Publius Licinius Crassus
Publius Licinius Crassus Dives (... – i. e. 87) római politikus és hadvezér, consul i. e. 97-ben.
| Publius Licinius Crassus | |
| Született | i. e. 2. század ókori Róma |
| Meghalt | i. e. 87[1] nem ismert |
| Állampolgársága | római |
| Rendfokozata | legatus |
| Gyermekei |
|
| Szülei | nem ismert Marcus Licinius Crassus |
Családja
szerkesztésPublius Licinius Crassus a Crassusok fontos ágának tagja volt, a Licinius plebejus nemzetséghez tartozott; anyja egy bizonyos Tertula volt, apja pedig Marcus Licinius Crassus Agelastus, Publius Licinius Crassus Dives Mucianus fia, aki a consul és a pontifex maximus tisztségét töltötte be. Fivére, Marcus Licinius Crassus praetor volt Kr.e. 107-ben.
Venuleia volt a felesége, akinek tőle a polgárháborúban meggyilkolt triumvir, Marcus Licinius Crassus született. A család mellett élt, megérte Publius és Licinius házasságát és unokaöccse születését.[2]
Élete
szerkesztésCrassus pénzemberként kezdte Narbonne-ban, az azonos nevű római tartományban, és mielőtt a konzulátus (valószínűleg még aedilis korában) javasolta a luxust szabályozó lex Liciniát, amelyet hamarosan jóváhagytak,[3] de I. e. 98-ban megsemmisítettek.[4] Aedilisként olyan törvényt is javasolt, amely korlátozta a cirkuszi játékok pompáját.[5] I. e. 97-ben Gnaeus Cornelius Lentulusszal együtt consulnak választották, konzulátusa idején törvényeket adtak ki, amelyek tiltották a mágikus művészeteket és az emberáldozatot.[6] I. e. 97 és i. e. 93 között Hispania kormányzója volt, ahol egy csatában legyőzte a luzitánokat, és ezzel diadalt aratott.[2]
Caius Iulius Caesar nevezte ki legátussá i. e. 90-ben, a polgáháború idején, és barátjával, Caesarral együtt censor lett, betiltva a nem Itáliából érkező borokat és kenőcsöket. A polgárháború után római állampolgárságot szerzett italikuszokat új törzsekre osztotta.
Noha nagyon gazdag volt, Crassus nem lakott nagy házban.[2] Semleges szemtanúja volt Sulla optimái és Marius népszerűségei közötti összecsapásnak, de amikor az utóbbi i. e. 87-ben elfoglalta Rómát, meghalt, alkalmasint öngyilkos lett.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)
- ↑ a b c Plutarkhosz: Vite parallele, XIV, 1
- ↑ Aulus Gellius, Noctes Atticae, II, 24
- ↑ Valerius Maximus: Factorum et dictorum memorabilium , II, 9
- ↑ Cicero: De officiis, II, 16
- ↑ Id. Plinius: Naturalis historia, XXX, 3
- ↑ Plutarkhosz: Vite parallele, XIV, 4
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Publio Licinio Crasso (console 97 a.C.) című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.