 963-425-022-X 
  • William Gillian Waddell: Manetho - The Loeb classical library; 350 -. Harvard University Press, Cambridge (Mass.) 2004 (Reprint), ISBN 0-674-99385-3